Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-09-29 / 12. szám
6 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 szepi. GAULI-GEMEtNER ERVNN SCHNAPP LEA: San Salvador és a magyar zsidóság Izráel az első államok között volt, amelyek segítségére siettek a földrengéstől sújtott san-salvadori népnek. Orvossággal, képzeit mentőcsapattal, élelmiszerrel. Jó alkalom ez arra, hogy megemlítsük: emberbaráti munkánkkal bizonyos mértékben < adósságot is törlesztünk ..» * A nácik által leigázott európai államok zsidósága flelett már megkongatták a vészharangot, amikor 1942 végefelé, Svájcban egy szerény, tapogatózó kísérlet indult meg, amelyből világakció lett ,s az európai zsidóság sorsára döntő kihatással volt. Egy középamerikai latin állam genfi főkonzulátusán fogtak segélyakcióba, mely azvtán — méreteinél, keresztülvitelénél és módszereinél fogva — valóban példájává lett az igáéi, önzetlen, áldozatkész mentési munkának. Ennek az akciónak a végrehajtása egy erdélyi magyar textilgyáros — hithű zsidó és rendkívül lelkes cionista — nevéhez fűződik, aki kapcsolatba került El Salvador középamerikai köztársaság diplomáciai képviseletével, amelynek Romániában tiszteletbeli attaséja letit. A romániai zaidóüldözések idején, 1941 decemberében Svájcba menekült, és a salvadori köztársaság genfi főkonzulátusán elnyerte az első titkári poziciót — írja Lévai Jenő, a pár évvel eeelőtt elhunyt vészkorszak-kutatp, a „Zsidósors Európában” című, 1948-ban kiadott 'könyvében. Mandel György, aki Georges Mantello néven mát*' 1939-ben kapott salvadorí állampolgárságot, Romániából magával hozta az ottan! zsidók keserves sorsáról szóló beszámolókat Svájcba. A nagy zsidóüldölzések napjaiban Bukarestben rejtőzködött, míg végül román századosi egyenruhában elérte a svájci határt. Genfbe érkezve, elfoglalta a Salvador! konzulátuson állását. Azonnal összeköttetésbe lépett a svájci zsidóság vezetőivel (közöttük magyarországi származásúak kai) és Saly Mayert, dr. A. Silbersteint, dr. S. Scbepset, dr. Ch. Poznert és a többieket informálta személyes tapasztalatairól és benyomásairól. Hasonlóképpen,* kapcsolatba lépett a zürichi főrabbival, dr. Cvi Taubesszel, a Hollandiából menekült S. Löwen stein főrabbival és más prominens személyiségekkel. Fivérével, Mandel Józseffel kidolgoztak egy tervezetet is. hogy miképpen lehetne segíteni a romániai zsidóságon, és különösen a Transznisztriába deportáltakon. Amikor 1944 március 19-én, Magyarország német megszállásával, az ottani zsidóság sorsa is megpecsételődött, Mandel György öccsével, Józseffel együtt mozgósítja a Svájcban található potenciális zsidó és nem-zsidó erőket. Felkeresték többek között a Nemzetközi Vöröskereszt vezetőit, valamint Monsignore Philipp Bernandini pápai nunciust is, akit igyekeztek rávenni, hogy XII. Pius pápán keresztül próbáljon a „keresztény Magyarország” vezetőire hatni az üldözöttek érdekében. Lévai Jenő kihangsúlyozza Mándel György munkáját. ír a magyal1 zsidóságnak*h juttatott menlevelek ézreiről, amelyeket El Salvador-i állampolgárságok formájában, a budapesti Palesztina Hivatalon és a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül juttatott el a Magyarországon életveszélyben lévő testvéreinek. Mandel-Mantello Bembe hívta meg értekezletre a svájci zsidóság vezetőit. Szuggesztív erejű meghívójából, melyet francia nyelven írt, egynéhány sort idézünk: „Uram! A győzelem útban van és végre remélhetjük, hogy semmi sem fogja megállítani. Utána .. • mi, zsidók, akik túléltük a szörnyű szenvedéseket, elsirathatjuk halottainkat. De vajon Európában hány testvérünk éri meg ennek a lidércá lomnak a végét és hány fogja felépíteni szétrombolt családi tűzhelyét? Ez egy kicsit öntől is függ. Uram, akinek ezt a levelet címeztem. Mert ön, ha akarja, részt vehet testvérei eery részének megmentésében ...” A továbbiakban a körlevél meg magyarázza a mentési munkálatok kivitelezését. „Százezrek ma még szabadok, de a Gestapo által ellenőrzött országokban élnek, ők képezik a túszok tömegét, akikre holnap a már megsebesült, de még meg nem ölt fenevad ráugrik, hogy vérrel oltsa szomját.” „Próféciát hirdetek — mondta és ismételte Hitler, minden idők legnagyobb bűnözője —, hirdetem a világnak, hogy a háború után nem lesz többé zsidó Európában!” Ilyen és hasonló mondatokat írt levelében Mandel György — Georges Mantello —. aki 1901- ben született Lekeneén, Beszterce-Naszód vármegyében. Családja a francia Elzászból származott Erdélybe. Nagyapja. Jacob Mandel, az ortodoxia egyik ismert papja volt. Édesapja. Baruch Mandel, n^ves zsidó tudós, aki feleségével és családjával Ausch witzban esett áldozatul a náci tébolynak. Az Erdélyben közismert lekencei Mandel-családnak mindössze három tagja élte túl a náci-fasiszta uralom borzalmait. Mandel-Mantello kezdeményezésére, dr. Cvi Taubes zürichi főrabbi összehívta az ügy iránt érdeklődő,- Svájcban élő személyiségeket. (Nagyrészük magyarországi származású volt.) Azután, hogy 1944 márciusában már megalakult a „Schweizerisches Hilfkommitte für die Juden in Ungarn” nevű testület, március 27-én cs 28-án Genfben két nagygyűlést tartottak. Egy küldöttség felhívta a pápai nuncius figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a katolikus Magyarországon a zsidó lakosságot fenyegetik. 1944 április 7-én, a Segélybizottság egy másik küldöttsége megjelent Bemben Harrison amerikai követnél és átnyújtott neki egy emlékiratot, melyet a bizottság a Szochnuttal, valamint a Zsidó Világkongresszus megbízottaival közösen készített el. Ebben az emlékiratban a Bizottság felhívja az amerikai kormány figyelmét a Magyarországon előállott fenyegető helyzetre és rámutat a szövetségesek részéről nyújtandó segély sürgősségére. Közben a magyarországi zsidók helyzete napról napra rószszabbodott. A magyar rádió, valamint sajtó egymásután közölte a súlyos rendeleteket, amelyekké^ ^magyar zsidóságot az állam ellenségéként a polgári közösségből kizárták, a férfiakat munkaszolgálatra vitték, a többieket pedig — gyermekekkel, asszonyokkal, aggastyánokkal egyetemben — gettókba zárták. (Ezután következett Auschwitz ...)' A magyar Segélybizottság ekkor a két Mandel-fivér javaslatára szükségesnek látta a genfi Nemzetközi Vöröskereszt segítségét is igénybe venni. Párhuzamosan a magyar Segélybizottság működésével, Mandel-Mantello most teljes erővel vetette magát a harcba az újonnan létrejött magyar vonalon. Ezrével juttatta el a magyar zsidósághoz El ; Salvador állampolgársági igazolványát. Semleges államok diplomáciai futárai segítettek a közvetítésben, de sikerült megszerez ni a Népszövetség néhány delegátusának a segítségét is, továbbá a svájci csehszlovák követnek, dr. Kopeckynek a közreműködését. Sokat segített a svájci pápai nuncius, akinek szintén módjában állott útleveleket Budapestre juttatni, elsősorban á budapesti Palesztina Hivatalhoz, az ott működő Nemzetköz! Vöröskereszthez, illetőleg * magyarországi cionista szervezethez. Vidékre, sajnos, már nemi juthattak el az állampolgársági igazolványok. aSOOOOOQQBOOCQOft KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HOGY MBtDGTfHNKET TÁMOGASSAK. VÁSÁRLÁSAIK ALKALMÁVAL inVAfKOZZANAK LAPUNKRA ......................................in »mm pii A BÉLYEGEK NEM HAZUDNAK... Jónéhány bélyeggyűjtő nagymamát ismerek, akik, velem együtt, számon tartják az első napon (first day) bélyegkiadásokat, hogy újabb sorozattal gyarapítsák Őfelségének, az unokának albumát. Élvezettel tölt el ez a „kiadás" (mind az új bélyegé, mind az ára), meg aztán hajt a kíváncsiság is: mit vagy kit ábrázol a bélyeg, „kiért szól a harang'" ezúttal. BenGurion képmása, születésének századik évfordulója alkalmából, nem volt meglepetés. Ez előrelátható volt. Egyébként az első napon kiadott borítékokkal szoktam lebonyolítani külföldi levelezéseimet is, abban a reményben, hogy történelmünk odakinn is érdeklődést kelt. Hiszen a bélyeggyűjtemény egyfajta történelmi sorozat is. Jómagam három albumot vezetek mindhárom gyermekem gyermekeinek okítására. S bizony az évek folyamán „látványos" történelemkönyvvé alakultak ezek az albumok, amelyeket ritka szabad óráimban szívesen nézegetek akár magam, akár az unokák társaságában. Miniatűr emlékek hőseinkről, háborúinkról, győzelmeinkről, ünnepeinkről, képek épülő országunkról, rabbikról, kormányfőkről, államelnökökről, művészekről: csodálatosan széleskörű ismerettárt nyújt egy ilyen album áttekintése. A legutóbbi Ben Gurion bélyeget nem mindennapi színhelyen szereztem be. Éspedig az 1986 évi, 13. országos bélyegkiállításon, Natanján. E kiállításon haifai ismerőseim közül három kitüntetett is volt: dr. Gergely André orvos ezüst érmet kapott nemzetközi orvosi tárgyú sorozataiért. Kovács Aladár, a HOH elnöke Vermeil (aranyozott ezüst) érmet nyert erec-jiszraéli judaika gyűjteményéért. S Danek-Kohn Ervint ismét aranyéremmel tüntették ki, ezúttal a vészkorszakbeli gettó-levelezőlapok és bélyegsorozatok gyűjteményéért. Ezt a sorozatot Mar- i tin Gilbert exfordi angol író, publicista és í SOÁ-kutató térképei alapján állította össze ; a gyűjtő. Az említett 50 éves Gilbert, az oxfordi egyetem professzora, Winston Churchill életrajzírója. Ez a nyugati intellektüel,1 a vészkorszak tudósa, aki feltérképezte Európa valamennyi gettóját, a legkisebbtől a legnagyobbig, megírta és vaskos kötetben i adta ki történetüket, ATLAS OF THE HOLOCAUST cím alatt. 1 Martin Gilbert az elnyomott, szabadságáért küzdő szovjet zsidóság legékesebb szószólója. A „refusenik"-ok (akiknek alijakérvényét a szovjet hatóságok több ízben elutasították s akik most állásuktól megfosztva tengetik életüket) sorsát és szenvedéseit gyakori látogatásai során személyesen tapasztalta. Gilbert elsősorban az ő számukra kér segítséget. Meggyőződése, hogy a nyugati közvéleménynek tiszta képet kell alkotnia arról, hogy mi megy végbe a Szovjetunióban. Ez volt a célja legújabb könyvével, amelynek címe: SHCHARANSKY, KORUNK HŐSE. Scharansky alijázása után pár hónappal már a könyvüzletek kirakatában láthattuk e könyvet. Miért választotta Shcharanskyt ? Valószínűleg azért, mert az ő életrajza a háború utáni szovjet zsidó nemzedék jellegzetes története. A kifogástalanul rendezett bélyegkiállítás minden látogatónak igaz élményt nyújtott. Útra tS NE FOOTS!
