Newyorki Figyelő, 1989 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1989-02-03 / 2. szám
1989 február 3. NEWYORKI FIGYELŐ 5 Dr. Berczeller Imre (Emery Berczeller, M.D.) olvasónk, a kiváló orvos és irodalmár az alábbi hozzászólást küldte meg szerkesztőségünknek Tóth Müller Árpádnak a NEWYORKI FIGYELŐ 1988. december 23.-i számában megjelent cikkéhez. Levelében javasolja azt is, hogy a Magyar Zsidók Világszövetsége védnöksége alatt nyilvános fórum, vitaest kerüljön megrendezésre, neves írók, tudósok és más közéleti emberek részvételével. Berczeller doktor, amint megjegyzései végén írta, egy kihalóban levő szemtanú-nemzedék tagjának vallja magát, aki nemcsak jogosultnak érzi magát, de kötelességének is tartja, hogy AZ EGÉSZ MAGYARSÁGOT felelősségre vonja az elpusztítottak és a túlélők ellen elkövetett iszonyatos gazságokért. Kifogásolja Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének álláspontját, amely a magyarokat is áldozatoknak tartja, a zsidók áldozatát ezzel egy kalap alá vonja és ezért utasítja el a felelősségnek még csak gondolatát is. A hozzászólás magas kultúrájú írója nézetét nem mindenben osztjuk, de válla: kozásunkhoz híven hozzászólását közzétesszük. Javaslatát a vitaest megrendeésére továbbítjuk a Világszövetség vezetőségének. Ezúttal annyit jegyzünk meg, hogy a cikkíró hangvételéből a megbocsájthatatlan bűnökre való állandó emlékezés és az ebből folyó okszerű elkeseredés, de egyben a végső sorban helytelen általánosítás is szól, amelyet a NEWYORKI FIGYELŐ nem tesz magáévá. Természetesen nem osztjuk azt a hivatalos álláspontot, hogy a bűnöket csupán „néhány csendőrtábornok'' követte el, de valljuk, hogy a mai magyar kormány helyesebben tenné, ha Nyugat-Németország példájára elismerné, hogy a mai Magyarország ugyanúgy egyenes jogutódja a náci-Magyarországnak, mint — amint Adenauer kancellár 1947-ben elismerte — Nyugat-Németország jogutóda a náci-Németországnak és ezért kártérítési kötelessége fennáll. Az ilyen kijelentés — amint ezt Berczeller doktor is helyesen vallja — hathatós eszköze lenne az egyre növekvő antiszemitizmus elleni küzdelemnek. Olvasóink további észrevételeit várjuk A NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 23-i számában Tóth Müller Árpád által cikkre kívánok néhány megjegyzést tenni. A problémákat sorra véve: A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA. A cikk idevágó része azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha nem lett volna életbevágó különbség a keresztény, magyar elnyomók és a muzulmán törökök között a zsidókkal való bánásmód tekintetében. Mi sem áll távolabb a valóságtól! Venetianer Lajos, a zsidók által alapított Újpest volt főrabbija kitűnő, de eléggé nem értékelt könyvébenfimit 1986-ban ismét kiadtak, az 55. oldalon ez olvasható:- ...a vallási türelem is a hódoltság urainak erényeihez tartozott... Csoda-e, ha nemcsak a protestantizmus erősödött a hódoltság területén, hanem a zsidók is szívesen települtek le ott...kül<> nősen 1551 óta, amikor I. Ferdinand... azt a legfontosabb rendeletet adta ki kellő szigorral,hogy minden zsidó sárga gyűrűs foltot tartozik ruháján viselni -Az antiszemitizmus oka nem valami kifürkészhetetlen, titokzatos rejtély. Istencsapás, ősi átok, stb. Alapja a keresztény egy házak,keleti és nyugati, protestáns és egyéb változatai,amelyek majdnem két évezreden keresztül hallatlan elvetemedéssel úszitottak tanításaikban a zsidók ellen. Ezt a tanítást használta fel aztán ürügyül az emberiségben nagymértékben uralkodó kapzsiság és az idegenekkel szemben fennálló, többnyire ellenséges érzelem, a zsidóság ellen. Rendszeres és többnyire gyilkos zsidóüldözés csakis a ,,szeretet vallásának " uralma alatt fordult elő. Az az adat a cikkben, amely szerint Budán az újraalakult zsidó hitközség részben a fogságból visszatértekből, részben Palesztinái és sziriai zsidókból állt, - légből kapott. Hadrián, a Bar Kochba-lázadás leverése után, 136-ban, véglegesen kiűzte a zsidókat volt államuk területéről, a keresztes „vitézek " pedig Barbarossa Frigyes vezetésével még a maroknyi megmaradt, kis zsidóságot is kardélre hányták, Krisztus nevében. Számottevő visszavándorlás erre a területre, amit persze nem neveztek Palesztinának, - nagyon sokáig nem történt. Hát akkor honnan a csodából jöhettek onnan zsidók Magyarországra ? A MONARCHIA KORSZAKA. A török i atom vége a zsidók számára újraa megaláztatás <■' 'ö?trt :s sorozatát jelentette. Az Árpádházi trályok többnyire tűrhetően bántak a zsidókkal. Mátyás király, aki romái eredetű volt, felvilágosult uralkodó lévén, a zsidókkal mint egyenrangú emberekkel bánt és alatta többen magas tisztséget töltöttek be. Ellenben a Habsburgok, kevés kivétellel (II. József, I. Ferenc József), annál gyalázatosabban bántak velük. A különben nem különösebben felvilágosult magyar föhemességnek voltak olyan tagjdi, ‘ákik a közhangdattal ellentétben a zsidókát védelmükbe vették. Eszterházy Pál herceg 1690-ben, Kismartonban telepít le zsidókat, szabad vallásgyakorlat mellett A Pálffy-birtokokon (Bazin, Modor) szintén voltak letelepüli zsidók, akik ,,sub jurisdictione excellentissimi ac illuirissimidomini comiis Joannis Palffy ", a kiváló és dicsőséges Pálffy János gróf törvényes hatásköre alá tartoztak. (Venetianer) A magyar arisztokrácia zsidóbarát megnyilvánulása mögött természetesen nem csak emberbaráti indulatok állottak (Amely tény azonban a védett zsidóság szempontjából közömbös volt).Legtöbbjük szívesebben lebzselt, kiváltságokat és egyéb kedvezményeket kunyorálva a habsburgi udvarban, mint lent unatkozni elmaradt provinciális kúriájukon. Felismerve és méltányolva a zsidók szervezési és pénzügyi-gazdasági tehetségét, birtokaik igazgatását miit ispánokra,rájuk bízták, akik azokat felvirágoztatták és jövedelmezővé tették. A falvaikban letelepült zsidók pedig a hdyi kereskedelmet és néhány kisipari ágat (timárság) fejlesztettek ki, ami az összlakosság javára szolgált, s ami, közvetve, szintén földesuruk zsebét duzzasztotta nem könnyű adók formájában. Volt a földesurak türelmáiek még egy másik, politikai oka is. A szabad királyi városokkal egyre jobban elmérgesedő ellenségeskedés a habsburg politika DIVIDE ET IMIERA folyománya volta földesúri nemesekkel szemben. Ezek a varosok például teljhatalmat gyakorolhattak a bennük való letelepedés engedélyezése terén is. Mária Terézia (a Vitám et Sanguinem-királynő) alatt bennük még a magyaroknak sem volt szárad házat vásárolni, köztisztséget viselni, sőt még polgárjogot sem nyerhettek, annak ellenére, hogy az 1608-,-i