Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-10-31 / 9. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1993 október 31. Randolph L. Braham beszél Horthy szerepéről a magyar holocaustban (Folytatás az 5. oldalról)- Lett volna Horthyna! módja ar­ra. hogy ellenálljon a nemetek Endlö­­song-vágyának?- Hitler nem azért szállta meg az országot 1944. március 19-én. hogy ..megoldja a ma­gyar zsidókérdést”. A magyar kiugrást akarta megakadályoz­ni. Himmler szervezete, az Eichmann-csoport készenlét­ben volt a megszállás előtt, hogy a „végső megoldásba” be­kapcsolódjék, ha a magyar ha­tóságok együttműködnek. Mert ebben az időben a bolgárok megmentették a zsidókat. A ro­mánok Besszarábiában, a Dnyeszteren túl részben maguk „rendezték a zsidókérdést", rengeteg embert meggyilkolva. De amikor a németek követel­ték, hogy Óromániából és Dél- Erdélyből deportálják a zsidó­kat, a román kormány ennek a nyomásnak ellenállt. A klessheimi kastélyban Horthynak Hitler megmondta, hogy Németországnak plusz­­munkaerőre van szüksége hadi­ipara számára. A szabad mun­kaerő ekkor csak a zsidóság le­hetett. Tehát a kormányzó hoz­zájárult több százezer zsidó munkás Németországba vitelé­hez. A pszichológusok dolga, hogy feltárják, a hetvenöt éves kormányzó tisztában volt-e az­zal, mihez adja a hozzájárulá­sát. Ezután látott munkához a magyar, belügyminisztérium, a csendőrség, rendőrség és a köz­igazgatás. Enidre László és Baky László irányították ezt, akikről maga Adolf Eichmann írta, hogy „paprikával eszik a zsidókat”. A „megmentők”­- De Horthy végül is leállította a budapesti deportálást.- Igen, 1944. július 7-én. A deportálás azonban folytató­dott még két napig, és ez elég volt arra, hogy a peremvárosok - Újpest, Kispest stb. - zsidóit sietvé . vagonokra rakják. Horthyra nagy nyomás neheze­dett. A svéd király, Roosevelt elnök, XII. Pius.pápa és mások követelték a’ deportálás azon­nalileállítását. Es a Vörös Had-; sereg közeledett. . Egyébként, ahogy .most .Ma­gyarországon-' éppen Horthyt tüntetik fel a pesti zsidók meg­­mentőjének, úgy igényelték ezt a címet mások is.Még olyan vé­lemény is elhangzott, hogy ép­penséggel a nyilasok, a . meg­­• mentők, mert egy. Szálai Pál ne­vű nyilaskeresztes';.::.-vezető égyüttmüködött'^á Zsidó Ta­náccsal, és megakadályozta azt a nyilas tervet,'.hogy a gettót az Utolsó, előtti pillánatban meg­semmisítsék. Egy Willi Höttl nevű német hírszerző tiszt azt állítja, hogy Himmler mentette meg a.' budapesti zsidókat. Olyan írás is megjelent, hogy Sztójay volt a megmentő. . ' Tapasztalom, hogy a vész­­korszak bűnét Magyarországon ma sokan egyedül; a németekre akarják hárítani. Való igaz, ha nincs német megszállás, a ma­gyar zsidóság megmenekülhe­tett volna. Edmund Veesenma­­yer, Hitler magyarországi sze­mélyes megbízottja azt mondta: Horthy képes volt hatalmával élni júliusban. A követ feltette a kérdést: ugyanő nem tehette volna ezt meg két hónappal ko­rábban?- Mi a véleménye Wallenberg szerepéről a pesti zsidómentésben?- Ma káromlásnak hat két­ségbe vonni az állítást, hogy a svéd diplomata személyesen mentette volna meg Pesten a nek nincs pontos adata arról, hányán álltak a védelme alatt. Ezt a kiváló embermentöt az oroszok elfogták. Hogy miért, nem tudni. En elhiszem azt a szovjet változatot, hogy meg­halt 1947-ben a moszkvai Ljubjanka börtönben. Hrus­­csovnak ugyanis érdeke lett volna őt, némileg feljavítva, visszaadni Svédországnak. Az oroszoknak azonban nem hit­tek, egyre több hir érkezett, hogy itt-ott látták a svéd diplo­matát a számtalan láger vala­melyikében. Charles Lutz bu­dapesti svájci konzul legalább annyi embert mentett meg, mint Wallenberg, de szerencsé­jére ágyban halt meg idős korá­ban. A svéd diplomatából vi­szont legenda lett - a hideghá­ború mártírja. Ám a maradék budapesti zsi­dóságot nem ő, nem is más ön­zetlen embermentök mentették meg, hanem - bármennyire is divatjamúlt eiTÖl beszélni - a Vörös Hadsereg. Amit ezután csináltak az oroszok, az már egy másik fejezet. Emlékezés