Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-02-15 / 2. szám

-\ 10 NEWYORKI FIGYELŐ 1991 február 15. GALILI-GEMEINER ERVIN: EMLÉKEZÉS A KOMAROMI 2/2 MUNKASZÁZADRA 1943 Ros Hasanájá szeptember 30 és október 1-re esett. Akkor még nem gondol­tam arra, a templomban vértanú Édesapám mellett állva és hallva az Unöszané Tokéf szent imáját a Ros Hásánákor megírt és Jóm Kipurkor megpecsételt sorsról: kik mennek el és kik maradnak, ki marad élve és ki hal meg, ki idejében, ki annak előtte, ki vízben és ki tűzben, ki kard, ki vadállat, ki éhség, ki szomjúság által, — hogy ez az utolsó ünnep, amikor az ima megvalósul és családunk, de Magyarország valamennyi zsi­dó családjában a halál a megírt módon fog aratni. Az ünnep harmadik napján, Sábát Tsuva, az Engesztelés Szombatjának kime­netelekor megkezdődött a csomagolás. Vá­roskánk lányai jöttek Gemeiner nénihez segíteni csomagolni egyetlen fiának kiké­szített holmijait. Vasárnap még elmentem szüleimmel Bátorkeszin lakó nagy szüléim­hez elbúcsúzni és hétfő reggel, mártír Édes­anyám kíséretében bevonultam a komáro­mi Igmándi Erődbe. A szlovák oldalra eső pályaudvaron Bendes őrmester és Szabó Gyula tizedes vezetésével honvédek fogadták a bevonuló­­kat. A két Komáromot összekötő Dunahí­­don, amint táskánkat egy-egy pillanatra a földre tettük, mielőtt másik kezünkbe rak­tuk volna át, a kísérő „vitéz" honvédek egyre csak kiabáltak: — Hol az erőtök, bü­dös zsidók, hiszen eddig csak libamájat za­báltatok, de ez az idő már meghalt ! — Három hetet töltöttünk az igmándi erdőben. Kaubek Gyula, lakkcsizmás száza­dos volt az erőd és a zászlóalj parancsnoka, segétisztje sógora, Takács István százados volt. A sors, a „nagy rendező" úgy intézte, hogy valahogy „ott felejtettek." Három héttel később Sárospatakra, helyeztek át, ahova az erdélyi Zilahról napokkal azelőtt érkeztek bajtársaim. Az építés alatt állt, de soha el nem készült, Sárospataktól 14 km.­­re levő repülőtéren dolgoztunk, egy idő­sebb, szerb nemzetiségi századdal együtt. Mi képeztük a komáromi második zászlóalj ún. „fehér" századát. Ebbe tömö­ritették a fehér karszalagosakat is, akik a másik három század után lettek volna soro­sak az orosz frontra való vezénylésre. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy a szalagok színének jelentősége van. Egy győri bajtársam később, fehér szalagos lévén, az „anyaországban" élvezte a Jó Pásztor által küldött szeretetcsomagokat. A kárpátaljai Nagybereznán viszont hittest­véreink - gettózásukig - meghívták aszta­lukhoz századunk tagjait. Ekkor előbb említett bajtársam felcserélte fehér karsza­lagját sárgára... Lelki szemeimmel még ma is látom, ahogy holdfény mellett, hajnalonkint sora­koztunk „kompót" becenévvel illetett Al­­másy József sváb alhadnagy italtól rekedt hangjára, a névsorolvasáshoz. Volt eset, hogy részegen, anyaszült meztelenül,de kardjával oldalán jelent meg a legmagasabb rangú magyar királyi altiszt. A talicskákat, csákányt akkor fogtuk kézbe, amikor ve­zénylésére, Vásárhelyi mérnök, újonc baj­társunkkal elindultunk a csillék megrakásá­­ra. Szalay Miklós főhadnagy századparancs­nok nem sok vizet zavart. Magunk között Szalay bácsi-nak neveztük. Annál többet Gránic szolgálatvezető szakaszvezető, Pin­­ternics tizedes és a többi, talán írni-olvasni sem tudó oktató „úr." Az orvosi szolgálat főnöke a szintén munkaszolgálatos dr. Földes Imre jogtudor, asszisztense a gyógyszerészséget tanult, sá­toraljaújhelyi Bogdán volt. A szanitéc sze­repét a „Gyangyi" becenévre hallgató, ko­máromi Arnstein Bandi látta el. A háború után Arató-ra magyarosított.Magasrangú kormánytisztviselő lett Budapesten. Szé­kely Gyuri, a GH-s főnök már harmadéves volt, amikor bevonultam.A nagybajuszú, gazdatiszt megjelenésű Besztercey Emil (szintén harmadéves) naponta utazott Patakra élelemért. Schwartz Jenő kíséreté­ben. Utóbbi bőbeszédű kocsis volt, akit 1944 augusztus 27-én a kárpátaljai Sósla­kon alacsonyan szálló, kis orosz repülőgép gépfegyver golyója ölt meg. Barakunk szobaparancsnoka az atléta külsejű Láng Imre volt. Két állandó ügye­letesünk egyike a tatabányai Jurányi Istv­­ván, azki az államalakulás után a Habima díszlettervezője volt, majd a montreali CFCF-TV művészeti igazgatója lett. A má­sik ügyeletes a győri Kugler (Kugli) volt. A győri Herzfeld Gyurka gyenge fizikuma mi­att a „vizes'" szerepét töltötte be. Valósá­gos számtani zseni volt.öt számjeggyel va­ló szorzási feladatot pillanatok alatt oldott meg. Az újoncok közül néhányan az „öre­gek" barakjában laktunk. Kétemeletes, deszkából ácsolt ágyam az ajtó mellett volt. Mellettem feküdtek a koltai Steiner Jenő és a csornai Náthán László, egykori cionista jóbarátom, az érsekújvári Weiner Imre (Avi­­nári Jákov néven Kfar Háchóres kibuc má­sodszori alapítóinak egyike) az erősen tótos kiejtésű, surányi Weisz Leó, a rövidlátó lé­vai Knöpfler Izsó és a sovány, nagyon vallá­sos „kis Traubkatz." A szoba másik végén a Ramlén lakó Eckfeld Gyuri, aki az Or­szágban vesztette el félkezét. (Fia,Rabuch, sok évvel ezelőtt Izrael kerékpárbajnoka volt.)Ott volt az érsekújvári Rosenberg (a háború után szlovákosított névvel Ro­­sicky) Gyuri, Groszmann Bandi, aki a Makkábi Hacair sárospataki főideologusa volt. A harmadéves, ugyancsak újvári Potok Laci három és fél évtizeden át a Kupát Cholim üdülőjének főkertésze volt, a velem együtt bevonult Leichter Miksa földije. A győri Kálmán Hugó (öcsi) Gan Smuél tag­ja. A két Berkovits-fivért még láttam Güns­­kirchenben. A tarpai Mittelmann Jenő ebédosztáskor mindig utolsó volt, hogy az első adag osztása után megnyithassa a „duplások" sorát. A „rossz napokban" az ételt a verés és a későbbi századparancsnok,a komárom­­szentpéteri Oláh Gábor igazgató-tanító ki­kötései követték Kárpátalján a szadista Oláh a vasárnapi istentisztelet helyett a szá­mára élvezetesebb szórakozásként egyese­ket az emeletre vivő korlátra köttetett ki. Az ilyen látványossághoz magával hozta fe­leségét is. A kikötésen kívül egyeseket a tisztesek szobájába rendelt, ahol agyba-fő­­be verték őket a „vitéz" honvédek. Amikor a kárpátaljai Sóslakon egy ízben riadó volt, az előre megásott árokban Oláh maga fölé fektette Grünberg („Maj­­rés") Miklóst, ha netán az orosz gépágyúk megszólalnak, úgy ne ő, hanem a zsidó munkaszolgálatos legyen az áldozat. Mind­ezek ellenére félholtra verte, amiért meg­engedte, hogy lapátainkat egy üres szekérre felrakhassuk. Mindezért Vágvölgyi Jenő, a néhány éve Londonban, Erdőházi Hugó néven el­­húnyt publicista, sógora, 1945-ben felke­reste Oláht és letépte jobb fülét. Ezt a ma Natanján élő Reisz (Pufi) Dávid mesélte, aki annakidején a nagybereznai lovardában a dunaszerdahelyi Tauber Misivel döngette a betongyűrűket, a baromképű Bugár em­berhaj csár-tizedes felügyelete mellett. - mesélte. Akkori bajtársaim közül az 1982-ben meghalt komáromi Wohlstein Bandi a Cá­­hálban helyezkedett el.A szinétn komáromi pirospozsgás Stern Feri, aki röviddel ez­előtt tragikus körülmények között halt meg, natanjai tisztító-kooperativa tagja volt. A galántai Müller Sanyi a jeruzsálemi Hamasbir bútorosztályának volt vezetője. A fővárosban laknak Wild Iván,Menczer Laci, a két Tauber-unokafivér egyike, Mencel Laci,Fleischmann Miki. Keszler Joszinak Rámát Gán mellett van benzinkútja, szom­­batonkint zárva. Salzer Benő, egykori sza­kácsunk Herzlián lakik A máramarosi Jun­ger Reuvénnek Haifán van asztalosműhelye. A győri Wachsmann Géza és a váci Silber­stein Fülöp vallásosak voltak, mindketten a „Vagány" becenevet viselték. Sárospatakon külön vallásos barak volt (csobogós). A legvallásosabb köztük a dunaszerdahelyi Fleischmann Volvi-Vili volt, akinek mél ységes hitével szemben még a kegyetlen keretlegények is babonás tisztelettel viseltettek. Imán és zsoltármon­dáson kívül felesleges szóra nem nyílt ajka. Amikor a sóslaki vasútállomáson kavicsot hánytunk a vagonból, Valvi hirtelen meg­állt s vele együtt mindannyian, hogy „bar­­chut" vagy „kedusát" mondhasson minján­­nal. Nyakig érő hajam és cionista elveim ellenére maguk közé fogadtak, amit kitün­tetésnek vettem. Minjánnal való imádkozás után résztvettem a cionista „szichá"-kon Sárospatak után kezdődött az igazi rossz világ. 1944 január 20-án vagoniroztak be, útirány: Csap-Nagyberezna.Onnan kihe­lyezés a csodálatos panorámájú Lyuta (Ha­vasköz) rutén faluba,amelynek elhagyott tamplomában volt a körletünk. E kis zsina­gógában, amikor egyedül voltam,oly közel éreztem magam a Világ Urához, mint ke­vésszer az életben. Onnan Fenyvesvölgybe, Sóslakra kerültünk. Fenyvesvölgy festői szépségű táján, hóval borított kunyhókban bújtunk meg. Oláh itt is kimutatta foga fe­­héijét.Akiknek nem volt öltözékük, nem vonultak kLEzeket a havas fára köttette ki. A háború után Oláh egyik földije, aki szintén munkaszolgálatos bajtársunk volt, megakadályozta, hogy a gonosztevő népbí­róság elé kerüljön. Ezzel a hibás lépésével mártir-bajtársaink emlékét árulta el. Kár ! A nagybereznai zsidók összeszedése 1944 Pészachját követő napon történt.Oláh és felesége a lezárt zsidó házakból, amit csak tudtak, elvittek. A zsidók összeszedése előtti napon vendégségben voltam Steiger Dávid cionista bankigazgatónál, Don Szion tart. dandártá­bornok, Mose Dajan vegének szüleinél.Saul Csernichovsky költőfejedelemről beszélget­tünk, akiről a náluk talált Múlt és Jövő-ben olvastam. * A tovább iák at,így október 15-öt is, helyszűke miatt nem részletezem.Egyetlen személyes epizódot még: Hírek keltek szárnyra a Németország­ba szállítandó zsidó lányok fiktiv házassá­gáról. E naiv tudatban, 1944 május 5-én, a nagybereznai iskolaudvarán, többen jelent­keztünk Oláhnál, szabadságot kérve, hogy hazautazhassunk „megesküdni.' Tőlem megkérdezte, müyen házasságot akarok kötni.Válaszom az volt, hogy akár távházas­ságot is. Akire gondoltam, az a bájos leány volt, akit bevonulásom előtt háromszor lát­tam. Oláht annyira meglepte válaszom, hogy nem utasított vissza. Mire az engedély megjött volna, a leány már a mennyország­ban volt... Kitűnő munkatársunk visszaemlékezései értékes adalékot képeznek a vészkorszak kutatá­sának ún. Oral History szakában. A cikket alkal­masnak tartjuk egymagában az említett tudo­mányos munka keretében szalagra való felvételére és megörökítésére. 3*3 (A szerk.) HŰLHESSEN LAPUNKBAN f \ UNLIMITED FLIGHT & TOURS ,,The Travel Agency with the Personal Touch” 1052 East 5th Street Brooklyn, N.Y. 11230 area code: 718, 258-4865; 338-8798 Fax: 718/338-1581 Utazzon velünk a gyönyörű Magyarországra, kényelmesen, olcsón, gondmentesen! Alkalmi, egyéni és csoportos utazások Budapestre és Budapestről egész éven át! ★ KEDVEZMÉNYES ÁRAK BÁRHOVÁ EURÓPÁBA ★ KLM, SWISSAIR, SABENA, LUFTHANSA, PAN AM, MALÉV NEW YORK-BUDAPEST-NEW YORK $649-tél ROKONKIHOZATAL BUDAPEST—NEW YORK—BUDAPEST S650-tól Gyógyfürdő túra lehetőség Magyarországra! Hotelfoglalás, kocsibérlés és minden utazással kapcsolatos ügyek szakszerű elintézése! I PAN AM — MALÉV NON STOP SERVICE 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom