Newyorki Figyelő, 1988 (13. évfolyam, 1-16. szám)
1988-01-07 / 1. szám
NEWYORKI FIGYELŐ Voice of the American Hungarian Jewry XIII. évf. 1. szám — 1988 január 7. — Ára 70 cent Az amerikai magyar zsidóság hangja UNITED NATIONS EGYESÜLT NEMZETEK SZOKATLAN SZAVAZÁS A BIZTONSÁGI TANÁCSBAN A Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén Izrael „erőszakos" magatartásával foglalkozott, amelyet az „elfoglalt területeken" tanúsít. A szavazás egyhangú volt - egy kivétellel: Az Egyesült Államok nem emelt vétót, hanem - tartózkodott a szavazástól. Több sem kellett az amerikai előkelő magazinoknak ahhoz, hogy megállapítsák: Amerika és Izrael viszonyában változás történt. Az ügy előzményei figyelemreméltóak. Washington előzőleg, bizalmasan kérte az izraeli kormányt: tanúsítson mérsékletet. Izrael a kívánságot elutasította. Az amerikai kormánynak ezek után nem volt más hátra, mint nyilvánosan panaszolni a túlzott rendszabályokat. Maga Reagan elnök is „sajnálatosnak" minősítette a nyugtalanságot. Amerika a Biztonsági Tanácsban azzal fenyegetett, hogy az eredetileg szigorúbb szövegű javaslatot megvétózza. Ennek előterjesztője a PLO volt és elfogadása esetleg szankciókra vezethetett volna Izrael ellen. Ekként keletkezett a felhígított javaslat, amelynek elfogadásától az USA már csak „tartózkodott" tehát elfogadottnak tekintendő. Az amerikai magazinok boldog kárörömmel jelentették, hogy Amerika jól kezére ütött Izraelnek, bár a Biztonsági Tanács határozata után közvetlenül Mose Arad izraeli nagykövetet meghívták az amerikai külügyminisztériumba, ahol Murphy államtitkárhelyettes sietett biztosítani Izraelt, hogy az USA elkötelezettsége Izrael felé változatlan. Eddig a téma nem volna túlságosan zavaró, , ha közvetlenül az itt közölt események után nem mozdult volna meg az amerikai zsidóság több, hivatalos képviselete és — mondani sem kell — nem egyhangúan, hanem egymással szöges ellentétben. Schindler rabbi, aki a reformzsidóság vezére, megint kitett magáért, amikor közvetve rosszalását fejezte ki Izrael akciójával szemben azzal, hogy a békefolyamatról kijelentette, hogy minél tovább húzódik, annál rosszabb lesz a helyzet. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az amerikai zsidóságnak Schindler által képviselt, asszimilált része, hajlandó lenne Sámir kormányát a PLO-val leültetni egy asztalhoz, csak hogy már akármilyen béke legyen a Közelkeleten. Ennek a felfogásnak egyensúlyozására Morris Abram, az Elnöki Konferencia elnöke, küldöttség élén Washingtonban járt és megütközését fejezte ki az amerikai kormány akciója felett, mert utóbbi látszólag „azonosítja Izrael akcióját azokéval, akik a rendet alá akarják aknázni.." A helyzetet súlyosbítja az izraeli,,békealakulatok'' folyamatos tüntetése, akik Samir politikája ellen tiltakoznak és fogalmuk sincsen a való helyzetről. Ha most még mindehhez hozzáadjuk az Izraelben uralkodó, embert embertől elválasztó véleménykülönbségeket, amelyek csak azért nem vezetnek szakításra, mert minden érdekelt az eddig megtartott pozíciójának elvesztésétől tart, ha akár egyezkedni próbál a másik oldallal, akár pedig közvetítő javaslat felvetését kísérelné meg. Az amerikai zsidóság berkeiben sem különb a helyzet. Az a tény, hogy egyes amerikai zsidó vezetők álláspontjuk elnemfogadása esetén Izraellel való szakítással fenyegetnek, nem tudható be egyedül a tudatlanságnak és tapasztalatlanságnak. A bűn, amit az egyetemes zsidó nép ellen ezáltal elkövetnek, — megbocsájthatatlan. Az 1988-as polgári év nem a legrózsásabb kilátások mellett vette kezdetét... 21st CENTURY HUNGARIAN PUBLISH^ 136 East 39th Street, New York, N.Y. 100! 