országgyűlés „már" törvénybe iktatta, hogy Magyarországon magyarok i s vásárolhatnak házakat a városokban. A 19. SZÁZAD. A zsidók azért kerültek többnyire a vesztesek oldalára, mert mindig jobbat vártak a fennálló, elnyomó rendszer ellen küzdőktől. így történt a 48-as forradalommal is. AUg kezdődött meg a felkelés, amikor Pozsonyból kiindulva országos pogrom if tolta a zsidókat, amit csak a katonaság bevetésével lehetett megállítani. A magyar nép mélységesen át volt itatva a keresztény egyházak, de különösen a katolikus anyaszentegyház évezredes, rendszeres és fanatikus zsidógyűlöletével. Jellemző erre az egyesek szerint Dcá Ferencnek. mások szerint Mikszáth Kdmánnak tulajdoni tott meghatározás, amely szerint antiszemita az,aki a kelleténél jobban gyűlöli a zsidót. A 19 század magyar törvényhozásánál egyik főproblémája volt a zddók „emancipációja. " (Ezt a kifejezést a néger rabszolgák felszabadításával kapcsolatban kezdték eredetileg használni.) Az erre vonatkozó javaslatokat a magukat felvilágosultnak tartó törvényhozók csak egy része támogatta. A többség hihetetlen agyafúrtsággal rétestészta módjára tudta halogatni, húzogatni, halasztgatni. Még a filoszemitának tartott Kossuth Lajos is lallási reformot követelt a zsidóktól, vagyis, hogy adják fel zsidóságuk lényegét és létezési alapját. Nemő volt azegyedül ezzel a követeléssel, ami végül is a magyarországi zsidóság szerencsétlen három részre való tagozódásához (Orthodox, neolog és status q quo ante) vezetett. Annak ellenére, hogy a zsidók számarányuknál jóval tömegesebben csatlakoztak a felkeléshez, a „hálás magyar nép" képviselői még akkor sem adták meg NASCHITZ FRIGYES EMLÉKEZIK Kiegészítés Tóth-Müller Árpádnak a magyarországi zsinagógaép/tészet gyöngyszemeiről írt cikkéhez A NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 7-i számában megjelent A MAGYARORSZÁGI ZSINAGÓGA ÉPÍTÉSZET GYÖNGYSZEMEI című, Tóth-Mü'ler Árpád gvak^rWt tollából származó tanulmányban a cikkíró többek között a Temesvár-Belvárosi templomról is megemlékezik. Én az érdekes és alaposságra valló viszszanillantást művészhajlamú Édes Apámnak pontosan 100 év előtt készült tussrajzával — amelvet mellékelek — szeretném kiegészíteni. A rajzoló neve és alkotása dátuma a kén jobb sarkában fellelhető. A művészi kivitelű vázlat azt az építészeti szempontból is remekbeszabott, a szegedi nagvtemplomra emlékeztető zsinagóeát ábrázolja, amelyben Édesapám, Naschitz Sándor 1896-ban oltárhoz vezette Édesanyámat és amelvben 1913-ban jómaeam bar-micva lettem. (Pali öcsémet 10 évvel később h/vták a Tórához.) Boldogult, áldott korhan elhalt szüleim a második világháború után alijiáztak és az Ősújhaza földjében alusszák örök álmukat. Hagyománytiszteletemről tanúskodó megemlékezésem közléséért hálás vagyok. NASCHITZ FRIGYES. nekik az egyenjogúságot. Helyette kenetteljesen „szent elvi" kijelentéseket puffogtattak a zsidóság felé. De sokáig még így sem tudták volna a dolgot elodázni. Ettől szerencsére Világos megmentette a magyar nép nemes képviselőit és a velük együttérző megyar népet. AZ „EZERÉVES MAGYARORSZÁG." A cikkbőlvilágosan kitűnik, hogy az író szíve vérzik az „ezeréves Magyarország feldaraboláson miatt. Ez a „Magyar Birodalom ~ brutális gazdasági, kultúrális elnyomást és leigázást jelentett alárendelt kisebbségei, a románok, szlovének, szlovákok, horvátok és persze a zsidókkal szemben. Őket megvetően oláhoknik, tótoknak,rácoknak és persze „büdösöknek ~ tituláltak. GrófApponyi Albert 9 órás beszédlel úntatb halálra a versaille-i békekonferenciát, amiben cinikusm a „Szentkorona elvét” fejtegetve, igazolni így ékezett a magyarság jogát a kisebbségek leigázásához. Ennek az ostoba önhittségnek meg is adták a magyarok az árát. Nemaak azokat a területeket adták át újoman létrejött hazájuknak, ahol az azelőtt kisebbségben élt lakosok éltek, hanem jókora, tisztán magyarlakta részeket is levágtak, ami természetesen nem volt sem szerencsés, sem igazságos. Az újonnan alakult országokba került zsiidók számára ez viszont istenáldás volt, mert ez megmentette őket a Horthy-bandák, a Héjjas Ivánok, a Francia Kis Mihály ok (Istven vele Mihály) „különítményem zsidógyilkos (Orgovány) gazsá gaitól, a „fehér forradalom " „ébredő magyarjai"tól, a numerus chuss gyalázatos megkilönböztetésétől, a Jovagias magyar nép " egyetemistáinak hírhedt zsidóveréseitől, ahol a zsidó lányokat ütő tték-vértékfl lépcsőkről letaszították anélkül, hogy az abszolút hatalommii rendelkező tanári kar ezeket a disznóságokat a legkisebb mértékben is nem, hogy megakadályozta volna, de még csak el sem ítélte. Ezzel szemben különösen Csehszlovákiában, de a többi, ún. utódállamokban is, a zsidóság élete, fejlődése, szabadsága soha nem látott vix':.'zásnak indult. Egv darabig így volt Romániában is, amíg a Vasgárda nűködése ennek véget nem vetett, s még a néneteket is megelőzve rettenetes vérfürdőkhöz vezetett. A tény az,hogy az ún. „elsakitott területeken "élő zsidók,kevés, de sajnos annál hangosabb kivétellel, nem vágytak vissza az „anyaországba ', mert mindent tudtak a Horthy-csavargók zsidóellenes gaztetteiről, elnyomó módsereiről, üldözéseiről. Különösen Szlovákiában már előrevetették árnyékukat az elkövetkezendőknek, a terrorista „szabadcsapatok ~ főleg zsidóellenes garázdálkodásai Rassay Károly és a szociáldemokraták semmit sem tudtak tenni a klerikális-nacionalista, németbarát többséggel szemben. A CIKK ÁLTALÁNOS TÓNUSA. Sehogy sem értem, hogy miért kell egyeseknek itt is bizonygatni a magyarságloz való hűségünket, vagy éppen szeretetünket. Éppen ideje lenne már leszólni erről a gettó-zsidó, megalázkodó mtgatartásról voll elnyrmóinkkal szemben.Az egyetemes ma gvarságtól kell nekünk megalázkodást térdmállva hocsánakérést követelni évszázada, szégyenteljes magatartásukért, hálátlanságukért, s százezremK legyilkdásáért, amit mi sdtase bocsájtunk míg nekik. Nekik nyíltan kellene kártérítési U: lani elvetemült kirablásainkért. Ezz’l szemben még ma is, a rezsim hivatalos képviselője, Miklós Imre.a kártérítést illető kérdésére ezt válcstolta: De hi szén mi megyarok is áldozatok vagyunk... (a magyar népet) nem terheli semmi felelősség !...Autógyár nép nem tehet arról, ami néhány horthysta csendőrtábomok míi/elt. Mi, kommunisták, a nácik ellen harcoltunk! ■, Én, mint egy, a zsidóságot rettenetes üldöztetésekben is messze túltevő, borzalmas korszak kihalóban levő nemzedékének tagja, joggal elvárhatom, hogy nugunk között állandóan hangoztatott érzésünknél kendőzetlenül és cenzúra nélkül kifejezést ad ha ssik. HOZZÁSZÓLÁS AZ OLVASÓ ÍRÁSA
