Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-17 / 7. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1989 május 17. SÁTORY RICHARD: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK — Egy budapesti zsidó család regénye — III. fejezet (Tengelyhatalmak) 1939 szeptember 3-án kitört a világháború. Mint a múltban, ismét a németek robbantották ki és az őrült vezér és kancei lár parancsára majdnem egész Europa a pusztulásba vitték. Az vérengzés vég' i a németek jártak a legrosszabbul. A nác őrjöngés bűnbakja és áldozata megint az ártatlan zsidó nép volt. Sajnos, az Egyháznak is szerepe volt. A német hadsereg kezdeti sikerei után Mussolini, a hatalom mániákus diktátora Olaszországot is bevitte a háborúba, amivel rombadöntötte országát. Magyarországon is rendkívül termékeny talajra talált az ősi fajgyűlölő politika. Werth Henrik vezérkari főnök, a katonai kulcspozíciókat észrevétlenül német származású tiszteknek adta. A nyilaspárt napról napra erősödött. A házak oldalára pingálták a fenyegetést: Jön Szálasi ! Az örmény származású, azelőtt Szalosján névre hallgatott tiszt zagyván összehordott beszédei a „talajgyökér *ről meg a „rögvalóságáról a nyilas pribékek vezérévé emelték. Ilyen hangulatban köszöntött be az 1940-es év, amikor a németek legnagyobb sikereiket érték el. Klári édesapja, aki behatóan olvasta a napi híreket, egyik nap megdöbbenve olvasta az Esti Kurír címlapján: — Német zászló leng a kaukázusi Elbrusz hegység csúcsán. — — Ezek szerint már a Kaukázust is elfoglalták ezek az ördögök - suttogta. Vacsora után rosszullétre panaszkodott. Minden hiába volt, két órán belül a szívszélhűdés végzett vele. Valójában szerencsés volt, mert még emberi körülmények között, tisztességes temetést kapott, szerető családja jelenlétében. Mi lett volna vele később ? Klári zokogva borult halott édesapjára és vigasztalta összeroppant édesanyját. Sokan szerették és becsülték Holzer Józsefet. Temetésén számosán vettek részt. Klári és Erzsi mama a koporsó mögött, egymást támogatva, zokogva haladtak. A rabbi rövid gyászbeszédet mondott: - A halál az élet természetes folytatása ! Nyugodjunk meg Isten akaratában ! —Temetés után öszszegyűlt a család, rokonok, jóbarátok.Mindenki megcsodálta a két gyönyörű Az élet ismét rácáfolt a halálra. Itt a jövő... itt a folytatás! Jöttek az aggodalmas, szürke hétköznapok, a jövőtől való rettegés. Tavasz lett, kinyíltak a pompás virágok, mintha azt üzenték volna. — Mi mégis virítunk, ti akárhogyan is ölitek egymást és akkor is virítani fogunk, ha ti már nem lesztek ! — Vasárnaponkint kijártak a budai hegyekbe. A két baba a fűbe terített pokrócon tanult járni. Május közepén újra beütött a villám ! Imrének újabb behívó jött. A búcsúzkodás még fájdalmasabb volt, mint eddig. Joli mama és Klári,hogy legyen valami keresetük, kis óvodát csináltak a lakásból, ahova hasonló korú gyerekeket hoztak fel A zászlóaljat ezúttal a Tisza felső folyásához, a román határra vezényelték. Június végén, nagy meglepetésre a zsidókat hirtelen leszereltették, jobban mondva, kirúgták a honvédségből. A többieket behajtották Romániába, Erdély északi részét felszabadítani, a zsidók megbízhatatlanokká váltak és az addig is ellenségként kezelt zsidókat munkaszolgálatra vitték. „Katonai pályafutását" így fejezte be igen sok magyar zsidó, hogy ezentúl útépítésen, erdőit - táson vagy más rabszolgamunkán tegye magi' * hasznossá. Imre Hatvanba került és onnan Eger melletti ósdi lőtér fabarakkjaiba,, Egerbaktá re vezényelték századát. Ez a szörnyű hely h mzsegett egerektől, patkányoktól. Gyakran arra ébredtek, hogy egerek szaladgálnak arcukon. Minden ételt és ruhaneműt kirágtak, tönkretettek az apró fenevadak. Nappal útépítésre vonult a század. Nóta is volt hozzá: — Ásó, csákány vállamon, szívemben a bánatom. — Volt a századnak kötörő osztaga is, akik akasztófahumorral azzal kérkedtek, hogy „diplomáciai szolgálatiban vannak: ...török követ...! Zsidó nagyünnepek következtek. A század szolgálatmentességet kapott.Minden egri zsidó család meghívott egy-egy r'uszos páriát az ünnepekre. Ima után jobbnál-jobb falatokkal tömték a fiúkat A szolgálatvezető zupás őrmester eltiltotta, hogy bármilyen ételmaradékot bevigyenek a körletbe, mivel az egerek úgyis felzabál ják. Minthogy egyszer minden végetér, úgy ennek a teljesen értelmetlen és hiábavaló száműzetésnek is vége szakadt. Négy napig tartott, amíg Hatvanba visszatérve az adminisztrációs pepecselés befejezte munkáját és leszereltették a munkásszáadot. Imre boldogan rohant haza szeretett családjához. Ikrei már majdnem kétévesek voltak. Már beszéltek. Egyik újságolta a másiknak: — Itt van Apu... Itt van Apu... — Apai szeretetre is ki voltak éhezve. Az 1941-es év viszonylagos nyugalomban telt el. Imre és Klári újra ellátogattak a Kultúrházba, ahol megismerkedtek. Már nem táncestélyeket, hanem színvonalas színházi és zenei előadásokat tartottak, amelyeken száműzött zsidó művészek színe-java lépett fel, — zsúfolt nézőtér előtt. Ebben az időszakban a németek sikereik csúcsán voltak. Hadseregük már a Szovjetuniót is elözönlötte. Valamennyi harci területre jutott katonájuk. Mikor már a Balkánon is ők lettek az urak, betörtek Afrikába is Rommel vezérőrnagy vezetésével. Ezt az akciót Mussolini és Franco tábornok támogatta. A legázolt, meghódított országok náci vezetői természetesen minden erővel segítették a németeket. A norvég Quisling, a román Antonescu, a holland Gauleiter, Seiss-Inquart, a szlovák Tiso, a horvát Pavelics és persze Imrédy Béla és Sztójay Döme mind vakon teljesítették aj német parancsokat. Igen sok esetben, magánszorgalomból, még irgalmatlan gazdáikon is túltettek. Egyedüli kivétel volt Tito, a partizán szerb vezér, aki a hegyek között húzódott meg katonáival és nagy sikereket ért el a hegyi harcokban, gyakran villámgyorsan lecsapva reájuk. A magyar zsidóság nem akart tudó mást venni a közelgő halálos veszélyről. A budapesti Izraelita Hitközség, élén Stem Samu elnökkel, megnyugtatta az aggódókat munkájuk folytatására bíztatva őket, ahelyett, hogy őszintén feltárta volna a nagy veszélyt. Zsidók nagy tömegei menekülhettek volna meg. ehelyett a megalakult Zsidó Tanács hallgatott... GALILI ERVIN: KÁLMÁN JÓZSEF KIÁLLÍTÁSÁNAK MARGÓJÁRA... Kálmán József názáret-iliti festő április elején az Afulával szembeni Givát Hamore-i ROM-galériában rendezett tárlatát tekintettük meg. 31 képből álló tárlata majdnem mind vallásos tárgyú s a JUDAIKA-nevet viseli.Bár a művész profán ember, az erdélyi szülői házban magába szívott JIDISKEIT-et tette alkotásai homlokterébe. A minden zsidó életútjáva! kezdődő brit milátói kezdve a chupán keresztül, a kidus, az etrog-lulav-val való imádkozás, a fóliánsok felett a lámpafénynél tanuló öreg kabbalista, avagy ifjú bócherek mellett megtaláljuk a talitba burkolt, sachritot imádkozó chaszidot, valamint a Kötélnél imádkozó profánt is. Most fejezte be Reb Jajlis Teitelbaum, a Szatmári Rebbe, zcl. fénykép után készült portréjáig. Kérdésre elmondta, hogykiállítására úgy került sor, hogy pár hónappal ezelőtt egy afulai kollektiv kiállításon vett részt, ahol az ottani polgármesternek annyira megtetszettek képei, hogy önálló kiállításra hívta meg. Feleségével, Flórival közel négy éve alijázott Amerikából, ahol 24 évet töltöttek. Mérnöki végzettségén kívül Amerikában festészeti egyetemi kurzusokon vett részt. Akkor határozta el, hogy nyugdíjkorának elérése után „hobbyból" festeni fog. Miután szakemberek megállapították,hogy képei jók, eltökélte magábanjiogy képeiből profitálni fog. Massachusetts állambeli lakóhelyén négy ízben állított ki. Alijázásuk után a Nocrát Ilit-i kultúrközpontban, majd a neves dési Háger-család lakásán, meghívott vendégek előtt tartott tárlatot. Kiállítása után Nocrat llit-i lakásán látogattuk meg. Lakásának egyik szobáját alakította műteremmé .Képeit akrilinnel kevert olajjal, valamint vízzel (akvarell) festi.Alkotásai homlokterében csendéletek, alakok, tájak állanak. Ezen kívül modellek után női aktokat is fest. A kiállításon csak zsidó tárgyú képei domináltak. Felesége, Flóri, aki amerikai egyetemek diáksága előtt, majd itt, az országban, középiskolások előtt a vészkorszakról tartott előadásokat, - szintén fest. Sok sikert kívánunk mindkettejüknek további munkásságukhoz... Bandika és Tomika minden délelőtt a nagymamával sétálni és labdázni mentek a Szent István parkba. Hétvégén szüleikkel kirándultak a Hűvösvölgybe, Zúgligetb--' a Szabadsághegyre vagy a Margitszigetre. Már egészen ügyesen rúgták a labdát. Elérkezett a kritikus 1942-es év. 8 n veszterkor egyik baráti házaspár meghívta Imrét és Klárit, ahol jó békebeli módon, optimista hangulatban búcsúztak az óévtől. p„, sze egy szebb és jobb új esztendőt várva. (Folytatása következik)
