Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-10-22 / 13. szám

1987 október 22. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN: „MEGSZAKAD A SZIVEM A FAJDALOMTÓL ADAM CHERNIAKOV NAPLÓJA -A vészkorszak előtt Varsóban élt Eu­rópa legnagyobb zsidó közössége. Az 1931. évi statisztika szerint 352.560 zsidó élt a lengyel fővárosban.A németek bevonulása után Adam Cherniakov (1880-1942) lett a zsidó tanács elnöke, ami a valóságban azt jelentette, hogy tulajdonképpen a gettó polgármestere volt. A borzalmak ideje so­rán írott naplója egyszerre jelent meg angol és német nyelven. A napló kilenc különböző, sűrűn te­leírt kis noteszből állt, melyek közül nyolc maradt meg. A szerző felesége, dr. Felicja Cserniakov átélte a náci terrort és megmen­tette a füzeteket. 1964 óta a napló eredeti­je a Jád Vásém Holocaust-dokumentum­gyűjteményének birtokában van. A napló első héber fordítását Izraelben adták ki 1968-ban. Ezt követte két lengyel kiadás, az utóbbi 1983-ban fontos széljegyzetekkel és kommentárokkal. A mostani kiadások részben azt vették alapul. A dr. Ludwig Fischer SA csoportve­zető, kerületi kormányzó, valamint a né­met városparancsnokság számára Adam Cherniakov volt a „zsidófelelős." Ez az ál­landó hatóságokhoz való szaladgálásokkal egybekötött pozíció idegőrlő, izgalmakkal teli, megalázó feladat volt. Itt azt is tekin­tetbe kell venni, hogy a 60 éves zsidó veze­tővel 30-40 év körüli személyek álltak szemben a náci hierarchiában. Cherniakov diplomás mérnök volt, aki többek közt Drezdában is végezte ta­nulmányait, így tökéletesen bírta a német nyelvet, amely imponált ugyan a perfid megszállóknak, de ugyanakkor egyformán rá is vonatkoztak a rendszabályok ,ő is meg­alázásoknak, meghurcoltatásoknak és le­tartóztatásnak volt nap mint nap kitéve. Hogy helyzete milyen kritikus volt, az egyik naplóbejegyzéséből kitűnik, amely megállapítja, hogy a német parancsnokság­nál való szokásos tárgyalása során ismét si­került minden incidens nélkül hazaérkezni^ Mint minden más zsidónak, a tanács elnöke is köteles volt a mágen-dáviddal megelölt karszallagot viselni. 1939 és 1942 között háromszor volt kénytelen lakást változtat­ni, mert a németek mindig szűkebbre fog­ták a gettó határait. A német hatóságok az összes varsói zsidót a gettóba kényszerítették, amely 450.000 lakosával borzasztóan túl volt zsú­folva. Ezek az összegyömöszölt szerencsét­lenek érthetően állandó feszültségben és fé­lelemben éltek. Cherniakovra hárult a fel­adat, ezeket az embereket megnyugtatni, akik minden ügyes-bajos problémáikkal hozzá fordultak orvoslásért. Ehhez még hozzájárult, hogy mindig résen kellett len­nie, mert a németekkel együttműködő kol­laborálok és besúgók még külön megkese­rítették életét. Bár állandó idegfeszültségben élt, naponta súlyos dilemmákkal kellett meg­birkóznia és a sok megpróbáltatás ellenére egy szóval sem panaszkodik és nem sajnál­­tatja magát. Józan lakonikus stílusában itt­­ott mégis megemlíti súlyos felelősségének és szellemi túlterheltségének fizikai kihatá­sait, mint hányinger, migrének, máj- és szívbántalmak, álmatlanság és egy állandó közérzeti bizonytalanság.Mert Cherniakov nem csak a varsói zsidóság közvetítője és parancsvégrehajtója volt a német közigaz­gatással szemben, hanem ő volt a gettó pénzügyi és gazdasági tanácsadója, valamint a zsidó kórházak és a még működő üzemek felelőse. így személyzeti kérdésekben, bér­­elszámolásban és általános szervezésben ő volt az illetékes. Amit a német hatóságok elrendeltek, azt a zsidóknak haladéktalanul végre kellett hajtani. így a zsidók voltak felelősek a get­tó utcáinak tisztán tartásáért, a gettó falai­nak felépítéséért és ezekhez a munkálatok­hoz nekik kellett az anyagiakat előterem­teni. A német gettókirendeltségnak, amely mindennemű gazdasági kapcsolatot a kül­világgal ellenőrzött, az ún. „transzerirodá-" nak is Cherniakov volt a zsidó felelőse. Ez­zel összefüggésben jellemző, hogy Gerhard Mende, a varsói gettó GESTAPO-referense még ostorát is a zsidó hitközség költségére javíttatta meg. Az ugyanis eltört, amikor a kényszermunkára ítélt zsidókat azzal el­verte. A német hatóságoknak állandó zakla tását és macerálását Cherniakov naplójá­ban „tűszúrásos játéknak" nevezi. így az orthodox zsidóknak levágták a szakállát és nem csak a templomokat zárták be, hanem a nyilvános imádkozást is megtiltották Mindennemű értéktárgyat, mint ékszert, szőrmét elkoboztak a gettó lakóitól. Ezen értékekért Cherniakov igyekezett enged­ményeket kicsikarni. Így többek között,‘a letartóztatott zsidók szabadonbocsájtását kérelmezte. A kormányzó hajlandónak mutatkozott e kérelemnek eleget tenni, amennyibena zsidók egy héten belül to­vábbi 1500 birkabőrt szállítanak. Mivel a zsidó közösség kasszái és bankbetétei szinte teljesen kimerültek, így elképzelhető, milyen hatalmas megerőlte­tésbe került ezeknek a követeléseknek ele­get tenni. Egy másik cinikus aktus volt, hogy a németek a gettó végleges rendszabályait, azok valamennyi kínzó és lealázó intézke­déseivel, éppen Jóm Kipur napjánlcözölték Cherniakowal. Alig telt el nap, hogy Cherniakov ne számoljon be naplójában valamely kataszt­rófáról. A túlzsúfolt gettóban tífuszjár­vány pusztít 1942 januárjában, amikor is 5123 személy pusztult el a kórban. A get­tóban katasztrofális éhínség uralkodott, amin akkor már nem tudtak segíteni. Nap mint nap számol be Cherniakov kivégzések­ről, amelyeket a németek a gettó lakóin végrehajtottak. Naponta hurcolják az em­bereket a Trabiinka II. nevű kényszermun­katáborba. 1942 január 20-án határozták el a hírhedt Wannsee-konferencián a zsidókér­dés végleges megoldását. Ettől az időpont­tól kezdve állandó pánikhangulat uralkodik a gettóban. Vészhírek szivárognak be, hogy más lengyel gettókban, többek között Kra­­kóban és Lublinban megkezdődtek a „kite­lepítések." Először bukkant fel a belzeci tábor neve. Azután befutnak a varsói get­tóba a magdeburgi, potsdami, hannoveri, gelsenkircheni, berlini, frankfurti zsidók. Őket követik a németországi cigányok. Cherniakovnak szállásról kellett gondol­kodnia és barátságos arcot vágni, amikor az újonnan érkezetteket üdvözli. A továbbiak­ban dícsérően nyilatkozik a német zsidók magatartásáról. ,A kibírhatatlan szenvedés és nyo­mor" (1942 május 29.) ellenére a zsidóta­nács elnöke nem adja fel a harcot. A gettó szépítésének érdekében kerteket létesít. Mindenekelőtt megkísérli a gyermekek („a kis élő csontvázak") szenvedéseit csökken­teni. Ezzel összefüggésben írja 1942 május 14-én: - szégyelem bevallani, hogy már régen nem sírtam ennyit: csokoládét szerez­tem számukra. — Ezenkívül mindnyájan kivétel nélkül megkapták levesadagjukat. Ugyanezen a napon még megkérdezte a Gestapo-pribékektől, hogy a rémhírek mennyire felelnek meg a valóságnak. Kitérő válaszokat kap, amikből semmit sem sike­rült kiokosodnia. 1942 július 22-én körülzárják a get­tót és 23-án megkezdődik a tömegdeportá lás Treblinka II-be, a lengyel földön létesí­tett megsemmisítő táborok egyikébe .Cher­niakov bevezeti naplójába: — 3 óra délután van, 4000 személy szállításra kész és négyre összesen 9000-re van parancsunk. — E be­jegyzés után egy órával a varsói zsidótanács elnöke ciánkálival önkezűleg vet véget éle­tének. Asztalán egy feleségéhez címzett búcsúlevelet találtak. — Azt követelik tő­lem, hogy népem ártatlan gyermekeit sa-KURZ IBOLYA (Genf): 500 évvel ezelőtt, 1478-ban hagyta el az utolsó arab a spanyol félszigetet. Lezá­ródott az a mór-zsidó kultúrkorszak, amely döntően befolyásolta az európai kultúra kibontakozását. Az 500 éves évforduló ér­dekes eseménnyel esett egybe. Az Európa Tanács Nevelésügyi és Kultúrális Bizottsága, valamint a Kultúra-, Művészetek és Tudományok Európai Ala­pítványa, Toledóban tartotta meg ezév ta­vaszán a zsidó-szefárád és európai kultúrá­val foglalkozó kongresszusát.Ez a találko­zás szolgált első lépésül annak a tanulmány­nak elkészítéséhez, amely „A zsidó kultúra hozzájárulása az európai kultúrához cím­szó alatt kerül vita alá az ezév őszén meg­rendezendő Európa-közgyűlésen. A máso­dik lépés az askenázi zsidó kultúra tanul­mányozása lesz. Toledó meghívását elfogadva, a Kon­gresszus szervezői vállalták,hogy a témával a legközvetlenebb kapcsolatba kerüljenek. Toledóban ugyanis — amely főszerepet vitt a zsidó-keresztény-mohamedán „aranykor" idején és ugyanakkor Ferdinánd és Izabella jóvátehetetlen elhatározásának emlékét is őrzi, a spanyol zsidók kiűzetését és a kitér­teknek az Inkvizíció kezére adását illetően — nincs helye mellébeszélésnek. Ebben a városban, amely oly gazdag zsidó múlttal rendelkezik, ma egy zsidó sem él. Casaroli kardinális által aláírt pápai üzenet üdvözölte a kongresszust. Az üzenet emlékeztet arra, hogy kilenc századdal ez­előtt Toledó volt a központja annak az el­ső, zsidó és keresztény tudósokból álló tár-A Demjanjuk-per vetítése sokaknak felka­varja a lelkinyugalmát. Bennem is fájdalmas nosz­talgiát ébresztett. Siratom az elveszített ifjúságo­­mat.A tenger szépsége, ragyogó kéksége vígasztal. A tengerrel beszélgetni lehet. Jobban meghallgat, mint az ember. S mintha távolról jövő suhogása választ hozna. Ügy tűnik, a tenger beszél hozzám, megvigasztal. Mosolyt csal az arcomra. Szép em­lékeket elevenít fel. Egy hajó-utazást juttat e­­szembe. Fiatal voltam, tele hittel, reménységgel, így mentem elébe az életnek, amely tele volt rö­gökkel... De a tenger mindig velem volt. Felnéz­tem az égre és vigaszt merítettem. Magányos vol­tam, de a természet szépsége és gazdagsága átka­rolt. Űj erőt öntött belém. Fiatal voltam, hittem, hogy jobb lesz. Hazajövök Izrael földjére és ez mindenért kárpótol majd. Tényleg, az itt elterülő tenger kékebb a