Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-12-18 / 15. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1990 december 18. SÄTORY RICHARD: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK - Egy budapesti zsidó család regénye — Huszonkettedik fejezet (Folytatás) Imre sietett haza a levéllel, hogy megmutassa Klárinak. — Jó, hogy jössz — szólt Klári -, valaki itt volt a Tanácstól és érdeklődött a házmesteréknél, hol dolgozunk. —- Borzasztó...Most megint elhelyezkedhetek éhbérért.. Mit feleltek Baloghék ? — — Megnevezték munkahelyedet,mire a nyomozó megjegyezte, hogy már nem dolgozol ott.-----Sürgősen találnom kell helyet, mert újra valami rossz történik velem. Igaz, majd elfelejtettem: találkoztam egy régi kollégával, aki kárpitosmester és egy kisipari szövetkezet vezetője.Panaszkodott, hogy nem kapnak tanult szakembert és kérdezte, nem lépnék-e be ?-----Ez éppen jókor jött. Holnap menj oda.-----Jól van, de most olvasd el Sanyi levelét Izraelből.— Klári a levél elolvasása után megszólalt: — Az ő útja legyen a mi utunk is.----De ne A kommunizmus igazi arca mutatkozott meg életük e szakaszában. Egyetlen gúnyos szóért évekig tartó börtön és kényszermunka járt. Besúgás volt a legjövedelmezőbb üzlet. A gazdasági rendőrség egyetlen fillér árkülönbözet miatt letartóztatta a kiskereskedőket, árújukat elkobozta — a nép nevében... Ha csengettek az ajtón, a bennlévők halálra váltak, hátha éppen most viszik el őket. Amikor a jobb módú polgárokat kitelepítették, lakásukba a proletariátus kedvenceit ültették be. A pártfunkcionáriusok garázdálkodtak, de a volt nyilasokkal keztyűs kézzel bántak, sokan közülük bekerültek a pártba. Bandi minderről semmit sem tudott, de már nyitott szemmel járt és figyelt. Akkor még közéjük tartozott. Amikor szüleitől visszatért az iskolába, örömmel fogadták. Péter is boldog volt barátjával, Kocsis elvtárs is elégedett volt: — Örülök fiam, hogy te is a szocializmus útját választottad. Sosem fogod megbánni, hogy visszajöttél.— Bandi megsúgta Péternek, hogy a péntek estéket ezentúl mindig szüleinél fogja tölteni. Péter boldogan csatlakozott hozzá. Megbeszélték, ha kérdezik őket, azt mondják, hogy moziban voltak. Imre és Klári kedvesen fogadta Pétert. A feszültség hamar feloldódott.Az ünnepi asztal, a gyertyák, a fonott kalács mindhárom fiúra nagy hatással volt. Imre kezdte, a végén már együtt énekelték a szombati imákat, elmondták az áldást a borra és a felvágott kalácsra, majd Imre óvatosan a zsidó vallásról kezdett el beszélni a fiúknak: — Én csak átlagember vagyok, az én szerény tudásom nem elég, hogy bibliatanítási órát tartsak, de hadd mondjam el,hogy a zsidó nép gyönyörű templomát Jeruzsálemben lerombolták a rómaiak, kétezer éven át szétszóratásban éltünk. Nehezen bár, de átvészeltük a sötét középkor üldöztetéseit, a pogromokat, inkvizíciót. Ahol befogadtak bennünket, ott óriási segítségére voltunk a befogadó országnak. Felszólítottak bennünket, olvadjunk be, térjünk át az uralkodó vallásba, de kevés kivétellel, ragaszkodtunk ősi hitünkhöz. Elérkezett minden idők leggonoszabb hóhérának, Hitlernek ideje, aki fejébe vette, hogy a zsidófelejtsd el, hogy Anyuka Kanadába hív bennünket. Ezt meg kell fontolni..az első lépés az, hogy innen el !-----Ha már ott leszünk, Anyuka hozzánk- költözhetik. De férje is van, nyugdíjas szerkesztő. Ki tudja, hajlandó lesz-e Kanadát Izraellel felcserélni. — Egyelőre nincs útlevelünk, a határt az elvtársak elaknásították, rabok vagyunk. Nincs más lehetőség, mint várni, csendben lenni és dolgozni. Az idő nekünk dolgozik. De örülök, hogy Sanyinak oly sok szenvedés után sikerült gyökeret verni. Levele szívembe fúródott. Mindez egyetlen kinin tabletta miatt sikerült. Ha az akkor nem lett volna nálam Buchenwaldban, meghalt volna ott tífuszban. — Látod, szívem, - szólt Klári —, mégis csak egy felsőbb hatalom irányítja életünket. — Könnycseppet törült ki szeméből. kát kiirtja a világból. Hatmillió drága testvérünket lemészárolta. Szembe kell néznetek a borzalmas dolgokkal. Erzsi nagymamátokat a nyilasok a Dunába lőtték,Anyukátok csodálatos módon, úszva menekült meg és egy csepeli derék ember, Miska bácsi mentette meg. Ezek után érthető, hogy közülünk legtöbben nem kívánnak tovább itt élni, gyilkosok között. 