Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)

1994-08-10 / 6. szám

UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK A múltban páratlan eseményeknek lehettünk tanúi a világszervezet falai között. A Biztonsági Tanács 12:0 arányban szabadkezet adott az Egyesült Államoknak, hogy akár katonai akciót is hajtson végre Haiti szigetén, az 1991 szeptemberében elűzött elnök, Jean Bertrand Aristide visszatérése elősegítésére. A szavazáson Brazília és Kina tartózkodott, Ruanda képviselője nem volt jelen. Peking tartózkodását azzal indokolta, hogy a határozat „veszélyes példa" lehet a jövőre. A legnagyobb gondot Ruanda okozza. Az afrikai országban kitört törzsi viszá­lyok mintegy félmillió ember életét követelték. A Zairébe menekült tömegeket tábo­rokban tartják, az ott kitört kolerajárvány áldozatainak száma felbecsülhetetlen. Francia katonák bulldozer-eket használnak a holttestek tömegsírba helyezésére. Né­hány nappal ezelőtt újabb járvány ütötte fel fejét a menekülttáborban. A járvány, kole­rához hasonlóan, tiszta ivóvíz hiánya esetén lép fel, de annyiban súlyosabb, hogy em­beri érintkezés útján is terjed. Szakértők becslése szerint a járvány megfékezése 3-4 hó napot is igénybe vehet, s az egymillió menekült egyharmadának pusztulásához vezethet. A délszláv válság kezelésében az ENSZ teljesen csődöt mondott. Amerika a Bosz­nia elleni fegyverembargo feloldását szorgalmazza, hogy a megtámadott ország legalább önmagát védhesse a szerb agresszió ellen. Nyugat-Európa nagyhatalmai ezt ellenzik, mert a vérfürdő kiterjedésétől tartanak. A legújabb béketervet a bosnyákok és horvá­­tok elfogadnák, de a szerb vezetés nem hajlandó egyességre. Ha a NATO katonai erővel kísérelné meg a szerbeket jobb belátásra bírni, annak igen súlyos következményei len­nének egész Európa békéjét illetően. Átmenetileg megszakadtak a diplomáciai próbálkozások, amelyek Eszak-Koreát nukleáris programjának bevallására igyekeznek rábírni. Ezt Kim II Sung elnök halála és fiának, Kim Jong ll-nek hatalomátvétele okozza. A világ várakozó álláspontra helyez­kedik az utód politikájának kipuhatolására. Egy néhány nappal ezelőtt Dél-Koreába menekült észak-koreai kormányhivatalnok állítása szerint a kommunista Észak öt atombombával rendelkezik és további öt előállításán fáradozik. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa vészharangot kongat.A hazájukat elhagyni kény­szerülők száma 1974-ben 2.4 millió volt, ma az index 23 milliót mutat. Ehhez járul 26 millió polgár, akit az adott ország területén belül űzött el. Ez világszinten azt jelenti, hogy minden 114-ik ember kénytelen elhagyni otthonát. A jelentés kiemeli, hogy a hidegháborút követő vándorlások fő okozója világ­szerte az etnikai háborúk kirobbar Ilyen helyzet állt elő a Balkánon kívül a volt Szovjetunióbeli Grúziában, Tádzsikisztánban, Örményországban és Azerbejdzsánban, <■’ ázsiai kontinensen Sri Lankában, Burmában és Irakban, valamint az afrikai Libéria, Sierre Leone, Szudán, Angola, Szomália és Ruanda területén. A főbiztos megállapítása szerint a konfliktusok egyik legfőbb fegyverét a hely sajtószervek képezik, amelyek eddig soha nem tapasztalt intenzitással fűtik a gyűlö­letet. (G.L.) FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York,N.Y.10016 p 'wr \ AUG 10’94 Y y .» „ ' \ = 0 .5 22 ?502552 LI Prof.August Molnár POB 1084 American Hung. Fund New Brunswick, NJ 08903 Történelmi bocsánatkérés A magyar vészkorszak 50 éves gyászévfordulójának eseményei során olyan megnyilvánulások történtek, amelyeket a sajtóhíradások és közéleti sszhangok nem értékeltek kellőképpen. Pedig amikről alább szólunk,Ma­gyarország történelmében új korszakot nyitottak meg. Göncz Árpád államelnök felszólalására