Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1989-02-03 / 2. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1989 február 3. tarca VALÉR LÁSZLÓ (Caracas): RÉGES-RÉGI TÖRTÉNET II. Pár hét múltán Hermus Korponán találkozott Nussbaummal, aki nemcsak rosszkedvű volt, de egyenesen szitkozó­dott, hogy minek is szállt ki Korponán ? — Tudod, Hermus — ez aztán vacak egy hely ! Alig kerestem meg az ebédreva­­lót Nincs egy rendes posztókereskedő sem, csak egy Dár vásári röfős árul hetivásárkor sátor alatt. Pan Hanák - a város első úri szabója vett valamit, de te egy pár kapcát sem vágatnál ki magadnak ! — Majd elne­vette magát, mint aki ió viccet mondott. — Hát te meg honnan jössz ? -— Léván voltam — válaszolta a kér­désre Hermus. — Hja, , Léva az más. Az megyeszék­hely, az emberek adnak magukra, nem csak a férfiak, de az asszonyok is iól öltözköd­nek. Gál Gyula — a sógorom — mesélte, hogy azt az angol kosztümszövetet, amit a felesége, mármint a nővérem azzal utasított vissza, hogy túl fiatalos,s különben nem en­gedi meg, hogy őt egy idegen férfi — legyen az akár szabó — körültapoeassa, amit végül aztán Léván adtam el, már készen látta Bo­­rosnén. -Hermus felfigyelt Nussbaum szavaira. — Te meg honnan ismered Borosé­­kat ? - kérdezte. — Én nem olyan nagyon, de a sógo­rom, Gál Gyula, az a kőbányai híres tavaszi és baksöröket árulja, az bejáratos hozzájuk. Tudod a Boroséknak a fuvarozóvállalaton kívül iéggyáruk és sördepozitójuk is van, s nőst szerelik a palackozót. A Gyula jóba in velük. Te is akarsz valami üzletet aján­­li nekik ? — — No, nem, — válaszolta kissé elgon­­;ozva Hermus, — de szeretnék a sógo­al privát beszélni. Hol lehetne ? Sze­­: beszélni a sógoroddal, méghozzá Bo­­ól, — ismételte. — Ide hallgass. Bízom •.rációdban, - folytatta. - Talán em­­, pár hete együtt utaztunk Poprád és egy között. Szokástok szerint hec­­c, hogy miért nem nősülök? Akkor litettem, hogy tetszik nekem egy de csak látásból ismerem, s azt sem , hogy kicsoda. Azóta már tudom, i az illető személy. Boros sógornőié, e hajadon húga. Jelenleg ott lakik a nővérénél. Ha ott vagyok, elme- Honvéd utcába,s ha szerencsém van, fenn látom az egyik elsőemeleti ab­­, mint a közeli Főtér forgalmát fi­­arna hajkorona alatt, kék szemekkel le. Zárt, fehér csipkeblúz van rojta. aajkorona és kék álmodozó szemek.— 4ajd halkan, de lelkesen folytatta: — zeretném ismerni, de nem találom ;. Azt hallottam, hogy Boros kissé ott ember, sőt néha kellemetlen is ini. Azt hiszem, sógorod - Gál Gyu­­dna vele beszélni. — lussbaum előbb hamiskásan elmoso­­:, de már komoly volt, amikor meg­­- Jó, majd beszélek vele, ha lehet, a. — Gondolatai sebesen futottak, s hogy Hermus miért kéri egy másvá­­ember közbenjárását. A vidéki fér­­• pletykásak, nemcsak az asszonyok, a feleségüknek mondják el a dolgot már az egész város tudja. Ha Her­­izautasftásban részesül, s ez kipat­­nem csak álmait vesztette el, de elvesztheti a piacot is. Egy másvárosi ember diszkréciójában jobban megbízhat, mint egy lévaiéban. Illetve egy helybeli személy közbenjárása kizárt lehetőség. Wéber Her­mus és Nussbaum Dezső két utazó ügynök tökéletesen megértette egymást anélkül, hogy erről egy szót is szóltak volna. Meg­beszélték viszont, hogy Nussbaum tovább­utazik Besztercebányára,ahol a sógor lakik, mert a kevésbé igényes atyafiaknak a hely­beli Zsolnai-sörgyár termékét ő szállítja a környező bányavidékre. Gál ritkán marad el hetenkint 2-3 napnál tovább, de vasárnap bizonyosan benn ül a Király-kávéház abla­ka mögött, olvasva a pesti lapokat. Ha kül­detése sikerrel jár, táviratozik. Közben a vonat beért Zólyomba, ahol Hermus leszállt, lévén ott az irodája és a lakása is, míg Nussbaum folytatta útját