1948-ban, már a ti életetekben, kétezer év rabsága után,megalakult újra Izrael, a zsidók-országa. Gondolkozzatok rajta:mit jelent, hogy ha belépünk az országba, abban a pillanatban állampolgárai leszünk. Eljön még a nap, amikor cselekednetek kell. Most pedig, szépen menjetek haza, de azoknak ilyesmiről ne beszéljetek. Mi azonban mégis zsidók vagyunk és maradunk. — * A Semmelweiss utcában működött a Jereván néven ismert mulató. Egy csinos, jó hangú dizőz sokáig énekelt ott, de egy napon eltűnt valamelyik lovagjával. Az üzletvezető, Komáromi Attila az éjszakai élet hétpróbás vagány volt. Jó kapcsolatai voltak a párttal — azelőtti nyilas létére. A cél az volt, hogy minél több áldozatot koppasszanak meg jó hangulat ellenében. A személyzet készségesen működött vele öszsze. A bevétel nehezen volt ellenőrizhető, mert amikor fizetésre került sor, az ügyfelek legtöbbje részeg volt. Komáromi teljhatalmú ura volt a mulatónak. Elegáns, monoklis, negyvenes éveinek elején járó férfi volt, hasonlított Gary Cooperre. Bal arcán régi kardvágás nyoma látszott. Telefonált az Artista Szövetségbe, hogy új dizőzre lenne szüksége. — Éppen van itt egy nagyon csinos csirke, aki munkát keres, de nem párttag, — mondta a titkár. — Hogy hívják a csinos csirkét ? — Sólyom Ágnesnek. Szépen énekel, tanult hang. — — Küldje hozzám. — Ágnes örömmel sietett a Jerevánba. Amint megpillantotta Komáromit, a vér kifutott arcából. Azonnal ráismert. Lelki szemei előtt megjelent a fess, monoklis nyilas hadnagy, árpádsávos szallaggal, fényes lakkcsizmában és pimasz, fölényes modorral:— Gyerünk, gyerünk, zsidók, gyorsan bedobni a kosárba az összes ékszereket, valutát és készpénzt, mert akinél találunk valamit, az kicsit meghal. — Akkor vált meg Ágnes brilliáns gyűrűjétől, amit még édesanyjától kapott...Azután elindult a deportáló vonat a német gázkamrák felé... A gyűrűre rögtön ráismert Komáromi kezén, akinek csak kisujjára fért rá. Ági jól uralkodott magán. Időre volt szüksége. Komáromi szeméhez emelte monokliját: — Csinosnak valóban csinos, de énekeljen valamit. Itt a mikrofon. — Ági rákezdett a divatos slágerre: — Én álmomban beszéltem egyszer a szívemmel őszintén/ Azt súgta, légy enyém, teérted élek én... -— Elég, fel van véve, jó hangja van. De foglalkoznia kell a vendégekkel is. — Ági azonnal el akart rohanni: — Én nem vagyok konzumnő, ezt vegye tudomásul. Tudom, mivel jár a vendégekkel való foglalkozás. Én elénekelem a műsoromat, kétszer, esetleg háromszor is kijövök, de aztán hazamegyek... — — Drágám, maga nem változtathatja meg az itteni szokásokat. A művésznők leülnek kicsit beszélgetni a vendégek asztalához. Mi ebben olyan rettenetes ? - Ági arra gondolt, hogy pénze fogytán van, erre a munkára szüksége van és főleg az igazolványra, hogy van munkahelye: — Hát jó, megpróbálom.Este kilencre bejövök.Addig kérem, állítsa ki az igazolványt, itt van egy fénykép. -Komáromi utánanézett, szája gúnyos mosolyra húzódott: — Egykori druszám, Attila, a hún is hódító volt.az leszek én is. A csirke tényleg ennivaló.