és Horn Gyula miniszterelnök levelére célzunk, amelyek az Emanuel Alapítvány július 3-i gyászünnepé­lyén hangzottak eL Az államelnök szavai és a miniszterelnök levele jelen lapszámunk 3. oldalán találhatók. Meggyőződéssel állítjuk, hogy a két megnyilvánulás jelentette az igazi demokrácia kezdetét Magyarország történetében. Mindaz, ami ezideig az országban a demokratikus államrend megteremtése érdekében történt, csu­pán botorkálás volt, — esetlen szárnypróbálgatás anélkül, hogy a demokrá­cia lényegét megértették volna. Valójában ezen nem is kell csodálkozni, hiszen az országban történel­me folyamán sohasem volt demokratikus rend. Vitathatatlan, hogy a ma­gyar köznépben élt a vágy az igazi, de kellőleg meg nem fogalmazott sza­badság iránt, s ez az érzés sikertelen szabadságharcokra vezetett, amelyek sorra vereséggel, véráldozattal és csalódással végződtek, de az 1956-ot követő időszakban, amikor a demokratikus szabadság megvalósításának már nem volt akadálya, az állam még mindig csak támolygott a demokrá­ciához vezető úton. Utóbbinak pedig az az egyedüli oka, hogy az előző korszakok törpe kisebbségben levő túlélői a múltból rájuk ragadt előíté­letektől nem tudtak szabadulni, az új nemzedékek pedig az iskolában hiá­ba is keresték volna a tantárgyak között a demokrácia tanát. Ebben a lég­körben minden nehézség nélkül felburjánozhattak a szélsőségek, akár a zöld, akár a vörös múlt utáni vágyakozások. Ennek tulajdonítható, hogy az első világháborút követő korszakról történelemhamisító vélemények, meghunyászkodás és a felelősség alól való kibújás érvényesült. Ez vezetett oda, hogy a történész külügyminiszter a vészkorszakkal foglalkozó tudo­mányos konferencián a deportálást és az Ukrajnában teljesített katonai szolgálatot egy kalap alá vonta, hogy néhai Antall József miniszterelnök a Donnál szenvedett és vérükkel fizetett honvédek sorsát az elhurcolt zsidó­kéval azonosította. Félreértés ne essék-s erre már több ízben nyomatékot fektettünk : a magyar katonaság veszteségeinek emlékét természetesen fenntartanunk és ápolnunk kell, de tudomásul kell venni, hogy utóbbi a nácikkal össze­játszott, rövidlátó magyar kormány bűne volt, ezen kívül a katonák fegy­verrel kezükben teljesítették a kapott parancsot, — ellentétben a „bélyeges sereg" gél, akiket nem egy helyen bandériummal kísértek a deportáló vo­nathoz. Ilyen helyzetben történt az államelnök és a miniszterelnök megnyi­latkozása, amelynek keretében két tényezőre kívánjuk felhívni a közfi­gyelmet: Adenauer kancellár 1947-ben tette meg a demokratikus Németország nevében a történelmi nyilatkozatot, hogy a német állam a náci-Németor­­szág egyenes jogutóda. Erre a nyilatkozatra Magyarország részéről további 47 évet kellett várakoznunk. Horn Gyula nem szabott időbeli határokat történelmi bocsánatkéré­sének. Utóbbi nem csak az 1944. március 19-et követő időkre, de az azo­kat megelőzőkre is vonatkozik, mint Orgovány, Siófok, Prónay-különít­­mény, Francia Kiss Mihály bűntetteire, a numerus clausus-ra és sok min­den egyébre,amely ártatlan embereket pusztán származásuk miatt akart kirekeszteni a közösségből — akár gyilkosságok, akár országgyűlés hozta „törvényi" rendelkezések folytán. Az államelnök szavai pedig szervesen egészítik ki a miniszterelnök levelében foglaltakat. Göncz Árpád mondanivalója a jövőbe tekint és arra felé ad útmutatást. A felelősség beismerése és a történelmi bocsánatkérés az egyedüli lehetőség a társadalom megbékélésére, mert lakatot tesz a gyű­löletet változatlanul hirdető, úszító szélsőségek szájára és ez bizonyítja, hogy - amint az államelnök kifejezte - az élet erősebb, mint a halál és higgyünk a lélek feltámadásában. — fedor —

Next

/
Oldalképek
Tartalom