Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)

1991-05-21 / 5. szám

6 NEWYORKI FIGYELŐ 1991 május 21. SÄTORY RICHARD: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK - Egy budapesti zsidó család regénye -Huszonhetedik fejezet (Menekülés) A forradalom alatt Arató elvtárs egy alföldi parasztházban rejtőzködött. Félt, rettegett attól, hogy valaki, aki nem szeret­te őt - ilyenek bőven akadtak -, feljelenti a felkelőknél. November 4 után, amikor a felkelők már letették a fegyvert, a szovjet fegyvrek oltalma alatt újra nekibátorodott és elősompolygott. Szimatolt, nyomozott, hogy a volt forradalmárok közül minél többen kerüljenek börtönbe. Ismét elment Balogh házmesterhez, hogy érdeklődjék a lehallgató készülékről: — Na, van már ered­mény az ügyünkben ?-----Még nincs.el­nök elvtárs. Nem tudtam, milyen ürüggyel mehetnék fel újra hozzájuk.-----Majd én kitalálok valamit.Pár nap múlva újra Távozása után a ha Ugat ódzó Balogh­­né elhatározta,hogy nem vár tovább és szól Klárinak az aljas cselvetésről. Mikor ebéd után férje megint sörözni ment, felment Steinerékhez: - Jaj, lelkem.ne haragudjék a zavarásért, de fontos mondani valóm van.— Üljön le, Baloghné. Készítek kávét süte­ménnyel. — Baloghné elmesélte a lehallgató ké­szülék történetét. Klári elsápadt.az asztal alá mászott, azonnal meglátta a készüléket, de nem mert hozzányúlni. - Félhatkor megjön a férjem, neki megmutatom. Magá­nak azonban, Baloghné, nagyon meghálá­­lom.hogy értünk a férjével is szembefordult Klári remegett. Tudta, hogy Arató az egé­szet azért tervelte ki politikai zsarolásként, hogy őt megkaphassa. Imre hazajött. Azonnal észrevette, hogy valami baj van. Klári töviről hegyire elmesélte a történteket. Imre odaugrott és az asztallap alól kiemelte a kazettát. — Ki lehetett az a nyomorult ? — kérdezte. Klá­ri elmondta neki, hogy Arató, a táncosa, akitől Imre lekérte, volt a tettes. Imre a kazettával kezében, átszaladt Feriékhez. Talán ők tudnak tanácsot adni. Feri és Ági éppen akkor értek haza. Észre­vették az izgalmat Kláriékon.Ezek elmond­ták a történteket. Feri saját gépén lejátszot­ta a vasárnap beszélgetést. Minden rajta volt az utolsó szóig. Azon törték fejüket, mi legyen a kö­vetkező lépés. Világos, hogy a kazettát vissza kell tenni.mert az is gyanús lenne.ha az nem lenné a helyén. Ági mentette meg a helyzetet: — Jó, hogy a szakmában dolgoztam! Van gramo­fonunk és tape-recorderünk. Egyszerűen rá­játszunk valami mást és az előző mese el­tűnik ! — Feltettek egy táncszámot. Ági a szal­­lagot visszajátszotta és másodszorra ráját­szottá Gershwin: Egy amerikai Párizsban című táncszámát. Az eredeti szövegből csak egy-egy szótag hallatszott. * Arató elvtárs a szokásos két pohár bor hatása alatt kidolgozta újabb tervét. Tíz nappal később idézést küldött Imrének és Klárinak, amely szerint meg jeli jelenni­ük a Tanácsnál. Amíg adóügyekről tárgyal majd velük, Balogh elvtárs benyomul a la­kásba és kihozza a kazettát. Ha ez a szép terv nem sikerülne, akad egy pótterv: dollá­rokat rejtegetnek el a lakásban és egy ké­sőbbi házkutatás során diadalmasan megta­lálják... * Imre munkahelyén, a kárpitos terme­lő szövetkezetben két fivér dolgozott. Kar­dos Jancsi teherautót vezetett. Pali öccse volt a kísérő. Egyúttal nehéz testi munkát is végeztek:Ki- és behordaniok kellett a szállítmányokat.Sokszor vidékre is szállí­tottak, több napon át távol voltak. Vidám kedélyű, pesti vagány fiúk voltak. Imrének ötlete támadt. Meghívta őket egy pohár sörre zárás után. Imre a sarokasz­talnál, a sör kíséretében, feltette a kérdést: — Hát barátaim, szeretnek a szövetkezetnél dolgozni ? — A két fiú sokatmondóan né­zett egymásra. — Nem gondoltak arra,hogy talán másutt jobb lenne ?