Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)

1993-02-15 / 1. szám

FIG VELO Tájékoztató XVIII. évf. 1. szám - 1993 február 15. - Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja NATIONS VONAGLO VILÁGUNK UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK AZ UNO - ÉS IZRAEL GONDJAI Az Egyesült Nemzetek szerepe az utóbbi, történelmet alakító időkben gyökeres­tül megváltozott:Eddig jámboran kereste a megoldást az egymással viszálykodó tagálla­mok között, ma már a béke fegyveres őrévé lépett elő. Ez az új szerep azonban súlyos és legtöbbnyire szinte áthidalhatatlan nehézségekkel jár. Elég e vonatkozásban az Irak­kal kapcsolatos problémákra gondolni. Az öbölháború gyökeres megoldással járó befe­jezését természetesen nem Bush elnök gyengesége és bátortalansága hiúsította meg, ha­nem a diplomáciában mindenkinél jobban jártas Elnök megítélése, hogy Saddam kiir­tásával elfordítana Amerikától olyan arab államokat, amelyek az iraki ellenség megsem­misítésével egyidejűleg az ősellenség, Izrael eltörlésének célját látnák veszélyeztetve. Hogy Bush aggálya indokolt volt, azt a Biztonsági Tanácsban tapasztalható ingatag helyzet mindennél jobban bizonyítja. Az iraki kérdéssel egyidejűleg most a Balkán problémája súlyosbítja a helyzetet, amihez most a hozzánk legközelebb álló izraeli deportálások járulnak. A Balkán ügye teljesen megoldhatatlannak bizonyul. A harcok nem szűnnek meg és a szembenálló felek elvakultabbak, mint valaha.Ölik, gyilkolják egymást és az UNO tehetetlen. James Jonah, az Egyesült Nemzetek alállamtitkára az UNO politikai ügyeiben a Biztonsági Tanács megbízása alapján Izraelbe és Lebanonba utazott, hogy a 415 pa­lesztin deportáltattal kapcsolatos ügyet helyszínen vizsgálja meg. A küldetésében ta­pasztaltakról beszámolt a zsidó világkongresszus amerikai tagozata ülésén. Az izraeli deportálások minden eddiginél fonákabb helyzetet teremtettek. Izra­el Legfelsőbb Bírósága, amelynek ítéletétől főként az Egyesült Államok várt sokat, döntésében fenntartotta a deportálások jogosságát. Ez Rabin miniszterelnököt erősíti meg belpolitikailag, viszont, ha a deportálásokat a kormány fenntartja - most már a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a háta mögött —, akkor ennek nemzetközi viszonylatban lesznek beláthatatlan következményei. Az Egyesült Államok gondozásában folytatódó közelkeleti béketárgyalások előreláthatólag félbeszakadnak. A palesztinek már ki is je­lentették, hogy távol maradnak a tárgyalásoktól, ha Izrael nem fogadja vissza a depor­táltakat. Kétségtelen, hogy a Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok szorult hely­zetbe kerül, mert Izrael újabb elítélése elkerülhetetlennek látszik. A kérdés csupán az, hogy a Tanács meddig megy el Izrael elítélésében. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság nem rendelte el a palesztin deportáltak repatriálá­sát, ami Rabin véleménye szerint katasztrofális lett volna, viszont hozzájárult ahhoz, hogy a deportáltak személyesen jelenjenek meg ügyük fellebbezési tárgyalásán. Ekként Izrael továbbra is összeütközésben marad az Egyesült Nemzetekkel. Hogy ez a helyzet hová fog vezetni és hogy adott esetben az Egyesült Államok alkalmazni fogja-e vétójogát az Izraelre kedvezőtlen határozat esetén, — ennek csak a jövő a megmondhatója. »♦ •••••• «»»» * FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New YorkJN.Y. 10016 Ha korszakunk politikai és diplomáciai szövevényeit vesszük szem­ügyre, arra a megállapításra juthatunk, hogy minden kornak megvannak a maga jellegzetes mozdulatai. A mi világukat talán legjobban a vonaglás jellemzi.Ezt először valósz.nűleg a rock-m-roll mozdulataiban fedezhettük fel, de átterjedt a társadalmi és közélet