1988 - A FOSZLADOZÓ FÁTYOL Szétbomlik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. Madách Imre: Az ember tragédiája (Péter apostol beszédéből) A történelem homokóráján ismét lepergett egy polgári esztendő. Latiunk tizenharmadik évfolyamába lépett és amikor a címlapon ennek megjelölése megváltozik, önkéntelenül is visszatekintünk a közelmúlt eseményeire, amelyek korántsem vígasztalóak. Az egyetemes zsidóság ma talán inkább van részekre tagolva, mint valaha. A világ mind inkább ellenségesebbé váló magatartása, a fokozódó nemzetközi antiszemitizmus nem szolgál a ma zsidó vezetőinek elegendő tanulságul, - nem int az összetartás elemi szükségességére, hanem életünk foszladozó fátyolhoz vált hasonlóvá, amelyet a teljes szakadástól csak egynéhány szál tart vissza. A széttagoltság okai között kisebbségben vannak az elvi ellentétek. Mindinkább egyéni érdekek tolódnak előtérbe, számosán saját pecsenyéjüket kívánják megsütni a véleménykülönbségek kiélezésében. A ,,Ki a zsidó" kérdésében például még annyit sem lehetett elérni, hogy a békés közvetítő javaslatot nem-hivatalos tárgyalás alá vegyék, mert érdekelt vezetők azzal tértek ki előle, hogy a mai helyzet nem alkalmas a téma tárgyalására. Ezen álláspont mögött semmi más nincsen, mint attól való félelem, hogy a jövendő választáson a Kneszet-tagság veszélybe kerülne, ha az illető aktivan merne foglalkozni a kérdéssel. Az amerikai reform- és konzervatív zsidóság egyes vezetői Izraellel való anyagi szakítással merészkednek fenyegetni, ha számukra hátrányos intézkedést tenne ezügyben a kormány. Jól tudják, hogy erről szó sincs, de úgy vannak vele, mint az egyszeri ungvári cipész, aki a hitközségben egyedül ellenezte egy nagy rabbinak a közösség élére való megválasztását és tagtársai kérdésére, miért tette ezt, azt válaszolta, hogy különben senki sem tudna a létezéséről, így viszont mint egyedüli ellenzéket, sokáig fogják emlegetni... A magyar-zsidó közösségre saját életkörében ugyanaz a kötelesség hárul saját problémái kérdésében, mint az egyetemes közösségre népünk nagy kérdéseire: összefogni az utolsó órában !- Az utolsó órában - állítjuk, — mert az árvíz újra elöntéssel fenyeget... — fedor — HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1987 december 6-i keltű (XII. évf. 15.sz.) számának 6. lapján beszámoltunk a Finta Imre torontoi lakos elleni ügyről és címében azt állítja, hogy ,A Finta ügy befejeződött." Ez az állítás téves és azt ehelyütt igazítjuk ki. A valóság az, hogy az ügy polgári része fejeződött be csupán, viszont a bűnügyi része, amelynek során Finta Imre ellen háborús bűncselekmények vádja képezi a bűnper tárgyát, nem csak nem szűnt meg, hanem rövidesen megkezdi a canadai szövetséges bíróság ezügyben a tárgyalást. Sajnáljuk, hogy a cikk közlése hibás volt. 0000000000000000000000000000000000096 AZ EMANUEL FOUNDATION ezúton kívánja köszönetét és elismerését kifejezni barátai és a NEWYORKI FIGYELŐ olvasói felé, akik közül számosán figyelemre méltatták és lelkűkre vették lapunk előző számában közölt, alábbi hirdetésünket és jelentkeztek irodánkban mártírjaink nevének az emlékmű leveleire való vésése céljából. Alapítványunk várja a további, tömeges jelentkezést, hogy mártírjaink nevét méltó módon megörökíthessük. Testvér, eleget tettél-e már kötelességednek, amivel szüleidnek, elvesztett hozzátartozóidnak tartozol ? Beküldted-e már a mártírjaid nevét az emlékmű leveleire való vésés céljára ? Megrendelés a Foundation alábbi telefonján, vagy a Magyar Zsidók Világszövetsége irodájában, 136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016. Tel. : (212) 683-5377 történhetik. EMANUEL FOUNDATION FOR HUNGARIAN CULTURE 97-45 Queens Boulevard Suite 614 Rego Park, N.Y. 11374 Tel.:(718)896-8300 A vésés a jelentkezések sorrendjében történik. Haladéktalanul teljesítsük elsőrendű kötelességünket mártírjainkkal szemben ! Prof. August Molnár 177 Somerset Street New Brunswick, N. J.08903
