Newyorki Figyelő, 1996 (21. évfolyam, 2-8. szám)
1996-05-06 / 4. szám
4 NEWYORKl FIGYELŐ 1996 május 6. KÖNYVESPOLC EGY NEMZEDÉK FELJEGYZÉSEI (Resimot Snot Dór) Ezen a címen jelent meg héber nyelven Bert (Báruch W. Strassburger könyve a hírneves izraeli Midrashiaiskola hálózat kiadásában, amely egyébként ezév június 13-án ünnepli fennállásának 50 éves jubileumát. Az angol nyelvű alcím: időszerű és időtlen rabbinikus gondolatok. A munka emlékeket, megjegyzéseket, előadásokat és beszédeket tartalmaz, ahogy ezt a címoldalon olvashatjuk. Akik figyelemmel kisérik a zsidó tárgyú könyvkiadást, azoknak nem hangzik idegenül a szerző neve, mert mr találkozhattak vele más kiadványokon is. így ő adta ki a Rámbámról (Mózes Maimuni) és életéről szóló művet 1983-ban, amely először héber és angol nyelven, majd két évvel később magyar nyelven is napvilágot látott: "A Rámbám élete és művei" címen. Ezt 1991-ben a német kiadás követte. A Codex Maimuni angol változata 1984-ben jelent meg gyönyörű kiadásban, színes nyomással és átütő sikert aratott a könyvbarátok körében szerte a világon. Kiadója a Strassburger Publishing and Marketing Co. Ltd. volt. Ilyen előzmények után került sor a szerző legújabb publikációjára. Az inspirációt emlékeinek leírására a Chátám Szófertól kapta Strassburger, aki anyai részről ükunokája. A szellemi óriás előd, aki 1762-1839 között élt és alkotott, naplót is vezetett, amelyet később nyilvánosságra hoztak. Ám Báruch Strassburgemek ez a könyve több egy naplónál. Az első részben, a "Chidusé Torá"-ban jó néhány chalachikus kérdésre keresi a választ. Ez bizonyítja alapos jártasságát a Talmudban és a Poszkimban (vallási döntvénytár). Ezután a fejezet után tér rá a T'nach (Szentirás: Tora, Próféták, Szent Iratok) egyes részeinek magyarázására és a belőlük származó erkölcsi tanítások ismertetésére. Ezt követően az ünnepeknek, szokásoknak szentel jelentős teret, amelyekkel kapcsolatban ugyancsak sok újat mond. Számos előadott beszéd gazdagítja a könyv anyagát. Ezek Strassburger hosszas közéleti tevékenysége során tartott beszédei, valamint családjának jelentősebb eseményeivel kapcsolatban hangzottak el részéről. Az eltávozottak búcsúztatói igazán megrázóak. Hasznos a szép kifejezések gyűjteménye a Szentírásból, valamint a nevezetes talmudi és midrási mondások gyűjteménye. A lira sem hiányzik a könyvből; nagy emberek szép mondásai csokorba gyűjtve. Báruch Strassburger könyve megírásakor nyilván érezte a Midrás figyelmeztetését: "Nincs butább dolog annál, mint ha valaki tanult, de nem adja hatásosan tovább." (Vajikr Rábbá). A szerző több európai nyelvben is egyformán jártas. Nyilván angolra, németre és esetleg még magyarra is le tudná fordítani saját munkáját. Manapság bizonyára akad szélesebb olvasóközönség az ilyen jellegű sokatmondó érdekes kiadványokra. A sokoldalú tartalmas szép kiállítású könyvet a Friends of the Midrashia in Israel, Tel Aviv adta ki. ISBN 965-469-009-8. Library of Congress Catalog Card No. 95-827 952. Dr. Do mán István qOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO A MAGYAR VESZKORSZAK ÉRTELMISÉGI ÁLDOZATAI A BABILÓNIAI TALMUD Válogatta és fordította Domán István Az első magyar nyelvű Talmud fordítás. Talán lesz, aki csodálkozva kapja fel fejét erre az állításra, mert már látott magyar nyelvű talmudi antológiát, amelyet már évtizedekkel ezelőtt adtak ki. Csakhogy jelentős különbség van e fordítás és az eddig megjelent antológiák között. Utóbbiak nem fordítások, hanem a Talmud szövegén alapuló átköltések. így ha valaki elővesz egy eredeti Talmud-példányt, fellapozza a megadott részt, akkor azt tapasztalhatja, hogy az antológiában található szöveg nem hasonlítható össze az eredetivel. Utóbbi jóval hosszabb és részletesebb. Domán István szövege viszont összevethető az eredetivel, mert fordítás. Még egy különbség, hogy az eddigi magyar nyelvű Talmud-kiadványokban főleg aggádikus részek vannak,, amelyek etikai jellegű tanulságokat közölnek. A fordítás viszont ezen túlmenően számos chalachikus és ennek keretében tekintélyes számú jogi vonatkozású talmudi szöveget is közöl. Erre utal Schweitzer József, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója is a könyv Előszavában, amikor megállapítja, hogy a munka "betekintést enged a talmudi kor gondolkodásába^ Tóra jelentőségéről, tanítása fontosságáról, az akkori és a zsidó élet számára oly fontos naptári kérdések megvilágítására." Az Előszó találóan mutat rá arra, hogy a fordítás a vallástörvényi témákat ismerteti, betekintést enged a jogtörténetbe, megvilágítja a Talmud felfogását a sokat vitatott talio jogról ("szemet szemért, fogat fogért"-elv), így fontos részleteket ismerhetünk meg a talmudi magánjog, kereskedelmi és öröklési jog világából, Eképen a zsidó jogtudomány iránt érdeklődők számára is fontos ismereteket nyújt. Keletkezése óta a Talmud iránymutatója a zsidó életnek, hatása vitathatatlan sorsunk alakulására. Történelmileg már olyan korszakban jött létre, amikor a zsidóság "galutban", szétszórtságban élt, szám szerint jelentéktelen kisebbségben, szerte a világban, a különböző országokban. Ezért elsősorban a fennmaradás problémájával kellett szembenéznie. Ebben a törekvésében a Talmudnak oroszlánrésze volt. Hiszen a vallási törvényeket és szabályokat a Talmudnak a Tórát magyarázó szövegei alapján határozták meg, ahogy erre a fordító a Bevezetésben utal. A Talmud éppen fontossága miatt, amit a zsidó életre gyakorolt két évezreden át, volt kitéve állandó támadásnak az antiszemiták részéről. Egyetlen alkotást sem kisért akkora gyűlölet, mint a Talmudot. A fordító Domán István a Bevezetés a Talmud fordításához című értekezésében felsorolja, hogy már a VI. századtól kezdték kiadásainak és terjesztésének betiltását, majd elégetését és ez korokon át egészen a modern időkig tartott. Az ellenszenv a Talmud iránt még napjainkban is fennmaradt bizonyos körökben. Ez persze sokaknál abból is származik, hogy nem ismerik, így gyűlöletük iránta csupán előítéleteken alapul. Az úszítók szakértőiről már a múltban is kiderült bírósgi tárgyalásokon, hogy fogalmuk sincs arról, mit támadnak és a legtöbben soha nem is láttak eredeti példányt belőle. Ezért is fontos és elismerésre méltó, hogy végre magyar nyelven is megjelent Talmud-fordítás. Bert W. Strassburger HORÁK MAGDA: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években . (A szerző kiadása, Budapest, 1995; A kötet ára 390 forint.) Mi, akik lelket öntünk és alakot adunk a rideg statisztikai száamoknák, amivel a holocaust áldozatait jelölik, örömmel fogadjuk Horák Magda munkáját. Ahogy dr. Randolph L. Braham professzor előszavában megjegyzi, az író célja, hogy megörökítse a mártírok hozzájárulását a magyar művészetekhez, tudományhoz, különösen a zenéhez és irodalomhoz. E lexikonszerű, hét-nyolcszáz életrajz csupán születési és halálozási évet, rövid pályafutást és azon adatokat közli, amelyekkel az áldozatul esett értelmiség gazdagította a magyar és világkultúrát. írók, matematikusok, színészek, rabbik, sportolók, stb., zsidók és keresztények, akiket a kor politikája öngyilkosság,ba, a halálba kergetett, akiket megöltek. A kötet első része bevezető tanulmányokból áll. "Kibontakozóban az antiszemitizmus" fejezet alatt tárgyalja a szerző a zsidók részvételét a magyar sajtó történetében. így például az "Az Est" lehetővé teszi a magyar sajtó bekapcsolódását az európai sajtórendszerbe. Riporterei, külföldi tudósítói között Heltai Jenő, Fényes László és Molnár Ferenc volt található, A könyvkiadásnál leginkább az export-import teszi gyűlöltté a zsidók vállalkozását "... a magyar könyvpiacot elárasztják külßldi zsidó középszerűségek, jelentéktelen, vagy éppenséggel sikamlós, sőt immorális művek fordításával, meghamisítják a külßldi irodalom képét a magyar közönség előtt" - írja Kolosváry-Borcsa. A középszerű írók nem mások, mint Stefan Zweig, Salom Asch és Sigmund Freud. Érdekes "Az értelmiség széthullása" című rész, amelyben a legmegrendítőbb képet az író- és szinésztársadalom mutatja. Keresztény-zsidó barátságok, munkatársi kapcsolatok bomlanak fel, zsidók és kitért zsidók szakadnak el egymástól és válnak elszigeteltté, ellenségekké. Gábor Ignác a következő szatirikus verset írta kitért testvéreihez, amelyben a zsidóság üldöztetéseit említi: "Apáid szívét véresre tépte/ A sok kegyetlen megaláztatás,/ Sárral dobált a ßld minden népe:/Elúnta egyik, már folytatta más,/ De üldözői táborába szökve/ Menekvést csak a hitvány keresett;/ A többi tűrte, mindég félrelökve,/ Apáira sorsát, a keservet./ Elnyomva bár, soha meg nem hajoltak/- Ne légy oly makacs, mint apáid voltak!" A kötet szerzője, aki maga nem zsidó, évek munkájának eredményét foglalta össze e könyv kiadásában. Támogatást megjelenéséhez a City University of New York Rosenthal Intézete és a J.& O.Winter és Raoul Wallenberg Alapítvány nyújtott. Dr. Zahava Stessel Olvasóinknak meg kell vallanunk, hogy a munkát, amely a kutató tudományos pontosságát és a szereplőáldozatok életrajzi adatait látszólag hűvös tárgyilagossággal tükrözi, nehéz megrendülés nélkül olvasni. A Newyorki Figyelő, amely önmagát a magyar-zsidó kultúra, mint az egyetemes magyar kultúra szerves része letéteményesének tekinti és annak az utókor részére való átmentéséért küzd, - ebben a könyvben többet lát, mint egy egyszerű vészkorszaktörténeti adalékot: a mű felér egy emlékoszloppal és figyelmeztetőül szolgál az utókornak, hogy a szörnyű múltnak nem szabad megismétlődnie. A könyv megrendelését a Newyorki Figyelő kiadóhivatala készséggel továbbítja. KÖNYVESPOLC-rovatunk folytatása a 10.oldalon