megnyilvánulásaira is. A most le­folyt amerikai elnökválasztás jellegzetessége szintén a vonaglás volt. A vá­lasztási harc során az ifjú elnökjelölt saxofon-tudásával és rock-m-roll tán­cával hódította meg a választókat, akik többségükben nem is tagadták , hogy valami újra vágynak. Utóbbit ugyan szavakba önteni nem tudták, de az amerikai szavazók 43 %-ának elégnek bizonyult az új elnök saxofon- és tánctudása a volt elnök szaktudásával szemben. Ehelyütt nem mélyedünk el annak taglalásában, mit talált a választói többség kivetendőnek az előbbi elnökben, hiszen a győztes választási Ígé­retek terén ugyanazt produkálta, mint elődei, konkrétumot nem mondott. A vonaglás azonban az előbbieken túlmenően is jellemzője világunk­nak. Szomáliában, a Balkánon és sok más helyén a világnak az egymással szembenálló felek dühtől és gyűlölettől vonaglanak. A Közelkeleten vad úszitók izgatnak kődobálásra és gyilkos merényletekre és amikor Izrael kitett 400 terroristát a biztonsági zónába, akkor ez összehasonlíthatatlanul nagyobb felháborodást okozott világszerte, mint ami például Boszniában történik. Utóbbi ügyben a Biztonsági Tanács, élén a főtitkárral, tehetet­lenül tépi a haját és eszébe sincsen a nemzetközi és emberi jogok szabálya­ira hivatkozni. Clinton elnök terhes örökséget vett át elődjétől, viszont kiváló szak­emberekkel vette körül magát, akik nem igen mutatkoznak hajlandónak a diplomácia eddig követett útjáról letérni. Az amerikai kongresszus demok­ratikus többsége pedig elismerésre méltóan teljesíti alkotmányos hivatását és nem hagyja magát a pártérdekektől befolyásolni. Hogy az új elnöknek saját pártjától is bírálatra van szüksége, azt a leg­főbb államügyészi (köznyelven: igazságügyminiszteri) állás betöltése körüli huzavona mutatja. Nem tudni, milyen meggondolástól indíttatva kívánja posztot a női nemhez tartozóval betöltetni, de az már szomorúan mulatta­tó helyzetet teremtett,hogy amikor a második jelölt is illegális bevándorló­val töltötte be a háztartási személyzeti állást — és ezt tetézte azzal, hogy nem fizette be utána a társadalombiztosítási járulékot, akkor a nők jogai­ért harcoló szervezet elnökasszonya nyilvánosan kijelenti, hogy mindezek ellenére reméli, az elnök mégis csak talál majd megfelelő hölgyet az igazság legfőbb őrének állására. A Fehér Ház új ura a világ legnagyobb állása betöltésének első napjai­ban nem talált fontosabb teendőt magának, mint a beteges hajlamúak ér­dekében egyenjogú sí tási javaslatokat tenni és azt igényelni, hogy azokat az Egyesült Államok hadereje is teljes jogúaknak befogadja. Nézzünk szembe az elfajulás jelenségeivel. A minden vallásban azonos erkölcsi előírások — a Tízparancsolat szellemében - elítélik a homosexua­­litást, lesbianizmust és sodomiát.Az állam és egyház szigorú elválasztásá­nak alkotmányos előírása azonban távolról sem jelenti azt, hogy a demok­ratikus államrend sutba dobhatja valamennyi uralkodó vallás alapvető er­kölcsi követelményeit. Mindezen kételyek ellenére bízhatunk Amerika jószerencséjében és abban, hogy államunk végül is kiverekedi magát az erkölcsi válságból és az új elnök a saxofon vonaglást diktáló ritmusa helyett békés,megnyugtató fuvolahangokkal fogja Amerika népét a legközelebbi évszázad felé vezetni. — fedor — OLVASÓINKHOZ ! A NEWYORKI FIGYELŐ XVIII. évfolyamának 1. száma kése­delemmel jelent meg, amiért olvasóink szíves elnézését kéijük. A to­vábbi számokat rövidebb időközökben szándékozunk megjelentetni, hogy olvasóinkat károsodás ne élje. A jövőben is töretlenül ápolni kí­vánjuk azt a rendkívüli és szoros kapcsolatot, amely előfizetőink, ol­vasóink és lapunk között fennáll és amelyre büszkék vagyunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom