Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-07-29 / 7. szám
NEWYORKI F IG Y E L Ő Tájékoztató XVII. évf. 7. szám — 1992 július 29. — Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság haagja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK EMBER ÉS PÁVIÁN GONDTERHELT EGYESÜLT NEMZETEK Az Egyesült Nemzetek szervezete most került először abba a helyzetbe, amikor nem irigylésreméltó. Az UNO fennállása óta első ízben kezdi ugyanis bontogatni szárnyait a valódi demokrácia. Fejlődésének útja természetesen nincs rózsaszirmokkal felhintve, de a számos göröngy és buktató ellenére, az út kétségtelen előrehaladást mutat. Azelőtt legtöbbnyire bűnbakot kellett keresni (és Izrael Államában találni), ha nemzetközi feszültség állott be és a világszervezet igyekezett kiküszöbölni. Ma mása helyzet. A világszerte tevékeny terror nem tud már kézzelfogható eredményt felmutatni és annak eredeti támogatói is kezdik elunni a hiábavaló vérengzést. Arafat is próbál, néhanéha békésebb hangot megütni. Rabin kormány raj utása megkönnyebbülést idézett elő a Közelkelet békéjében érdekelt hatalmak körében. Az új izraeli miniszterelnök a béke létrehozását jelöli ki fő céljául, ellátogat Egyiptomba, meghívja Mubarakot Izraelbe és hajlandó a települések kérdésében kompromisszumra. Utóbbi — meglepetésszerűen — kedvező fogadtatásban részesül a palesztin képviselők részéről. Ezek szóvivője odáig megy, hogy ajkára veszi a kompromisszum kifejezését és az engedmények feletti tárgyalásra készségesnek mutatkozik. Utóbbi egymagában bizonyítja, hogy a palesztinek belátják: az erőszak nem vezethet célhoz. * Az izraeli hatalom-változás májusi esőként hat Bush elnök újraválasztási törekvésére is. Amerika elnöke kitűnő diplomáciai érzékkel tudja a nemzetközi problémákat időzíteni és saját propagandájára felhasználni. Néhány nappal, vagy talán helyesebben: órával Rabin hivatalbalépése után Jim Baker ott terem Izraelben, mosolyog, amikor lelép a repülőgépről, folytatja a mosolyt, amikor a fényképészek lencséje előtt kezet fog Izrael új minisztrelnökével és nem rejti véka alá, hogy a 10 milliárdos garancia kérdésében megegyezés előtt állnak. Az amerikai zsidó szervezetek nagy általánosságban saját, régi receptjüket követik. Ennek alapja pedig a naivitás, a való helyzet felismerésétől való elrugaszkodás.Nem akarják belátni, hogy a helyesen kitűzött célok megvalósítását az egymással való versengés meghiúsítja. Az együttműködés hiánya a jó célokért való harcot kilátástalanná teszi. Az Egyesült Nemzetekben szőnyegen levő súlyos kérdésekben való állásfoglalás ismét Bush elnök diplomáciai ítélőképességének elismerését teszi lehetővé, ami újraválasztási törekvéseit fogja erősíteni. A jugoszláv háborús helyzet minden szakaszában más és más eljárást kell alkalmazni, éppen úgy, mint Saddam Husszein kezelésében is. Ezekben a problémákban az amerikai államelnök teljesen otthonos. Amikor e sorok íródnak, az amerikai sajtó egybehangzóan Jim Baker küszöbön álló állásváltoztatásáról ír. Utódjául Eagleburgert, eddigi helyettesét emlegetik, akinek személyisége és Izraellel szemben tanúsított állásfoglalása a legkényesebb amerikai zsidó felfogást is kielégítik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Baker szerepe tovább növekszik azáltal, hogy Bush újraválasztási kampányának élére áll, mert a diplomáciában magától értetődően megmarad a vezető szerepe. J--------• FIGYELŐ HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New YorkJS.Y.10016 Furcsa történéseknek lehet a ma embere tanúja. A furcsaságok mögött azonban, úgy látszik, rejtett, a lélek mélyéből fakadó összefüggés mutatkozik. Vegyük például a nagy port felvert orvosi műtétet, amelynek során a súlyosan beteg emberbe pávián máját ültették át az orvostudomány nagyobb dicsőségére. Naivan azt lehetett volna hinni, hogy a sikeres műtét folytán a társadalom jelentős része tisztelettel fejet hajt a tudomány újabb, korszakalkotó fejlődése előtt. Nem ez történt. Az állatbarátok felhördültek: ki hatalmazta fel az orvsokat, hogy elpusztítsanak egy másik teremtényt azért hogy egy ember életét megmentsék ? További aggodalmuk az volt, hogy vájjon hány páviánnak kellett elpusztulnia a hosszas kísérletezések során, amíg az utolsó elpusztult azért, hogy egy emberéletet megmentsen ? Kevésbé harcias, de szemforgató módon már volt a közelmúltban hasonló tiltakozás a szőrmekereskedők ellen, akik ártatlan állatokat nyúznak 1», hogy iparukat folytathassák és szőrmekabáthoz juttathassák az arra áhítozó hölgyvevőket. Ellenérvként természetesen nem szabad hivatkozni a Bibiiára, amely a Teremtés Könyvében (I. fejezet, 26. vers) megállapítja, hogy az egész világ az ember kedvéért teremtődött és az ember tartja uralma alatt a világot. Nem hivatkozhatunk azonban a Bibliára, mert az állam és egyház elválasztásának szigorú törvénye folytán még alkotmánysértéssel is megvádolhatok lennénk. Ezért a Biblia helyett azt kérdezzük a kétségtelenül jószándékú állatvédőktől: hol voltak akkor, amikor a gyűlölet és a pusztító világháborúk korában milliókat irtottak ki - nem a páviánok védelmében, hanem egyszerűen az embertelenségtől vezettetve ? S ha már a kérdéseknél tartunk, hadd tegyünk fel egy naiv, bizarr és nem tudni, még hány lekicsinylő jelzővel ellátható kérdést: Nem volna helyesebb azt a töméntelen pénzt, amit választási agitációba fektetnek, egyetlen közös nagy kalapba tenni és mondjuk, a hajléktalanok elhelyezésére fordítani ? Hiszen kétségtelen az, hogy a két-három vetélkedő között csak az egyik győzhet, a másik kettő vesztes marad, tehát az utóbbiak által költött pénz hiába ment el! Aztán itt van a magzatelhajtás körüli, késhegyig menő vita kérdése. Valóban nincs a világ legnagyobb hatalmának égetőbb problémája, mint az, hogy vájjon a magzat a nő testének saját belátása szerint kezelhető darabja, vagy pedig élő lénynek tekintendő, akit életétől megfosztani emberölés számba megy ? Természetesen ezesetben sem hivatkozhatunk a Bibliára, mert ez, az állam és egyház szigorú különválasztása folytán alkotmánysértés számba menne, ha tiltakoznánk annak megengedése ellen. Ennél azonban fontosabb kérdésnek tartjuk, hogy miért nem küzdenek az egymással szemben álló csoportok például a világ fennállását veszélyeztető éhínség, a tömeges éhhalál, vagy az emberiség rákfenéje, a gyűlölet ellen, amely szabadon garázdálkodik szerte a világon ? Nem volna talán kívánatosabb végre olyan csoportulás, amely a páviánok májának, a szőrmés állatok bőrének védelme helyett az ember létének megőrzését és pártfogását tűzné ki céljául ?- fedor —
