Newyorki Figyelő, 1987 (12. évfolyam, 4-15. szám)

1987-03-25 / 4. szám

1987 március 25. NEWYORKI FIGYELŐ 11 ALEX BONDY NAHARÍA — 1985 PÁRHUZAM — KISREGÉNY — Valószínűtlen, beteges mese ez az egész. Mint az egész élete. Úgy sodródott mindig, mint az a hófehér papírcsónak, amit egyszer egy felhőszakadás után egy útmenti árokba tett be, még hét-nyolcéves korában egy kirándulás alkalmával. Talán az volt az utolsó tervszerű tette, amit nem a sors sza­bott meg —< ahogy azt a csónakot hajtogatta a nyári ven­déglő taraszáról bemenekülve a sok beszorult vendégtől zsúfolt belső helység ablakpárkányán. Egész életének ez volt legszabadabb perce — megfeledkeztek róla, a sok felnőtt — teljesen ismeretlenül — kacagva és össze-vssza magyarázta egymásnak kit, hogy ért a váratlan eső. Apja hangját na­gyon messziről hallotta: „Kifordítottam a zakóm és a fejünkre dobtam...” — így mondta, igen, így futottak — őmaga szülei lábaihoz közel — összebújva, s ő egy pillanatra fel­nézve látta, hogy apja furcsán nézi az anyját, ahogy annak a testéhez tapad a nedves, fehér selyemruha. Ezt a tekinte­tet akarta akkor erőnek erejével elfelejteni, ezért furakodott a gőzölgő öltönyök és a csepegő szoknyák között az ablakhoz, ezért tépte ki egy földreesett menükártya utolsó, tisztán maradt lapját, ezért csinálta — ilyen felejtehetetlenre azt a csónakot... Az volt az első tudatos észrevétele férfi és nő viszonyáról és határtatlanul idegesítette vagy bántotta, vagy irritálta, hogy a szülei voltak a főszereplői ennek a jelenet­nek. Tizenéves korában egyszer felevenítette magában — az iskolai wécé padlóján talált, odanemillő füzetecskében lá­tott képek nyomán — felismerve a hasonlatosságot — és ak­kor, a kis öreg szakvéleményével már — megállapította, hogy nem csoda, anyja, aki még nem volt tizenhatéves, amikor férjhezment, huszonhárom lehetett, amikor ez történt — apja pedig közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz. Akkoriban minden srác erotikus meséket suttogott el kebel­­barátjának — nem csoda hát, hogy felvilágosodott volt c téren... Igen, az apja. Aki rázárta az ajtót, amikor gyakorolt, mert Paganinit akart csinálni belőle. A fene tudja... ha nem is éppen Paganini... de megállta volna a helyét a kon­­certterembenn is, igen a dobogón és nem a negyedik sorban ülve... no de mire odáig ért... addigra már csak annak örült, hogy nem veszik észre, hogy minden személyi igazol­ványa, a születésitől a bejelentő lapjáig — hamisítvány... Pedig, ha rájönnek — választ sem kellett volna várniuk, hogy miért csinálta... Akkoriban ez divatos — és ismert fajvédelmi trükk volt... hahaha, hahahaha ... Még ott... a Piazzán sem ... még ott sem tudta senki. Mennyi is ...? Lehet. ..? Lehet, hogy már harminc­­három éve...? Akkor miért...? Miért kisérti őt ennyi év után . .. és miért olyan kristálytisztán, olyan ... olyan elsődlegesen . .. olyan életszagú kiadásban ... Van valami döbbenetes abban, hogy mielőtt bejött a kórházba látta az Orgonavi Tágzást Nelson Eddyvcl és Jeanette Mac Donalddal és . .. „Vadonatúj kópia hir­dette a mozi.. . Istenem ... milyen kopott és ködös és esős is volt ez a vadonatúj kópia... ! De nem ... az o almaira a jo Isten se mondaná, hogy újrajátsszák .-. . Ez még csak nem is fel­vétel ! Ez a beállítás perce, ahogy a rendező beleszugge­­rálja a sztárokba az esemény hangulatát... így álmodik ő. Harminchárom éve — és clcg gyakran. De — meg kell adni — van benne valami.. . valami érthető is, hogy ez így alakult... Mert semmi... igen ... ez nem bebeszélés... semmi nem hatott úgy rá, mint a Piazza ... és az azt követő pár hónap. Ez az igazság. Addig az élete .. .? Hogy is mondja . .. egyhangú . . . ? nem... inkább cgycélú — ha lehet ilyet mondani, ha egy­általán van ilyen — igen, egycélú volt. Apja Paganinit akart belőle csinálni... és ő egyedül azért nem cllcnkczctí — mert anyja láthatóan és egyáltalán nem titkolva : — mu­latott ezen. Igen, el lehet mondani, százszázalékos biztonság­gal, hogy ő ellenállt volna apja akaratának . . . illetve nem tette volna magáévá apja törekvését, álmát, vágyát vele kap­csolatban, ha az anyja nem mulatott volna ezen, ha nem látta volna valóban nevetségesen kizárt dolognak, hogy belőle Paganini lesz... Ez az őszinte, minden mellékzöngétől mentes jókedv — fogcsikorgatásra késztette őt, néha — igazán el­mondhatja, hogy transzban gyakorolt, hogy megmutassa ... Az anyjának lett igaza... csak éppen nem a tehetségén múlott. Hanem a Piazza... meg, ami akkoriban még lesel t rá ... az volt a váltó, ami tévesen lett beállítva ... így siklott ki az élete ... így bizony ... No és az élete aztán? „Aztán" ... ? Az összeroncsolt ujjaival és az összeroncsolt életével ? Még szerencse, hogy már nem is várt tőle semmit. Igazán ... igzán... azóta nem érte őt semmi... leg­kevésbé csalódás... Vagy talán igen? Kicsit több megértést remélt? Mindegy. Szóval — azután? Eleget éhezett... szó se róla ... eleget fázott... igaz. A... de a legrosszabb volt, ogy nem tudott mit kez­deni magával. A baj ott volt, hogy még azt sem mondhatja, hogy el volt keseredve. Az elkeseredés is szül valamit — ha mást nem — egy ostoba, egy kiszámíthatatlan ... vagy nem beszámítható tettet... de... de tettet! ő — mint az az emlékezetes papirosénak — valószínűleg az sem érzett elkese­redettséget — sodródott, megpergett, majd mint a nyíl — de megszabott irány nélkül — szépen egyenesbe jött ugyan, de csak azért, hogy végül is elázzon. Pontosan — ha kell megesküszik — pontosan így tör­tént. A harminchárom év első szakaszában beleütközött egy tanárja a Zeneakadémiáról, végigmérte gyűrött ruháit, ami­ről lesirt, hogy azt nem mérték, nem vették csak adhatták a számára, írt egy pár sort egy kitépett noteszlapra — azzal beteljesedett a harminchárom év kerek története: — ének­tanár lett Ch.-ban. Bocsánat, még) valami: — az iskolai kó­rus karnagya és az iskola zenei körének tanárelnöke — úgy, hogy azért még se nem akárki. (Folytatása következik) I I I I I f ♦ MAGYAR FOGORVOS Dr KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendeltjében 97-52 64 Ave Forest Hills, N.Y. (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) Rendel minden nap előzetes bejelentés alapján. FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK HIDAK * GYOKÉRKEZELÉS (Root canal) PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI BONDING * Gyors javítások Telefon: (718) 275-7552 Biztosításokat elfogad I i Dr. Péter J. Taryán Dr. Michael L. Ffint New Yorkban végzett, magyarul beszéló ügyvédek FÜRST, WEIN & TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA Állampolgárság—Családi jog—Fizetésképtelenség Hagyatékok—Ingatlan adásvétel—Névváltoztatás Üzleti szerződések—Vállalati jog—Végrendeletek Baleseti ügyekben ügyvédi munkadíj kizárólag sikeres ügyintézés után 24542AST 81st ST. NEW YORK, NY 10028 (212) 628-0119

Next

/
Oldalképek
Tartalom