Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)
1987-05-29 / 6. szám
1987 május 29. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARÍA - 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — ö arra gondolt, hogy ez ugyanaz a hang, mint Aldójé — ez volt kedvenc tanítványának a neve. Már találkozott az anyjával egy emlékezetes szülői értekezleten ... Jóformán senki nem nézett feléje, az ének nem főtantárgy, ő nem osztályfőnök — inkább csak azok a szülők, köszöntötték, akiknek a zenei-körbe jártak a gyerekeik és ismerték, egyik-másik érdeklődött — nem annyira az iskolai, mint inkább a körönbelüli előmeneteléről csemetéjének ... De ez az asszony várt rá, amíg mindenki elment, amig szabad lett, kezébe vette az ő kezét és azt mondja: „Az Isten áldja meg, hogy úgy istápolja az én árvám..." Annyi meghatottság volt a hangjában, olyan igazi érzés és olyan kendőzetlenül falusias volt a mondatszövése, hogy a férfit akkor elöntötte a melegség; a tetejébe volt egy olyan elképzelése, hogy ez most a kezére akar hajolni — s hogy ezt megelőzze, elég hebehurgyán ő rántotta az ajkához az asszony kezét — s amit sohasem tett meg senkivel — megcsókolta azt Nem bánta ezt meg — sem akkor, sem később — mert tudatosan is igazolta tettét — ez volt életében az első eset, hogy valaki értékelte odaadását, figyelmét és most valójában egyszerre ketten tették vele ezt — hiszen az asszony semmiről sem tudhatott a gyerek beszámolója nélkül... „Ahogy mi ketten összekerültünk" — mondta nevetve az asszony — „abból ki kell, hogy süljön valami meggondolatlanság. .— s végül is ő adta a férfi kezébe a kulcsot. „Jelet látok ebben — a hogy maga kezembe adta ezt a kulcsot” — mondta nagyon komolyan a férfi — „eddig úgy éltem, mint a szélkakas a háztetőn, csak a természet erői mozgattak és nem jutott el hozzám emberi hang — csak annyi, amit éppen a mesterségem megkövetelt..." — még hozzá akarta tenni, hogy most ezzel a kulccsal talán megtalálta a nyitját másfelé — eddig nem ismert kapcsolatokhoz, — de az asszony megelőzte: „Ha azt akarja, hogy felfogjam) mit is mond...” — mondta az asszony valami elképzelhetetlen bájjal, kérő hangsúllyal — „akkor sokkal érthetőbben kell velem beszélnie.. . Kakast mondott? Minden férfi kakas. Nemcsak maga...' Leesett az álla. Az ő tele érzéssel... tele szimbólummal elgondolása úgy elveszett ennek a nőnek az egyszerűségében, hogy egész más — soha el nem képzelt és fel nem tételezett — értelmet kapott, ugyanakkor... valami nagyon kézzel foghatót! „Nyissa csald ki az ajtót — akarom látni, hogy lakik". Készségesen nyitott ajtót, de közben jelezte: „Pokoli rendetlenséget fog találni...” A nő bessurrant előtte és felkattintotta a villanyt, majd hátraszólt: „Otthon vagyok ebben a házban, tudom hol van a kapcsoló — én pont maga lakásának megfelelő helységekben forgolódok, csak a felső emeleten. Az ablaknal van az én asztalom — ha délutánonként kinézek, mindig magát látom ... pipázik és bámul, pipázik és bámul... eszébe sincs felnézni, pedig néha úgy szeretném... fiatal vagyok én ám az özvegységhez... Aldo édes és nagyon közel van a szívemhez ... de nem csak szíve vani egy nőnek... úgye maga is tudja... és olyan komiszak a férfiak ... mosogatórongyot nem akarok magamból csinálni... amibe mindent beletörölhet mindenki... de magával... úgy belül, de nagyon igazánból.. . már végigcsináltam gondolatban mindent, amit egy házaspár az ágyban végigcsinálhat... le kellett ülnöm és össze ..." A férfi — úgy ahogy volt nagykabátban még — megfogta a nő fejét és úgy csókolta azt az őiszinte száját, olyan önfeledten és olyan erővel, hogy tudta, hogy fájdalmat okoz, de a nő nagyonis átadta magát ennek a fájdalomnak.. Egy óra... két óra... a jó Isten tudja mennyi id$ telt cl, amig az asszony öltözködni kezdett. „Nekem van ebédidőm... érted... a górénak az t?l>éd időben való munka nem túlóra... csak amit így este maradok ... hát ha neki nem túlóra — akkor nem dolgozom ... de de hazamennem sincs mire... Aldo a pajtásainál van, keres is egy pár lírát, hogy átveszi velük a leckét. .. még ilyenkor se kerül haza... ott is eszik, akiknél tanitgat. .. hát én egytől négyig alszom fent az anyagokon... ha akarod ... alvás helyett felvállalom nálad a takarítást... az ráfér nagyon... és akkor... amíg kellek neked — találkozhatunk ...” Az utolsó pár szót ímádnivaló kis leplezetlen büszkeséggel ejtette ki — megérezte, hogy a férfi nagyon ki voll. . . ki van éhezve ... arra, amit... és ahogy ő nyújtott neki... legalább nnyira, mint ő... A harminchárom év tartozéka volt ez a viszony is. Soha különösebbet! Ott volt télen és ott volt nyáron az asszonv, — nyáron feltűrte a szoknyáját és mczítlább mosott fel kívánatos volt, ahogy hajolgatott, de rászólt: „Várjál, amig befejezem a takarítást..." ö már egy fél év után feleségül kérte. „Én nem tudom neked megmagyarázni mi ez ..." - mondta a nő, az öröm legkisebb jelet nélkül már az ajánlatára — „de te okos vagy és megérted pár egyszerű szavamból is... Ént igazán „veled” vagyok az ágyban —de „nálad takarítok — én ezt csak így tudom mondani... tvharagudj... felesége csak olyan embernek lehetek, akinél „magamnak” takarítok, „magamnak” csinosítom a lakást, é.\ ez nem abból fakad, hogy nem lakok nálad... Látod? Nem is jön a számra másképp... Talán azért mert a boldogult ... az első férjem... aki elkccmcrgctt Sztálingrádig ;i kék olasz cg alól az orosz hóviharba, hogy ott lelje halálát, az olyan volt, ahogy egy magamfajta lány megálmodja. Az mindent „nekünk” szánt, „nekünk” vett — minden, ami a házban volt, az a „miénk ” volt az utolsó szögig. Én csak úgy tudnék nézni a te könyveidre — hogy a „te könyveidr — ere is lehet találni asszonyt, aki így rendezi be az életéi de én ezt nem tudnám elviselni. Ha találok valakit, aki ilyen lesz — már hogy én olyannak fogom látni — akkor jó, h.y nem özvegyen fogok megöregedni... cn nem akarok „.senkinél" sem lakni — csak a magaméban ..." (Folytatása következik) T*" MAGYAR FOGORVOS I Dr KALKÓ ILDIKÓ ÍA New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében ♦ I , ..-.............--- I | 97-52 64 Ave Forest Hills, NY. á »(közel a Queens Blvd-hoz az N és I GG földalattival) A Rendel minden nap | A előzetes bejelentés alapján. • FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK I •* t t r; * BONDING * Gyors javítások I | Telefon: (718) 275-7552 i A Biztosításokat elfogad i Dr. Péter J. Taryán Dr. Michael L. Fürst New Yorkban végzett, magyarul beszélő ügyvédek FÜRST, WEIN & TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás Üzleti szerződések— Vállalati jog— Végrendeletek Baleseti ügyekben ügyvédi munkadij kizárólag sikeres ügyintézés után 245«AST 81it ST. NEW YORK, NY 10028 (212) 628-0119
