Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)

1994-12-08 / 9. szám

1994 december 8. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A JAD VASÉM DÍSZVACSORÁJA KÖNNYCSEPP NÁCHSONÉRT A Jad Vasém amerikai barátai tizedik ünnepi va­csoráén több, mint ezer vendég jelent meg a New York Hilton Hotel nagy báltermében. A jelentős társadalmi eseményt idén a magyar zsidóság de-Az est díszvendége Elie Wiesel Nobel-díjas volt, aki az Emlékezés kitüntetését nyerte el,mint akiben a magyar vészkorszak emléke megtestesül. A nagy írót üdvözlő levelek aláírói között volt Clinton elnök, Gore alelnök, Ezer Weizmann,Iz­rael állam elnöke,Cuomo, New York állam kor­mányzója, Giuliani newyorki polgármester.Chris­­tine Todd Whitman, New Jersey kormányzonője és sokan mások. Köszöntötte a résztvevőket Horn Gyula is, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A kiemelkedő levélírók Elie Wieselt a világ élő lelkiismeretének, az emberi méltóság megőr­zésére irányuló törekvések megtestesítőjeként ünnepük. Spiegel Abraham, a vacsora elnöke olvasta fel Clinton elnök üzenetét, Colette Avitai nagy­követ, Izrael newyorki főkonzula ismertette Ezer Weizmann elnök levelét, amelyben a magyar zsi­dóság katasztrófájára, mint a társadalom örökségi hagyatékának tönkretételére emlékezik. Méltatja az Elnök az új élet jelentős adalékát, amelyet a magyar származású társadalom nyújt Izraelben. A magyar miniszterelnök üzenetét dr.Bán­­laki György, Magyarország washingtoni nagykö­vete olvasta feL A közönség nagy lelkesedéssel és megértéssel hallgatta a kinyilatkoztatott történel­mi bocsánatkérést, azért a bánásmódért, amely a század elejétől fogva a zsidó állampolgárokkal szemben megnyilvánult és a vészkorszakban csú­csosodott ki A miniszterelnök ígéretet tett,hogy a jövő Magyarország történetében ez még egyszer nem fog előfordulni A magyar vészkorszakról való megemlé­kezés programjához Szenes Anikó életének és önfeláldozásának Iefestése, valamint verseinek ismertetése járult. Énekeit Deborah Steinman kántornő adta elő. A programmot Nella Yacobi. Izrael UNO- beli fődelegátusának neje vezette le. *, Remembrance Award-ot Eli Zborow­­ski, a szervezet díszelnöke adta át Elie Wieselnek, akit, mint a magyar vészkorszak szenvedéseinek megtestesítőjeként üdvözölt. Felsorolta Ehe V. lesel kitüntetései között Amerika Eli, ,ci .. szabadság-érdemrendjét, Az USA Congrest ír u érmét, a Francia Légió parancsnoki keres, ijei és az 1986. évi Nobel Béke-díjat. Naponta számos New Squa. • uw s/id utazik autóbuszon New York- mun­kahelyére. A busz olyan kellékkel van iki­szerelve, amely más nyilvános járnní •. ni nem látható: függöny választja el a férfi és női utasokat a közös ima idejére. E rendszeres menetrendszerű járat eredete 1950-re vezethető vissza. Akkor ugyanis a néhai szkveri rebbe rájött arra, hogy az erkölcstelen newyorki életforma nem felel meg a chászid életmódnak és még kevésbé a gyermeknevelésnek. Ezért új tele­pülést alapított vagy 80 kilométernyire New Yorktól, amelyet származási helyéről, a Kiev melletti ukrajnai Szkverről New Square-nek (Új Szkver) nevezett el. A falu lakosainak zöme különben magyarországi chászid. Viszont a lakosoknak továbbra is be kellett járni newyorki munkahelyükre és ekkor indította a csallóközi Somorjáról el­származott Junger család első járatát. Jun­­gerék — akik a helyiek szerint „a volán mellé születtek" - azóta 30 kényelmes, légkondicionált, hosszú távú autóbusszal rendelkeznek és naponta 700 utast szállí­tanak. Évek óta minden a legnagyobb rend­ben ment. A busz korán reggel indult. A megéli ima idejére feltették a függönyt, amely elválasztotta a férfiakat a női utasok­tól. Zborowski kiemelte,hogy a szervezet mű­ködése alatt ezalkalommal jött össze a legna­gyobb tömeg, köztük sok fiatal, ami a magyar­zsidó katasztrófa kellő méltánylásának tekinten­dő. Az emlékezés örök kötelességét a Jad Vasém múzeuma élenjáróan szolgálja. Dr. Josef Burg, a Jad Vasém elnöke nvúi tóttá át a kitüntetést Elie Wieselnek.Gyönyörű felszólalása a hallgatóság elragadtatását váltotta ki. Elie Wiesel válaszában beszédében kiemel­te a történelmi tényt, hogy Eichmann 40 tagú személyzettel érkezett Budapestre , a magyar felelős kormányzat aktív, sőt odaadó közremű­ködése mélkül képtelen lett volna a deportálást programmot végrehajtani Nem szabad elfeled­kezni az 1941. évi deportálásról, amelynek so­rán állampolgársági okirattal nem rendelkező­ket, - a vészkorszakot megelőzően - kb. 20 c/er személyt pusztítottak el Kamenec Podolskban. A Jad Vasém intézményét az emlékezés központ­jának tekinti, amelynek különös fontossága,hogy Jeruzsálemben van elhelyezve, amely minden zsi­dó részére a világ legfontosabb városa. A felszaba­dulás után választant kellett a sírás és az újjáépítés között, - mi mindkettőt választottuk. 1956-ban írta első könyvét, amelynek témája nem keltett érdeklődést. Az amerikai zsidók lenézték, másod­rendű állampolgároknak tekintették a vészkor­szak túlélőit és csak később voltak hajlandók őket elfogadni. Ronald S. Lauder, volt nagykövet, a buda­pesti Javneh-iskola alapítója két fiatal leánykát hozott el Magyarországról,akik szereplésükkel bemutatták a zsidó élet újjáéledését Magyarorszá­gon. A záróimát Rabbi Israel Müler, a Yeshiva University tanára mondotta eL Az ünnepélyen a Magyar Zsidók VUágszö­­vetsége, Gáti Norman elnökkel az élén, népes küldöttséggel vett részt, amelynek tagjai voltak Burns Arthur és neje, Csengeri Imre, Lefkovits Zoltán és neje,Newmark Gábor és neje és szer­kesztőnk. A Newyorki Figyelő munkatársai ré­széről Geréb László és Wdowinsky Viola voltak jelen. A lélekbemarkoló esemény emlékezetes -ad a résztvevők számára. A 47 éves Szima Rabinowitz két éve használja a vonalat. Egy szép napon nem volt hajlandó elhagyni a férfi oldalt és a busz-társaságot szex-diszkriminációval vá­dolja. Az történt ugyanis, hogy az egyik ké­ső őszi napon Rabinowitzné beszállt a new­yorki végállomásom és a férfi szektorban foglalt helyet. Mivel a napok ilyenkor már rövidek és elérkezett a Mincha-ima ideje, amit még sötétedés előtt kell elvégezni, megkérték, fáradjon át a másik oldalra, hogy a függönyt — amelyet itt különben „Mechicá"-nak (válaszfal) neveznek - ki­feszíthessék. A hölgy azonban nem volt hajlandó mozdulni. A soffőr emlékeztette, hogy a járatot eredetileg is úgy hirdették, hogy „Minján a buszon." Ő ennek ellenére kijelentette, hogy nem mozdul a helyéről. Ha nem tetszik, hívjanak rendőrt. Mi mást tettek — a busz megállt és a chászidok a soffőrrel együtt leszálltak és a Lincoln-alag­­út oldalán imádkozták a Minchát. Másnap a cég megbízottja figyelmeztette, hogy ne vegye többé igénybe a járatot,mert utasította a vezetőt, hogy ne engedje fel. Ezért kénytelen volt egy számára nem olyan kényelmes és drágább járatra váltani. Mrs. Rabinowitz, aki különben két gyermek anyja, izgatottan meséli, hogy 19"2-ben vándorolt be a Szovjetunióból, ihol szüleit üldözték, mert Pészachra tiiok­­bun pászkát sütöttek. Családjának nagy Náchson Wachsmannt álnok módon, lopott, izraeli rendszámú gépkocsival, kipát viselő Hámász terroristák elrabolták. Nách­son, hogy időben hazatérjen „trempelni", magyarul stoppolni, akart. A jeruzsálemi katonagyerek jesivát végzett, s alig néhány hónapja kezdte meg tényleges katonai szol­gálatát. A terrorista szervezet, a Hámász beje­lenti, emberei „hőstettét", majd a világ egyik legismertebb hírügynökségén keresz­tül hírül adja követelését: foglyukat kivég­­zik, ha...Ha Izrael kormánya nem teljesíti a képtelen feltételeket. Az Izraeli Televízió szinte óránkint mutatja be az azóta híressé vált videókazet­tát. Álarcos férfi - tudatosan nem haszná­lom a szót: ember - igényeit sorolja, hogy kiket kell az izraeli kormánynak a börtön­ből kiengedni. Sorjázza a neveket. Mindnek vér tapad a kezéhez, bűnözők, gyilkosok. A kamera ezután Náchson arcát mu­tatja. Most értem igazán, miért lélektükpr a szem. Szavai kényszerszülte szavak. - Ha nem bocsájtják ki a kért foglyokat —értsd: a gyilkosokat — engem kivégeznek...Most még jól vagyok...! — Náchson érzi, hogy mi vár rá. Tudja — hiszen itt nőtt fel - Izrael nem tárgyal terrorszervezettel, tömeggyil­kosokkal. A- következő képen a Wachsman csa­ládot mutatja a kamera.Az édesanya esdek­lő, de mégis öntudatos szavait nem lehel könnyek nélkül hallgatni. — Közös az Iste­nünk, s Isten nevében nem lehet gyilkolni, adjátok vissza ártatlan fiamat... — A horgolt kipát viselő édesapa arcát ápolt szakáll borítja. Izrael és az USA kor­mányához — Wachsmanék kettős állampol­­gárságúak — és a világ közvéleményéhez intézi kérő szavait. Telnek a drámai napok, a lélekölő órák...A tömegkommunikációs eszközök ontják a híréket, feltételezéseket. Náchsont valószínűleg a Területeken tartják fogva. Találj meg egy tűt a szénakazalban!! Újabb ultimátum. Amennyiben pén­tek este 9.000 óráig nem teljesítik a Há­mász feltételeit, akkor... Az egész ország lázban ég. Feszültség, izgatottság, remegés hatja át a levegőt. Há­­ráv Jiszraél Lau, az országos askenáz főrab­bi felhívására mindannyian imádkozunk. Vallásosak és világiak, ötvenezren a Kötél­nél, a Siratófalnál. Négy és félmillióan egy lélekért Izraelben.s ki tudja hányán szerte a világon. Közeledik az ultimátum határideje. A máskor oly zajos, élettel teli városok, el­csendesednek. Mindenki — meggyőződése szerint - a híreket hallgatja, a televíziót nézi, vagy - a vallásosok, akik nem kap­csolják be sábbátkor a TV-t, az ablakon ke­resztül remegve kérdezik a járókelőket: — Kiszabadult már, mi van Náchsonna' lésze elpusztult a litván gettókban, de ami sok, az sok... Cháim Junger, az egyik tulajdonos szerint a nő tipikus „trouble-maker", aka­dékoskodó, neveletlen személy. Testvére, Jákob még hozzáteszi, hogy ez nem az első eset, hogy Mrs. Rabinowitz ellenszenvét nyilvánította a chászidokkal szemben. Elő­fordult, hogy odaállt a szűk padsorok kö/é hogy a chászidok, - akiknek tilos idegen nőt megérinteni - ne tudjanak keresztül-Ez nem krimi. Ez nem egy író álmod­ta túsztörténet. Ez az izraeli élet egy szi­lánkja, fájdalmat okozó valóság. Nem drámaian bonyolított, végki- j fejletében „minden úgyis jóra forduP ízű j történet, hanem a XX. század végi izraeli élet egy része. Izraelé, amely a világ zsidó­ságának szíve, jelene-jövője. Izraelé, amely befogadja a szétszóratásban élő zsidókat. Izraelé, amely óriási áldozatokkal és vér­­veszteségekkel járó diadalmas háború után, mérhetetlen önuralomról tett tanúbizony­ságot az Öböl-háború idején. Izraelé,amely katonaorvosokat és nővéreket küldött Ru­andába, hogy mentsék a biztos halál elől az embereket. Gyermekeket és öregeket, a huszonéveseket, mint Náchson Wachsman. A Palesztin Felszabadítási Szervezet cáfol. A Nobel-békedíjas Arafat, aki szülő­atyja az „intifáda" gondolatának, s aki még néhány hónappal ezelőtt is „Szent Háború­ra" szólította népét, elítéli a „terror min­den formáját". Mindenki elítéli a brutali­tást. Elítéli? Ordít, ha kell...? Tesz elle­ne...? Itt egy ember életéről van szó, de mindenki tudja, átérzi, nemcsak Náchsont kell megmenteni. Az emberi biztonság ve­szélyben van. A szélsőséges fundamentaliz­mus, eszköztára kiismerhetetlen, s végtelen. Ma Jeruzsálem, Tel Aviv, Budapest, Buenos Aires, London, New York, s holnap...? Megbékélés, együttélés, megértés,to­lerancia. Gyönyörű szavak, fenséges gondo­latok. Istenem, mi lesz Náchsonnal ? Hall­gasd meg könyörgésünket, hallgasd meg Is­tenem! A legelitebb izraeli harciegységek egyike, a vezérkari főnök közvetlen irányí­tása alá tartozó terrorellenes kommandó, megrohamozza az épületet. Izrael nem tár­gyal gyilkosokkal. Átlagon felüli szellemi és fizikai képzettséggel megáldott katonák az életüket kockáztatják társukért, Nach­­sonért, Izraelért. A világ zsidóságáért. Az emberiségért. Falakat, vasajtókat törnek szét, elő­ítéleteket zúznak darabokra. Az akciót irá­nyító tiszt, akinek édesapja a Jóm Kippuri háború hősi halottja, életét áldozza, kilen­cen megsebesülnek. Náchsont azonban már holtan, bi­lincsbe verve, több halálos lövéssel testén találják meg. Újabb mártírjai vannak a „ki­választott népnek." Temetés, zokogó emberek, a könnye­it már elsíró Wachsmann anyuka arca. Fe­lejthetetlen napok, tragikus kifejlet. Fájó, lélekbemaró, gyógyíthatatlan sebet osztó „győzelem" ez. Uram, meddig még ? menni és elfoglalni helyüket.Ilyenkor büsz­kén hangoztatta: „nézzék, milyen hatalom­mal rendelkezem, ha akarom, az egész úton állni fognak.C Tehát itt nincsen szó nemi megkülönböztetésről, mert az egész csak udvariasság és alkalmazkodás a társutasok­hoz. (Befejező rész a 8.oldalon) WDOWINSKY VIOLA ASKENÁZI ERVIN: DISZKRIMINÁCIÓ VAGY ROSSZINDULAT — A „Minjant akadályozó nő — SCHÖNER ALFRED:

Next

/
Oldalképek
Tartalom