Newyorki Figyelő, 1990 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1990-01-03 / 1. szám
FIGVELO Tájékoztató XV. évf. 1. szám — 1990 január 3. — Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK BÚCSÚ A 44. ÜLÉSSZAKTÓL A 15. ÉVFOLYAM ELÉ A NEWYORKI FIGYELŐ, jelen számánek megjelenésével lapunk munkájában másfél évtized zárul le. Az Egyesült Nemzetek 44. ülésszakától való búcsú éppen úgy nem esik nehezünkre, mint az előzőkétől, de a most bezárult közgyűlés egy-két megnyivánulása előtt, — amelyeket kedvezőknek kell ítélnünk — nem volna helyénvaló szemet húnyni, illetve említés nélkül hagyni. A hangulat Izrael és az emberi szabadságjogok vonatkozásában érezhetően megváltozott. Izrael elismerését illetően az arab államok csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a múltbeli javaslatukat Izrael kizárására megismételjék, bár kétségtelenül előre láthatták, hogy az elutasításra fog kerülni. Ezúttal azonban a flottatüntetés-szerű javaslat nagyobb számszerű vereséget szenvedett, mint azt az arab államok várták, aminek elsőrendű tényezője a keleteurópai államokban végbemenő politikai változás volt. Utóbbiak nagy része már nem csak tartózkodott a szavazástól, de ellene szavazott. Hasonló érzések kerültek felszínre akkor, amikor Magyarország visszaállította a diplomáciai kapcsolatot Izraellel annak illetékes helyről jövő kijelentése mellett, hogy a diplomáciai viszony megszakítása annakidején téves lépés volt. A közgyűlési időszak befejezése idején Thomas R. Pickering amerikai fődelegátus azt „emberemlékezet óta a legalkotóbbjellegű" nek minősítette és dicsérte annak szembenézését a valósággal. Az ülésszak — az amerikai fődelegátus szerint, érzékelhető jeleket küldött a világnak arra nézve, hogy világkonfliktusokat és olyan problémákat, amelyek megoldására államok egyedül nem képesek, - összefogás és együttműködés során meg lehet oldani. Érdekesen nyilatkozott Petrovsky, szovjet h. külügyminiszter annak kijelentésével, hogy a közgyűlés a problémák elbírálása során félretette az ideológiai ellentéteket. A közgyűlés elnöke Garba tábornok,Nigeria küldötte volt, aki úgy látja, hogy a közgyűlési szak új alkotó és együttműködő szellemet mutat a világ felé. Világszerte feltűnést keltett Quayle amerikai alelnök bejelentése, hogy az Egyesült Államok a következőkben az 1975. évi, cionizmust a fajelmélettel azonosító határozatának visszavonására tesz javaslatot, ami segítségére lesz az Egyesült Nemzeteknek, hogy valóságos alkatát és erkölcsi tekintélyét visszaállítsa a világon. Említésre méltó még a népi Kina álláspontja, amely annak ellenére, hogy Ausztria, Magyarország, Nyugat-Németország és Olaszország javasolta a Biztonsági Tanács állásfoglalását a romániai események tárgyában, — megvétózta a Tanács elnöke által felolvasandó, formátlan nyilatkozat ismertetését. Kina azzal indokolja álláspontját, hogy az UNO szabályzata szerint a szervezet nem avatkozhatik be a tagállamok belügyeibe... RANDOLPH L. BRAHAM A MAGYAR HOLOCAUST m Braham professzor életműve magyar nyelven a Gondolat- Bu da pest és Blackburn International Inc. Wilmington közös kiadásában Az 1981. évi National Jewish Book Council dgával kitüntetett mű magyar nyelven. A kétkötetes, hatalmas munka új, magyar kiadás megrendelhető a NEWYORKI FIGYELŐ szerkesztőségében (212) 683-5377 telefonszámon. Ara 75 dollár. 21 st CENTURY HUNGARIAN PUBLISHING CO. 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016 — s \r w 'i 5025Ü — Prof.Angust Molnár American Hungarian Foundation POB 1084 300 Somerset Street Mew Brunswick,N.J.08903 Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy ez az utolsó tizenöt év az egész emberiség történetében korszakot jelentett. Ha csupán egy-kettőt emelünk is ki az utolsó hónapok eseményei közül, már az is elegendő lett volna más korok emberének annak megállapítására, hogy történelmi korszakot élt át. A mostani történések azonban nap, mint nap, garmadával termelnek történelmet. A kommunizmus kora tagadhatatlanul lezárult — nemcsak Kelet- Európában, de mindenfelé a világon, ahol kisebb-nagyobb mértékben észlelhető volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy helyébe meghatározott, elhatárolható fogalmú államrendszerek léptek volna. Elhamarkodott lenne tehát az az állítás, hogy azok az államok, amelyek megváltak a kommunista rendszertől, egyszerre más, konkrét elnevezéssel illethető államformát vettek volna fel. A nemzetközi politikai szóhasználat ezt úgy fejezi ki, hogy a szóbanforgó államok ,,a demokrácia útjára léptek." Ez a megállapítás azonban távolról sem fejezi ki azt a helyzetet, amelybe az illető országok — egymástól is merőben eltérően — kerültek, illetve a demokrácia rögös útján haladva, — elértek. Mindezek az államok még igen-igen messze vannak a demokrata rendszertől. Ennek okát az általunk szinte unalomig hangoztatott tévedés: a szabadság fogalmának összetévesztése a szabadosságéval — érvényre jutásában látjuk. Az természetes, hogy a népharag kitörése, a forradalmi hangulat nem ismer korlátokat, de az már öreg hiba, ha a forradalmi néphangulatot képviselő, egyes vezetők, tehát az ellenzék élenjáró képviselői sem tartják szem előtt, hogy a szabadsággal csak úgy szabad élni, hogy tiszteletben tartjuk embertársainknak a velünk egyező jogát az emberi szabadsághoz. A szabadságjogoknak tehát egymás megértésén, az emberszereteten és egymás tiszteletben tartásán kell alapulniok. Bizonyára vannak, akik ezt laikus szentbeszédnek, ájtatos szemforgatásnak minősítik, mégis a NEWYORKI FIGYELŐ, amikor tizenötödik évfolyamába lép, elveiért való harcát változatlanul ezen az alapon fogja vívni. Tizenöt esztendőnek sötétben való botorkálása után, az alagút végén mégis látunk halványt pislogni. Jóleső elégtétel számunkra a magyarországi Pen Club meghívása tagjai sorába, amit semmiképpen sem tekintünk egyéni elismerésnek, hanem inkább olvasóink megbecsülésének,akik kitartanak mellettünk, leveleikkel bíztatnak bennünket a további harcra és beállnak sorainkba annak bizonyítására, hogy — amint ezt a NEWYORKI FIGYELŐ képviseli — ők is jultúrális örökségünket tartják a legfőbb államalkotó erőnek és amelynek alapján állva valósulhat meg egyedül az igazi demokratikus rendszer. Jóleső érzés a második nemzedék feleszmélése és a munkában való részvételének igénylése. Mikor e sorok napvilágra kerülnek, jelenthetjük olvasóinknak, hogy a történelmi Magyarország zsinagógáinak képes albuma, hosszú évek küzdelme után, a megvalósítás stádiumába lépett azáltal, hogy Elie Wiesel, a béke Nobel-díjasa, a magyar származású zsidóság büszkesége, szíwel-lélekkel magáévá tette azt az eszmét, hogy a zsinagógaalbum kiadása a magyarzsidó kultúrális örökség megőrzésének legfontosabb adaléka és saját maga fog közbenjárni a mielőbbi kiadás létrehozása érdekében. Ha a zsinagógaalbum kikerül sajtó alól, akkor elmondhatjuk, hogy szívós küzdelmünk nem volt hiábavaló és'munkásságunkkal hozzájárultunk a szent örökség fenntartásához. Reméljük, hogy az 1990. polgári év eszméink, célkitűzéseink megvalósításában jelentős eredményeket mutathat majd fel. — fedor — OOOOOöDOöOOOOOOöOOOOöOQOOOOOööOOOOOOOOOO
