Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)

1992-11-13 / 10. szám

1992 november 13. NEWYORKI FIGYELŐ 3 AZ APPEAL OF CONSCIENCE IDEI DÍSZVACSORÁJA BELPOLITIKAI FIGYELŐ A Schneier Arthur főrabbi elnöklete alatt álló Appeal of Conscience Foundation október 8-án tartotta ezévi díszvacsoráját a New York Hilton Hotel nagy báltermében. Mint az előző években is, a newyorki diplomá­ciai, politikai és társadalmi élet kimagasló eseménye félezernél nagyobb számú vendégsereget vonzott. Az Alapítvány idei kitüntetését, a világ nagy államférfiának elismerő okiratát Carlos Salinas de Gortari, Mexico államelnöke kapta, az alapítvá­nyi kitüntetést pedig Edwin L. Artzt, a The Procter and Gamble Company elnöke, kiemelkedő amerikai üzletember nyerte. A díszvacsora elnöki tisztét dr. Paul G. Stern, a Northern Telecom Ltd. elnöke látta el. A mexicoi himnusz és a Star Spangled Banner elhangzása után Mc- Carrick newarki érsek mondott bevezető imát, majd Angier Biddle Duke, az Alapítvány igazgatósági elnöke köszöntötte a megjelenteket és ismertet­te a beérkezett üdvözlő táviratokat. Köszöntőket mondottak Dinkins new­yorki polgármester és Reed követ, az Egyesült Nemzetek főtitkárának képviselője. Salinas mexicoi államelnök nagy figyelmet keltő előadásban ismertet­te Mexico állam fejlődését és szellemes szavakban köszönte meg a kitünte­tést. Az ünneplésből kijutott az Alapítvány közmegbecsülésben álló elnö­kének, Schneier Arthur főrabbinak, akinek évtizedeken át végzett diplo­máciai tevékenysége a világbéke és a felekezetek közötti kiengesztelődés érdekében az egész világ osztatlan elismerését vívta ki. Az emlékezetes társadalmi eseményről a vendégek maradandó érzé­sekkel távoztak. Carlos Salinas de Gortari, Mexico államelnöke átveszi Az Appeal of Conscience Foundation kitüntetését Schneier Arthur főrabbitól A CROWN HEIGHTS-I FELMENTÉS NYOMÁBAN Lemrick Nelson Jr. elleni büntetőügy hullámai a felmentő ítéletet követőleg magasra csaptak. Az ifjút Yankel Rosenbaum meggyilkolásával vádolta a brooklyni ügyészség. Bizonyítékul szerepelt a vádlott birtokában talált véres kés is, amelyen az áldozat vérének nyomai voltak. Az esküdtszék nem tudta a vádlott bűnösségét megálla­pítani - elegendő bizonyítékok hiányában. A Crown Heights-i zsidó közösség nagy tüntetés keretében fejezte ki megbotránkozását az ítélet felett. Történt azonban ez­után, hogy a vádlott védője társas összejövetelt rendezett, amelyen az esküdtek is részt­­vettek és poharazással üdvözölték a felmentett vádlottat George A. Farkas ügyvéd, a brooklyni büntető ügyvédi kamara elnöke, a Magyar Zsidók Világszövetsége igazgatósági tagja levelet intézett az amerikai sajtóhoz, amely elsőnek a The New York Post november 5-i szerkesztőségi oldalán jelent meg. Ebben a jólismert büntetőjogász a következőket írja (összevont magyar fordításban): — Mindig hittem, hogy alapvetően helytelen bírálni az esküdtszéket Erre tár­gyaló ügyvédi, valamint előző ügyészi gyakorlatom tanított Ha társadalmunkat fenn kívánjuk tartani, bizalommal kell lennünk a rendser iránt Ezért fogadtam el a Crown Heights-i esküdtszék verdiktjét Felismertem azt a valóságot, hogy az esküdtek „okszerűen" kételkedhettek az ügyészség által elő­terjesztett bizonyítékokban. Nagy különbség van azonban a két történés között: az első, hogy a bizonyítékok nem győzték meg az esküdteket a vádlott bűnössége felől, a másik pedig az, hogy összejövetelen vésnék rést és együtt ünnepelnek a felmentett ifjúval. Ez túlmegy a jóízlésen és ross ítélőképességre mutat A vérem felforrt, amikor olvastam, hogy a vádlott ügyvédje össejövetelt ren­dezett, amelyen az esküdtek réstvettek. Hihetetlen ugyanis, hogy „okserű semé­­lyek", aki felesküdtek arra, hogy „hűen teljesítik kötelességüket", megossák tár­saságukat azzal, aki „feltehetőleg2' kapcsolatban volt a legaljasabb bűncselekménnyel. Farkas ügyvéd levele is bizonyítja,milyen mélyenfekvő gyökerei vannak tár­sadalmunkban az egymás iránti gyűlöletnek, aminek tétlenül való semlélése létalap­jainkat vesélyezteti és ami ellen való össefogásnak ütött az utolsó órája. Döntött a nép és mi fejet hajtunk. Amerikának új elnöke van, aki éppenúgy, mint a vesztes előző, sok mindent ígér, amire természetesen megválasztása után sordino-t tesz, mert bizony más, amikor ujjongó válasz­tói előtt kijelenti, hogy „látomása" van, vagy elődje felhívja közönségét, hogy „olvasson ajkáról", vagy akár a boldog emlékű Martin Luther King, akinek „volt egy álma", de amikor a száraz, egyben elborzasztó tények előtt áll, akkor híveit csillapítani köteles. Ennek a témának másik oldala a sajtó viselkedése, amely valószínűleg soha nem tapasztalt mélységbe süllyedt, amikor a választás előtt verseny­zett a régi elnök lepocskondiázásában és az új jelölt magasztalásában,maid a választást követő napon — nyilván, hogy újdonságra éhes olvasóközönsé­gét kielégítse, — megkezdi az új elnökkel szemben a kiábrándító mozgal­mat. Mi pedig, az Amerikát tisztelő, hű állampolgárok, nem tehetünk egyebet, mint a hűséges lánya Lear királynak: - Cordélia mit tegyen ? Hallgat és szeret. — Ne higyjük azonban, hogy a magasabb rendű gondolkozással és tisz­ta erkölccsel hadilábon álló magatartás kizárólag a nagypolitikára korlá­tozódik. A nemzetközi, de a szűkebb körű közéletünkben hasonló jelen­ségeknek vagyunk tanúi. Utalunk ehelyütt jelen számunk második lapján írtakra, amelyekből látható, hogy tekintélyes zsidó hetilap alaptalan és téves közléseket irt, amelyek az érdekeltek félrevezetésére alkalmasak. Ugyanúgy az új német szabályozással kapcsolatos közlés, amire ugyanab­ban a cikkben utaltunk. Az antiszemitizmus nemzetközi előretörése parancsolóvá teszi az ösz­­szefogást. Minden ilyenirányú felhívás azonban az illetékesekben süket fü­lekre talál. 1944 árnya súlyosodik reánk. A magunkra ébredés utolsó per­ceit éljük. Magunkba szállást és összefogást hirdetünk. ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS A MAGYARORSZÁGI ANTISZEMITIZMUSRÓL (Folytatás az 1. oldalról) A magyarországi helyzet képének betetőzését az október 23- szabad­ságünnepen történt botrány jelenti. Göncz Árpád államelnököt ün­nepi beszédének elmondásában „bőrfejűekő szervezett csoportja,többek közöttük nyilas egyenruhában- kifütyüléssel fogadta és azonnali lemon­dásra szólította fel. Ebben a félelmetes távlatokat nyitott politikai helyzetben Tar Pál nagykövet emberfeletti küzdelmet folytat az ország integritásának és de­mokratikus fejlődésének bizonyítására. A The New York Times november 7-i számának szerkesztőségi oldalán válaszol Soros Györgynek Antall mi­niszterelnökhöz intézett nyílt levelére, amelyet azzal kapcsolatban írt, hogy Csurka Sorost is megtámadta az említett tanulmányban. A minisz­terelnök válaszolt ugyan Soros levelére, de utóbbi azt nem tartotta kielé­gítőnek. Tar nagykövet levelének emelkedett színvonalát el kell ismernünk ugyan, meg kell állapítanunk, az egész témakörben vesztett ügyet képvisel. Ami már most a „másik oldalÄ-t illeti, az előretörő antiszemitizmus elleni küzdelem sok kívánnivalót hagy hátra. Magyarországi vonatkozás­ban a küzdők nem annyira a szellem erejével,mint harcias hanggal kísér­lik meg a szélsőjobboldal legyűrését, ami eleve vesztésre van ítélve, tekin­tettel arra, hogy a másik oldal többségben van és még nagyobb goromba­ságokkal tud reagálni.. A hivatalos zsidó vezetők részéről pedig hiányol­juk az erőteljes fellépést. A külföldi, hivatalos zsidó vezetőség szerepe is kifogásolható az anti­szemitizmus általános kezelésében. A sorozatosan létrehozott konferenci­ák nem hozták meg a kivánt eredményt, mert az elméleti megállapításokat tettek nem követték. Szajkómadár módjára nem győzzük elégszer ismételni, hogy az egyet­len sikert Ígérő próbálkozás kerekasztal konferencia lenne, amelynek során szembekerülhetnénk a jobboldal ismert vezetőivel és megkísérelhetjük sze­müket felnyitni, hogy a gyűlölet izzításának milyen jóvátehetetlen követ­kezményei lesznek, — olyanok, amelyek az országot is a szakadékba ránt­hatják. Antall miniszterelnök ezideig nem mutatott hajlandóságot ilyen ke­­rekasztal-konferencia összehívására. Ö tudja, miért, de nem hallgathatjuk el véleményünket, hogy a jobboldal felé tanúsított elnéző magatartásával és a színvonalas szembekerülés megtagadásával nem tesz jót az országnak, de nem adja eddig kétségbe nem vont demokratikus gondolkodásának tanújelét sem. — fedor —

Next

/
Oldalképek
Tartalom