Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-10-15 / 10. szám
1991 október 15. NEWYORKI FIGYELŐ 5 DR. BERCZELLER IMRE: ÖNKÉNTES VOLTAM IZRAELBEN- ÚTLEÍRÁS, FEKETE FEHÉREN - ÜL Amint így mendegéltem a gyönyörű tavaszi mezőkön, illatos, vadvirágos völgyeken, a távolból egy rogyadozó alakot láttam közeledni. Amint elébem került, felismertem és megdöbbentem. A korommal néztem szembe. Néhány nap múlva 71 éves leszek. Az elmúlt években sokfelé jártam a nagyvilágban, Báli szigetétől, Tibeten keresztül Burmáig, mindenütt sokat gyalogolva. Mindeddig jól bírtam ezeket a sétákat. De ilyen fáradtságot nem éreztem eddig. Egy felfelé vezető meredeken meg kellett állnom. Innen egy tapodtat sem megyek tovább. Az előlmenő katonák bíztatóan integettek, hogy már a célnál vagyunk. Valóban, párszáz méter után, egy kanyar mögött ott állt a csodálatos autóbusz. Most örültem, hogy elsőnek ülhettem a hűvös, kényelmes illésre. Lassan ideérkeztek a többiek is és most már az autóbuszon ülve folytattuk utunkat. Az úton hatalmas torlódás volt. Minden autó egy irányban, egy céllal látszott haladnLAz út mellett imitt-amott még ott voltak a 48-as utánpótlási oszlopok, kilőtt páncélozott teherautók maradványai, amelyeket mint ereklyéket őriznek meg a mai napig. Egy kis parkban telepedtünk le és fogyasztottuk el igen ízletesnek tűnő ebédünket, amit hoztunk magunkkal. A csirkehús, gyümölcs, szódavíz mennyeinek tűnt.Hiába, az éhség a legjobb szakács. De ettől függetlenül, valóban ízletes volt az étek Tulajdonképpen már bent voltunk Jeruzsálemben, úgy, hogy rövid buszozás után letettek bennünket egy nagy parkban, ahol millió ember, katonák, iskolások különböző színű ruhákbn, az ország minden részéről tolongott, evett, ivott. De nem alkoholos italt. Egyet részeget sem láttam egész időm alatt Izraelben. Már messziről hallani lehetett az óriási hangszórókon közvetített zenét, ami egy nagy színpadon táncoló együttest kísért. A műsor állandóan változott, szintúgy a nézők. A nagy felvonulás a városon keresztül 6 óra körül indult el. A katonákat parancsnokaik szakaszonkint rendezték eL Mi is négyes sorokban indultunk el,kinekjdnek a kezében ott lobogott a kék-fehér zászló. Egy ideig én is vittem egyet nagy büszkén. A menetelés kezdetén csak gyér közönség üdvözölt bennünket a járda szélén. Amint közeledtünk az Óváros felé, úgy nőtt és egyre gyarapodott az ünneplő tömeg a járdákon, az ablakokban, az erkélyeken. A rend kissé megbomlott, katonák és civüek összeolvadtak egy nagy, hömpölygő menetbe. A lelkesedés és ujjongás egyre nőtt. Ekkor láttam az egyetlen részeget. Egy meghatározhatatlan korú ember, borosüveggel a kezében dűlöngőzött az úttesten és részeg örömmel üdvözölt bennünket. Már az Óváros, a Dávid torony falai alatt meneteltünk, ami ott volt végcélunk, a Szultán fürdőmedencéje mellett Ez egy óriási négyszögletes térség, ahova özönlött a tömeg, ami bámulatosan fegyelmezett volt. Ez nem annyit jelent, hogy nem volt hancúrozás, nevetgélés. De még csak komolyabb tolakodást sem lehetett látni. Nem tudom, hogy hivatalosan be lett volna tiltva szeszes italok árulása, valószínűleg így volt, de ez nem akadályozhatta volna meg, hogy ne kerüljön az emberek kezébe egy kis itóka.... A tény az, hogy nem volt ivás, nem beszélve arról, hogy nem volt kábítószer sehol. Akkor, abban az izgatottan lelkes hangulatban ezt nem is vettem észre. Ez csak később ötlött az eszembe, a woodstock-i emlékekkeLvagy akármelyik amerikai rock, vagy egyéb hasonló koncertekkel együtt. Amikor úgy 8 óra körül a kb. 50.000 emberből álló tömeg az ünnepi műsor kezdeteként felállva énekelte a Hatikvát, akkor a könny kicsordult a szememből A torkom most is elszorul, amikor erről írok. Felötlött bennem gyermekkorom, amikor otthon énekeltük: - Jeruzsálem templom drága szent heiye—A Jó Isten amit megígér, azt a földet vissza adja még— - Lehet, hogy nem emlékszem pontosan a szövegre.Lehet, hogy akkor nem is tudtam, hogy mi is ez a dal, amelynek motívuma évszázadokra megy vissza és amelyet Smetana a Moldva című szimfonikus költeménye alapmotívumának választott. Utána a szokásos beszédek következtek. Az egyik alpolgármester tartotta a megnyitó beszédet, majd ajeruzsálemi katonai körzet parancsnoka szólalt fel röviden és végül megkezdődött a szórakoztató műsor fényszórók színes villogása közepette. Izrael legnépszerűbb énekesei és táncosai léptek fel.Ott volt a ma már világszerte ismert dal: Jerusalaim sei zahav - szerzője, az európai dalversenyek győztese, a hadsereg tagjaiból alakult tánc- és énekkar. Már közeledett az éjfél, amikor a közönség oszladozni kezdett. Vigyázni kellett, hogy hova lépünk, mart lábunk alatt összegömbölyödve aludtak fiúk, lányok, katonák. Igen nagy élménnyel megrakodva értünk vissza a táborba. Lényegesen rövidebb idő alatt és sokkal kényelmesebben, mint odamenet. Az izzadtságtól meg kellett szabadulnunk. Gyerünk megmosakodni...Nem volt melegvíz... Reggel sem_.De estére rendbehozták a hibát és nem vettük szívünkre ezt a technikai zavart. Pár nappal azelőtt a táborparancsnok azt a megbízatást adta Frannak, hogy fessék le fára a csapatjelvényeket, amikkel az étkezőt díszítik majd fel. Valamüyen kifürkészhetetlen oknál fogva, a zászlófelvonást katonai titoknak nyilvánították. Mindannyiunkat a fene evett, úgy szerettük volna azt lefényképezni Fran talpraesett menyecske, a parancsnok kérését természetesen teljesítette, de ő is egy kéréssel állott elő: Le szeretnők fényképezni a zászló-felvonást. Áz alezredes minden további nélkül beleegyezett. Másnap reggel mindenki a fényképezőgépével felszerelve jött a zászló-felvonáshoz, aminél nekünk minden nap jelen kellett lennünk. A parancsnoksági barrakok előtti kis téren állt a zászlórúd. A zászlófelvonás 8 órakor szokott megtörténni. Előtte néhány perccel kezdtek szállingózni a kijelölt részleg katonái köztük néhány lány, M-16 amerikai puskáikkal. Pár perc múlva előkerült a parancsnokuk, rokonszenves, már őszülő, 35-40 év körüli százados. Amikor meglátta, hogy mindenki „lövésre"' készen tartja gépét, nevetve kérdezte, fényképezni akartok ? A fotográfusok kórusa „Ig^^-nel válaszolt. Úgy látszik, hogy ő nem tudott arról, hogy mi itt tulajdonképen egy titkos izraeli manővert fogunk megörökíteni, mat nem kérdezte, hogy van-e engedélyünk. Közben az osztag hármas sorban elhelyezkedett. A százados a szakasz előtt halkan valamit mondott nekik, aztán mögéjük állt, szemben a zászlórúddal, ahol egy katona fogta a felvonó kötelet. Pattogó vezényszóra vártam. Ehelyett ugyanolyan halkan, csak valamivel keményebb kiejtéssel vezényelt, „Vigyázz. Fegyverbe." (Én csak a Horthy-vezényszavakat tudom, azért idézem őket.) A parancs végrehajtásakor a tenyerek nem csattogtak a puskatuson és a föld nem porzott a bakancsok alatt, ahogyan én, mint nyugalmazott Kisegítő GABRIEL G. FELDMAR, Ph.D. MAGYARUL BESZELŐ PSZICHOLÓGUS ST. JOHNS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI TANÁRSEGÉDE Rendelt dme: 110-21 73rd Road Forest HHJs, N.Y. 11375 Telefon: (718) 224-2325 - Mondja be nevét és tdefonszámát magyarul az ttzenetrögdtdgépbe. Családi és házassági problémák Fóbiák Depressziók Szorongás, idegesség Alkoholizmus Általános pszichológiai bántalmak Minden biztosítást elfogad. Munkaszolgálatos arra emlékeztem. A T.V.-n láttam izraeli díszszázadot, pL Szádát fogadtatásán. Hát a mi szakaszunk bakái határozottan nem ebből a századból valók voltak. Az izraeli hadsereget különben sem díszelgésre képezik ki. Persze a ceremónia alatt gépeink, mint a géppisztolyok kattogtak. Utána Gary tudatta velünk, hogy ma egy csoport fényképész jön minket meglátogatni a Sár-Eltol hogy riportot írjanak az önkéntesek munkájáról 11 óra tájban meg is érkeztek. Egy túlsúlyban levő fiatal nő, aki később engem interjúvolt meg, egy őszes, magamkorabeli férfi, aki Herbbel barátkozott össze, mivel mindketten szerelmesei voltak az Amazonnak. Az tán egy Puerto Ricoi és egy fekete riporter. (Úgy látszik, nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy valaki szeresse Izraelt.) Először vadul nekiálltak fényképezni bennünket, de a sztár kétségtelenül Herb volt, amint rőt hajával izzadt homlokával bőszen dolgozott— Kiderült, hogy ezek négyen könyvet akarnak írni az önkéntesekről A szokásos, nem nagyon eredeti kérdéseket tették fel. Interjúvolómat nem lehetett Barbara Walters-szal összetéveszteni Délben igen jó ebéd várt ránk: az elmaradhatatlan tojás mellett, ami ma kaszinó tojás jelmezében szerepelt, sült csirkével, limonádéval, süteménnyel körítve. Lám-lám, ha „nagyfejűek" jönnek látogatóba, akkor itt is, mint mindenütt a világon, a vezetőség, még ha nem is nagy, de legalább egy kis Potemkin-falat, (ezesetben falatot) húz fel a vendégek tiszteletére és a plebs örömére. Délután folytattuk a munkánkat. A fülem,(azt hittem), meggyógyult, ellenben előjött a hátfájásom. Valahol azt olvastam, hogy 60 éven felül, ha valaki arra ébred, hogy nem fáj semmge,akkor az halott Úgy éreztem, hogy eme meghatározás alapján nagyon is élek. Úgy látszik, hogy fáradt lehettem, mert össze-vissza ütöttem a kezeimet. Meg is kérdeztem Garyt, hogy az izraeli hadsereg ad-e kitüntetést, mint az amerikai a „Bíbor Szívet", annak aki vérét ontotta a hazáért. Kitérő választ adott és én nem feszegettem tovább a kérdést. Az esti műsor izraeli dalok éneklésével telt el. Másnap reggel barátunk, a rádiós katonagyerek lógó orral mászkált körülöttünk. Négy nap laktanyafogságot kapott tizedmagával mert nem vittek kulacsot magukkal a jeruzsálemi túrára. Bratyizás ide-oda. van fegyelem az izraeli hadseregben. Tűző napon, kulacs, tehát víz nélkül nem lehet sokáig menetelni nem, hogy harcolni. Két nap múlva megkérdeztem, hogy tölti a laktanyafogságot. Rámvigyorgott. írtam a táborparancsnoknak és elengedte a hátralevő két napot.Tehát péntek este motoros szoknyavadászatot rendezhet BMW kocsijával amit itt tart a táborban. A „szegény" kisfiú. Másnap, szerdára hál'Istennek, hűvös időt jósolt az időjárásjelentés. Hát ez igen jó lesz, mert egy napos kirándulásra visznek bennünket, ismét Jeruzsálembe, de most mint túristákat. Mondanom sem keU, hogy tikkasztó hőségben telt el a nap, de annyi érdekességet láttunk, hogy ezt nem is nagyon vettük észre. Táborunk közel volt Latrunhoz, amit már többször láttunk meszsziről és amit a magas betoncölöpökre emelt ócska tankról már messziről fel lehetett ismerni. Első állomásunk ide vezetett. Az angol megszállás idejéből fennmaradt jellegzetes rendőrállomáserőd épülete uralkodik a latruni dombon, ahol ősidők óta folytak csatározások különböző népek hadseregei között, az itt épült, lerombolt, újra és újra felépített erődítések birtokáért. Itt harcolt Józsua a Kanaanitákkal itt építtetett várat Oroszlánszívű Richard keresztes brigantjai számára, amit Szaladin bevett és lerombolt. S itt harcoltak az ifjú Hagana ifjú katonái Jeruzsálem felszabadításáért 1948-ban. Az arabok majdnem teljesen bekerítették Jeruzsálemet. Latrun volt a helyzet kulcsa, mert az utánpótlás a városba itt ment keresztül. Ádáz harcokban sok, sok zsidó harcos vesztette életét. Az erőd elfoglalása még nem oldotta meg teljesen az utánpótlás kérdését. A völgyekben kanyargó utat az arabok állandó rajtaütése miatt csak nagy áldozatok árán lehetett használni Yigal Yadin vezérkari főnök, a világhírű archeológus, talmudtudósokat vett igénybe, akik a szent iratok valamelyikében utalást találtak arra, hogy ezen a környéken, valamikor volt egy út Jeruzsálembe. Ezt az utat meg is találták. Hát útnak nem igen lehetett mondani de a hadsereg utászai ezen a járhatatlannak hitt terepen, hihetetlen erőfeszítéssel és igen rövid idő alatt építettek egy új utat, amivel megkerülték Latrunt. Ezzel nagymértékben sikerült Jeruzsálem ellátását megjavítani. Ez volt a híres Burma út. Ma már csak a szél dúdol a golyósebzette rendőrállomás körül. A széles téren ott sorakoznak Izrael véres háborúiban zsákmányolt, rozsdásodó, főleg orosz gyártmányú harckocsik, a második vüágháború T34-esétől a Sztálin tankokon keresztül az öreg Shermanokig, s egyéb,számomra ismeretlen rendeltetésű gépszörnyek. Az egyik sarokban azonban ott áüt két szokatlan formájú tank, hasonlóak egymáshoz, de nem azonosak. Két izraeli gyártmányú, harcokban kipróbált és igen jól bevált harckocsi Kissé távolabbra,vitorlavászonnal letakart tankot vettem észre. A magánosán őrködő katona figyelmeztetett, hogy ezeket nem szabad lefényképezni. Az őr megerősítette diagnózisomat: ez a két tank valóban a Merkava két első változata. A harmadik, legújabb típus az, ami le volt takarva. Nem csoda, ha ezt titokban akarják tartani A szemben levő dombon áll a francia trappista szerzetesek kolostora, amit a múlt század közepe táján építettek és ami a körülötte több, mint egy évszázadon keresztül dúlt csaták ellenére érintetlen maradt. Ütünk következő állomása szintén harctéri emlékhez, a híres Lőszer-dombhoz vezetett Ez viszont a 67-es háború egyik rövid, de sorsdöntő csatájának a színhelye. Ezt a rendkívül megerősített dombot a jordániai hadsereg legjobb katonái védték. Az erődítéseket bunkerokat és a kővel kirakott futóárkokat, műit emlékműveket az azokat ostromló Hárel és Jeruzsálemi brigád elesett hősei családjai tartják fenn. 183 olajfát ültettek a 183 hősi halott emlékére.A jordániai bunkereket, amelyek között lőszer-raktárak is voltak (innen a név, Lőszer-domb) művészi múzeummá alakították, ahol a mind a 183 hős fényképes életrajza olvasható. A csatát részletes, térképekkel illusztrált modelek ábrázolják. Ott vannak a két brigád zászlói valamint a fegyverekből csinált modern szobrok. A hangulat megrendítő és tiszteletet gerjesztő. Jeruzsálem sorsa itt dőlt el 183 fiatal katona élete árán. Kint a kertben egy ósdi Sherman tankon gyerekek hancúroztak. Ételt hoztunk magunkkal és ebéd után első útunk a Yad Vashem-hez vezetett. Egy kicsi fánál megállított bennünket a vezetőnk. Raoul Wallenberg emlékére csak most ültették, mert nem valószínű, hogy életben van. Próbáltam megtalálni de sikertelenül, a volt századparancsnokom, 140 bajtársam életének megmentője. Kovács József főhadnagy tiszteletére ültetett fát. A Yad Vashém talán a világ legmegrendítőbb gyászkertje, méltó az emberiség történelmében példa nélkül álló gonoszság áldozatai emlékéhez Egy dolog azonban nagyon zavart. A koncentrációs táborokat megörökítő épületben nem volna szabad hangos szónak elhangzani nem volna szabad ott bent semmiféle ünnepséget vagy előadást tartani (Pl.ismeretterjesztő oktatást iskolásoknak.) Itt csak egy imát szabad recitálnia Kadist. Ez a hely teljes csöndet parancsol. Minden hangos szó szentségtörés. Valakinek vagy valakiknek ebben az hányban lépéseket kellene tenni. Ezután felkerestük Dávid Tornyát és az ott folvu ásatásokat. Napóleonnal együtt is el lehel mondani, (módosítással): Látogató, 40 évszázad tekint itt le rád Az ősi az ősibb felett rétegeződik, amely eltemeti a még ősibbet. Évezredes „ádáz tusák" áldott vagy átkozott földje ez a hely, ez az ország, ahol egy nép, amely „megbűnhődte már a múltat és jövendőt", éli konokul jelenét, hogy legyen jövője. (Folytatása következik) KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL HIVATKOZZANAK LAPUNKRA
