Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)

1988-12-23 / 16. szám

10 NEWYORKI FIGYELŐ 1988 december 23. SIMON TIBOR: — Valami különös sugallata volt —így mondta egyre gyakoribb találkozásaink so­rán, — hogy Rojzele él. Rojzele várja őt. Éreztem, hogy menthetetlenül elmerül ma­gaalkotta, körülbástyázott világában, nem leszek képes őt megmenteni. — Évek múlva sikerült rábeszélnem, költözzön Borochoba. A kezelése szem­pontjából is egyszerűbbnek láttam.Helyte­­len lépés volt. Már kezdtek az én idegeim is megbomlani.Parancsoljon egy konyakot, uram! — Köszönöm, most nem, — hárítot­tam el a felhívást, — de láttam, hogy Gra­­novszki fenékig ürítette ki a poharát. — Igen, hol is hagytam abba? Persze, az idegeimről beszéltem. Már kezdett ter­hes lenni a kapcsolatom ezzel a komplexu­sokban szenvedő emberrel, akivel rendelő­­óráiomon kívül is túlsókat foglalkoztam. Mitévő legyek ? — Újra és újra beleástam a pszichózis, a neurózis, a pszichopátiás tünetek mélysé­geibe, követtem Freud pszichográfíáit, sok­száz esetét, de nem mellőztem az ellenfelek téziseit sem.Lálja, itt fekszik mögöttem — és könyvtára felé mutat — a beteg lélek egész világa. Csak rálapozhatnék ! — De a démonok nem nyugodtak. Nem is képzeli, milyen helyzetbe kerültem. Elhatároztam, hogy saját költségemen, lak­hatóvá teszem a rég elhagyott luzsinyi há­zat. Az ottani szociális körzeti orvos kész­séggel vállalta, hogy Juda Béri szociális gon­dozását és orvosi ellenőrzését kieszközli, amihez különben, mint lágerből hazatért­nek törvényes joga van, sőt pénzügyi kár­térítésre is jogosult. Időnkint majd én is ki­utazom hozzá. — — Megállapodtam egy áccsal, hogy a tetőgerendákat kijavítjajcicseréli a korhadt, penészes padlót, a lépcsőket, a kaput és a kerítést. A szobákat is kimeszeli .mondván: — Erre ne legyen gondja a doktor úrnak, a festést ingyen csinálom. — — Másnap hozzáfogott a munkához. Még az este jelentette az ács, hogy az el­korhadt padló alatt egy levelet talált, — amit az idő jócskán kikezdett, — a bejárati ajtó alatt csúsztatta be a postás és így ke­rült a padló és a salak közötti börtönébe... ~ Svédországból írta egy női kéz. Gondolhat­ja, milyen izgalommal téptem fel a penész­rágta borítékot. Felugrottam a helyemről. — Csak nem azt akarja mondani, hogy a felesége..? Nem, ez nagyon giccsesen hangzanék ! - kiáltottam. Granovszki ezúttal furcsa módon, el­lenszenvesen felnevetett: — Látom, magát is transzba hozta a Juda Berl-dilemma, kedves barátom. Kü­­lönban igaza van, giccsesen hangzik. De mi nem giccses a mi századunkban ? A civili­zációnk ? A kultúránk ? A Cyklon B. pél­dául, vagy RIF-szappan ? Akkoriban el­képzelte -e valaki az ocsmány náci zsarnok­ság és kannibalizmus valódi méreteit ? A szörnyű pestist, mely Európán végigsö­­párt? Az emberi méltóságuktól megfosz­tott, rabszolgákként elhajtottak millióit? A vasajtók csapkodását, amelyek mögött a lemeztelenített milliók egymásba kapasz­kodva küzdöttek az utolsó - tüdőnyi - levegőért ? A gyermekszemek millióinak AZ ELKÉSETT LEVÉL tekintetét - az Öröklét küszöbén ? Gics­­cses, mi ? Még a torz halál is giccses volt, barátom, - semmi nem maradt utána, csak a valószínűtlen, a megfoghatatlan, a hihe­tetlen...Miért ne lehetne az élet is az...? -Granovszki újra megtöltötte a poha­rát és fenékig kiitta. — Amikor felbontottam a levelet - igen, Rojzele levelét ! — és elolvastam há­romszor, négy szer...tízszer! —nem tudtam, mit kezdjek vele ? Képzelje el, tíz esztendő a padló alatt, ez is giccses, az ördögbe is ! Azt írja Rojzele, hogy ez már a nagyedik levél, s boldogan jön haza, de csak akkor, ha Juda kezeírását olvassa és hogy betegen vitték ki Svédországba, de már lábbadozik, még szeretne élni az ő Judájával együtt ! Hát perszes, hogy giccs ! Fonák helyzetbe kerültem, annyit mondhatok. Éreztem, hogy elönt az indulat. Ezt válaszoltam: — Maga’ persze, mint nagy moralista, zsebrevágta a levelet. Finom megoldás min­denesetre. Ezért hívott, hogy ezt elismétel­je ? ...Hogy megölte ? — Kérem, hallgasson meg... — könyö­rögtek Granovszki szemei. — Nincs szükség kimagyarázkodásra. Nem volt joga hozzá ! És különben is, nem vagyok a maga gyóntatója. Tőlem ne vár­jon feloldozást, doktor úr! Granovszki felállt, falfehér volt. — Uram, három percet kérek még öntől. Utá­na gondoljon, amit akar! Három percet, nem többet! — Tessék, állva is kibírom. De, gyorsan — feleltem kíméletlenül. — Köszönöm. — Granovszki újra töl­tött magának. - A levelet magamnál tar­tottam, jól sejtette. De, ne kérdezze,ho­gy an. kapcsolatot teremtettem stockholmi zsidó körökkel. Végül is egy orvosra akad­tam, egy freudista kollégára, akinek min­dent megírtam. Pár hét alatt megjött a vá­lasz. Rpjzele él. Öt évvel a felszabadulás után férjhez ment egy félzsidó építészhez. Ma két gyermek boldog anyja.Mint kolléga, azt javasolja, ne foglalkozzam tovább ezzel a balszerencsés üggyel. Csak tragédiához ve­zethet. De nehogy azt higyje, hogy beértem ezzel az értesítéssel. Pontosan követtem Rojzele úját, egy egész információs háló­zatot építettem ki Rojzele körül. Mintha a végzet irányította volna az eseményeket. Egy betegtranszporttal küldték Svédország­ba. Azonnal írt, a levél megérkezett Lu­­zsinyba. Juda Béri nem tartózkodott a fa­lujában, vándorkereskedő lett. A levelet a lengyel szomszéd bélyeggyűjtő fia emelte ki a postaszekrényből, a borítékot megtar­totta, a levelet megsemmisítette. — Jött egy hivatalos levél is a svéd menekültügyi hivataltól. Ebbe is beleszól­tak a dzsinek. A címzett nem Juda Béri, hanem Juda Perl volt, nyilván a svéd gép­írónő tévedett. A luzsinyi jegyzőség vála­szolt: Két Juda Perl is élt a községben, saj­nos nevük nem szerepel a hazatértek jegy­zékében, tehát eltűntnek kell őket tekinte­ni. Még érkezett néhány levél. Az egyiket személyesen hozta Svédországból egy volt lágertársnője, Chana Feinbaum. Chana, ha­zaérkezése után, amikor megtudta, hogy az egész családját elgázosították, vízbeölte ma­gát. Soroljam tovább ? Semmi értelme. III. Juda Béri néhányszor hazatért, egy-két éj­szakára. A postán változtak a postameste­rek. A válasz, amit ott kapott, egyértelmű volt: semmi. Különben is, - mondta most Granovszki kimerültén, - a három percem lejárt.- Kérem, bocsásson meg, — szóltam később megrendültén, — nagyon fájlalom, hogy megbántottam, s volna szíves egy pohár konyakot tölteni...?- A mai napig is szenvedek a levél miatt. Nem tudom, miért büntetett így a sors ? - mondta, mialatt poharainkat meg­töltötte.- Emberi kötelességét teljesítette - mondtam zavartan. - Meg lehet az az elég­tétele, hogy legalább az asszony életét megmentette.- Próbáltam visszahozni az életbe ezt az elmeborult embert. A pszichoterápia, a pszichoanalízis sem segitett. Külföldi kol­­lágákkal is hosszas levelezést folytattam, azután, hogy kihoztam őt az országba. Ne kérdezze, hogy itt hány rangos professzor­ral konzultáltam. Reménytelen eset volt. Tudja, hányszor töltötem meg a fecsken­dőmet, hogy végezzek vele ? De...a híradó­film összetartott bennünket...! Hogy értsem ezt ? - kérdeztem meglepetten.- Ha még áldoz hat-hét percet a ré­szemre, levetítjük, jó ? Roppant érdekes. Máris készen vagyunk. Láttam, hogy egész testében remeg amint kirámolja a szekrényből a kopo.i vetítőgépet. Ráhelyezte az asztalra, a vil­lany eloltotta.- Figyelje kérem, ott a falon...! - hangsúlyozta ingerülten. - Most ! Most indul...látja ? A gép zakatolt, fénysugár pásztázta a falat. Furcsa, zavaros vonalak, ákombá­­komok, érthetetlen hieroglifák jelennek meg. Kép semmi.- Nézze csak, Vilna, Lodz ! Ahogy rángatják ki az embereket a csillagos házak­ból..Azt az öreget, ott...agyonverik. Izgága volt. De..most, jól koncentráljon. Varsó ég...! Figyeli a lángszórósSS-eket? -kiál­totta szinte vidáman - de váljon csak... most jönnek a vagonok. Figyeli, ahogy zu­innak ki a halottak ? Puff - mint a faha­sábok ! Látja, ember ? Semmit nem láttam. - Lá'orn ! mondtam hangosan. Nagyon érdekes ez i kép ! Közben, a sötétben Granovszki izzc. szemeit, lázas tekintetét figyeltem, ahcgy az ócska „laterna magica" fényéből egy sugár töredéke ráesett. — Igen, látom ! — mondtam mégegyszer.- De most jön csak a java...! Ott van, nézze, jóember...Rojzele...a gyerekkel. Gyönyörű asszony, igaz ?- Valóban gyönyörű, látom jól ! — A falon, a zavaros fények villanásában mint ha két kar fonódna össze..de már el is tűnt. Tévedtem. Bizonyára hallucináltam. Ismét a görbe vonalak, körök, ködös minden... Felcsavartam a villanyt. — Hát akkor Isten áldja, Doktor. Nagy élmény volt valóban-Csendesen betettem az ajtót és a ki­járat felé igyekeztem. Az idős hölgybe üt­köztem.- Kérem, he haragudjék, mindent hallottam. Szegény fivérem súlyos beteg.de teljesen ártalmatlan. Talán most, hogy Juda meghalt, talán...felenged ez az állapot.Ké­­rem bocsásson meg. Éne tessék. Amikor kiléptem az utcára, már tisz­­u’ volt az égbolt, a csillagok szikráztak és lat zólag, a földön is, az égen is, ment min­­ú-n i maga rendjén. (Vége) t DECORATIVE WWOOW EHAOES • FASHON PLEAT • DUETTE PLEATED SHADES • VEPTCAL BUMOS • MH BUNDS Menő BŰNÖS • LAMMATES • WOVEN WOODS ÁRPÁD TOTH MSJJirt 71B. 97E.AA01 A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKOT KAP­JA A LEHETŐ LEGALACSONYABB ÁRON! INGYENES FELMÉRÉS, TANÁCSADÁS. BESZERELÉS NAGY SZAKMAI GYAKORLATTAL. HÍVJA ÁRPÁDOT. J.N. STORM WINDOW 46-20—16th Avenue, Brooklyn, N.Y. 11204 & DOOR CORP ALUMINUM PRIME REPLACEMENT WINDOWS Save Fuel Keep Your Home COOLER IN SUMMER! WARMER IN WINTER! STORM WINDOWS STORM DOORS • • Window Guards • Radiator Covers • Venetian Blinds Replaced Glass & Screens • Plumbing • Painting 851-9364 851-5125 CLOSED SATURDAY OPEN SUNDAY I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom