Newyorki Figyelő, 1991 (16. évfolyam, 2-11. szám)
1991-04-15 / 4. szám
1991 április 15. INNEN-ONNAN NEWYOPKI FIGYELŐ FORRAI ESZTER 11 PÁRIZSI LEVÉL JACK HAHN (New York)_______________________________ Kl HOVÁ TARTOZIK? Felkavart, pisz- i kos vizet majdnem lehetetlen kitisztítani. Zűrzavaros politikába avatkozni - ostobaság. Zilált érzéseken úrrá lenni, megnyugtatni, nem törődve a végső eredménnyel: nagyszerű, mert ezzel az ember csak nyerhet. Az adatokat hozzávetőleg használva (a statisztikát könynyebb forgatni, mint a köpönyeget), 10.5 millió lélek él Magyarországon, 5 millió a nagyvilágban, Amerikában, Kanadában, Ausztráliában, stb. Amerikában és Kanadában élő magyarokról akarok most írni, az. évtizedek során kikristályosodott természetekről, akik beszélnek, vitatkoznak, ítélkeznek és közelebb érzik magukat az újhazához, ennek környezetéhez, társadalmi szokásaihoz, mint az országhoz, ahol születtek, amelynek nyelvét az anyatcjjcl szívták magukba. Nézzünk szembe a ténnyel: a külföldön élő magyarok túlnyomó része nem hajlandó hazamenni. Nem azért, mert kiűzték, elkergették, menekülésre kényszerítették, hanem, mert megalapozott helyzetét nem akarja feladni. Megtanult angolul, beszél, ír, olvas, de még mindig magyarul számol és káromkodik. A hirtelen újjáéledt hazaszeretet és honvágy sem változtat azon a lényen, hogy gyerekei itt nőitek fel, unokái csak pár szót tudnak magyarul a 2159 lapra terjedő magyar szótárból, mint: szervusz, igen-nem, szeretlek - aminek értelmet talán nem is érzik át igazán. 1989-ben kitört a szabadság. Ez alig egy évtizeddel előbb éledt, amikor az emberek már lassan levetették a házmestertől való félelmet, megcsapta őket a polgári bátorság szele. Ezt követte a híres magyar humorba spékelt, fegyelmezett irónia, amikor csalókról, férjüket félrevezető asszonyokról írtak, de a megszálló csapatokra gondoltak. Szemtelen, durcás ifjú módjára ellenkeztek, majd vérszemet kaptak, mert az első néhány arcátlanságot büntetés nélkül "megúszták". A keveset kereső gyári munkás mérgét, elkeseredését italba fojtotta, mit sem törődve a politikai funkcionárius fenyegetéseivel. Az inlcllektuel hangosan idézte a kávéházban: "A bajoncltre lehet támaszkodni, de nem ráülni..." S az asztaltársaság tudta, hogy a halkszavú bölcsesség mögött a megszállókra való hivatkozás bujkál. Észrevétlenül, mint a szmokingos szélhámos a gazdag társaság estélyére, bclopakodott - az orosz nyelvet propagáló vezetőség mérgére - az angol szó, mint: yes, no, super, weekend, hot dog és a nagyszerűen használható OK. A kommunista vezetők nem akarták észrevenni, hogy a szovjet, kínai, kelet-német filmek hősei nem szerelemre, gondtalan vasárnap délutáni családi cgyütllétre gondolnak, hanem hogy miképpen tudnák életüket a pártért kockáztatni és emiatt a nézőterek üresek, míg az amerikai filmet pergető mozik pénztára előtt hosszú sorok állnak. A következő fázis nem volt döntő, de megnyugtató, mert a nép gondjai között a rosszul működő Trabant-autó megjavítása, a kis nyaraló nagyobbílása szerepelt, amely utóbbiban nem volt szabad fürdőszobát építeni, mert akkor állandó lakóház jellegét öltötte volna a kis lak. A filmesek tudták, hogy az ostoba politikai irányra alapozott filmek dicsőítő kritikákat eredményeznek a sajtóban, de annál kevesebb forintot a kasszának, viszont a megfilmesített Gárdonyi-, Jókai- és Krúdy-regényekben szerepeltetni lehetett elegáns grófokat, művelt nemeseket, szépasszonyokat, akikre jobban illett a raffínált ruhakreáció és a magas sarkú cipő, mint az olajfollos farmeröllöny és a formátlan munkabakancs. Ezután felvetődik a kérdés: ki hol áll, mint vélekedik és gondolkodik Amerikában, Kanadában? A felejthetetlen dr. Kálmán Imre "Miért nem megyek haza?" című cikkében ezt írta: "1919. június 24-én Szamuely felakasztatta Édesapámat tizenkilenced magával az első galagonyafára a kalocsai vértanúk közölt... Amíg a Szamuely utca nem lesz ismét Lónyay utca és Kún Béla és a többi gyilkos neve le nem kerül a magyar utcákról, terekről, addig nem szándékozom hazamenni látogatóba. Ezért nem voltam otthon immár 43 éve." * Dr. Farkas Ervin "Útkeresés a kiengcsztelődés felé" című, feltűnést keltő, ragyogó vezércikkében tovább megy: "Nemes, humánumot tükröző felfogást hangoztat a külügyminiszter nagyfontosságú nyilatkozatában. Biztosíthatjuk, hogy ha némileg eltérő véleménynek is adunk hangot, bennünket a társadalmi összefogás vágya, a segítőkészség és az együttműködésre való törekvés irányít." Másutt: "A demokrácia helyes értelmezése különbséget tesz szabadság és szabadosság közölt. Utóbbi azt az emberi tulajdonságot fedi, amely nincs tekintettel arra, hogy embertársainknak ugyanazon jogai vannak, mint nekünk és az ember tehet, saját tetszése szerint azt, amit akar. A szabadság az emberi jogok és kötelességek tiszteletben tartásával, ezek korlátái között érvényesülő szabadosság. Ez különbözteti meg az emberi társadalmat az őserdő jogától. Nincs olyan demokratikus rendszer, amely köteles lenne zokszó SERGE GAINSBOURG HALÁLÁRA GAINSBOURG SE BARRE Hatvanhét éves korában halt meg az orosz zsidó származású Serge Gainsbourg költő, sanzonénekes, színész és festőművész. A művészetek minden hűiján — Bravúrosan. Világszép nők: Brigitte Bardot, Jane Birkin, Catherine Deneuve, Isabelle Adjani interpretálták sanzonjait. A múzsa, szépség ihlette a zeneszerzőt a felejthetetlenüL szép melódiák megírására. Gainsbourg leánya Charlotte és fia Lulu már a híres apjuk nyomán halad. A cigaretta, az alkohol és a féktelen életmód elragadta tőlük és minden imádójától ezt a különleges, zseniális művészt. Én is egyik imádója vagyok. Versben búcsúzom tőle. Petőfi Sándor Füstbement terv című verse adta a címötletet,hiszen Gainsbourg.. is elszállt, mint a füst...cigarettafüstben... Füstbement terv ( Gainsbourg halálára) Tüdőd lombkoszorújából Füstkarikák szirmai szállnak Szavak bűvölő varázslója Gainsbourg Milyen lehet arcod a koporsófedél alatt A vigyorgó halál Szivarokból rakott párnád fejed alá Cigaretták mozaikkockáiból Készült paplanod Dalolsz-dúdolsz Képeket festesz Uj birodalmad már régóta várt — Zenét komponálsz, Filmet forgatsz, Keserédes mosolyú „Gainsbár " Árvák lettünk költőénekesünk nélkül A sanzonok várják Hogy a túlvilágból Felénk fújjad Füstkarikáid kottafejeit A lét öthúrú párhuzamos vonalán... nélkül eltűrni a fennállása ellen irányuló erőszak-cselekményeket." Alig pár hónap óta Magyarországon megjelentek a lázítók, gyúlöletkellők, akik ezzel próbálnak hatni az ostobákra, a szűk látókorúekre, lelki szegényekre, hogy szavazatukat használják ki és akik Magyarországon titokban a szabadságról, civilizációról, újjáépítésről álmodoztak, a külföldön élő magyarsággal együtt megdöbbenve olvassák a híreket és élik át az effajta eseményeket, amelyek a sajtóban az első helyet foglalják el. Ezért idézem Farkas Ervin cikkének ulolsó sorait: "Ha tehát a demokratikus törvényhozás teljes szigorral fogja felelősségre vonni az uszítókat és utóbbiakat demokratikus eszközökkel nevelésre lehet fogni, - akkor remény van a kiengeszlelődés és megbocsájtás korának felvirradására. Ebben a várt törekvésben a Magyar Köztársaság jövendő kormányának, saját erőnkből, minden segítséget készek vagyunk nyújtani." (Megjelent a los-angelesi Magyar Hírlap 1991 február 22-i számában) DR. ELISABETH GÖMÖRI
