Newyorki Figyelő, 1994 (19. évfolyam, 1-9. szám)
1994-03-31 / 3. szám
UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK A MI GONDJAINK Az Egyesült Nemzetek Goethe Varázsinasává vált: felidézte a békét ellenző, vérengző szellemeket és nem tud többé úrrá lenni rajtuk. A március 18-án megszületett 280. számú Biztonsági Tanácsi határozat három hétig tartó keserves alkudozások után jött létre és tartalmában a nemzetközi jog arculcsapásával egyenlő. Az ügy megértéséhez az alábbiakat szükséges tudni: Az Egyesült Államok két pont ellen foglalt állást az alkudozások során: az egyik hangsúlyozza annak szükségességét, hogy védelmet és biztonságot kell nyújtani a palesztin népnek az „elfoglalt területeken",a másik pedig, amelyik az 1949. augusztus 12-i, ún. negyedik számú genfi megállapodást, amely szerint az Izrael által megszállt területek hovatartozandósága felett tárgyalások útján kell dönteni, Jeruzsálemre is alkalmazandónak tartja. Eleinte Amerika vétót kívánt emelni a határozat ellen a fenti két pontra tekintettel, később azonban csupán tartózkodott a szavazástól abban a reményben,hogy Szíria, Jordánia és Lebanon visszatérnek a tárgyaló asztalhoz és folytatják a béketárgyalásokat Izraellel. Az Egyesült Államok tartózkodása vétó helyett lehetővé tette a határozat elfogadottnak nyilvánítását. Közemberek a határozat jelentőségét természetesen nehezen fogják fel és vállvonogatással haladnak el mellette, pedig annak a jövőre nézve mérhetetlenül nagy jelentősége van. Amerika nyugati szövetségesei már régóta ellenzik, hogy Izrael bekebelezte Jeruzsálemet és kimondta, hogy az nem képezheti tárgyalások alapját, mert Jeruzsálem a zsidó állam szerves, örökös és oszthatatlan része. A szövetségesek úgy tartják, hogy az Izrael által „elfoglalt" valamennyi terület sorsa felett tárgyalások útján kell dönteni, beleértve Jeruzsálemet is. A másik paragrafus, amelyet az Egyesült Államok kifogásolt, azt hangsúlyozza, hogy a palesztin népnek védelemre van szüksége, ami azt látszik alátámasztani, hogy a palesztineket vegyék nemzetközi védelem alá. Ezt Amerika ellenzi mindaddig,amíg ehhez mindkét szembenálló fél hozzá nem járul. A Biztonsági Tanács határozata — szilárd meggyőződésünk szerint — a nemzetközi jog súlyos sérelmével egyenlő. Amikor az Egyesült Nemzetek tagállamai szakadatlanul „elfoglalt területekről" beszélnek, elfelejtik, sőt szándékosan kikerülik azt a tényt, hogy „elfoglalás'.' két felet, az elfoglalót és azt, akitől területet foglaltak el, — tételez fel, ami jelen esetben nem áll fenn, mert ezeken a területeken a történelem folyamán államiság nem volt, hiszen mind az angolok, mind a jordánok „mandátum elnevezés alatt tartották uralmuk alatt. A palesztin nép pedig, mint ilyen, nem létesik. Az elnevezés, illetve a palesztinek népi volta úgy keletkezett, hogy az arabok ennek a belőlük származott csoportnek a terhétől megszabadulni kívántak — természetesen Izrael ‘°rhére. Ehhez a sötét játékhoz a Biztonsági Tanács hatalmai készségesen hozzájárul ! is inkább, mert a nemzetközi jog és igazságosság előírásaitól ezáltal könny abadulnak. Ei. kétszínű játéknak terhe azonban nem kizárólag az ENSZ tagállaminak vállára nel ‘ Mi megkíséreltük szerény hangunkat az izraeli kormány felé az amerikai zsidó vezető zervezetek útján érvényesíteni, ennek jelentőségét azonban sem Izrael, sem az amerikai zsidó vezetők nem értékelték oly mértékben, hogy tárgyalásaik során felszínen tartsák. Ma tehát ott tartunk, hogy mind Izrael, mind Amerika felelősei inkább a terror csitítására, mint a történelmi igazság érvényesítésére törekednek, ami pedig eleve bukásra van ítélve. American Hung. Fund New Brunswick, NJ 08903 Érdekes ellentmondás jelentkezik cikkíráskor: minél több a téma, annál nehezebbre esik írni róla. Az események torlódnak. 1994 a magyar vészkorszak SO.évfordulója,telve emlékező eseményekkel. Májusban lesznek a magyarországi választások, amelyek sorsdöntőek a demokratikus Magyarország fejlődése szempontjából. Ünnepeink középpontjában állunk, lenne pár szavunk a vallást, a vallási küzdelmeket és a szeretet kiszorító gyűlöletet illetően is. Mindezekről azonban nehéz írni, a toll gyakran megbicsaklik annak a gondolatnak rögében, hogy hiábavaló az írás, hiszen alig található olyan illetékes, aki hallgatna az őszinteségből, emberszeretetből fakadó gondolatra. Vegyük például a mostani ünnepek példáját.A zsidó ünnep a rabszolgaságból való felszabadulás emlékezését szolgálja, a kereszténység ünnepe az emberiség megváltása érdekében hozott áldozatot magasztalja. Vájjon ki fog az ünnepi tanításokra hallgatni ? Azok-e, akik terrorcselekmények elkövetését tűzik ki életcéljuknak, hogy ezáltal a békés kiegyezést megakadályozzák ? Vagy talán azok, akik a demokráciára való látszólagos törekvésükben pártjuk „demokrata" jelzője mellé szükségesnek látják további megkülönböztetések biggyesztését, mint „magyar", „ifjú", „szabad", vagy „keresztény" ? Mindezek vitán felül nem az egységet, a kiengesztelő dést, hanem a megkülönböztetést, mások kizárását célozzák. * A gyűlölködés elfajulása ma már elképesztő méreteket öltött. Az amerikai szélsőjobb sajtója kifogyott a témákból és egyedül csak zsidózni tud. Szemme llátható lag alig várja, hogy valaki az egyes cikkeknek ellentmondjon, ami által lehetősége nyílik újabb lapszámot gyűlölködéssel megtölteni. A május 8-ra kitűzött választások aggodalommal töltenek el bennünket. A magyar választópolgár keresztutak halmazának közepén találja magát. Az elhangzó beszédekből, a sajtóból és egyéb hírközlő szervektől semmiféle tájékozódást sem nyerhet, mert azok ugyanúgy az elfogultság megszállottái vagy felsőbb utasításnak kénytelenek eleget tenni. Ezért a választó inkább úgy határoz, hogy nem megy szavazni. Ha pedig elmegy, ismét számos kétség merül fel: vájjon nem tette-e magáévá a gyűlölködők pocskondiázásait, felismeri-e azok nemzetrontó hanghordozását vagy él-e még benne a fasiszta rendszerből visszamaradt gyűlőlet-csökevény ? * E kétségek között mi, a magyar kultúrörökséget szolgáló maroknyi kis csapat, azon vagyunk, hogy példát szolgáltassunk az igazi demokrácia, a kiengesztelődés útjának követésére, a szélsőségek elleni szívós küzdelemre, az áldozatok emlékének tiszteletben tartására, az erkölcsi alapon álló, igazságos jóvátételre és az igazi demokrácia elveinek érvényesülésére. — fedor — JUUÜUUUUUUUUW«PTOW*****WM^B FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York,N.Y.10016