----Már hogyan érti, Steiner úr, hogy másutt ? — — Beszéljünk világosan: másik ország­ban — mondta Imre súgva, miután körülné­zett, hogy senki sem hallja meg őket. — Egyébre sem gondoltunk.csak erre!- Eléggé titoktartóak ? - kérdezte Imre. — Megtanultunk hallgatni — szólt Pa­li. — Talán Steiner úr is erre gondolt ? — — Igen, csakhogy nekünk sokkal ne­hezebb, mert többen vagyunk. —Többen, hányán ? - kérdezte Jancsi. - Tíz vagy ti­zenegy felnőtt és két kisgyerek. He segíte­nének elhelyezni az egész társaságot a cé­günk nagyobbik teherautóján és sikerülne átérni, búsásan megfizetnők aranyban. — A fiúk gondolkoztak. Jancsi megje­gyezte: - Ez az egész dolog váratlanul és túlhamar jött. Gondolkodnunk kell. Szer­dára megadjuk a választ. Jó lesz ez így ? — Imre közölte lakcímét és meghívta őket szerda estére. Imre együtt izgult Klárival. Ám szerdán bútorszállítás volt és a fiúk nem voltak jelen a zárásnál. Csütörtökön este kopogtak be hozzájuk. A két fiatal­emberre finom vacsora várt. Imre figyelte őket, sejtette, hogy a terv őket nagyon ér­dekli. Végre Jancsi megszólalt: — Steiner úr, törtük a fejünket, ki­dolgoztunk egy tervet. Tíz nap múlva szállí­tanunk kell Szombathelyre három kom­plet garnitúrát és könyvespolcokat az otta­ni bútorszövetkezetnek. Az ülőbútorokat egymás felé fordítanánk, arra rá pedig a könyvespolcokat, így a társaság elbújhatik a szállítmány mögött. Mi véletlenül isme­rünk valakit Horvátzsidányban, aki átvinne a határon Ausztriába. Kora hajnalban kell elindulni, egész napon át hajtani,hogy esté­re odaérjünk. — — Megbízható ember az ott, a határ­szélen ? — kérdezte Klári. — Ezzel foglalkozik üzletszerűen, amíg le nem bukik. Minden este tömegével mennek át. Ha őrjárattal találkoznak, jó,ha van készpénz, arany és vodka. Akkor újra szabaddá válhatik az út. Legyen az útra elég ennivaló. Magányos helyeken rövid pi­henőt tartunk, hogy megkönnyebbüljünk. A legnagyobb kérdés, hogy vihetjük el a nagyobbik teherautót, mert a szállítmány belefér a kisebbikbe.-----Azt hiszem, — vette át a szót Pali—.hogy megkapjuk, mert a szombathelyi asztalosárúgyárból kétszáz üres fotelállványt kell visszahoznunk Pestre és ezt csak a nagyobb teherautóval csinál­hatjuk meg. — — Gondolkoztak azon, — kérdezte Imre —.hogy mennyit számítanak fel a se­gítségért ? Nem vagyunk milliomosok. — — Igen, ezt is megbeszéltük. Mivel özvegy édesanyánkról nekünk kell fontlos­­kodnunk, ha már nem leszünk itt, azért legkevesebb százezer forint készpénzt és kétszáz gramm aranyat kérünk, hiszen ma­guk sokan vannak. — — Megszerezzük, amit kérnek. — Jancsi folytatta: — A szövetkezet vezetője már kiadta az utasítást, hogy Karácsony után, decem­ber 28-án indulunk Szombathelyre.Az árút 27-én rakjuk fel és azt kell mondani, hogy máris indulunk. Mégis itt töltjük az éjsza­kát és hajnalban, sötétben összeszedjük a társaságot. A készpénzt kérjük előre elké­szíteni,mert útközben leadjuk édesanyánk­nak. A többit majd a határon túl intézzük el. Rendben van így ? — Imre és Klári ke­zet ráztak a két fiúval. A társaság izgatottan készülődött. Im­re újra előszedte az ékszerdobozt a rekamié támlapárnájából, Klári két művészettörté­neti albumot csomagolt be, Bandi bársony­terítőben hegedűjét. Kottáit hátizsákjába rejtette. Péter rajzait vitte magával, Tomi két legkedvesebb bélyegalbumát, a többit elvitte megőrzésre Vilma nénihez. Liliké a híres földrajzalbumot, míg édesanyja,Ka­ti megfakult családi fényképeit csomagolta. Feri jónéhány arany karórát és gyűrűt gyűjtött, amikkel új életet akart kezdeni. Ági kedvenc kottáit, amiken műsora volt, vitte magával. András régi cikkeit kötötte albumba, Marika sok gyerekholmit és pe­lenkát csomagolt. Mindenki hátizsákot használt. Búcsúzni bárkitől is tilos volt. A 27-ről 28-ra virradó éjjel hajnalán Jancsi és Pali útrakészen állt, szabályszerű fuvarlevéllel ellátva, az árú szakszerűen fel­rakva. Saját csomagjukat az ülések alá gyö­möszölték. Reggel hatkor ott álltak a Sál la i Imre utcában. Mégegyszer visszanéztek a szép és kedves lakásra, ahol újra egymásra találtak: — Gyere, drágám, most már meg­hatódni sincs idő. — Feri és Ági késtek. Az utolsó pillanat­ban rohanva érkeztek meg. Feri akkor is humorizált: — Látja, hölgyem, ön miatt majdnem elkéstünk. Fárasztó lett volna utánuk rohanni Szombathelyig. —- - ——i-M~M~ir>r»~iryu~u~Lnru~^~i^fcgp~|0|»^w^pmpr FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA ! — Sietnünk kell a többiekért- mond­ta Jancsi - mert az ördög nem alszik. Kon­dorék és Balázsék ugyanabban a házban laktak, már ott topogtak a kapu előtt.And­rás és Marika, karjukon egy-egy alvó gye­rekkel, hátizsákokkal felszerelve vártak. Lejött Vilma néni is, sírva búcsút vett. Félhétkor már lassan világosodott. Jancsi és Pali átvették a benkjegyköteget és elindultak - előbb anyjukhoz, akinek át­adták a pénzt, majd nagyobb sebességre kapcsolva elindultak. Imre kissé felhajtotta a ponyvát, hogy kinézzen. Éppen a Do­hány templom mellett haladtak el. - Érde­kes, hogy éppen itt néztem ki - jegyezte meg Imre. A szépséges templom int ne­künk búcsút. — * Elhagyták Székesfehérvárt, amikor katonai őrjárat állította meg őket. A két fiú leszállt, elővették a hivatalos papírokat,ma­gukat is igazolták, a járőrparancsnok kinyi­totta a hátsó ajtót. Meglátta a felpolcolt ülőbútorokat, rajtuk a könyvespolcokat. Valami miatt rosszkedvűek voltak. Nem kutattak tovább: — Mehetnek tovább ! — Óriási megkönnyebbülés ! Az ébredező kis­gyermekeket megetették, menetközben Marika a kicsit tisztába tette. Az altató, amit utazás előtt kaptak, még éreztette ha­tását, a két gyerek jóízűen tovább aludt. Már sötét este volt, mire elérték Szombathelyt. Imre aggódott: — Elfelejtettük megbeszélni, mi lesz az árúval. Ha lerakják, észrevesznek ben­nünket. — — Dehogy rakjuk le - vágott közbe Jancsi — Majd holnap elviszi a barátunk.de ezt már nem mi fogjuk elintézni... — Szombathelytől 15 kilométerre volt Horvátzsidány nevűfalu a határszélen, — az út végcélja. Havazni kezdett és szél kereke­dett. Kutyaugatás kísérte útjukat. Egyik faluszéli ház előtt megálltak. Jancsi és Pali leugrott és eltűnt a parasztházban. (Folytatása következik) PíjMKOBVIN 25« L 92mi St* Im Ywfe, N. I. HM HM (HéfllSbNiHiM« feMütptt) m-MÜ (212) 134-3142 GYÖRGYEY KLÁRA: Arrogáns alázattal, esszék, kritikák 12.. űÁBOR ÁRON: Szibériai trilógia rEmbcrtöl kelet " Szögletes tzabadság-Évszázaóos emberek 36.­­SZEPES ORSI MÁRIA: A vörös oroszlán.­­misztikus regény |^. SZTÁRAY ZOLTÁN: Hadsoo-parti álom; elbeszélések m,. Eger és Környéke, és Debrecen és Környéke, a Bnai Zion 163. és 46. sz. csoportjainak vezetősége és tagsága, mélyen megren­dültén fejezi ki őszinte, baráti részvétét Barna Sárikának és család­jának, Roth Carole és Józsefnek, szeretett férje, illetve sógoruk, BARNA SÁNDOR időelőtti elhunyta felett érzett, vígasztalhatatlan gyászukban. A Mindenható hozzon fájdalmukra gyógyírt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom