Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-04-20 / 6. szám
NEWYORKI FIGVELÓ Tájékoztató XV. évf. 6. szám - 1990 április 20. - Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK Az ÚJA és a szovjet zsidóság érdekében alakult országos konferencia védnöksége alatt Washingtonban ún. „minta-széder" folyt le, amelyen résztvett Quayle, az Egyesült Államok alelnöke nejével együtt. Theodore Bikel vezette ie a szertartást. Az alelnök félreérthetetlen hangon és örömteli meglepetést okozó energiával jelentette ki, hogy az UNO hírhedt, 1975 évi határozata, amely a cionizmust a fajelmélettel azonosította, — a modern vérváddal azonos.. A továbbiakban bírálta mindazokat, akik terrorizmust használnak eszközül arra, hogy akadályozzák a szovjet zsidóknak kivándorlását Izraelbe. Az általános nemzetközi képbe fájdalmasan illik bele Arafatnak a pápánál történt harmadízbeni látogatása (1982 óta). A keresztény egyház feje azon meggondolástól indíttatva fogadta a PLO vezérét, hogy minden, békére irányuló lépést egyházának támogatnia kell. Az egyházfő azonban adós maradt annak megokolásával, miért nem tartja a béke érdekében szükségesnek Izrael Állámával a diplomáciai kapcsolat helyreállítását... % A MALÉV — mint ismeretes — bejelentette, hogy arab terrorista csoport részéről történt fenyegetés hatása alatt leállítja a szovjet zsidók Magyarországon át Izraelbe való továbbítását. Ezt az általános megdöbbenést keltő intézkedést a magyar kormány hatálytalanította, a Malév igazgatóját állásából elbocsájtotta és minderről a magyar miniszterelnök levélben értesítette Edgar M. Bronfmant, a zsidó világkongresszus elnökét. Mind ebben, mind a zsidóságot érintő egyéb, nemzetközi fontosságú ügyekben az egyes nagy zsidó szervezetek között versengés indult meg annak bizonyítására, hogy az eljáró szervezetek között melyiket illeti az eredményes elintézés pálmája.Ez a tülekedés komolytalanná teszi a szervezetek munkáját és nevetségessé az eljáró személyeket. Mindez a zsidóság ellenségei malmára hajtja a vizet. A magyar miniszterelnök levelének facsimiléjét az alábbiakban közöljük. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE Edgar M. Bronfman president, World Jewish Congress New York Dear Mr. Bronfman, I understand your worries caused by the MALÉV decision about the refusal to carry Jewish emigrants from the Soviet Union, because of threats -from terrorist organizations. May I assure you that this decision is contradictory to government intentions and policy. This is proven by the fact that the minister has dismissed the general manager of MALÉV and has eliminated all obstacles from MALÉV to carry the Jewish emigrants from the Soviet Union. I sincerely hope that this decision will -free you of your worry and will prove that my government has a clear and predictable policy in this issue. Even though I will leave the post of prime minister in the near future, I would like to assure you that my policy will be just as predictable in the future too. Budapest, 30 March, 1990. I------------------------------------------------------------21st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 Prof.August Molnár American Hungarian Foundation FOB 1084 ! 300 Somerset Street New Brunswick,N.J.08903 JESZENSZKY GÉZA: A DEMOKRATA FÓRUM ÉS AZ ANTISZEMITIZMUS A magyarországi választási harc során Jeszenszky Géza, a Magyar Demokrata Fórum, a legerősebb politikai párt egyik vezetője, az alábbi nyilatkozatot tette. A nagyjelentőségű megnyilatkozást azért közöljük teljes egészében, hogy olvasóink véleményüket nyilváníthassák és szerkesztőségünkbe beküldhessék. Igyekezni fogunk a véleményeket — a magunkét is hozzáfűzve — közölni.-k A világsajtóban az utolsó hónapokban számos olyan írás jelent meg, amely az MDF-et nacionalizmussal és antiszemitizmussal vádolta. Valamennyi dokumentumunk, állásfoglalásunk csak az ellenkezőjét bizonyítja, akkor vajon miért merült fel az a vád, s miért pont 1987 őszén,de akkor valóságos kampányként ? Az ok számomra egyértelműnek látszik: a nyári választási sikerek és a közvéleménykutatási jelzések alapján olyan erősnek látszott az MDF, hogy néhány riválisunk úgy vélte, ez az eszköz is megengedhető e párt és mozgalom lejáratására. A népszavazásnak nagy volt a tétje, nem az ország, de az SZDSZ számára, s ekkor vált e párt (vagy egyes vezetői) számára az MDF az elsőszámú közellenséggé. Novembertől számos, a hírközlő eszközöknél működő személy, zömmel korábban megbízható kommunista,aki Izraelt is gyakran szidalmazta, jövőjét az SZDSZ-re tette, s politikai rokonszenvét még csak leplezni sem próbálta. Ezért váltak olyan élessé a TV politikai felügyelete körüli viták, s ekkor tovább nőtt az MDF-fel szembeni hazai és külföldi bírálatok hevessége. Mindez nem tett jót a mi köreinkből eredő reakciók hangnemének sem, s ez idézte elő Csurka néhány szenvedélytől fűtött kijelentését. Ezek hangneme valóban vitákra adott alkalmat, de arra is alkalmat adott, hogy Csurka félreérthetetlenül elhatárolja magát az antiszemitizmustól, elítélje azt. Ha vannak Magyarországon antiszemiták, akkor azok nem örülhettek Csurka magyarázó nyilatkozatainak. Magyarországon - mint minden országban - léteznek előítéletek, téves általánosítások, elsősorban a primitiv emberek körében előfordulnak megbocsáthatatlan kijelentések, de társadalmi méretekben semmi jele sincs antiszemitizmusnak,s persze nem történt semmiféle kilengés. Felelős személyek vagy pártok hallani sem akarnak semmiféle diszkriminációról, senki sem vonja kétségbe azok magyarságát, akik magyarnak érzik magukat, és senki sem zárkózik el attól, hogy bármilyen etnikai vagy egyéb kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok megőrizzék és szabadon ápolják külön kultúrájukat. Elhallgatni valódi bajokat nem szabad, de indokolatlanul félelmet kelteni, hisztériát szítani óriási felelőtlenség. Kiáltsunk farkast, ha valóban közelít, de kóbot kutyákat ne kiáltsunk ki farkasnak. Az MDF elleni vádakkal kapcsolatban ugyan van okunk a haragra, de nem kívánjuk a támadásokat felnagyítani, élesebben válaszolni rájuk, ezzel csak felértékelnénk néhány kijelentés értékét. A puszta tiltakozás nem is lenne meggyőző, előbb-utóbb felelős politikánk fogja megcáfolni a vádakat, addig pedig elég utalni alapelveinkre, elfogadott programunkra, olyan tetteinkre, mint a nemzetiségi képviselet érdekében tett lépéseink vagy a vidéki zsidó temetők rendbehozatala. Ugyanakkor fontos, hogy a magyarság és a kisebbségek viszonyát történelmi távlatban nézzük mi is — és mások is, kivált mivel e távlat fontos tanulságokkal szolgál. A magyar nemzet kialakulása óta számos etnikai csoportot fogadott be, örökségük, kultúrájuk,génjeik gazdagítottak bennünket.Szent István óta alapelvünk a tolerancia, amit a szlávok, szászok, zipszerek, örmények, románok, majd a török pusztítások után érkező svábok, szerbek, szlovákok megmaradása is bizonyít. A zsidó vallással és etnikummal a Kazár Birodalom óta szinte folyamatosa kapcsolatunk, ezt nagyban megerősítette az Ószövetségi örökséget felelevenítő reformáció,majd a zsidóság példás kiállása az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején. A zsidó származásúak hozzájárulása a kiegyezés utáni Magyarország gazdasági és kultúrális felemelkedéséhez tovább mélyítette a magyarországi zsidóságot a magyarsághoz fűző szálakat. A harmóniát sajnálatosan megzavarták az elvont szép eszméket a bolsevizmus keretei között megvalósítani akaró intoleráns fiatal intellektuelek és az ő terrorjukra megengedhetetlen módszerekkel válaszoló — sok esetben frissen asszimilálódottakból álló — „fajvédő* szélsőjobboldaliak. Még súlyosabb örökséget jelentenek a II. világháború alatt a zsidóság, köztük a magyar zsidóság ellen elkövetett embertelen atrocitások. Ezekre a nácizmus hatalomra jutása és Magyarország német megszállása nélkül sosem kerülhetett volna sor, teljességben ellentétben állottak a magyar hagyományokkal. A magyarországi zsidóság jelentős részének elpusztítása épp úgy veszteségünk, mint a háború nem-zsidó áldozatai.A történtekért az elégtételt és a lehetőségen belüli jóvátételt már kimondta 1946- ban a szabadon megválasztott magyar országgyűlés, amit a közelmúltban épp a mi kezdeményezésünkre erősített meg a parlament. A megbékélést nem tudta veszélyeztetni Rákosi és az ÁVH terrorja, amikor nemcsak a hóhérok, de az áldozatok között is igen sok volt a zsidó származású. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismét a nem-zsidó és zsidó származású magyarok teljes egymásratalálását és egyetértését hpzta el, s ezt a szellemet újította fel az 1970-es évek végétől kibontakozó és kiterebélyesedő hazai ellenzéki mozgalom. Nagyon sajnálatos, ha ezt ma egyesek megpróbálják megzavarni, épp úgy, mint az Aczél György nevével fémjelzett kultúrális és belügyi politika próbálta. Cui prodest ? Csakis a magyar demokrácia ellenfeleinek. (Folytatás az 5. oldalon)
