Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-07-15 / 6. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1996 július 15. New York Városi Egyetem kebelében működő Rosenthal-Vészkorszak Intézet SAJTÓKÖZLEMÉNYE JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham új tanulmánya -Az 1995-96 évre a "J.& O. Winter Fund” a Rosenthal Intézet keretében 13 ösztöndíjat adott az 1995-96 egyetemi évre az alábbiaknak: (1. folytatás) Kanada bevándorlási politikája 1. Gadó György (Budapest): Where the Arrows Were Forged - Anti-Semitic Propaganda Among the Youth, 1935-1938; 2. Ghita Andrea Julia (Cluj-Kolozsvár): The "Baron Hirsch Orphanage" of Budapest: Place of Refuge and Rescue of Children During the Holocaust 3. Halmos Sándor (Debrecen): Kelet-Magyarországi zsidó temetők mai állapota a Holocaust után 4. Lowy Daniel (Morgentown,West Virginia):: The Fate of Jewry in Kolozsvár During World War II. 5. Maros, Mrs. Tamás (Budapest): Sztójay Döme és társai népbírósági perének sajtó alá rendezése 6. Nagy Zsuzsanna (Jerusalem): Carpatho-Ruthenia 7. Ranki Vera (Melbourne, Australia): The Politics and Sociology of Anti- Semitism and Assimilation. A Case Study of Hungarians and Jews 8. Szántó T. Gábor (Budapest): Esszék és életút - interjúk - zsidó irodalom és a Holocaust cezúrája 9. Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség (Budapest): Oktatási Intézmények könyvtámogatása: A Holocaust Emlékkönyv ingyenes eljuttatása iskolákba 10. Vadász Ferenc (Budapest): A Felvidék zsidóságának sorsa a két "felszabadulás" között 11. Ág Ottó (Budapest): Jewish Secondary School Pupils in Hungary During the Holocaust 12. Walkenfeld Fried Faye (New York): Different Interpretive Frameworks and Their Impact on the Structure Memory 13. Wood B. Thomas (Nashville, Tennessee): Hangman's Haven: Stalin's Harsh Refuge From the Holocaust Akár a nyugati világ más országai, annak idején Kanada sem nyitotta meg kapuit Európa halálra ítélt zsidói -előtt. Idegen állampolgárokkal szemben alkalmazott bevándorlási korlátozásait fokozatosan feloldotta, majd 1962-ben minden fajta korlátozást eltörölt. Papíron azonban egyetlen korlátozás érvényben maradt: "olyan személyekre, akik élet elleni cselekményekben, illetve kényszermunkával és koncentrációs táborokkal kapcsolatos tevékenységekben vettek részt." A nácik által szervezett kisegitő rendőralakul átokban betöltött puszta tagság azonban nem minősült kizáró oknak. A szövetségesek megkésetten észbekaptak a hidegháborús hisztéria alábbhagyásakor és fogékonnyá váltak a figyelmeztetésekre, hogy ideje fellépni a háborús bűnös állampolgáraik ellen, akik az országban rejtőzködtek, vagy sőt az antikommunista harc bajnokaiként hangoskodtak. Elsőnek az Egyesült Államok hozott törvényt Elizabeth Holtzman kongresszusi képviselőnő indítványára létrehozta a Különleges Vizsgálatok Hivatalát az igazságügyminisztérium kötelékében. Az USA-ban azonban az ország határain kívül elkövetett bűncselekmények miatt, valamint olyan bűntények miatt, amelyeknek áldozatai nem amerikai állampolgárok, büntető eljárás nem indítható, Ezért az említett Hivatal csak polgári keresetekre szorítkozhatott. Viszont ezek nyomán elérte, hogy megfosszanak amerikai állampolgrságuktól és kiutasítsanak olyanokat, akik az országba való belépésükkor eltitkolták bűnös múltjukat. A nyolcvanas években, Nagy Britannia, Ausztrália és Kanada saját utat választottak. Ezekben törvényhozási indítványok születtek, hogy az illető országok bíróságai eljárhassnak a náci háborús bűnösök ellen. Kanada útja A Kanadában élő háborús bűnösök problémája 1982-ben éleződött ki, egy litván származású SS-tiszttel kapcsolatban, majd 1985 januárjában a vita fokozódott. A The New York Times arról számolt be, hogy dr. Josef Mengele, a hírhedt auschwitzi Halálangyal beutazási engedélyt kért Buenos Airesből Kanadába. A miniszterelnök kezdeményezésére bírói, független vizsgálóbizottság alakult, amely egy évvel később benyújtotta jelentését. Eszerint a Kanadában élő állítólagos háborús bűnösök száma csupán 882 volt. Ebből 664 ügyet bizonyítékok hiánya vagy amiatt, mert nem léptek be Kanadába, - lezártak. A bizottság 238 ügynek további vizsgálatát indítványozta, valamint azt is, hogy a büntetőtörvénykönyv módosításával tegyék lehetővé, hogy kanadai bíróság előtt is legyen vád emelhető. Ez a törvény gyorsan meg is született. Az 1996-97. egyetemi évre ösztöndíjakról való tájékoztatást az Intézet 1996 szeptemberében fog közzétenni. Részletekről Randolph I. Braham professzor ad felvilágosítást az Egyetem Graduate School-jában, 33 West 42nd Street, New York City 10036 alatt. Tel.: (212) 642-2183. i ■iCTKwuuuuuuwwwwwwwaawwu*- fifl H n * " ***^w^>w,KWUt***A Igenis, így, vessző nélkül, ami azonban semmit sem von le a kétszer évente megjelenő, fenti című kiadvány értékéből és abból a megbecsülésből, amellyel a szerkesztő és kiadó, Mr. Louis Schonfeld iránt viseltetünk. A lelkes clevelandi genealógus, aki törve beszél ugyan magyarul, irodalmi és tudományos munkásságát a magyar zsidó származástannak, a gyökerek kutatásának szenteli és számos vonatkozásban áll segítségére azoknak, akik magyarországi felmenőiket, őseiket kutatják és családfájuk összeállításán fáradoznak. A kiadvány előfizethető a fentnevezett szerkesztőnél évi 10 dollárért. A postacím a következő: H-Sig POB 34152 Cleveland, OH 44134. Fax: (216) 291-0824; Tel. (216) 661-3970. EMLÉKEZZÉL ÉS NE FELEJTS ! így került sor a Regina kontra Finta büntetőperre. A próbakő: a Regina kontra Finta büntetőper Háttér és előzmények: Finta Imre csendőrszázados, a vádlott különleges csendőrnyomozó egység parancsnoka volt, amikor a Szeged központú V. csendőrkerületbe vezényelték. A zsidók 1944 május-júniusában lezajlott gettósítása után a szegedi gyűjtő- és bevagonírozási központ parancsnokává nevezték ki. A helyi téglagyárba zsúfolták össze a megye településeiről összegyűjtött zsidókat, közülük több mint 4000-et magából Szeged városából. Finta felügyelte többek között azokat a csendőrnyomozókat is, akik vallatták és kínozták a zsidókat rejtegetett vagyontárgyaik "visszaszerzése" érdekében. Csendőrei résztvettek a június 25-28. közötti deportálás lebonyolításában is. Finta Imre személyes múltja, a szegedi gettósításban és deportálásban való részvétele két becsületsértési per kapcsán 1983-ban került szélesebb nyilvánosságra. Mindkettőt Finta indította egyrészt a kanadai Holocaust Emlékbizottság elnöke, Sabina Citron, másrészt a CTV kanadai televíziós társaság ellen. Az ügyet Simon Wiesenthal, a bécsi Dokumentációs Központ vezetője hozta a kanadai közvélemény tudomására, levelével, amelyet Kanada ausztriai nagykövetéhez, J.A. Beesley-hez intézett. Az általa összegyűjtött dokumentáció a magyar népbíróság ítéletét is tartalmazta, amelyet röviddel a háború után hozott Finta ellen emberiség ellen elkövetett bűneiért. Wiesenthal az anyagot eljuttatta Citron asszonynak, aki sajtókonferenciát tartott és ebben hívta fel a közvélemény figyelmét. Az említett népbírósági ítélet, amelyet a vádlott távollétében hoztak, mert a visszavonuló náci erőkkel nyugatra menekült, - megállapította, hogy Finta a gettóőrség parancsnokaként kegyetlenül bánt a gettó lakosságával, része volt a zsidók kifosztásában és elnézte beosztottjainak kegyetlenkedéseit. Az ítéleti megállapításokat számos szemtanú vallomása és történeti leírások támasztották alá. TERJESSZE LAPUNKAT (Folytatása következik) A MAGYAR ZSIDÓ (sic!]