morrtevideoinál. A nap itt mele­gebben süt, a madarak tollai színesebbek, a sirá­lyok körtáncai művésziesebbek.ltt itthon vagyok. Az évek elmúltak, de elégedett vagyok, hogy hazaérkeztem, kétezer évi vándorlás után. játkezűleg küldjem a halálba. Ezért nem marad más választásom, mint a halál. — Másnap még egy jegyzéket találnak íróasztala fiókjában: —Worthoff (SS Ober­sturmführer, a transzportfelelős) és kollé­gái megjelentek nálam és megparancsolták, hogy holnapra egy gyermektranszportot vagyok köteles összeállítani. Elvégre nem tudok ártatlan gyermekeket a biztos halál­nak kiszolgáltatni. Megszakad a szívem a fájdalomtól és gyásztól, ezért elhatároztam, hogy lelépek... — * Jó dolog, hogy ez a megrendítő napló minél több nyelven — és főleg németül — jelenik meg. Mert ezt mindenképpen tekin­tetbe kell majd venni a németeknek a múlt­tal való leszámolásuknál. Ma, amikor mind Németországban, mind máshol szerte a vi­lágon bagatellizálni igyekeznek a hitleri diktatúra rémtetteit, sőt azt még le is ta­gadják, — szolgáljon ez a napló vádló bizo­nyítékul. sulatnak, ahol latinra fordítottak arab filo­zófiai és tudományos műveket „hála az aranykor zsidó-szefárád költő-művészeinek, történészeinek, politikusainak, akik így je­len voltak az európai keresztény középkor gyökereinél." Ügy gondolná az ember, hogy nem esnék csorba az Egyház becsületén, ha egy­úttal elismerné azt a felelősséget is,amely ennek a kultúrának a kioltásában terheli. Bár kioltásról aligha lehet beszélni, tekintve a világ négy tájáról érkezett szefárád szek­értők életrevalóságát, sőt némi diadalérze­tét, amikor azt bizonyítják, hogy a keresz­ténység és az izlám a judaizmus mellékter­méke. A kongresszus hosszabban foglalko­zott a szférád tudósok „fordító" szerepé­vel arabról latinra, majd arabról spanyolra. Minden kétséget kizáróan sokkal többről van szó, mint egyszerű fordításról. A héber kultúra eredeti módon van jelen nemcsak a filozófiában, hanem az orvostudomány­ban, mathematikában és csillagászatban is. Azonkívül a zsidó fordítók egy, a tudomá­nyokhoz adaptált spanyol nyelvet alakíta­nak ki, elvont fogalmak kifejezésére szava­kat formálnak, a mondattant módosítják. Mindenesetre az első lépés megtör­tént azon a még hosszúnak ígérkező úton, amely el kell, hogy vezesse az európaikat annak a többé el nem felejtendő ténynek a felismeréséhez, amely szerint a kultúrájuk— amelyre oly büszkék — különböző forrá­sokból fakadt folyamatok találkozásából eredt. Elhoztam gyermekeimet, hogy az ő gyerekeik itt eresszenek gyökereket S erősen fogódzzanak meg az ősi föld talajában. Hogy gyermekeik sohasem legyenek hontalanok. S ne legyenek idegen ország lakájai. Ne gazdagodjanak meg a gazdanép nyo­­morán.ltt építsenek erős szociális alapokon nyug­vó szép hazát. Mint írva van: — Ember embert ne használjon ki. — A munkás fizetését ne tartsd vissza éjjelre: még aznap fizesd ki. — Kétszer ad, aki gyorsan ad. — Szeressük a szép Izraelt és erősítsük meg határait. A tenger megvigasztalt. SUSSMANN W. EDITH ‘■Ml* KÉRJÜK OLVASÓINKAT. HOGY ■KDETOMKET TÁMOGASSAK VÁSÁRLÁSAIK ALKAtMA VAL HIVATKOZZANAK LATUNKRA TOLEDÓ: AZ ÚJONNAN FELFEDEZETT KLILTÚRFORRÁS A TENGER MEGVÍGASZTALT

Next

/
Oldalképek
Tartalom