Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-02-16 / 3. szám
10 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 február 16. ASKENÁZI ERVIN: FORRAI ESZTER: PÁRIZSI LEVÉL IZRAEL A ZSIDÓSÁG SZÍNPADA ÉS A DIASZPÓRA A NÉZŐTÉR — Kétnapos ankét New Yorkban — A PÁRIZSI ZSIDÓ MÚZEUM (Musée d'Art Juif 42 Rue des Saules) A kérdést, amelyet izraeli és amerikai szakértők kétnapos konferencián New Yorkban megvitattak, Charles Silberman, az ismert író így határozta meg — a 137. zsoltár felhasználásával: —Hogyan zengjem az Űr énekét idegen földön ? - S Silberman, aki A CERTAIN PEOPLE (Egy bizonyos nép) című könyvében megállapította az amerikai zsidóságról, hogy sikeresebb volt, mint bármely más diaszpóra a történelem során, bebizonyította, hogy a fenti kérdést nagyon jól ismeri. Slomo Avinéri, az ismert izraeli politológus egy más válasszal szolgált a fenti kérdésre, amikor a múlt év tavaszán nyűt levelet intézett a Jerusalem Post szerkesztőségéhez a Pollard-üggyel kapcsolatban. Abban az amerikai zsidóság szemére hányta hogy GALUT MENTALITÁSBAN szenved, mert állandó félelemben él, hogy kettős lojalitással vádolható. Silbermanon kívül amerikai részről Abraham Sachar,a Brandeis Egyetem volt rektora, valamint Steven A. Cohen szociológus vett részt a vitában. Míg izraeli részről Avinérin kívül Amos Oz író és Emanuel Rackman, a Bar Ban-egyetem elnöke voltak a résztvevők. Az ankét témájának címe különbenAZ AMERIKAI ZSIDÓSÁG ÉRETTSÉGE - EGY CIONISTA PERSPEKTÍVA. Első napon a Vájjon galutnak számíte Amerika ? kérdést tárgyalták. Silberman teológiai és történelmi bizonyítékokkal igyekezett alátámasztani megállapítását, miszerint a diaszpóra éppen olyan fontos része az egyetemes zsidóságnak, mint a zsidó állam. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy itt dialektikus és ugyanakkor paradox kérdésről van szó. Nem állíthatjuk ugyanis, hogy Izrael és a diaszpóra zsidóságának a viszonya kizárólag konfliktusokból áll, hanem sokkal inkább valójában ez az oka kettejük meleg viszonyának. A zsidó hagyomány nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy tartós feszültségek mindig is léteztek, s azokat szinte sohasem sikerült megoldani, mert az egyik követi a másikat. — A judaizmus ugyanis nem egy vagy-vagy, egyszersmindenkorra ügy, hanem soha véget nem érő, folytatólagos dialektika. — Avinéri a maga részéről nem vitatta Izrael és a diaszpóra összefüggését, de semmiesetre sem osztja a nézetet, hogy olyan mértékben vannak egymásra utalva, hogy egymás nélkül nem képesek létezni. Mert amíg a diaszpóra-zsidó Izrael hathatós támogatásával nyugtatja meg magát, hogy azzal kettős hovatartozását bizonyítsa, addig Izrael állama egyáltalán nem függ anynyira a világ zsidóságától, mint azt általában gondolják. így Avinéri a továbbiakban rámutatott arra, hogy Izrael évi 25 milliárd dollár költségvetésének mindössze 3 milliárd külföldi segély és csak 750 millió a zsidó diaszpóra hozzájárulása: - Ezek szerint Izrael 3 és fél millió zsidója viseli a többi milliárd nehéz terhét és a költségvetésnek mindöszsze 3%' -a érkezik filantrópiaként az országba. — Slomo Avinéri, az izraeli külügyjniniszterium volt igazgatója végül megállapította, hogy a diaszpóra zsidóság túlméretezett súlyt helyezve az adakozásra, jelentékenyen hozzájárult a zsidó állammal való konfliktusához. Ezért azt javasolta, hogy az eddig túlzott „pénzkapcsolatot" „emberi kapcsolattal-* kell felváltani. Ennek pedig elsőrendű feltétele mind Izrael, mind Amerika részéről az alija legmesszebbmenő propagandája. Első lépésként nagyon fontosnak tartaná, hogy zsidó diákok, illetve családok legalább egy évet töltsenek Izraelben. Egy szóval sem kívánja mondani, hogy Izrael a legbiztonságosabb és legkellemesebb ország a világon, amelyben az ember élni kíván. Ezzel szemben Izrael azt nyújtja, amit semmilyen más ország a világon nem képes: zsidó függetlenséget és a zsidó népet amelynek létjogosultsága nem mások jóakaratától függ. Ámos Oz, az író mindenben egyetértett Ávinéri véleményével és azt még a következőkkel egészítette ki: — Igenis az Izraelben élés rejthet magában veszélyt, de a gáluti élet viszont szellemi katasztrófához vezethet. -Mert bár az amerikai zsidóság kiváló egyéniségeket produkált, de semmiesetre sem veheti fel Izrael,kollektiv alkotásával" a versenyt. Ennek legfontosabb vívmányai, szerinte, a kibuc intézménye és a héber nyelv. Steven A. Cohen vitába szállt a két izraeli felszólalóval, amikor rámutatott az Izrael-szereteten és a gyakori emberfeletti anyagi támogatáson kívül az amerikai zsidóságnak a legkülönbözőbb területeken elért kiváló teljesítményeire. Erre válaszolta azután Amos Oz: - Igenis, le a kalappal az amerikai zsidóság páratlan teljesítménye előtt mind anyagi, mind szellemi vonatkozásban, de szerintem mégis Izrael a zsidóság színpada és a diaszpóra csak nézőtér. -Ha már Oz úr ilyen bölcs hasonlattal definiálta Izrael és a zsi í v'iszpóra viszonyát, akkor hadd szolgáljunk a „nézőtérről" is néhány olyan megjegyzéssel, amelyről az ankéton nem esett szó. így például egyáltalán nem érintették a j e r i d a súlyos problémáját. Igaz, hogy Izrael az egyetlen független zsidó állam a világon, nagyon fontos az alija prioritása, de miért nem boncolgatták, hogy miért van letűnőben a pioniri cionista szellem? Miért lett a zsidó államban az önzés és anyagiasság úrrá ? Igaz, hogy az ifjúság kötelességszerűen leszolgálja katonaéveit, de utána elsősorban nem országot építeni, hanem „élni", világot látni, „lébecolni" akar. S manapság mind az alija, mind a pioniri cionista eszme hordozói elsősorban a veterán kibucnyikok és a .Jiorgolt-kipások" köréből kerülnek ki. Ha az ülusztris szakértők ezeket a kérdéseket is megvitatták volna, akkor bizony ma jóval okosabbak lennénk, mind Izraelben, mind Amerikában. így sajnálattal kell megállapítani, hogy bár hallottunk bibliai és irodalmi idézeteket, hallottunk szellemes hasonlatokat, de a problémák gyökereiről nem esett szó- sem a „színpad", sem pedig a „nézőtér" részéről. I Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját fi esettben mellékelem r~i kérem számlázni Név-----------------------------------Cím________________________ Párizs leghíresebb negyedében, a Montmartre szívében, Utrillo által annyira kedvelt fehér falak és lépcsők zegzúgos utcájában a Rue des Saules 42-ben található a Centre Merkaze Montmartre, amelynek negyedik emeletén van a híres museé d;Art juif. A konzervateur Mme Sophie Rosenberg mindent elkövet, hogy gazdagítsa a kiállított anyagot újabb adományok és kölcsönök segítségével. A múzeum, sajnos, nagyon kicsi és rengeteg a kiállítani való, amit csak a pincében tarthatunk helyszűke miatt — mondja a múzeum vezetője. Párizs polgármestere, Jacques Chirac ígéretet tett, hogy néhány éven belül gyönyörű épületet adnak a nemes cél érdekében,amely méltó lesz akiállított anyaghoz. A híres Marais negyedben lesz a múzeum. ManeS/Katz, Benn és a modern zsidó festők művei, dokumentumok, kegyszerek, fotók és még sorolhatjuk a Museé d'Art juif kincseinek sorát. Nagy lelkesedéssel várjuk a megnyitás napját, amely nem fog sokáig váratni magára - remélhetőleg. 1768-ból származó Biblia címlapja (a múzeum anyagából) NÉLKÜLÖZHETETLEN ÚJ KÖNYVEK A MAGYAR-ZSIDÓ IRODALOMBAN: DR. JÓLESZ KÁROLY főrabbi: Zsidó hitéleti kislexikon A mindennapi zsidó élet fogalmainak és szertartásainak népszerű ismertetése. Ára 15 dollár, portomentes DR. KATZ JÓZSEF (Jeruzsálem): Vérzivataros idők nyomában, élményregény a vészkorszakból. Ara szállítási költséggel együtt 7.95 dollár RAPPAPORT OTTO: A csend kiáltása. 10 év naplójegyzetei Izraelről, a vészkorszakról, a zsidó nép életéről és jövőjéről. Ára postai küldés díjával együtt 15 dollár. DR. FEUERSTEIN EMIL: Egy marék virág *75 korszakos magyar-zsidó személyiség életrajza. Ára 25 dollár és portoköltség Megrendelhetők a NEWYORKI FIGYELŐ kiadóhivatalában 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016.Tel.:(212) Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások ★ Tömések ★ Koronák-Hídak Gyökérkezelés ★ Protézisek ★ Gyors javítások 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az R és GG földalattival) Telefon: (718) 275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT elfogad_________