Besztercebányára, meglátogatni a nővérét és megbeszélni a „dolgot" a sógorral. A vo­nat megállt a garamparti kisállomáson, az Urpin hegy lábánál. Nyári délutánokon szí­vesen sétált fel az unokaöccsel a keskeny szerpentinúton a hegytetőre, ahol északnak a radványi erdőségeket, délre nedig Szliács­­fürdőig is el lehetett látni. Gyalog indult el nővéréék lakása fe­lé, akik elég közel, a Felső utca egyik eme­letes villájában laktak. A lakás elég tágas volt, s így nem volt probléma átéjszakázni. Vacsora után, míg az asszony a gyerek le­fektetésével volt elfoglalva, Nussbaum el­mondta a sógornak látogatása okát. Nehéz ügy - mondta Gál Gyula. Is­merem az egész famíliát. Borosné, illetve a családja idevalósi. A Zsolnai is rokon .Gyer­mekkoromban ismertem mind a hat test­vért. Négyen voltak lányok és kettő fiú. Az idősebb már kész mérnök, a fiatalabb, mint gyógyszerész praktizál valahol. Borosné két nővére már férjnél van, az egyiknek orvos, a másiknak mérnök a férje. A legfiatalabb lány Anyicska - még hajadon, nem csu­pán szép, de van némi hozománya is. Bár nem tudok róla, hogy lenne valaki kérője, de nem hiszem, hogy megelégednének egy vigéccel. — Gyula fiam — próbálta Nussbaum meggyőzni a sógort - ismerd meg az em­bert. Rendes, jóképű, kultúrált, jólkereső úrifiú. Mi mindannyian kedveljük és én is ezért vállaltam el ezt a megb.zatást. Jöjjön ide egy vasárnap délután. Ha tetszik neked az illető — beszélj Borossal. Ha meg nem - hát felejtsd el a dolgot. A jövő vasárnap felkeres a kaiéban. Angol bajuszáról és jól­szabott ruhájáról felismered. A találkozás valóban megtörtént. Gál Gyula a megadott személyletrás alapján azonnal felismerte a belépő idegenben só­gora barátját. Kitűnő fellépésével és közvet­len szavaival azonnal szimpátiát keltett. — Gál úr kérem -kezdte el a beszél­getést — jól tudom, hogy az esetleges ké­rőkkel szemben én nem lehetek a legelő­nyösebb helyzetben. - Majd pillanatnyi szünet után folytatta. - Sokgyermekes csa­ládból származom. Apámat még kora gyer­mekkoromban elveszitettem. A polgári el­végzése után azonnal dolgozni kezdtem, s miután leszolgáltam a katonaévemet, a pes­ti Hungária-malomba kerültem. Mint ma­gyar-német levelező kezdtem, később át­tettek a könyvelésbe. Esztendeje múlt - üresedés következtében s előléptetésként — megkaptam a Malom felsőmagyarországi képviseletét Zólyom székhellyel. Vevőkö­röm a leveleim révén már ismert, s még az első időkben sem voltak különösebb nehéz­ségeim. Jövedelmem ma elegendő a család­­alapításra, de anyámat főleg én tartom, mert testvéreim részben szétszéledtek,rész­ben családos emberek. Igaz. hogy sokat vagyok úton, de az irodámat most dolgo­zom fel, s ez — mint ön is tudja — főleg személyes kapcsolatokon alapul. — Gál csendben hallgatta, de közben figyelte a beszélő arcát. Mikor az befejezte, pár pillanatig gondolkozott, majd megszó­lalt: — Wéber úr, — kezdte — hajlandó vagyok az ön és a sógorom kívánságának eleget tenni. A közeli napokban Léván le­szek és szóváteszem a dolgot Borosnak. Előre kijelentem, hogy nem sok bizalmam van a sikerhez. Boros nehéz ember. Minden tőlem telhetőt megteszek, de egy esetleges elutasítás miatt ne érjen engem semmi vád. Csak egvet Ígérek: tíz napon belül kap tő­lem értesítést. -A férfiak elköszöntek egymástól.Gál tekintetével a kávéház ajtajáig kísérte Wé­­bert, majd ismét felvette a pesti lapot. Hermus számára az elkövetkező na­pok szorgos munkával és feszült izgalom­mal teltek el. Járt Nyitrán, Trencsénben, Selmec- és Körmöcbányán. Táskájában szé­pen szaporodtak az eladási kötvények s mikor végül a következő pénteken hazake­rült, többek között, várt rá egv távirat, amelynek tartalma örömet és bizalmat va­rázsolt arcára. -Kedden egvkor várjuk Lé­ván a Korona éttermében. Gál. — Megbí­zottja tehát kitűnően ellátta feladatát.Nem­csak meghallgatásra talált, de fel tudta éb­reszteni Boros érdeklődését is, hiszen ösz­­szehozott egy hármas találkozást. Ez vég­eredményben azt ielenti, hogy ketten lesz­nek Boros pozíciójával szemben, ami az indulásnál kétségtelen előnyt jelent. Kato­nai hasonlattal élve: teljes sikerrel bevették az első védelmi vonalat. Kedden a délelőtti órákban érkezett meg Hermus Lévára s behajtott a Korona Szállóba, ahol szobát bérelt és rendbehozta magát. Egy óra előtt pár perccel lement az étterembe, hogy a főpincérnél asztalt fog­laljon és közölje, hogy vendégeket vár. Bor­ravaló kíséretében megbeszélte, hogy a fo-. gyasztást a szobaszámlájához csatolják. tOOOOOPOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt kérjük olvasóinkat, hogy HIRDETŐINKET TÁMOGASSÁK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL rAVATKOZZANAK LAPUNKRA HIRDESSEN LAPUNKBAN. Nem sok idő múlva megjelent Gál egy ma­gas, szikár ember kíséretében - akinek, minden valószínűség szerint, Borosnak kel­lett lennie, de aki inkább elképzelhető volt, mint a város egyik reáliogú kéményseprő­mestere mint annak egyik legtehetősebb polgára, akinek háza emeletén hét szoba szoba sorakozott egy frontban. Boros szú­rós szemekkel mustrálta végig Hermust, amikor azt Gál neki bemutatta. Boros a kézfogáskor nem mondta be a nevét, mert így vélekedett, hogy ez feles­leges hisz tudják és tudniok kell -, hogy kicsoda ő. Gállal is kézfogással üdvözölték egymást, majd Wéber is megszólalt.- Uraim, engedjék meg nekem, hogy én ajánljam a menüt. Előzetesen átnéztem az étlapot, s mint olyan, ki közel állandóan restaurantokban étkezem, tudom, hogy mit lehet és mit szabad fogyasztani.Megállapod­­tak, hogy húslevest kérnek metélttésztával, mert az minden valamire való étteremben naponta frissen készül. Majd borjúból na­­turszeletet kérnek burgonyapürével és uborkasalátával. Igaz, hogy erre az ételre várni kell pár percig, de feltétlenül megéri a várakozást. Hermust italt akart rendelni.de Boros szinte szigorú hangon leintette, mondván, hogy „itt most nem ünnepelünk semmit ! " Végül borkúti ásványvizet ren­delt. Hozták a levest, majd a sültet is, s Boros egy szót sem szólt, de figyelt. Figyel­te Hermus minden mozdulatát, hogyan használja az asztalkendőt és hogy hova rak­ja, hogyan használja az evőeszközöket, ho­gyan szeletel a húsból, miképen tördel a kenyérből. Hermus Gállal váltott néhány szót.Elmondta,hogv még e héten a Szenes­sé gbe készül. Késmárk, Igló és Eperjes van útiprogramban, s el kell látogatni Homon­­nára is, ami ugyan kiesik az útvonalból, de van egy jó kliense, aki elvárja a személyes látogatást. Boros utóételnek gyümölcsöt kért és egy kis kosárban feltettek az asztalra vagy egv féltucat pirosán kacagó almát. Miután mindenki vett magának a tányérjára, Her­mus elővette a solingeni zsebkését és egy egyetlen körszallagba meghámozta,maid felszeletelte és kivágta a magházat.Boros mosolygott a műveleten és megszólalt: —Na, ez nagyon tetszene a lányaimnak ! -(Folytatása következik) t MEGJELENT! FRIEDMAN BENJÁMIN: A ZSiDÖ VALLÁSI ÉLET SZABÁLYAI A hagyományhű zsidó élet közért­hető szabályává Sulchan Áruch magvas összefoglalása. Megrendelhető a NEWYORKI i 'GYELŐ kiadóhivatalában. Ára: S dollár. \ 1 L J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 & DOOR CORE ALUMINUM PRIME REPLACEMENT WINDOWS Save Fuel Keep Your Home COOLER IN SUMMER! WARMER IN WINTER! •STORM WINDOWS STORM DOORS • • Window Guards • Radiator Covers * Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851-9364 QC 1 C 1 o C CLOSED SATURDAY 031*9 1 KÍ9 OPEN SUNDAY

Next

/
Oldalképek
Tartalom