Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-03-29 / 3. szám
1995 március 29. NEW YORK I FIGYELŐ 7 TAUBER LACI 80 ÉVES Dr. Tauber N. László barátunk 80. születésnapját díszvacsora keretében ünnepel te családja a The Four Seasons washingtoni nagytermében, február 18-án.Amikor a nevezetes évforduló alkalmával baráti szeretettel köszöntjük, ragaszkodásunk szerény léül a NEWYORKI FIGYELŐ ezen hasábjait szenteljük tiszteletére. Tauber Laci élete, pályafutása, működése és eredményei egyaránt, rendkívüli közéleti személyiséget tükröznek. Életének különböző megnyilvánulásai külön-külön is regénybe illőek, egybefoglalásuk pedig folyamatos filmsorozat keretébe illene. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy működése példaként szolgálhat számos más közéleti személyiség számára.Élettörténetét dióhéjban az alábbiakban közöljük. Budapesten, 1915 február 18-án született. A budapesti Zsidó Gimnáziumban érettségizett és a Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskarán folytatta tanulmányait. Az egyetemi antiszemitizmus nem akadályozta meg a doktori diploma elnyerésében, 1938 októberében. A megpróbáltatások korszakában sikerült megmenekülnie a kényszermunkaszolgálat,deportálás és halálbaküldés egyéb megnyilvánulásaiból., egyetlen fivére, Imre azonban a munkaszolgálat áldozata lett. Laci maga gyalogmenetből szökött meg és a budapesti gettó szükségkórházában végzett orvosi-sebészi munkát, amelynek során naponta mentett meg életeket, bár a kórházban sem folyóvíz, sem villanyáram nem volt, ami azt jelentette,hogy a műtéteket gyertyafény mellett kellett végeznie. A felszabadulás után Tauber doktor Budapesten folytatott orvosi gyakorlatot 1946 augusztusáig, amikor az idegsebészet tárgykörében svéd ösztöndíjat kapott.Svédországban egy évig tartózkodott,a világhírű Olivecrona professzor mellett az agy sebészet szakorvosa is lett,majd 1947 novemberében kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt 1965-ben megalapította a Jefferson Memorial Hospital-t a virginiai Alexandriában, ahol a betegek megmentését és nem az orvosi tiszteletdíjat tűzte zászlajára. Egyidejűleg nagy kiterjedésű ingatlanügyekbe bocsájtkozott, amelyek az Egyesült Államok vagyoni tekintélyei közé emelték. Általánosan elismert jótékonysági tevékenységet folytat, amely az orvostudomány, az európai zsidóság történetének megírását, valamint zsidó tudományos intézetek működését szolgálja. Dr. Tauber tevékenysége számos elismerésben és kitüntetésben részesült. Említésre méltó a District of Columbia, a főváros polgármesterének 1985 február 18-án kelt proklamációja Tauber doktor 70. születésnapja alkalmával, ami ezt a napot „DR. LÁSZLÓN. TAUBER DAY "-nek nyilvánította. A Magyar Vöröskereszt a vészkorszak 50. évfordulójána oklevélben fejezte ki háláját és köszönetét mentő tevékenységéért a vészkorszak idején. Ezév január 25-én Constance A. Morelia Maryland képviselőnője az Egyesült Államok Kongresszusában jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki dr. Tauber Lászlónak, 80. születésnapja alkabnával. A családi ünnepségen Tauber Laci a Boston University School of Medicine, a The Holocaust Center of Northern California Maryland Állam kormányzójának oklevelét, végül pedig a Nemzetközi Vöröskereszt érdemrendjét a második világháború idején kifejtett embermentő munkásságáért. * A díszvacsorán számos jeles közéleti személyiség volt jelen az ünnepelt családján és szoros baráti körének tagjain kívül Tauber László dr. a felszólalásokra adott meghatott válaszábankitért a baráci családok tagjaival való kapcsolatára is a vészkorszak idejében. Szavakba nehezen foglalható módon emlékezett meg arról, hogy jelen volt barátja és osztálytársa, dr. Scheiber Leo, valamint felejthetetlen testvérének, néhai dr. Scheiber Sándornak megboldogult édesanyját ő látta utoljára, amikor a nyilas pribékek 1944 december 31-én az Üvegházban halálosan megsebesítették és a gettó szükségkórházába szállították, ahol Tauber doktor látta a Nagyasszonyt utoljára, segíteni azonban már nem tudott. Az ilyen hasonló szálak a múltból Tauber Lacit elszakithatatlanul kötik össze a magyar-zsidó vészkorszak áldozataival és örökségünk fenntartására irányuló törekvésekkel. A Forbes Magazine évekkel ezelőtt dr. Taubert az Egyesült Államok legtehetősebb 400 személyisége közé sorolta. A NEWYORKI FIGYELŐ akkor a magazin általános feltűnést keltő cikkét magyar fordításban közölte. ¥ Tauber László doktor munkássága számos vonatkozásban közelről érinti a Newyorki Figyelő célkitűzéseit. Intézményünk a magyar-zsidó kultúra, mint az egyetemes magyar kultúra szerves részének ápolását és a következő nemzedékek számára való átmentését szolgálja, ami magában foglalja a vészkorszak áldozatai emlékének ápolását és fenntartását. Ebbe a munkába szorosan beletartozik az a tevékenység, amelyet ünnepelt barátunk folytat,s amely a zsidó tudományos intézetek működésének előmozdítását célozza. Ezért Tauber Lacit magunkénak és munkásságunk szilárd támaszáriak érezzük. Nevezetes évfordulóján szívből jövő baráti jókívánságainkat fejezzük ki neki és családjának abban a reményben, hogy áldásos tevékenységét közösségünk még hosszú ideig fogja élvezni.- fedor -MINDENT FELFALTAK A LÁNGOK (Folytatás a 3. oldalról) Volt házuk romjai között egyszerre csak mellette termett egy évvel ezelőttig hűséges kutyájuk, Pajtás,akinek ezt a nevet adták a szomszédok, de Lilly emlékezetében mint Buksi élt. Most is hűségesen Lillyt követte, mint azon kevesek egyike, aki hűséges maradt hozzá... A mű vége felé megemlíti a szerzőnő, hogy a Bergen-Belsentől hét kilométerre fekvő bergeni kórházba hozták tífusszal, ahol két magyar honvéd volt beosztva a betegek mellé. Lilly annyira rossz színben volt, hogy az előzőleg Orosz-, majd Németországot megjárt két honvéd „néni '-nek szólította. - Lilly vagyok s ahogy magától hallom, mindössze két évvel idősebb nálam, tehát Lillynek szólítson- — mondta Jánosnak. A „néni* névre, illetve azt hallva, tükröt keresett, ami több, mint egy éve nem volt kezében. - Nekem van egy zsebtükröm, most találtam. Egy halott nőt vittem ki, az ágyán volt. Itt hagyhatom, Lilly né... — majd János elharapta a szót. Nagyon régen nem láttam magam tükörben. Ahogy most belenéztem,csodálkozva bámultam az idegent, aki visszatekintett rám. Pici, összefonnyadt, sárgabőrű arc piszkosszürke karikákkal övezett,két riadt szem, fülig érő száj repedezett ajakkal és...Atyaúristen ! A hajam, a gyönyörű sötétbarna, fényes haj' ? Már majdnem egy éve, hogy Auschwitzban tövig borotválták.Azóta már nyolc-tíz centiméter hoszszúra nőtt, helyes sportfrizurát fésülhettem belőle...Teljesen megőszültem ! Többnek látszottam hetven évesnél...—jegyezte fel Weisz Lilly, aki egy boldog menyasszony kálvária-útját ismerteti az olvasóval, akit a meleg családi fészekből ragad ki az értelmetlen gyűlölet, hogy a poklok-poklán át hurcolja magával... A könyv memento az eljövendő nemzedéknek, hogy ez többé ne ismétlődhessék meg - olvassuk a könyv hátsó borítólapján, amelyet szakértelemmel Egervári Vera rendezett sajtó alá. A borítólap Fux Pál festőművész munkája. Most, hogy a könyv végére értünk, s magunk elé képzeltük az években még fiatal Lilly szenvedéseit, de a jövőbe vetett hitét is, még akkor is, ha Bergen Belsenbe érkezésekor a következő mondat fogadta: — Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménynyel... — de Lüly nem adott fel minden reményt. Eszébe jutott Madách Imre végszava az Ember Tragédiájában: — Mondottam, ember küzdj és bízva bízzál. -Lilly küzdött, bízott és győzött: megszületett a Mindent felfaltak a lángok. GALILI GEMEINER ERVIN Lapunkban szívesen adunk helyei közérdekű vagy érdekes írásoknak Nem közölt kéziratokat nem küldünk vissza.
