Newyorki Figyelő, 1993 (18. évfolyam, 1-9. szám)
1993-02-15 / 1. szám
FIG VELO Tájékoztató XVIII. évf. 1. szám - 1993 február 15. - Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja NATIONS VONAGLO VILÁGUNK UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK AZ UNO - ÉS IZRAEL GONDJAI Az Egyesült Nemzetek szerepe az utóbbi, történelmet alakító időkben gyökerestül megváltozott:Eddig jámboran kereste a megoldást az egymással viszálykodó tagállamok között, ma már a béke fegyveres őrévé lépett elő. Ez az új szerep azonban súlyos és legtöbbnyire szinte áthidalhatatlan nehézségekkel jár. Elég e vonatkozásban az Irakkal kapcsolatos problémákra gondolni. Az öbölháború gyökeres megoldással járó befejezését természetesen nem Bush elnök gyengesége és bátortalansága hiúsította meg, hanem a diplomáciában mindenkinél jobban jártas Elnök megítélése, hogy Saddam kiirtásával elfordítana Amerikától olyan arab államokat, amelyek az iraki ellenség megsemmisítésével egyidejűleg az ősellenség, Izrael eltörlésének célját látnák veszélyeztetve. Hogy Bush aggálya indokolt volt, azt a Biztonsági Tanácsban tapasztalható ingatag helyzet mindennél jobban bizonyítja. Az iraki kérdéssel egyidejűleg most a Balkán problémája súlyosbítja a helyzetet, amihez most a hozzánk legközelebb álló izraeli deportálások járulnak. A Balkán ügye teljesen megoldhatatlannak bizonyul. A harcok nem szűnnek meg és a szembenálló felek elvakultabbak, mint valaha.Ölik, gyilkolják egymást és az UNO tehetetlen. James Jonah, az Egyesült Nemzetek alállamtitkára az UNO politikai ügyeiben a Biztonsági Tanács megbízása alapján Izraelbe és Lebanonba utazott, hogy a 415 palesztin deportáltattal kapcsolatos ügyet helyszínen vizsgálja meg. A küldetésében tapasztaltakról beszámolt a zsidó világkongresszus amerikai tagozata ülésén. Az izraeli deportálások minden eddiginél fonákabb helyzetet teremtettek. Izrael Legfelsőbb Bírósága, amelynek ítéletétől főként az Egyesült Államok várt sokat, döntésében fenntartotta a deportálások jogosságát. Ez Rabin miniszterelnököt erősíti meg belpolitikailag, viszont, ha a deportálásokat a kormány fenntartja - most már a Legfelsőbb Bíróság ítéletével a háta mögött —, akkor ennek nemzetközi viszonylatban lesznek beláthatatlan következményei. Az Egyesült Államok gondozásában folytatódó közelkeleti béketárgyalások előreláthatólag félbeszakadnak. A palesztinek már ki is jelentették, hogy távol maradnak a tárgyalásoktól, ha Izrael nem fogadja vissza a deportáltakat. Kétségtelen, hogy a Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok szorult helyzetbe kerül, mert Izrael újabb elítélése elkerülhetetlennek látszik. A kérdés csupán az, hogy a Tanács meddig megy el Izrael elítélésében. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság nem rendelte el a palesztin deportáltak repatriálását, ami Rabin véleménye szerint katasztrofális lett volna, viszont hozzájárult ahhoz, hogy a deportáltak személyesen jelenjenek meg ügyük fellebbezési tárgyalásán. Ekként Izrael továbbra is összeütközésben marad az Egyesült Nemzetekkel. Hogy ez a helyzet hová fog vezetni és hogy adott esetben az Egyesült Államok alkalmazni fogja-e vétójogát az Izraelre kedvezőtlen határozat esetén, — ennek csak a jövő a megmondhatója. »♦ •••••• «»»» * FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New YorkJN.Y. 10016 Ha korszakunk politikai és diplomáciai szövevényeit vesszük szemügyre, arra a megállapításra juthatunk, hogy minden kornak megvannak a maga jellegzetes mozdulatai. A mi világukat talán legjobban a vonaglás jellemzi.Ezt először valósz.nűleg a rock-m-roll mozdulataiban fedezhettük fel, de átterjedt a társadalmi és közélet megnyilvánulásaira is. A most lefolyt amerikai elnökválasztás jellegzetessége szintén a vonaglás volt. A választási harc során az ifjú elnökjelölt saxofon-tudásával és rock-m-roll táncával hódította meg a választókat, akik többségükben nem is tagadták , hogy valami újra vágynak. Utóbbit ugyan szavakba önteni nem tudták, de az amerikai szavazók 43 %-ának elégnek bizonyult az új elnök saxofon- és tánctudása a volt elnök szaktudásával szemben. Ehelyütt nem mélyedünk el annak taglalásában, mit talált a választói többség kivetendőnek az előbbi elnökben, hiszen a győztes választási Ígéretek terén ugyanazt produkálta, mint elődei, konkrétumot nem mondott. A vonaglás azonban az előbbieken túlmenően is jellemzője világunknak. Szomáliában, a Balkánon és sok más helyén a világnak az egymással szembenálló felek dühtől és gyűlölettől vonaglanak. A Közelkeleten vad úszitók izgatnak kődobálásra és gyilkos merényletekre és amikor Izrael kitett 400 terroristát a biztonsági zónába, akkor ez összehasonlíthatatlanul nagyobb felháborodást okozott világszerte, mint ami például Boszniában történik. Utóbbi ügyben a Biztonsági Tanács, élén a főtitkárral, tehetetlenül tépi a haját és eszébe sincsen a nemzetközi és emberi jogok szabályaira hivatkozni. Clinton elnök terhes örökséget vett át elődjétől, viszont kiváló szakemberekkel vette körül magát, akik nem igen mutatkoznak hajlandónak a diplomácia eddig követett útjáról letérni. Az amerikai kongresszus demokratikus többsége pedig elismerésre méltóan teljesíti alkotmányos hivatását és nem hagyja magát a pártérdekektől befolyásolni. Hogy az új elnöknek saját pártjától is bírálatra van szüksége, azt a legfőbb államügyészi (köznyelven: igazságügyminiszteri) állás betöltése körüli huzavona mutatja. Nem tudni, milyen meggondolástól indíttatva kívánja posztot a női nemhez tartozóval betöltetni, de az már szomorúan mulattató helyzetet teremtett,hogy amikor a második jelölt is illegális bevándorlóval töltötte be a háztartási személyzeti állást — és ezt tetézte azzal, hogy nem fizette be utána a társadalombiztosítási járulékot, akkor a nők jogaiért harcoló szervezet elnökasszonya nyilvánosan kijelenti, hogy mindezek ellenére reméli, az elnök mégis csak talál majd megfelelő hölgyet az igazság legfőbb őrének állására. A Fehér Ház új ura a világ legnagyobb állása betöltésének első napjaiban nem talált fontosabb teendőt magának, mint a beteges hajlamúak érdekében egyenjogú sí tási javaslatokat tenni és azt igényelni, hogy azokat az Egyesült Államok hadereje is teljes jogúaknak befogadja. Nézzünk szembe az elfajulás jelenségeivel. A minden vallásban azonos erkölcsi előírások — a Tízparancsolat szellemében - elítélik a homosexualitást, lesbianizmust és sodomiát.Az állam és egyház szigorú elválasztásának alkotmányos előírása azonban távolról sem jelenti azt, hogy a demokratikus államrend sutba dobhatja valamennyi uralkodó vallás alapvető erkölcsi követelményeit. Mindezen kételyek ellenére bízhatunk Amerika jószerencséjében és abban, hogy államunk végül is kiverekedi magát az erkölcsi válságból és az új elnök a saxofon vonaglást diktáló ritmusa helyett békés,megnyugtató fuvolahangokkal fogja Amerika népét a legközelebbi évszázad felé vezetni. — fedor — OLVASÓINKHOZ ! A NEWYORKI FIGYELŐ XVIII. évfolyamának 1. száma késedelemmel jelent meg, amiért olvasóink szíves elnézését kéijük. A további számokat rövidebb időközökben szándékozunk megjelentetni, hogy olvasóinkat károsodás ne élje. A jövőben is töretlenül ápolni kívánjuk azt a rendkívüli és szoros kapcsolatot, amely előfizetőink, olvasóink és lapunk között fennáll és amelyre büszkék vagyunk.
