Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-11-21 / 11. szám
1991 november 21. NEWYQRKI FIGYELŐ DR. BERCZELLER IMRE: ÖNKÉNTES VOLTAM IZRAELBEN- ÚTLEÍRÁS, FEKETE FEHÉREN -IV. Bebarangoltuk a Zsidó Negyed kis utcáit, megnéztük a Hurva-zsinagóga romjait. Nomen est omen, mondták a romaiak. Churva hébrül romot jelent Ennek a zsinagógának a története 1701- ben kezdődött. Sabtaj Cvi, „az utolsó nagy messiási mozgalom hőse" (Az alábbiakat Jesurun Élijáhu: Jeruzsálem című könyve alapján ismertetem.) a szultán fenyegetésére felvette a muzulmán hitet és ezzel mozgalma szétesett, kivéve egy kis makacs csoportot, amely továbbra is hitt a messiás közeli eljövetelében. Bejárták Középeurópát híveket toborozva, hogy a Szentföldön imádkozva, önkínzással és a kabbala tanulmányozásával elősegítsék a messiás eljövetelét. 1701-ben mintegy 1500 főnyi hívő érkezett Jeruzsálembe. Az összegyűjtött pénzből telket vásároltak,hogy ott felépítsék zsinagógáikat. Vezetőjük azonban hirtelen meghalt és a kis, nyomorgó hitközség nem tudta fizetni arab munkásait. A felbőszült munkások dühükben lerombolták a készülő épületet. Innen a név: Churba. Több, mint 150 évvel később ismét mozgalom indult a zsinagóga felépítésére. A költségek felét egy Jechezkiél nevű bagdadi milliomos fedezte. A templom tervét Ásszád effendi, a szultán építésze tervezte és az alapkövet báró Rothschild Alfonz 1856-ban fektette le. A templomot körülvevő épületekben az askenázi zsidóság szellemi központjai foglaltak helyet. Itt ünnepelték meg Allenby győzelmét a törökök felett és itt B8csúzttatta Kuk főrabbi Palesztina első főkormányzóját, a zsidó Sir Herbert Sámuel hivatala lejárta alkalmából. Rövid körsétát tettünk a CARDO-n,ami a latin cor (szív) szóból ered és ami itt a város szívét jelentette. A római időkből fennmaradt korintuszi oszlopsorok megmaradt részét művésziesen és egyúttal gyakorlatiasan összeolvasztották a feléjük emelt lakóházakkal, mintegy szerves folytatást a régmúltból a jelenbe. Jeruzsálemi utunk befejezéseként elérkeztünk a KOTEL-hez, a támfalhoz, ami tulajdonképen nem volt része sem Salamon, sem Heródes templomának, de mivel ez az egyetlen, ősidők óta fennmaradt része a Szentély-komplexumnak, egyértelművé vált magával a Szentéllyel, ahová már csaknem két évezred óta vándorolnak a zsidók, hogy kívánságaikat, reményeiket imájukkal kifejezzék. A téren „hittérítők' kérdezik a látogatótól, udvariasan, hogy zsidó-e? (Mert oda a világ minden tájáról jönnek látogatók, nem csak' zsidók). Igenlő válasz esetén felkérnek „T fiiin- < légolásra.' Nincs értelme, hogy leírjam érzelmeimet a falnál, mert ezt mindenki másként,egyénileg érzi. Ennek az érzelemnek nincs feltétlenül köze a valláshoz. Itt egy nép életének évezredes folytonossága elevenedik meg Heródes faragott kőtömbjei formájában. Időnkint egy-egy arab, a szokásos kefíjával a fején, lassú léptekkel ment keresztül a téren, sem jobbra, sem balra nem tekintve. A tér be- és kijáratánál természetesen civil és katonai őrség figyeli a járókelőket. Az araboktól, nem mindig, de legtöbbször igazolást kémek. Ez a biztonsági intézkedés nagyon is érthető, ha rágondolunk a világsajtóban egyöntetűen eltorzított templomhegyi zavargásokra, no meg a ma már inkább arab versus arab, mint arab vs. izraeli „intifádára." Már idejövetelünkkor is láttam a főútvonalon izraeli és magyar zászlókat. A magyar köztársaság elnöke, először a történelem folyamán .látogatóban volt Izraelben. Ezért lengtek a két ország zászlói az utakon. Számomra nem volt ez mindennapi látvány. Icig nem ment el mégegyszer Auschwitzjg, de Árpád eljött Jeruzsálembe, Izrael fővárosába, hogy ott ismét bocsánatot kérjen a rémtettekért, amelyeket akkor zsidó polgártársaikon elkövettek. Úgy tudom, a Kneszet egyik tagja kijelentette, hogy csak halottainknak volna joga megbocsájtani. Jó fáradtan érkeztünk haza úgy 9 óra körül. Számomra másnap elérkezett önkéntesi szolgálatom utolsó napja, mert én csak két hétre jöttem a szokásos három helyett. Ezen a napon látogatott meg bennünket dr. Áháron Dávidi, ny. tábornok, az ejtőernyősök volt parancsnoka és a Szár-El egyik alapítója és elnöke. Magas, ősz, nyugodt beszédű, egyenes tartású, 64 éves, de idősebbnek látszó férfi, akinek a szülei a 20-as évek elején, Oroszországból jöttek az akkori Palesztinába. A Hágánáh és kösőbb a Pálmách soraiban harcolt a Függetlenségi Háborúban. Hősiességéért, amit egy megtorló intézkedés során tanúsított 1955-ben, kitüntették, ami az izraeli hadseregben nem mindennapi dolog. 1965-ben lett az ejtőernyősök parancsnoka. 1970-ben léptették elő tábornokká, amikor is befejezte Icato-Spályáját. 1977 óta a Golánon él feleségével, is vállalta az ifjúság nevelését, s egyéb szociális munkákat. Ezen tevékenységébe beleillik a Szár-El vezetésével eltöltött munka. Azért jött minket meglátogatni, (valószínűleg ezt testi minden csoporttal), hogy részben elmondja a Szár-El történetét és annak lényegét, másrészt, hogy meghallgassa esetleges panaszainkat, javaslatainkat. Az önkéntesek, mondotta, koruknál fogva is, más munkaerkölcsöt hoznak magukkal, amit magatartásukkal átruháznak az itteni fiatalságra, amely, mint bárhol másutt is, könnyedebben fogja fel a dolgokat. (Jó körülírása a lazsálásnakyunü mi is tapasztaltunk). Az önkéntes mozgalom alkalmat ad arra, hogy a résztvevők meglássák az igazi Izraelt, a küzködő, dolgozó népet, hogy együtt éljen és dolgozzék velük a kíbbucokban, kórhazakban, aggok házában. Egy kis kitérővel elmondta véleményét a keleteurópai zsidóság szerinte nem rózsás sorsáról, ahol a teljes beolvadás majdnem elkerülhetetlen. Érdekes volt hallani, hogy tavaly megindult az önkéntesek jelentkezése Magyarországról, ahol a legutóbbi számítások szerint nem 60-80jOOO, hanem 200-250.000 zsidó él, beleszámítva mindazokat, akik vegyesházasságból születtek, valamint akik most bújnak elő rejtekhelyükről, s most hajlandók maguknak is bevallani (mert mások azt jól tudták), hogy ők zsidók. Az idén, amikor Izraelt Scud rakéták bombázták, egy 30 főből álló magyar önkéntes csoportjött Izraelbe. Hazaérkezésem után röviddel dr. Dávidi felhívott telefonon és arról értesített, hogy Magyarországról és Szlovákiából mintegy 75 főnyi csoport szeretne Izraelbe jönni önkéntes munkára, de nincs pénzük az útiköltségre. Nem tudnék-e ebben az irányban valamit tenni ? A Magyar Zsidók Világszövetségéiiek is küldött levelet. GABRIEL G. FELDMAR, Ph.D. MAGYARUL BESZELŐ PSZICHOLÓGUS ST. JOHNS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI TANÁRSEGÉDE Rcaddfrdme: 110-21 73rd Rond Foraat ttts, N.Y. 11375 Telefon: (718) 224-2325 — Mondja be nevét és tefefonBámát magyarul at drcaetrőgritőgtpbe. Családi és házasMgi problémák Fóbiák Depressziók Szorongás, idegesség \IkohoUzmus Általános paricfaologiai bánfáknak Kellene ebben az ügyben segíteni, mert hallatlan alija lehetőség rejlik ebben az önkéntes munkában. De ettől függetlenül, mély érzelmi kapcsolatot is jelentene az öntudatában csak most bimbózó magyarországi zsidó ifjúság számára egy üyen élmény. A vele való beszélgetés folyamán felemlítettük azokat a megfigyeléseket, amelyekről már tettem említést. Hogy pL az edényeket,evőeszközöket hideg vízben ép hogy megmossák, hogy mindenütt éles töltények hevernek szanaszét, hogy a latrina elhanyagolt, stb., stb. A lőszerpazarlás láthatóan felingerelte. - Ezért hadbíróság járna — jelentette ki A latrina dolognak pedig egy, szerintünk példa nélkül álló következménye lett. Nem hiszem, hogy sok hadsereg van a világon, ahol egy tábornok latrina vizitet csinálna, mint Dávidi tábornok, aki nem szégyelte személyesen megvizsgálni a helyzetet. Az éppen ott tartózkodó néhány katonának leesett az álla, mert hiszen őt jól ismerték. Az utolsó napom 80 katonazsák megrakásával tett el, amit rekord idő alatt teljesítettünk. Ebben van minden, ami katonának kell, amikor hirtelen behívják: Sisak (milyen marha nehéz), ing, nadrág, meleg kabát, hálózsák, golyótár és még egy-két dolog. Ebéd után, mielőtt elindultunk, Joannal, aki szintén csak két hétre jött ide PennsyIvánjából, behívattak a parancsnok-alezredeshez, aki szívélyesen megköszönte munkánkat és sürgetett, hogy jöjjünk el ismét. Utána átadta a i Szár-EL valamint alakulatának, amihez ez a raktár is tartozott, a jelvényét. Hazatérésem után barátaimnak gyerekes büszkeséggel mutogattam azokat. A többiekkeL akik csak hétvégi „eltávozásra mentek, kimentünk a már jól ismert útkereszteződéshez. Ott vettünk búcsút kis csoportunk tagjaitok akikkel üyen rövid idő alatt melegen összebarátkoztunk. Az én útam Haifára vezetett, ahol a hétvégét egyik legrégebbi barátoméknál, a már említett Ardai Chájjimnál töltöttem. Három-négy évenkint találkozunk. Közös gyerekkori emlékek fűznek egymáshoz. Elvitatkoztunk, sokszor nagy héweL Izrael sorsáróL jövőjéről. Rátarti zsidó. Nem mondom, van oka iá. Egy gyermekkel és három unokával ajándékozta meg (persze nem egyedül) az országot, s erre nagyon büszke. Lehet is. Kivitt a környékre, Karmielbe, ahol mint a gombák nőnek ki a házak, az új olék számára is, de a gyönyörű luxus villák szomszédságában szép, zöld téren ott álltak a kilakoHatottak sátrai, ahol gondterhelt szülők körül gondtalanul hancúroztak gyerekeik. Haifa és környéke dinamikusabbnak, energikusabbnak tűnt, mint Jeruzsálem, vagy még Tel Aviv is. De lehet, hogy ez csak felületes benyomás részemről. Másnap Tivonba mentünk, ahol egy newyorki barátom húgát látogattuk meg. TI- von nagyon régi település. A kertek tele gyönyörű virágokkaL a citromfák sárgadinnye nagyságú gyümölcstől roskadoznak. Lakói főleg mezőgazdasággal foglalkoznak. Eszter, aki nyugalmazott tanárnő és férje, Chánán, aki ,jeke" Berlinből, igen melegen üdvözölt bennünket. Mindketten még a mandátumi Palesztinába jöttek ki.Résztvettek az ország függetlenségét megelőző csatározásokban. Egy