Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-05-29 / 6. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1987 május 29. KAHAN KALMAN: MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A VILÁG SZELLEMI PIRAMISÁNAK CSÚCSÁN — Befejező rész — Az eddig legutolsó magyar-zsidó Nobel-díjas a hét közül, Elie Wiesel, való­ságosan megbabonázta Amerika félsziget­államát, a területileg Magyarországot más­félszer meghaladó Floridát, főleg a gyér zsidó lakosságú nyugati partvidéket. A ha­talmas sikerű és hatású február 3-i St. Pe­­tersburg-i, protestáns jellegű Eckerd-főisko­­lán történt fellépései után szintén az alig egyetlen évszázadnál rövidebb múltra visz­szatekintő St. Petersburg város egyik nagy színháztermében, majd a következő nap a szomszédos Tampa, nagy kikötővárosban hivatásos színészek interpretálták Elie Wie­sel, a zsidó nép egy harmadának kipusztítá­sát eredményezett vészkorszakért Istent „perlő" THE MADNESS OF GOD című, megrázó hatású színművét. A közönség ezúttal is közel teljes számban nem-zsidók­ból tevődött össze. A WIESEL-KÜLDÖTTSÉG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT ZARÁNDOKLÁS A TALLAHASSEE-I WIESEL-NAPRA Május 7, csütörtök d.e. 11 órai kez­dettel az örök napsugaras Florida fővárosá­ban, Tallahassee-ben tartott Elie előadást, amelyre a félsziget-állam valamennyi kerü­letéből külön autóbuszok díjtalanul szállí­tották a résztvenni óhajtókat. A méreteiben, külsőségeiben és a hallgatóságára gyakorolt hatásában egy­aránt rendkívül impozáns, a sajtó által tör­ténelmi eseménynek minősített Wiesel-fel­­lépés Florida állam kormánya, két törvény­hozó testületé, és Legfőbb Bírósága együt­tes ülésszakának keretében zajlott le. Elie ezenkívül felszólalt a Zsidó Federáció ün­nepségén is, amelyet a floridai zsidó szer­vezetek együttesen rendeztek. Wieselt az alapítása gyémántjubileu­mát ünneplő Hadassa augusztusi St. Peters­burgs előadásra nyerte meg, de az idei flo­ridai lista ezzel még nincs lezárva. A február 3-i Wiesel előadáson ké­szült hangfelvételt (és nyilván másokat is) különböző zsidó és nem-zsidó összejövete­leken is végighallgatták. Fentiekkel kívánom jellemezni azt az elbűvölő hatást, amelyet a hetedik magyar­zsidó Nobel-díjas nem kizárólag hallgató­ságára, de általában a közvéleményre gya­korolt. Ezt aligha lehet más Nobel-díjasról állítani. Hadd említsam meg itt a többi ma­gyar-zsidó Nobel di]ast,a teljesség kedvéért. AZ EDDIGI HÉT MAGYAR-ZSIDÓ NOBEL-DÍJAS Bárány Róbert orvos, a svédországi upsalai egyetem tanára volt: a szemmozgás idegmechanizmusának felfedezése alapján új gyógyászati fogalmakat fektetett le. He­vesi György a dániai kopenhágai egyetem elméleti fizikai intézetének professzora az izotópokra vonatkozó eredményeiért része­sült a kémiai díjban. A csupán anyja révén zsidó Nils Bohr Nobel-kitüntetettel dolgo­zott együtt. Eredményei révén vált lehető­vé az uranium atomtömegének szétbom­lasztása s ennek következtében az atome­nergia előnyösebb gyakorlati felhasználása. AZ EMLÉKEZETES 1979. ÉVI VARSÓI TISA B*AV Szeretném az Elie Wiesel-ről írt soro­zatot 1979 nyarán a vasfüggöny mögött tett látogatásának néhány jellemző epizód­jával befejezni, — egy newyorki szemtanú visszaemlékezése alapján. A varsói származású Tovia Preschel abban az évben a kánikula idejét szülőváro­sában töltötte. Közeledett Tisa B'Av, a két ókori zsidó állam pusztulásának gyásznapja, amelyet a vészkorszakban elpusztult édes­anyja Jahrzeit-jául is választott, nem ismer­ve a tényleges dátumot. Európa egykor leg­nagyobb zsidó közösségének városában azonban csak egyetlen kis imaház műkö­dött, az is akkortájt, tatarozás folytán zár­va. Egy szomszédos helyiségben csak nehe­zen lehetett MINJAN-t összehozni, ezért Nyugat-Berlinbe szándékozott utazni az emléknap tradicionális keretek között való megtartására. A néhány hithű öreg hitsor­­sos azonban közölte vele, hogy több ameri­kai zsidó túrista is időzik Varsóban: meg lesz a szükséges létszám valamennyi gyász­napi szertartáson. Az esti KINOT-sírámokhoz valóban 15 férfi gyűlt egybe és a vendéget kérték fel az előimádkozásra. Amikor befejezte és hátrafordult, legnagyobb csodálkozására az alkalmi kis imaház zsúfolásig megtelt. Az elkésettek között két brooklyni rabbit fedezett fel, valamint — Elie Wieselt, akkor még csak nyolc éves kisfiával az oldalán... Amikor a KINOT-hoz, hagyomány­­hűén, alacsonyra fordították ülésüket, Elie Wiesel, előadásaiból, interjúiból jólismert szenvedélyes hangján, mint előimádkozó nyilatkozott meg. Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 30 dollár díját m csekkben mellékelem O kérem számlázni Név-----------------------------------­Cím Elie Wiesel megjelenésének az volt az előzménye, hogy mint az amerikai Holo­caust-bizottság tagja, 58 társával, útban a Szovjetunió fel, Varsóba érkezett. Az ame­rikai ténymegállapító küldöttség aznap az auschwitzi haláltábort látogatta meg. Egy részük, Elie-vel élükön utolsó percben visz­­szaérkezett Varsóba, a többiek pedig Krak­kóba utaztak, hogy a híres REMÁ-temp­­lomban gyászolják Jeruzsálem pusztulását. A VILÁGHÍRŰ APA ÉS KISFIA AZ ŐSI SÍROK KÖZÖTT A reggeli imánál Elie és csoportja szintén jelen volt. Elie gyangéd hangja fo­kozta a hatást. Később az egész csoport a gettó területén volt Umschlagplatz-ra vo­nult, ahonnan Varsói zsidóit annak idején a marhavagonokba terelték. Ezután az ősi varsói zsidó temető meglátogatására került sor. Elie, Slomo Elisával mindenütt élen volt a sírfeliratok olvasásában. A gyermek mindúntalan előrerohant, hogy minél töb­bet láthasson. A temető a közel háromszáz­­ötvenezernyi zsidó Varsó utolsó maradvá­nya, a közösség utolsó tanúja. A Vígasztalás Szombatját az Elie Wiesel által vezetett népes küldöttség már Moszkvában töltötte, majd Izraelbe láto­gattak, ahova a legtöbb túlélő menekült. PÁRHUZAM WIESEL ÉS OSSIETZKY KÖZÖTT A híres new-jersey-i Princeton-egyetem ma már emeritus-tanára, Wigner Jenő új rádió­­aktiv elemeknek neutron bombázásával való létrehozásáért részesült a fizikai díjban, 1963-ban. Gábor Dénes 1947-ben fedezte fel a később holográfiának nevezett lencsenélküli fényképezést. A beregszászi eredetű Milton Friedman új gazdasági el­méleteiért, Isidor Rabi amerikai fizikus pedig 1944-ben a quantum mechanika te­rén elért, korszakalkotó felfedezéséért lett kitüntetve a legáhítottabb tudományos díj­jal. Befejezésül álljon itt a norvég Nobel­­díj kiosztó bizottság elnökének a kitünte­tést indokoló beszédéből egy résziét: Ma (1986 december 10.) pontosan ötven esztendeje annak,hogy a békedíjat egy német közéleti személyiség és béke­harcos kapta: Carl von Ossietzky. A legel­­lentmondóbb kitüntetés volt, amelyet va­laha valakinek odaítéltek. Az új náci rezsim erőszakosan bírálta a norvég Nobel-bizott­­ságot. Német polgároknak megtiltották a díj jövőbeni átvételét. A nemzetközi köz­vélemény megoszlott a díj odaítélését ille­tően. 50 évvel később, Ossietzky-vel ellen­tétben, aki nem élte túl az őt haláltáborba küldött rendszert, Elie Wiesel - túlélő ! A 17 éves korában felszabadult Elie Wiesel Abrahám és Izsák ivadéka megszabadult a Moriah hegyén való feláldozástól és ma megkapja a Nobel Béke Díjat. A haláltábo­rok szakadékaiból érkezett, mint hírnök, az emberiséghez — nem a gyűlölet és bosszú üzenetével, hanem a testvériség és a kien­gesztelés hirdetésével, amely eszmék hatal­mas szószólója lett. EGYMAGÁ T MEGNEVEZNI NEM ÓHAJTÓ ÓL VASÓNAK A NEWYORKI FIGYELŐ egyik rendszeres, de magát megnevezni nem kí­vánó olvasója méltatlankodó levelet inté­zett szerkesztőségünkhöz, amelyben Kahan Kálmán barátunk Elie Wieselről írt cikkso­rozata hangján és tartalmán ütközik meg, mondván, hogy a Nobel-díjas írót szemé­lyében akarja degradálni, nevetségnek, gúnynak kitenni. Csodálkozik olvasónk azon, hogy szerkesztőségünk helyt ad e cikkeknek, amikor a Figyelő mindig a leg­messzebbmenő elismerés hangán ír Wiesel­ről és kiemeli eredményeit. Olvasónk az egyes fejezetek címeit is sértőknek minő­síti és feltételezi, hogy cikkírónkat szemé­lyes irigység vezeti Elie Wiesel-lel szemben. Nem szokásunk névtelen levélre vá­laszolni, ezúttal azonban kivételt teszünk, mert tisztelt olvasónk, nyilván nem rossz­­indulatból, de kétségtelenül félreértette a cikkíró stílusát és nézetét. Meg kell ír­nunk, hogy Kahan Kálmánnál nincs na­gyobb híve Elie Wieselnek. Valóban őt Wie­sel megszállottjának kell tekinteni, aki, ha erre felkérnők, még jónéhány újabb cikket is megírna bálványozott földijéről. Az ol­vasó által bee sülét sértőnek, rágalmazónak minősített kifejezései a nagy író iránti sze­­retetéből sarjadnak és semmi sem áll távo­labb Kahántól, mint Elie Wiesel megsértése. Kérjük tisztelt olvasónkat, értelmez­ze e cikksorozatot a fentieknek megfelelő­en, mint ahogyan ezt maga Ehe Wiesel is értelmezi. ELIE WIESEL FLORIDÁBAN A Nobel-díjas magyar-zsidó íróról írt, fenti befejező közlemény kiegészítéséül az alábbi részleteket közöljük a St. Petersb­­burg Times május 8-i számából: A floridai törvényhozás két háza együttes ülést tartott, hogy meghallgassa Elie Wieselt. Csendes, gyengéd hangja mé­lyen megragadta a résztvevőket. Bob Mar­tinez kormányzótól a Legfelsőbb Bíróság és a floridai kormány tagjaiig, akik néma csendben hallgatták a nagy író szavait a vészkorszakról. Wieselnek nem minden szava volt hí­zelgő floridai emlékeiről. Visszaemlékezett a St. Louis hajóra, amelynek fedélzetén zsi­dó menekültek voltak, akiket 1939-ben nem engedtek partraszállni. Vészkorszakbeli szörnyű emlékei kö­zül két borzasztó epizódot említett: egy rabbiét, akit élve temettek el és egy anyáét, akinek két gyermekét, szeme láttára fejez­tek le a náci katonák Kievben, 1941-ben. Köszönetét fejezte ki Reagan elnök kormányának, hogy Waldheimet felvette a nem szívesen látott külföldéi listájára. A nagy magyar-zsidó író felhívta hall­gatóit, hogy mindenfajta üldöztetés ellen küzdjenek, legyenek azok gazdasági, vagy emberi jogokkal kapcsolatosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom