Newyorki Figyelő, 1995 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1995-02-28 / 2. szám
1995 február 28. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS HÍREI 1994. évi 9. számunkban közöltük, hogy a Zsidó Világkongresszus jeruzsálemi intézete sorozatosan közöl tanulmányokat és jelentéseket a világ zsidóságát foglalkoztató témakörökből. Most látott napvilágot a Policy Dispatch elnevezésű tnulmány-sorozat 6. száma, amely a hazatérési törvény újraértékelésének kérdésével foglalkozik. A hazatérési törvény biztosítja minden zsidónak a jogát, hogy Izrael Államába vándoroljon. A maradványok begyűjtése a cionizmus alaptétele és ennek jegyében született meg a hazatérési törvény, A törvény visszavonását szorgalmazók arra hivatkoznak, hogy a jelen valósága nem indokolja a törvény fenntartását. Szerintük „normális" polgári társadalom fejlesztésére kell a hangsúlyt fektetni és nem kifejezetten Zsidó Állam létesítésére. A törvényt fenntartani kívánok arra hivatkoznak, hogy a zsidóság nemzeti fennmaradása függ attól, hogy a zsidókat buzdítani kell Izraelben való letelepedésre. A NEWYORKI FIGYELŐ a problémával már évekkel ezelőtt foglalkozott, sőt javaslatot is terjesztett elő a Zsidó Világkongresszus felé, amely a hazatérési törvény visszavonása mellett foglalt állást. A javaslatra az a vita adott okot, amely az amerikai reformzsidóság vezetőjének fenyegetéséből indult ki, aki Izrael támogatásának megvonását helyezte kilátásba, ha fenntartják azt a törvényi előírást, hogy az ország csak ortodox házasságot ismer el törvényesnek és reform- vagy konzervatív rabbinikus döntést nem fogad el érvényesnek. Ez a nyilatkozat álláspontunk szerint felháborító volt, mert tagadásba vette Izrael alapításkori alaptörvényét, amely szerint vallási kérdésekben az ortodox rabbinátus szava a döntő. Ha tehát, elgondolásunk szerint, a hazatérési törvényt visszavonja a Kneszet, akkor az Izraelbe való bevándorlás jogi vonatkozásait az állam a többi demokratikus társadalom érvényes módon (honosítási eljárással, stb.) oldja meg. Ma már valóban nem lehet feltételezni, hogy az annyi megpróbáltatáson átesett zsidók ideális elgondolásból térjenek haza az ősi földre. Ha viszont a törvényt visszavonják és a honosítási kérelmeket egyesével bírálják el, akkor a honosításra érdemesek semmilyen vonatkozásban nem fognak kárt szenvedni. A 6.SZ. jelentés végső, összefoglaló megállapítása az, hogy a vita a zsidó állam és társadalom hagyományos értékeinek újraértékelését tükrözi. A KÁRTÉRÍTÉSI ÜGY HÍREI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG MEGHOZTA VART KEDVEZŐ DÖNTÉSÉT Hosszú ideje várták az érdekeltek az Alkotmánybíróság állásfoglalását a kártalanítási törvény jól ismert sérelmes rendelkezéseivel szemben. Ezeket a NEWYORKI FIGYELŐ ismertette a múltban és a munkaszolgálatra vohatkozó kizáró jogszabályt nemcsak alkotmányellenesnek, de a demokratikus törvényhozás szégyenfoltjának is minősítette. Az Alkotmánybíróság régen várt döntése kimondja, hogy nemcsak az ún. harcoló alakulatok kötelékéhez tartozott munkaszolgálatosok kaphatnak kárpótlást, hanem a többiek is. Ennek természtes indoka az, hogy a kényszermunkaszolgálat egymagában diszkriminációs jellegű volt, vagy köznapi szavakkal: ugyanúgy a zsidók szabadságának, sőt életének megfosztására irányult. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy 1995 szeptember 30-ig alkosson új törvényt a bírói ítélet nélkül sérelmet szenvedettek kárpótlásáról. A NEWYORKI FIGYELŐ elégtétellel veszi tudomásul az Alkotmánybíróság döntését, amelyet a maga részéről hosszú idő óta sürgetett. A döntés következménye az, hogy a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az elutasító határozatait hatályon kívül helyezni lesz köteles és az országgyűlés által meghozandó törvény alapján új eljárást kell lefolytatnia. Ebben az elvárásban tanácsoltuk az érdekelteknek, hogy az elutasító határozatok ellen ne éljenek jogorvoslattal, mert az eljárást a Hivatal amúgy is köteles lesz az új döntés szellemében ismét lefolytatni. Az ügy további fejleményeiről rendszeres tájékoztatást fogunk adni. «twinnOTW■■■■■■ . m FÉNYKÉP KIÁLLÍTÁS A MAGYAR KÜLKÉPVISELET SZÉKHÁZÁBAN A BUDAPESTI GETTÓ FELSZABADULÁSA 50. ÉVFORDULÓJÁN 1995 január 18-án, a budapesti gettó felszabadulásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság ENSZ-Missziójának vezetője, dr. Náthon István nagykövet és László Balázs newyorki főkonzul együttes fogadást tartottak, amely megnyitását jelezte a január 30-ig megtekinthető fénykép-kiállításnak. A főkonzul maga nem lehetett jelen: édesapjának elhúnyta és temetése haza szólította.Gyászát a magyar közösség őszinte részvéttel vette tudomásul. A fogadást dr. Nathon nagykövet nyitotta meg, aki szemmel láthatólag elérzékenyült a kiállított fényképek láttára. Átadta a szót az esemény szónokának, Schneier Arthur főrabbinak, aki magas színvonalú, saját ifjúkorának megpróbáltatásait idéző beszédével a nagyszámú hallgatóság érzéseinek mélyére hatott. Beszédének befejező aktusa azon diplomaták üdvözlése volt, akiknek állama a magyar zsidók mentésének akcióiban eredményesen, önfeláldozóan resztvettek. A nagykövet felkérésére, a Magyar Zsidók Világszövetsége képviseletében Farkas Ervin dr. üdvözölte a megjelenteket. Rámutatott Göncz Árpád államelnök történelmi jelentőségű nyilatkozatára a magyar-zsidó vészkorszak 50. évfordulóján és az azzal párosuló, Horn Gyula miniszterelnök által írt levélre, amelyek a demokratikus Magyarország bocsánatkérését tartalmazták a példátlan emberirtásért, amelyet a náci-németek és magyar pribékjeik követtek el. Ezek a megnyilvánulások igazolják a demokratikus Magyarország elhatározott szándékát, hogy a demokrácia elveinek érvényesítésével fog haladni a kiengesztelődés és összefogás útján. A fényképkiállítás megrendezése elsősorban Emri István konzul vállain nyugodott, akinek ezért a vészkorszak túlélőinek és leszármazóinak köszöneté jár. A kiállítás természeténél fogva teljes nem lehet, de a falakon függő képek megadják a lehetőséget azoknak, akik nem voltak szenvedő részesei a katasztrófának,hogy fogalmat alkothassanak a borzalmakról és azok minden képzeletet felülmúló teijedelméről. AZ AMERIKAI MAGYAR ALAPÍTVÁNY SAJTÓKÖZLEMÉNYE MUNKÁCSY-KIÁLLfrÁS Molnár J. August professzor, az Amerikai Magyar Alapítvány (American Hungarian Foundation) elnöke sajtóközleményben jelentette be,hogy a Hungarian Heritage Center (300 Somerset Street, New Brunswick N.J.) február 26-i kezdettel FESTMÉNYEK TRILÓGIÁJA címen kiállítást rendez Munkácsy Mihály három hírneves festményéből. A műveket magángyűjtő kölcsönözte a kiállítás céljaira az Alapítvány 40. évfordulója alkalmával rendezett sorozatban. A festmények megtekinthetők március 23-ig, kedd-szombati napokon, d.e.ll-d.u.4 óra között. A sajtóközlemény ismerteti Munkácsy élettörténetét: a szegény családból származott asztalosinas később feleségül vette de Marches bárónőt, műkedvelő özvegyét: 26 éves korában Az elítélt című művéért Párizsban aranyéremmel tüntették ki. Festményei az egész világon ismertek lettek. Egyik műve: Milton az Elveszett aradicsom-ot diktálja leányainak, — New York Public Library-ben van kiállítva.A Wanamaker-család két művét őrzi: Krisztus Pilátus előtt és Golgotha. Festményei láthatók Detroitban és Bostonban. Halála után özvegye műveit a magyar állami régiségtámak adományozta, ahonnan néhányan átkerültek a Nemzeti Múzeumba. Molnár professzor a kiállítás megrendezésével jelentős lépést tett a magyar művészet nemzetközi elismertetése érdekében.
