Newyorki Figyelő, 1992 (17. évfolyam, 3-12. szám)
1992-05-07 / 4. szám
_L_L 1992 május 7. NEWYORKI FIGYELŐ Szemelvény az írónő nemrégiben megjelent, HATIKVA AUSCHWITZBAN című művéből SCHNAPP LEA: A VÉN CIGÁNY Szin: a haifai HOH termének előszobája. Egy délutáni előadás előtt, szünet alatt és előadás után, egy serény új olé fiatalember lerak az asztalra pár tucat kazettát. Magyar slágerek, népdalok, cigányzene. A fiatalember szakszerűen ismerteti, melyik hangszalagon, milyen dalok találhatók. Első pillanatban az volt az érzésem, nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy pártoljak és kis mellékkeresethez segítsek egy arra rászorulót. Ám a fiatalember úgy látszik nem akarja olyan gyorsan megkeresni a garast, s ajkáról csak peregnek az ismert számok nevei: Akácos út, Mindig csak a más asszonya, Szeretnék május éjszakákon... Már csaknem felmondja az egész leltárt, türelmetlenkedem: — Kérem, mindegy, adjon egyet.— Aztán mégis... Vannak pontok, amelyekről nem tudjuk, hogy még mindig érzékenyek. És ez volt: A vén cigány. Megvettem a kazettát. Otthon, egyedüi, halkan megszólaltattam a “vén cigányt”.Hangja remegett, szeme könnyezett — pontosan úgy, mint akkor régen... Dehát csendes már az öreg cigány... Félegyháza. Jóska bácsi minden nap leült a vendéglőnkben. Jöttek az úrvezetők benzint tankolni (miénk volt a benzinkút is), Jóska bácsi meg húzta a vonót megnyomorított ujjaival. Soha nem kért semmit. Amit kapott, azt százszor hajlongva köszönte meg. Hálás volt a padkáért is, amelyen ott napozhatott a házunk előtt. Hányszor gondoltam: milyen jó lett volna megbújni egy nyomorúságos cigányputriban — Auschwitz helyett. Csakhogy annak idején még a putrik közeiét is finnyáskodva elkerültük. Nem sejtettük akkor, hogy létezhet evilágon is pokol. Amikor a gettóba hurcolkodtunk, még hittük, hogy sorsunk jobbra fordulhat. Mi történhet? Kisebb kenyér, kisebb lakás, zsidók együtt... na és? Optimizmus nagyban és kicsinyben. Ámde a vén cigány... Ott állt, amikor felraktuk a holminkat a szekérre. Artikulátlan hangon zokogott: “Nagyságos úr az Isten szerelmére, ne menjenek el!” S mint egy tébolyult, sírva húzta a muzsikát. Jóska bácsi sejttette először meg velünk a jövendő nagy tragédiát. “Összetöröm a hegedűm, nagyságos asszony — sírta —, hát legalább miattam maradjanak, ne hagyják itt a vén cigányt! *** A lágerből visszatérve — a kevés számú megmaradotthoz hasonlóan — én is felkerestem házunktáját. Az emberek mesélték, hogy Jóska bácsi ott halt meg a házunk előtti árok szélén, feje alatt volt törött hegedűje... A hangszalag fut, s én újra meg újra hallom a meggyötört vén cigány bús hangját. Jóska bácsira gondolok, aki emberségesebb volt, mint a magyar urak, akiknek szivét a legszebb muzsika sem lágyította meg. PUSKfCORVIN Hungarian Books and Records 251 East 82nd Street, New York, N.Y. 1002Ä (3rd és 2nd Avenue-k között) Telefon: (212) 879-8893 - (212) 734-3848 ZSIDÖTUDOMÁNYI KONFERENCIA BUDAPESTEN A Magyar Tudományos Skadémia Judaisztikai Kutatócsoportja, az Országos Rabbiképző intézet és a Magyarországi Zsidó Kultúra Megőrzéséért létesített Alapítvány, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége támogatásával tudományos konferenciát tartott április 6 és 7 napjain, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanári Klubjában. A konferencia elme: Zsidó szellemi élet Magyarországon a két világháború között — volt. A konferencia előadói között volt Csengeri Imre, aki: Székelyhíd: É let és tanulás egy jesivában — címmel tartotta meg előadását. Az előadók sorra elismert tudósok és irodalmárok voltak. LÁTOGATÁS IZRAELBEN ÉS MAGYARORSZÁGON l. Lapunk e számának megelenése késedelmet senvedett, mert a szerkesztő a Pészach-Unnepet a Szentföldön töltötte, majd néhány napra, sírlátogatás céljából Magyarországra utazott. Olvasóink bírják ígéretünket, hogy a következő számok gyorsított menetben fognak nyomdába kerülni. Izraeli látogatásunk során létrejött egy-két baráti találkozás a magyar zskló közösség ottani néhány vezetőjével. Hangsúlyoztuk, hogy közéletünk egyetlen témakörében sincs felhatalmazásunk nyilatkozni és véleményünk kizárólag saját álláspontunkat tükrözi, - egyetlen kivétellel és ez a NEWYORKI FIGYELŐ ügye. Utóbbi saját ügyünk. Nem rejtettük véka alá, hogy lapunk nem sajtóterméknek, hanem intézménynek tekintendő, mert az egyetlen olyan szerv, amely a magyar zsidó közélet minden említésre méltó megnyilvánulását és az egyetemes magyar zsidó célkitűzéseket propagálja az egész világon. Nem vagyunk egyetlen magyar nyelvű sajtóterméknek sem vetélytársai. A magunk módján és színvonalán kívánjuk szolgálni kultúrörökségünk megőrzésének és mártírjaink kegyeteknek eszméjét. Harcol unk az antiszemitizmus mindennemű megnyilvánulása ellen és bízvást állíthatjuk, hogy szavunkra, amely sohasem fog lesülyedni a mocskolódások szintjére, jobban hallgatnak vitapartnereink, legyenek bár a mi, vagy a velünk ellentétes oldalon. Jeruzsálemben Vámos Móse és Tamara vendégszeretetéből Gur Jostéf, a Bnai Brith Jesajahu Press Páholyának elnöke, Rosenberg Naftali, a HOH díszelnöke, Fisch Ávrahám, a Chug Jocé Hungária elnöke, Blau Hanna, a WIZO elnökaszszonya, dr. Silber féld Andor, a Jesajahu Press Páholy vezetőségi tagja és Ron Giládi munkatársunk, a jeruzsálemi HOH titkára, kerestek fel baráti beszélgetésre. Melengető érzés volt az elismerés, amellyel a NEWYORKI FIGYELŐ-t illették és amelynek fokozott tévesztését vállalták. Az ünnepet magát több évtizedes barátunk, Ady Gad, a haifai HIsztadrut ny. igazgatója és neje vendégszerető házában töltöttük, ahol Árje Kaddar, az Izrali Szemle népszerű főszerkesztője, majd Péter Ferenc és Csillag László, a Nahariyai Magyarul Beszélők Klubjának elnöke, illetve alelnöke kerestek fel bennünket. A lelkes közéleti vezetők kijelentették, hogy a nagy népszerűségnek örvendő NEWYORKI FIGYELŐ terjesztését akként kívánják felfokozni, hogy Izraelben lehetőleg minden magyarul olvasó testvérünk kézhez kapja. Félünnepen átrándultunk Tel Avivba, ahol dr. Spiegel Jehuda, a HOH országos elnöke, a szervezet irodájába hívott össze baráti megbeszélést, amelyen meghatottan találkoztunk több évtizedes barátainkkal. Érdekes vita alakult ki a magyar vészkorszak, a magyarsághoz való viszony, majd a tervezett magyar-zsidó emlékmúzeum témakörében. Jelen volt Csengeri Imre, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai díszelnöke is. Jellemző izraeli vezetőink odaadó figyelmére, amellyel a közéletünket világszerte érintő kérdéseket kísérik, Simon Tibor barátunk és munkatársunk elkeseredett kifakadása a floridai mártiremlékművön szereplő és a magyar vészkoraakot illető, súlyos tévedés ellen, amelyről lapunkból értesült. Moldován Jehuda harciasabb hangot kívánt a zsidóságot veszélyeztető megnyilvánulások eUen. Hasonló hangnemben szólalt fel dr. Schönfeld, volt békéscsabai főrabbi is,. Gálor Jehuda tanár(hetven éve barátunk !) az izraeli és külföldi zsidó lelkülete közötti különbséget boncolgatta. Giládi Ron jeruzsálemi munkatársunk pedig szervezeteink Izrael-centrikus voltának hangsúlyozását tartotta szükségesnek. Dr. Schöner Alfréd volt budapesti főrabbi a magyar zsidó ifjúság nevelési kérdéseiről szólott és egyben széleskörű irodalmi tevékenységét helyezte kilátásba a NEWYORKI FIGYELŐ-ben. Dr. Spiegel Juda országos elnök a beszélgetés tárgyköreit összefoglalva, a magyar zsidó múzeum kérdésében az amerikai tagozat megkeresését várja és a jelenvoltakkal egyetértésen a NEWYORKI FIGYELŐ terjesztésének izraeli megszervezését helyezte kilátásba. Dr. Jólesz Károly legújabb művének a magyarországi zsidó ifjúság körében való terjesztését egybehangzóan fontosnak ítélte meg az értekezlet. A megbeszélésen megnyüvánuló baráti szeretetet meghatottan, jóleső érzéssel fogadtuk és sok évtizedes szerény közéleti tevékenységünk teljes elismeréseként őrizzük. Külön beszámolót igényel a cfáti emlékmúzeumban tett látogatásunk, amelyről legközelebb, magyarországi tapasztalatainkkal együtt fogunk megemlékezni. — fedor — sssse
