Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-06-17 / 6. szám
1991 június 17. NEWYORKI FIGYELŐ 5 KULTÚRÁNK HÍREI HACKER MARIANNE: (Folytatás az előző oldalról) VISSZATÉRÉS A BORZALMAK SZÍNHELYÉRE ERDŐS ANDRE NAGYKÖVET ELŐADÁSA AZ AJC KÖZGYŰLÉSÉN Az előadó példaként felsorolt néhány világhírű zsidó tudóst és Nobel-díjast, akik a magyar kultúra és tudomány halhatatlan alakjai, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy annak határain kívül éltek vagy élnek. A vészkorszak nem múlt el a magyar-zsidó kapcsolatokban beáüó változások nélkül. A hatszázezer magyar állampolgár elpusztítása nem felejthető el és nem bocsátható meg. A mi kötelességünk teljesen feltárni és köztudomásúvá tenni a történelmi igazságot, hogy a jövő nemzedékek kellően felvértezve legyenek a türelmetlenség és gyűlölet újból való fellángolásával szemben. Törvényekkel, pontosan működő igazságszolgáltatási rendszerrel és főként az erkölcsi hozzáállással a rendszer működése eredményes lesz, ha az előtte álló politikai és nevelési feladatokat megoldani fogja. A Magyar Köztársaság kormánya a közvéleménykutatás eredményeit felhasználni, érvényesíteni kívánja. A múlt évben Raoul Wallenberg szobra vált jelképpé. Kísérlet történt, hogy meggyalázzák, de már a következő napon az állam elnöke, miniszterelnöke és a parlament elnöke, valamint a pártok vezetői összegyűltek a szobor előtt, hogy nyilvánosan elkötelezzék magukat arra, hogy Wallenberg személyében megtestesült eszméket fenntartsák és felháborodásuknak adjanak kifejezést a faji gyűlölet, türelmetlenség és megkülönböztetés mindennemű megnyilvánulása felett. A Magyarországon bekövetkezett demokratikus változások fokozott felelősséget és az állampolgárokkal szemen megjavított közösségi érzést igényelnek. Nagy figyelmet kell szentelnünk a politikai bizonytalanságnak gazdasági nehézségeknek, amely utóbbiak mindenkor termékeny talajul szolgáltak populista, megkülönböztetésre törekvő demagógiának. E jelenségeket el kell utasítanunk magunktól, érvényesítenünk kell az írott törvényt és az általános erkölcsi elveket. Az új demokrata államban a magyar zsidóság számára új lehetőségek nyflnakJíultúrális, nevelési megújulásnak vagyunk tanúi.Ennek során a magyar zsidóság Telhasználja azokat az eredményeket, amelyeket az előző évtizedekben a zsidó élet terén Magyarországon elért. A magyar külpolitika irányt változtatott az eddigi egyoldalú beállítottsággal szemben és újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Izrael Államával. A napokban írtunk alá Budapesten a két ország közötti kulturális együttműködésre vonatkozó megállapodást. Néhány nap múlva a magyar miniszterelnök hivatalosan látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány szilárdan elkötelezte magát az 1975 .évi 3379 számú UNO-határozat kiküszöbölésére (a cionizmusnak a fajelmélettel való azonosítása). Nemzetközi zsidó szervezetek terjesztik ki működésüket Magyarországon. Az antiszemitizmus elleni nemzetközi tanács megnyitotta magyarországi irodáját. A magyar államelnök jön New Yorkba a Raoul Wallenberg Committee gondozásában,az Emanuel Alapítvány által rendezendő összejövetelre. Jelenléte bizonyság lesz,hogy Magyarország elkötelezte magát Izraellel való együttműködésre, zsidók és magyarok, zsidók és nem-zsidók közötti együttműködésre az emberiség nemes céljainak elősegítése érdekében. U ÜUIUUU J KERESZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG ALAKULT MAGYARORSZÁGON 1991 január 24-én tartotta alakuló közgyűlését Budapesten a Keresztény-Zsidó Társaság, amelynek célkitűzései közé tartozik a keresztény-zsidó párbeszéd ökumenikus alapon történő munkálása.a megbékélést elősegítő információk gyűjtése és feldolgozása, küzdelem az antiszemitizmus és az agresszív valláséi lenesség minden megnyilvánulása ellen. A Társaság ügyvezető elnöke Reviczky Ádám, a legendás Reviczky Imre alezredes, zsidómentő, a Jad Vasém Világ Jámborainak kitüntetését nyert hős katonatiszt fia. A Társaság elnökségében előkelő professzorok, írók, püspökök és képviselők foglalnak helyet. A zsidó felekezet részéről elnökségi tag dr. Schweitzer József főrabbi, a Rabbiképző igazgatója, dr. Raj Tamás főrabbi, képviselő,dr. Zala Tamás történész, dr. Singer Ödön főrabbi, Landeszman György főrabbi. A Társaság székhelyének címe: 1052 Budapest, Deák tér 4. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk a Társaság működése elé. GABRIEL G. FELDMAR, Ph.D. MAGYARUL BESZÉLŐ PSZICHOLÓGUS ST. JOHNS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI TANÁRSEGÉDE Rendelő címe: 110-21 73rd Road Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (718) 224-2325 — Mondja be nevét és telefonszámát magyarul az üzenetrögzítőgépbe. Családi és házassági problémák Fóbiák Depressziók Szorongás, idegesség Alkoholizmus Általános pszichológiai bántalmak Minden biztosítást elfogad. Diplomás zongoraművész zongontanítást vállal. HfaW jő^ők ! Értesítést kér GERÉB LÁSZLÓ a (718)377-3533 telefonszámon. A második világháború egyik legvéresebb időszakában, 1944 augusztus lén Auschwitzból válogatott, egészséges, munkabíró, 500 fiatal magyar zsidó lányt,aszszonyt vittek Bremenbe kényszermunkára. Ezt a csoportot követte néhány hét múlva egy újabb, lengyel csoport .Ezek már négy éve sínylődtek a hírhedt lodzi gettóban, amelynek feloszlatása után a túlélők Auschwitzba kerültek. Az egészségesek egy része, 300 asszony és leány követte a már Bremen volt magyar csoportot. Nyolc hónapon keresztül, különböző csoportokra beosztva végeztek ezek az aszszonyok kényszermunkát, főleg az állandó bombázást követő romeltakarítást, másrészt különböző gyárakba beosztva nehéz testi munkát. A „szállás" az első hetekben Bremen laktanyájának lovardája volt, de Ros-ha-Sáná előestéjén bombatámadás következtében ez a laktanya kiégett Jcét beteg asszony a betegszobában elpusztult és az éj folyamán a sokszáz fogoly Bremen mellett, O- bernheide-Stuhr községben került elhelyezésre. Onnan vitték a munkacsoportokat első időben nyitott teherautókon, később gyalog 16 km-re Bremenbe a különböző munkahelyekre. Ezek az asszonyok, akik közé én is tartoztam, nagy szerencséről beszélhetnek, mert legtöbbjük túlélte a rémkorszakot. Ha az utolsó két hét - Bergen-Belsenbe kerültünk-borzalma nem lett volna, valóban „csodáról" lehetne beszélni. A háború utolsó időszaka Bergen-Belsenben minden képzeletet felülmúlóan szörnyű volt, ahol még az angol csapatok által való felszabadítás után 13.000 legyengült fogoly meghalt. Mai beszámolóm azonban nem Bergen-Belsenről szól. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal történész, aki Bremen városának levéltárában dolgozik, de a fentemlített Obernheide- Stuhr községben lakik, nyomára bukkant néhány elszámolásnak,amelyet 1944/45 évben építési vállalatok munkadíjként jelentettek, női kényszermunkásnők részére. (Hogy ezek a munkadíjak hová és kihez kerültek, nem is érdekes.) A bremeni történész, Hartmut Müller kutatni kezdett. Kiderítette,hogy a kényszermunkásnők nagyrésze Magyarországról származott. Felvette a kapcsolatot a budapesti levéltárral, újságban hirdetett és kérte, hogy jelenkezzenek a kényszermunkát végzett asszonyok. Kiterjesztette kutatásait Izraelre, résztvett Haifán a bergenbelseni láger felszabadításának 40 éves évfordulóján. Ott megismerkedett sok aszszonnyal, ezek beszámolója alapján 1988- ban könyv alakjában írta meg a Bremen- Obernheide-i asszonyok történetét. Bizottság alakult Budapesten és Haifán, együttesen felkutattak 350 címet. Az öbölháború kezdete előtt kérdést intéztek ezekhez az asszonyokhoz .hajlandók volnának-e Bremen város meghívására találkozóra jönni. A találkozó ezév április 21-28 között létrejött. Az öbölháború befejezése után megérkezett a hivatalos meghívó Bremen város polgármesterétől, benne a teljes programm. Vállalták az összes utazási költséget, tartózkodást. 110 volt lágertársnő találkozott 46 év után ! Itt megjegyzendő, hogy Bremen mindig „vörös" volt. Hitler - miután hatalomraj utasa után Bremenben nem fogadták ovációvab—soha többé nem volt ott. De mint kényszermunkásnők is tapasztaltuk, hogy nem minden német volt náci, ismeretlenek naponta, ha mást nem, az uzsonnacsomagjukat egyszerűen letették a földre. Egy aszszony naponta egy-egy csoportnak meleg levest hozott. Ez az asszony emléktáblát kapott a Jav Vasém-ben, de ott volt most: közöttünk a találkozón is. Persze az SS-őrség olyan volt, mint mindenhol. Majdnem naponta voltak büntetések, pofonok. Ezért nem volt meglepő, hogy a most is „vörös" Bremen elképzelhetetlen organizációval, de rendkívül sok melegséggel és figyelemmel fogadta a csoportot. Már a repülőtéren várták az érkezőket, másnap nagy fogadás volt a városházán, díszebéd a polgármesternél, délután különböző nyelvű kísérettel városnézés. Másnap ünnepség Obernheide-Stuhrban, ahol a volt láger helyén szép emlékmű emlékeztet arra, ami történt. Ezen az ünnepségen résztvett egy csoport 17-18 éves haifai diák. Bremen és Haifa ún. „testvérváros". A véletlen hozta, vagy tervezve volt, a haifai csoport egyhavi látogatáson volt Bremenben, így szerepeltek is az ünnepségen. Verseket adtak elő és héber dalokat énekeltek. Egy nap a híres kikötő megtekintésével telt el. K41önösen érdekes a tengerészeti múzeum. Ltána vendégül láttak az ottani finom halkülönlegességekkel. Ezután következett legnehezebb napunk: látogatás Bergen-Belsenben. Ott még ma is angol katonaság tartózkodik. Egy őrnagy köszöntötte a csoportot. A volt KZ ma nem létezik. Az angol csapatok a felszabadítás után felgyújtották az összes barakkokat a járvány kiterjedésének megakadályozása végett. Végigjártuk az óriási temetőt.Un. Erika-nővén nyel fedett sírhalmok, emlékkövekkel, itt 2500, ott 1500, majd 3500 számú tömegsírok, néma tanúi a feledhetetlen szenvedésnek. Emlékművek a legkülönbözőbb nyelveken...még az idő is szomorú, borús volt, zord szél sivított a sírhalmok felett. A héber nyelvű emlékműnél kis szertartás zajlott le: koszorú, könynyek, emlékezés...De a szomorú emlékek mellett Bremen módot nyújtott, hogy 46 év után sok asszony újra egymásra talált. Legtöbben meg sem ismerték egymást, de a közös emlékek eltörölték az idő múlását: felidéztük a különböző módszereket,amikkel annak idején megpróbáltuk emberi mivoltunkat megőrizni, verseket, dalokat, amelyekkel agyunkat élesíteni igyekeztünk. Vendéglátóink elvittek az operába. Színvonalas Cosi fan tutte-t hallottunk, izraeli karmester, Ira Levin vezényletével. A találkozásra legtöbben Izraelből jöttek, ahol új életet alapítottak. Sokan jöttek Magyarországról, USA-ból. Néhányan Canadából, Svédországból, Angliából, Németországból. Ausztriából egyedül voltam. Még él itt két „lágertestvér", de egészségi okokból nem vettek részt a találkozón, utólag beszámoltam nekik. Végül pedig szombaton délelőtt elmentünk a város által épített új gyönyörű zsinagógába. A szertartáson résztvettek a város részéről kísérőink is, utána szép kiddus következett. Szombat este volt a búcsúösszejövetel. Örömmel, hogy találkoztunk és könynyekkel, mert ki tudja, látjuk-e még egymást. m • ••••••