— Kis bőröndjével kezében Ági megérkezett. Feri is elkísérte, aki leült egy asztalhoz. Ági odasúgta a pincérnek: — Ne vágják őt le ! A barátom. — A háromtagú zenekar kíváncsian várta az új kolléganőt. A szmokingos Komáromi bekonferálta: — Hölgyeim és Uraim, nemrég érkezett meg külföldi útjáról kiváló művésznőnk, Sólyom Ágnes. Fogadják szeretettel. Ági intett a zongoristának, majd rákezdte: — Ha akkor este visszanézel, hacsak egy pillanatra tán/ Akkor nem hagytam volna, hogy elmenj/ És ma boldogok lennénk talán... — A vendégek elismerőleg összenéztek, majd tapsvihar tört ki. Még kétszer jött ki énekelni és nagy, megérdemelt sikert aratott. Két hét alatt a Jereván kedvence lett. Kedves, egyszerű volt mindenkihez. Amikor aztán egyik-másik vendég erőltetni kezdte, hogy bújjanak el az egyik szeparéban,Ági felállt és átült egy másik asztalhoz. Egyik este Imre és Klári is eljött. Természetesen Feri is ott volt. Amikor műsor után együtt távoztak. Ági vallani kezdett: — Láttátok az üzletvezetőt, úgye ? Még Ferinek sem meséltem el eddig, hogy nyilas, hungarista tiszt volt, nagy szerepet vitt a deportálásoknál. Még most is kisujján hordja a brilliáns gyűrűmet, amit deportálás előtt rabolt el tőlem. Ki tudja, mi szárad még a lelkén. Tanácstalan vagyok,nem tudom, mit csináljak! — — Nem szabad elhamarkodni semmit. Kérdés, megéri-e a gyűrű,hogy elveszítsd állásodat - mondta Imre. — Valamit még nem mondtam el. Komáromi elvtárs engem csirkének nevez a hátam mögött. Főzni akar és úgy közeledik hozzám, mint férfi a nőhöz. Valamit tervez ellenem. — Feri közbeszólt: — (gy egészen mása helyzet. Én szívből utálom ezt a foglalkozást, mert szép dolog dalokat énekelni a közönségnek, de ami még ezzel jár...Áginak abba kell hagyni az éjszakai szereplést, ő nem éjszakai pillangó, hanem jó házból való úrilány... — Másnap Feri Ágival moziba ment. Fogcsikorgatva figyelték a híradót, ami csak egyoldalú propaganda volt. Feri odasúgta Áginak: - Van egy találmányom híradónézés ellen. Lehúnyom a szemem,vattát dugok a fülembe, így aztán nem megy fel a vérnyomásom. — Ági önkéntelenül is átvette Feri humoros stílusát: — Találmányodat széles körben kellene szabadalmaztatni. Tudod mit ? Hagyjuk itt a mozit. -A Körúton sétáltak. Feri megkérdezte: — Mit szólnál egy olyan kiránduláshoz, amely nem végződik visszatéréssel ? — — Érdekes, én ugyanezt akartam kérdezni tőled — felelte Ági. — Hiszen akkor te szeretsz engem - ujjongott Feri. - Amilyen bután kishitű vagyok, ezt nem mertem remélni. — — Szeretlek, Ferikém és arra vágyom, hogy veled boldog legyek valahol, ahol nyugalom van és szép, okos gyerekeket szüljek neked... — •k Imre jelentkezett a szövetkezetben.. Kiállította kérdőíveket és a belépési nyilatkozatot. Szerszámait beadta a „közös'-be. Megkapta a fényképes igazolványt. Klári új gondolattal fogadta: — A gyerekek rövidesen tizenhárom évesek lesznek. Rendezzünk nekik bár-micvót a Csáky utcai zsinagógában. Bandikét már tanítja a rabbi. Tomika is hamar megtanulná. — — Erre már én is gondoltam — válaszolta Imre. — Itt van ez a szegény Péter is.Mi lenne,ha számára is megrendeznők? — Klári lelkesedett. Elment a zsinagógába, ahol megtalálta a rabbit, aki jól emlékezett rá, sőt férje nevére is. Klári elmesélte a történteket, egészen a gyerekek felbukkanásáig. — Most pedig elérkezett a bar-micvák ideje. Rabbi úr tanítja már az egyik fiamat, a Bandikét... — — Hát persze, most jut eszembe I Okos, tehetséges gyerek, amint hallom, zeneakadémia növendék... — A rabbi kitűzte a hármas barmicva időpontját a négy héttel későbbi szombat délelőttiére. A szép péntekesti imában is részt kell majd venniök. A következő péntekesti vacsora után Imre feltárta a három fiúnak a nagy meglepetést. Péter zokogni kezdett: — Köszönöm drága Imre bácsi, nagyon boldoggá tett ezzel, régi vágyam teljesült. Nincs családom és ez sokszor nagyon nehéz..: — (Folytatása következik) njwiAAAAr^i-rrr VEZETŐSÉG VÁLASZTÁS A FÉSZEK KLUBBAN A Fészek Klub november 28-i közgyűlésén az igazgatóság által javasolt vezetőséget egyhangúan megválasztották. AEI- nök ismét Carelli Gábor lett, ügyvezető igazgató Hontváry Mihály.Alelnökök: Bárdossyné Kenneth Claire,Fejér György feiger György, Gyímessy Kásás Ernő,Pilényi Erzsébet, pénztáros: Füredi Zsófi. Huszonharmadik fejezet (Ági).
