Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)

1995-09-20 / 9. szám

1995.szeptember 20. NEWYORKI FIGYELŐ 7 SIMON TIBOR: A MŰVÉSZ HALÁLA Az elmúlt években gyakran nyaraltunk Svájcban. B. fürdőváros különösen vonzott, mint a mágnes. Gyönyörű villák, pazar táj, remek friss levegő, kitűnő fürdőházak, - s jól berendezett szállodák. Mi az Excel­­ziorban töltöttünk el, rendszerint három hetet. Délutánonkint a Kur­­szalonban uzsonnáztunk. Mindenütt vidám arcok, boldog emberek. Az előtte fekvő téren zenekar. Pontosan hat órakor felzen­­dül egy Strauss-keringő üdítő dalia ma, amire táncra perdülnek a ven­dégek. Mi a Kur hall terraszáról fi gyeltük a táncolókat. A mellettünk: levő asztalnál idősebb pár ült. Rend kívül rokonszenvesek, akikkel hama rosan összebarátkoztunk. A férfi magas, őszes, elegáns gentleman, akinek arcán a barázdák leadták az ídő jelét. A hölgy aránylag fiatal sző­keség - a férfi minden szavát leste, kö­vette. Ki lehet ez a gyönyörű pár ? Természetesen bemutatkoztunk egymásnak. A férfi: Hans Feuerberg, a karcsú szőkeség: Lotte! Kellemes félórát töltöttünk együtt. Szó esett irodalomról, művészetről és a Renais­sance nagy alkotóiról. A beszélgetés során éreztem, hogy új barátom nem mindennapi ember. Feuerberg, aki figyelte a táncolókat, arra kérte Lőttet, hogy egy valzert nem többet táncoljanak ők is,a vidám tömegben. Amikor felzendült a Dunáké ringó, - ekkor történt a csoda. A Feuerberg-pár táncolt. A táncuk olyan varázslatos volt, hogy a vendé­gek félreálltak és végig tapsorkánnal kísérték. Mi, akik a Kur Hall tera száról figyeltük ezt a jelenetet, - csatlakoztunk a tapsolókhoz. Amit láttunk, mindkettőnket megfogott. Amulva néztük ezt a gyönyörűséget. Nem is volt tánc,hanem valami varázslat. Mintha nem is a földön, hanem a levegőben folyna, zengene szerelmesen Strauss muzsikája. Valamilyen transzba kerültünk, a fluidum, ami belőlük kiáradt, máig is áramlik felénk. Amikor visszatértek asztaluk hoz, mosolyogva meghajoltak, mint a színészek a függöny előtt. Túl a tánc varázsán - éreztük, hogy - mintha va­lami fájó múlt rejtőznék mögöttük. Vajon kik lehetnek...? Rövid, kellemes beszélge­tés után, visszatértek szobájukba - az Excelzior egyik pazar lakosztá­lyába. Még sétáltunk a hűvös liget­ben, az illatos bokrok között. Egy hirdetőoszlop plakátján olvastuk Hans Feuerberg nevét - széles, nagy betűkkel - közli a hirdet­­ménv. hoev a művész előadóestet tart Shakespeare műveiből, - este kilenc órakor a Kur-Hallban. Max Rőder, a Kur-Hall igazgatója, - akit még korábbi nya­ralásaink során megismertünk, - részletesen elmondott mindent. Igen. Hans Feuerberg, a bécsi Burgtheater művésze fogja elő­adni Shakespeare híres monológ­jait, párbeszédeit. Kiváló! Taná­csolom, hogy meghallgassák. Re­mek előadó! Legyen szerencsénk ! Közöltük Rőder tárral, hogy ott le­szünk, - okvetlenül meg fogjuk hallgatni a nagy művészt. Izgatottan vártuk az estét. Pontosan kilenc órakor megjelen­tünk a Kur-Hall nagytermében, - az egész haute-volée ott volt. Rőder űr gondoskodott, hogy a nagy tömegben jó helyet kapjunk. Lázas izgalom fogott el, amikor megjelent a színpadon. Az egész közönség állva tapsolt, ami­kor szétnyílt a függöny. Amikor elkezdte Hamlet nagy monológját,­­tudtuk, éreztük, hogy nem is a mű­vész - hanem az Ember szól hoz­zánk tiszta, érthető, kultúrált hangján. Olyan volt, mint egy va­rázslói aki bemutatja a Csodát. Mert valóban az volt. Figyelemmel hallgattuk: Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait: Vagy kiszáll tenger fájdalma ellen, Sfegyvert ragadva, véget vet neki...? Itt megállt, majd akadozva folytatta: S egy álom által elvégezni mind A...szív keservét,a test eredendő, Természetes—rázkódtatásait... Oly cél, minőt óhajthat a kegyes, Meghalni, elszunnyadni és...és alunnil... Megtörölte homlokát, majd hirtelen átcsapott A Velencei kalmár Shylock-jára: Signor Antonio, te a Rialtón, nem egyszer szidtál engem, amiért a pénzem után kamatot szedek... En tűrtem csendes váUvonogatással, mert törzsünk osztályrésze a tűrés, Hitetlennek és vérebnek neveztél és leköpted...zsidó kaftánomat azért mert hasznát vettem vagyonomnak. Most kiderült, hogy szükséged van énreám. Most jössz hozzám és azt mondod nekem: -Shylock, pénz kell nekünk - most így beszélsz te, kinek nyála szakállamra fröcskölt, s elrúgtál, mint egy ...idegen kuvaszt—? (Vas István fordításai) Hölgyeim és Uraim ! Óhaj­tanak további részleteket a nagy drámaíró műveiből ? Szívesen rendelkezésükre állok. Óriási taps volt a válasz. Mi igyekeztünk a ruhatár felé, mert gyorsan döntöttünk: ott hagyjuk az előadást. De hátha mégis...? Mi zavarja ezt a dadogó művészt ? Még hallottuk, ahogy iz­zadva, kimerültén előadja Hl. Ri­­chárd monológját. Fáradtan, zavartan beszélt. Nem értettük. Vagy talán...? Az első géppel hazautaz­tunk. F*róbáltuk elfelejteni ezt a furcsa, különös találkozást. Lassankint feledésbe ment Hans Feuerberg és Lotte, a karcsú szőkeség. Két évvel később, megszo­kott fürdővárosunkba, B.-be utaz­tunk és természetesen az Excel­­ziorban töltöttünk pár hetet. Jó levegő, illatos fák és kel­lemes környezet. A négy körönd­­ben zenekar, táncolok tömege. Mint minden alkalommal, Max Rőder úr meghívott teára. A baráti meghívást örömmel elfogadtuk. A beszélgetés során szóba került a nagy művész sorsa. Rőder úr beszélt-s mi ámulva hallgattuk. * Feuerberg, a színész zseniális művész volt. Mint a Burgtheater vezető tagja, minden­kor főszerepet játszott. Hol mint Jedermann, hol mint Faust, hol mint Romeo - minden szerepében kiváló volt. Itt ismerkedett meg Lottóval, aki örök űtitársa volt. Képzeljék el, kedves barátaim, hogy Lotte milyen csodálatos volt Júlia szerepében. Tehetséges, légi­es, szinte érthetetlen volt. Feuerberggel együtt kiválóak vol­tak. így fejlődött ki a szerelem a két művész között. Halálosan sze­relmesek voltak egymásba. Amikor Hitler elitgárdája élén bevonult az osztrák főváros­ba 1938 március U-én, - a helyzet napok alatt megváltozott. Március 13-án az osztrák parlament tör­vényt szavaz meg Ausztriának a német birodalomhoz történő csat­lakozásáról. Ez volt az Anschluss. 138 ezer osztrák zsidó - köztük Feuerberg - kerül a német fajvédő törvények hatálya alá. A földbirtokosok, gyárosok, orvo­sok és ügyvédek vagyonát elkobozták, a színészeket egysze­rűen leparancsolták a színpadok­ról, majd később deportálták. Feuer bér g Theres ienstadtba ke­rült. Hát igen, barátaim, a nagy művész kiállta az ökölcsapásokat, kínzásokat és az éheztetést, mert állandóan az ő Lottójára gondolt... A lágerben előadóesteket tartott, amelyek nemcsak a foglyo­kat, de a láger parancsnokát Kurt Weber SS-ezredest is lázba hozták. Az ezredes, - mintjó német - magához hivatta a fogoly művészt. Megállapodást kötöttek (?), hogy szabadlábra fogja helyezni, ha megtanítja szavalni. A felesége születésnapján akar valamit elő­adni. Feuerberg örömmel vállal­kozott a feladatra. Habár...? A nagy művész éjjelenkint - zárt ajtók mögött - tanította az ezredest az előadás mágiájára. Nem bízott Kurt Weberben. Kéte­lyek gyötörték - éjszakákat nem aludt. De a lágerben mindig vannak vérebek. Ilyen volt Olaf Bruck SS.alezredes, aki már kezdettől fogva nem bízott a láger­­színházban, - a főnökét is gyűlölte, látni sem akarta, mint "gonosz" el­lenfelét. Ekkor közbelépett a szőke­­hajű, karcsú Lotte, - aki tiszta árja volt. Elhatározta, hogy kimenti szerelmét ebből a pokolból. Weber - hez fordult, az SS.parancsnokhoz, aki jóindulatáról biztosította. Olaf Bruck, a véreb, - vidáman vállát vonogatta, - s nyíltan kimondta: Lotte és a szabadulás. (?) Lotte megpróbálta hamis papírokkal kimenteni szerelmét. Járta a legmagasabb hivatalokat is - de ügy látszott, minden hiába. Végül is Klapp őrvezetőt, az egyszerű börtönőrt sikerült leke­­nyerezni.- Feuerberg él ? - kérdem izgatottan. A válasz ez volt: Igen, él ! Agyvérzést kapott, beszélni sem tud...rettenetes..Kotte mellet­­te„, Igen. A művész halála volt. ooooooeoooooeooooooooooooocooooooooooooa RÉV FLÓRA HALLELUJAH Jeruzsálem dicső szent városunk Oh hányszor volt miattad bánatunk De szent feleid még most is állnak Védik azt az angyal szárnyak Mert a Teremtő azt nekünk adta Két kezével megáldotta Ellenséggel körülvéve Vigyáz rá a hősi népe Évezredek viharait mind kivédte Sok-sok vért áldoztak fel érte Maroknyi népe ezer csodát tett A puszta földön hatalmas várost épített Zöld erdőtől virul a homok puszta Aki egyszer látta, vágyik oda vissza Béke útját mutatja az Isten ujja Imádkozunk és énekeljük"Halleluja" Bajor Klára Két falevél románca Két falevél egymásba szeretett. Kis ereikben szerelem lüktetett. Szépek voltak, fiatalok, zöldek, csodálatos varázsa a földnek. Boldogan tellek a nyári hónapok, tavasztól őszig a gyönyörű napok. Szeptemberben... öregedni kezdtek. Szerelmükre fájón emlékeztek, összebújva, fázósan reszkettek. Hideg szélben az egyik lehullott. A másik levélnek könnye hullott, nagy bánatában utána ugrott. Ott feküdtek egymást átkarolva sárgán, ráncosán a porba hullva. Jött a forgószél, őket felemelte és együtt repültek a VÉGTELENBE. 0O«»O»»OOO0OM»O8O»O«»tC86 EMLÉKEZZÉL ÉS NE FELEJTS !

Next

/
Oldalképek
Tartalom