alkalommal a kis, fiatal, rátarti Eszter, aki ma megtestesítője a megtévesztően egyszerű kinézésű, jiddische mamának, a szoknyája alatt kézigránátokat vitt az angol őrségen keresztül az állásokba, ahol férje is szolgált. Ahogy aj angolokhoz közeledett, valami kattogást vélt hal lani. Az egyik gránát biztosító tűje eshetett ki Halálosan megrémülve folytatta útját. Megérke zett és átadta a gránátokat. A tű egyikből sen esett ki De, ha történetesen úgy történt volna amire el volt készülve, akkor nem látogathattan volna meg a még meg sem született Izrael egyik egyszerű és soha meg nem énekelt hősnőjét Eszter történelemtanárnő, aki rajongási) szereti hazáját, kivitt bennünket a tőszóm szédsá gukban fekvő Bét Searimba, ahol egy szép park ban van Jehuda Hánásszi, a Misna szerkesztőjénél a sírja egy katakombában. Míg élt, ide zarándo kották a világ minden tájáról tanulni a zsidó tudó sok. A katakomba egy mészkőbarlangban van amit műemlékként gondoznak. Minden egyes kőszárkofág oldala be van törve. A sírrablás ősi művelőinek kétségtelen nyomai. A park fölött a dombtetőn áll egy bronzlovas, mintha őrizné az előtte elterülő, dús völgyet, Emek Jiszráélt, az ország éléskamráját. A szobor valóban őrt, somért ábrázol. Alexander Zaida a harmincas években itt őrizte az arab zsiványok ellen az általa megszervezett sómérok élén a serdülő kibbucokat. Az arabok is tisztelték bátorsága és egyenes jelleme miatt, amíg egy nap, hazajövetelekor őt is orvul lelőtték. Egyszerű háza most is ott áll. Fiai egyike lakik benne. Aztán csak eljött a felszabadítás ideje. Mármint, hogy távozásommal felszabadítsam jóbarátomékat jelenlétemtől.A gép késő este indult. Az éjféli sötétség eltakarta a sárga búzakötegeket, a megművelt földeket. Csak a nagyváros fényei villogtak búcsúztatóul felém, amikor is a gép begöngyölte magát a Földközi tenger éjfekete bársonypalástjába. Ami majdnem soha sem történik meg velem repülés közben, sikerült elszunnyad nőm.Félálomban, mintha a fülembe zsongott volna ötvenezer ember éneke a Reménység himnuszáról... (Vége.) MOMOOOOOMOtM KŐVETKEZŐ SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Rubin Ferenc, kanadai jeles író kollégánk a NEWYORKI FIGYELŐ számára kizárólagos interjút készített dr. Kopácsi Sándor ny. vezérőrnaggyal, aki a Jad Vaséin VILÁG JÁMBORA-kitüntetésének birtokosa és a magyar ellenállás legendás hőse. Élete kockáztatásával járó zsidómentő munkájáról szól Rubin Ferenc izgalmas riportja. Lapunk következő számában fog megjelenni. Ugyancsak közölni fogjuk Kahan Kálmán barátunk és hű munkatársunk viszszaemlékezését az életveszélyes román uralom idején történt epizódjáról. ......................................................... Előfizetek a < 1 NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár dqát csekkben meflékelem V i kérem számlázni ; Név--------------------------------------— « Cím---------------------------------------Sári Gál Imre, Ohio-ban élő alkalmi munkatársunk Mezei András: Zsidó versek című, nemrégiben megjelent könyvéről ad magas színvonalú méltatást Alex Bondy kiváló barátunk és munkatársunknak az iraki háború idején írt költeménye is ebben a számunkban fog megjelenni. Benedek Edward munkatársunk új írását is közölni fogjuk. Minden bőtorftást elfogad.