békéje- Tudom, hogy ön - harminc könyvvel a háta mögött - tovább folytatja kutatásaiLVan-e még fel­­táratlan fejezeté, a magyar holoca­ustnak? És tudja-e, hogy Magyaror­­szágonctöbbször megjelenik olyan állítás'manapság, hogy á hasonló le­­véltárijkutatómunka egyetlen célja a vagyonok visszaszerzése?.. . - •- Néhány Ihét^úlva jelenik meg angolulaMágyaf. holocaust kia­dásaí^EtóosítJiktpnijí^hogy ab­ban égy;szó sincs ,a£ úgynevezett aranwDnatrólp^&i- hasonló Ugye^t^&íjgí^nl^nem' érde­kel. Jöy^é^e jtóp/ézem a ma­gyarMadástíÉsSinost azért ku­­tatók^merÚ;a magyar kötetet, amennyire' lehetséges, végleges­sé akarom tenni. Korábban, ' mint külföldi, csak korlátozot­tan férhettem hozzá a levéltári anyagokhoz. Az 1989-es forra­dalmi változások után több a le­hetőségem. Azt hiszem, hogy nagyon sok olyan irat van, amelynek nagy jelentősége le­het. Hiányoznak például a csen­­dörségi jelentések, a belügymir niszter 20-2 T-es osztályának (ez a részleg volt megbízva a zsidót­­lanítással) anyagai, hiányoznak a három példányban elkészített gettólisták. Teljessé akarom tenni a könyvemet, de ebben semmi anyagi cél nincs.,- Miért kell öt ven évvel az ese­mények után folytatni,ezt a mun­kát?..- - Németországban,, áz- egy­kori wannsee-i,v, kastélyban, ahol annak idejényáz: Eridlö,­­sungról •határoztak,1 most okta­tási .központ van, amely a holo­caust ' tériiájával ’.foglálkozilí. Ennek:a központnak az egyik vezetője egy hajdani főnáci lá­nya,' aki most a német-zsidó megbékélésnek vezető alakja. Azt hiszem, az emlékezés vezet el majd a magyar holocaust fel­dolgozásához, és akkor a végső 'megbékélés is lehetséges. Senki sem vádolhatja a magyar népet, a ma élő nemzedéket, még a há­borús bűnösök gyermekeit sem a vészkorszak bűneiért. Ám a HAIFÁRÓL SZERETETTEL... Régi, jól bevált kérdés, amit a kül­földre sokat utazgató izraeli állampolgárok­nak tesznek fel: — Sznob, voltál-e már Éji­laton ? — Bizony előfordul, hogy hőn szeretett városunkat sem ismerjük eléggé. Az idei Függetlenségi Napra hirdetett programok közül, amelyeket a Mááriv hasábjairól bön­gésztünk ki, az egyik Haifa felszabadítását volt hivatva bemutatni. A Városháza kertjében vártak reánk délelőtt 10 órakor a környezetvédelem ön­kéntes mádrichjai, akik 15-20 személyes csoportokkal indultak le az alvárosba.hogy rekonstruálják és történelmi adatokkal, a hőstettek elbeszélésével mutassák be azt a felejthetetlen kort,amikor is 2000 évnyi tengernyi szenvedés, megaláztatás után után újra kiharcolta hazáját Izrael népe. Ez a tanulságos út a jól felkészült vezetővel 3 órát vett igénybe. Beszámolóm a tanulmányi útról nem a küzdelem stratégiai vetületeiről szól, ami­kor is mind az angolokkal, mind pedig az arabokkal kellett harcolni,persze olyan ne­vetségesen csekély hadi felszereiéssel,hogy minden golyó kilövését meg kellett jól gon­dolni,hogy mikor és hol érdemes.Ez külön­ben az ország más részein is így voll. Inkább Haifa sajátos ügyeit említem a hallottak alapján. - Haifa volt az egyet­len város, ahol az Écel és a Hagana megér­tették egymást és együtt is működtek. Érdekes módon négy évtizede járom ezeket az utakat, de bevallom, soha nem álltam meg elolvasni a falakba vésett neveket és évszámokat, sőt a hozzájuk fűzött magya­rázatokat sem. A Sivat Cion nevű úton kő­falba van vésve egy Newton nevű angol la­dy neve, mellette a jól ismert „I.W.K.A.." kezdőbetűk. Ez utóbbi Jeruzsálemben is hires központ. Nos, a mi Útikalauzunknál úgy van bejegyezve, hogy a Lady a zsidó körökben jól ismert antiszemita volt, aki állandóan heccelte az arabokat, beszédeket tartott az alvárosi téren a keresztény temp­lom előtt. Csoportunkban volt egy kedves, Abu nevű házaspár, akik ismert hetedik nemze­dék Haifán. Leányukkal, vejükkel és uno­kájukkal vettek részt a kiránduláson. Mint ittélők mesélték és bizonyították a veze­tőnktől hallottakat. - Higyjétek el, nekünk is volt itt Soánk — mondják visszaemlékez­ve. Míg Magyarhonban a jelszó „üsd a zsi­dót !” volt, itt „öld a zsidót ! - kiabálták az arabok. Az angolok uralmuk idején sem­mit sem tettek ez ellen.Mind a mohamedán, mind a keresztény templomok az uszítás központjai voltak. A haifai Háácmaut úton a Sterna' / ky könyvesbolt melletti házban volt a/ an­gol hadsereg főhadiszállása. Most egy kőire vésett tábla hirdeti az itt történteket. Egy I 7 és fél éves Béni Becher nevű fiúnak si­került teherautójából robbanó anyagot tar­talmazó hordót ledobnia az épület előtt, s az fel is robbant. Nem volt más mód, mint erőt és elszántságot tanúsítani mind az ara­bok, mind az angolok felé. Mert akkor már végleg megérett az elhatározás a független zsidó állam kivívására. Mert az évszázados­évezredes szenvedésnek máskép nem lehe­tett végetvetni. Itt még elmeséli kísérőnk, hogy Béni Becher később megismerkedett egy magyar zsidó lánnyal, aki átélte a Soá minden pok­lát, utána pedig túlélte az Exodus nevű ha­jó tragédiáját, míg végül az angolok Ciprus szigetére deportálták. Ezt soha nem tudja az angoloknak megbocsájtani. Ekkor — így szól a mese — Béni megnyugtatta szíve vá­lasztottját és elmesélte neki, hogy ő ezt a sérelmet részben már megtorolta: talán ép­pen akkor robbant fel a négyemeletes fő­hadiszállás, amikor az ő Magyarhonból elűzött menyasszonyát Cipruson internál­ták. 1948 április 22-én a városháza épüle­tében összeültek zsidók és arabok, hogy egyességet kössenek. Zsidó részről ott volt Sábtáj Lévi polgármester, Mose Kárméli, Mordecháj Maklef tábornokok. A városhá­zát angol tankok vették körül, amelyek az arabokat voltak hivatva megvédeni. Pápíron már meg volt minden feltétele a megegye­zésnek. Ám az arabok nem akarták aláírni, a mecsetbe mentek tanácskozni. Pár óra múlva a Párizs-téren újra örjöngeni kezdtek az arabok: — Öld a zsidót ! — kiáltozták. S akkor az egyik Dávidka, a Chevra egyik tagja egy ágyúval (mert alig volt egynél több) közéjük lőtt. S ekkor történt a nagy csoda:ezen az éjszakán csónakokra szállva 62000 arab menekült el fejvesztetten .4000 maradt. A zsidók hangszórókon hívták fel a figyelmüket és ígérték, nem esik bántódá - suk, maradjanak. — Semmi sem segített. Persze, Haifát sem adták nekünk ezüst tálcán. Sok véres áldozat volt. Ten­gernyi zsidóüldözés. Ahogy a hős Makka­­beusok ígérték. A görög megszállás idején. Vérrel, szenvedéssel vesztettük el hazánkat. Vérrel, küzdelemmel szerezzük vissza. Ott állunk Haifa egyik történelmi színterén,az alvárosban. A kikötőben izraeli és más or­­szágokbeli hajók horgonyoznak. Haifa szágokbeli hajók horgonyoznak..Haifa ki­kötője versenyezhet bármelyik kikötővel a világon — Meséli Cvi, a vezetőnk. Herzl pontosan így írta le, így álmodta meg,hogy ilyen lesz majd Haifán a kikötő. De akkor irta ezt le, amikor itt még nem volt egyéb, mint tenger és homok. A mi kötelességünk és a jövő nemzedéké fejleszteni ás megőriz­ni azt! Haifán évszázadokon át - ha kis lét­számban is -,dc éltek zsidók, akik őrizték imaházaikat, iskoláikat az arab gyűlölet ungerében, nem egyszer életük veszélyez­tetésével. De nem jeridáztak. Vártak ben­nünket. S mi megjöttünk és jönnek a töb­biek Keletről, Nyugatról és együttes erővel cs l-íen segedelmével. Itt vagyunk Haifán, ebben a csodálatosan szép városunkban. magyaroknak, mint minden más nemzetnek is, tisztában kell lenniük történelmükkel. Képtelenség valódi demokráci­át építeni az eltorzitott történe­lem, a hazugság alapzatára. A múlttal szembe kell nézni, de ez értelmetlen, ha valamilyen napi politikai cél érdekében csinálják. Mik]ós Gábor A NÉPSZABADSÁG 1993.szeptember 28-i számának Magyar Tükör című rovatában Miklós Gábor által dr.Brahammal készített interjú. SCHNAPP LEA: zsidók t .x/re­­it. Az ö misszi­ója voltakép­pen csak az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet és a nyilas hatalo­mátvétel után kezdődött. Svéd védpapi­­rokat, útlevele­ket adott ki, amelyeket a ci­onista ellenál­lás tagjai sok­szorosítottak. Svéd védett házakat is léte­sített - ezek az ún. nemzetközi gettó részei voltak. Senki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom