Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-03-10 / 3. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1986 március 10. ÉRDEMES TUDNI MUNKATÁRSAINKRÓL... Amint előző számunkban hírt adtunk róla, Kahan Kálmán, kitűnő munkatársunk Floridába költözött. A lakóhely-változtatás természetesen időt igényel, hogy mindennapi munkás életét a régi kerékvágásba zökkentse, könyvtárát használható állapotba hozza, stb. Mai számunkban ezért olvasóink nélkülözni fogják minden alkalommal rendkívüli érdeklődéssel várt rovatát, amelyben sorozatosan számol be az Amerika életében nagy szerepet be töltött »magyarzsidó tudományos, irodalmi és társadalmi személyiségekről. Kahán Kálmán barátunk és munkatársunk azonban megígérte, hogy munkáját töretlen buzgalommal folytatja.További tanulmányai lapunk legközelebbi számaiban már ismét közlésre kerülnek. •k Jelen számunkban közöljük dr. Feuerstein Emilnek Várnai Zseniről írt kiváló tanulmányának befejező részét. Ennek megjelenése egybeesik a szerző régen várt életrajzi tanulmánykötetének izraeli megjelenésével. A most megjelenő munkában Feuerstein doktor 75 kiemelkedő magyar-zsidó személyiség életrajzát közli. A mű rövidesen kapható lesz az amerikai könyvpiacon is és kiadóhivatalunk a megrendeléseket továbbítani fogja. Mint irodalmi pikantériát kell ebben a rovatban megemlítenünk, hogy dr. Roboz Ottó, kiváló washingtoni munkatársunk, a magyar közgazdasági egyetem doktora, a NEWYORKI FIGYELŐ VII. évfolyamának 4. számában (1982. április 6.) — számos világszerte ismert közgazdasági szakértő álláspontjával szöges ellentétben megjósolta, hogy az olajárak zuhanni fognak. Ekként a Newyorki Figyelő volt az első sajtótermék a világsajtóban, amely ennek, az akkoriban hihetlenül hangzó, de közgazdaságtudományilag mélyen megalapozott nézetnek hangot adott. * Dr. Katz József ügyvéd, jeruzsálemi neves munkatársunk legutóbb megjelent művéről: VÉRZIVATAROS IDŐK NYOMÁBAN, már több ízben hírt adtunk és részleteket is közöltünk belőle. Fáradhatatlan íróbarátunk nem teszi le a tollat, mert szent kötelességének érzi, hogy a világtörténelemben páratlanul álló barbarizmus tényeit megörökítse az utókor számára. * Az alábbiakban a hírhedt újvidéki tömeggyilkosságról készült írását mutatjuk be olvasóközönségünknek. AZ ÚJVIDÉKI MEGRÁZÓ JELENETEK 1942. január 22-re virradó hideg hajnalon Újvidék zsidósága a hírhedt „razziára” ébredt. A Duna jeges vizébe lőtt ártatlan zsidók halálhörgése a Duna-parti Országházig hallatszott. Bajcsi-Zsilinszky Endre, az egykori „fajvédő” tiltakozott a „törvénytelen” cselekedet ellen. Ezer meg ezer szerbet és zsidót lőttek a Dunába. Erről a tragikus napról .. razzia in novisade” címmel 1967-ben könyv jelent meg. A mű szerzője a szigetvári származású dr. Deák András jugoszláv zsidó orvostábornok, aki maga is szenvedő hőse volt a magyarok öldöklésének. Idézünk a könyvből: „1942. január 21. Hajnalodik. Hideg, sötétszürke, szokatlan reggel. Éles harangzúgás ébreszt álmunkból. A házmester jött be, nyilas ingben. így szólt: Az ablakok függönyeit hagyják leeresztve, és maradjanak a házban. A házból való kilépés további intézkedésig tilos. Még az utcára sem nézhetnek ki. Razzia folyik, szigorú, kíméletlen razzia.” Végül a „tisztogatás” harmadik napján a hatalmi közegek eljutottak hozzánk is. „Mindnyájan velünk kell, hogy jöjjenek” - parancsolta durván az altiszt.- Vigyünk magunkkal valamit? Élelmiszert, okmányokat, pénzt vagy ruhaneműt? - kérdeztem.- Pénzt és okmányokat igen. Egyébre nem lesz szükségük. Na gyerünk! Nincs időnk fecsegni. Előre! Feleségemen és leányomon csak vékony házi ruha volt. Kendőt és télikabátot akartak magukra venni, mert kint szokatlanul hideg volt. De az altiszt nem engedte.- Semmi kifogás! Majd meglátják! Télikabát nélkül is melegük lesz. Na gyerünk már! Őrjáratok zsidó és szerb lakosokat tereltek ki a szomszédos házakból. Az egyik házból a katonák durva átkokat szórva, szakállánál fogva rángattak ki egy gyenge, öreg, beteg zsidót. Mások a feleségét hurcolták ki, aki bátran és energikusan tiltakozott. Valahonnan egy katona futott elő, sisakkal a kezében, mely tele volt ezüstpénzzel. „Zsidópénz” - dicsekedett diadalmasan. Ott a nyílt utcán végigtapogatták a nőket. Teljesen gyanútlanul előhúztam pénztárcámat és valamennyi személyi okmányomat. Az altiszt elvette a pénzemet és a zsebórámat, az okmányokat pedig a tábortűzbe hajította. Felindulva tiltakozni próbáltam, mire az altiszt egy pofonnal elhallgattatott. A kapu előtt nagy, vérrel teljesen befröcskölt katonai teherautó állt, amely a Duna melletti strandfürdőhöz vitte őket” - írja a továbbiakban dr. Deák András orvos-tábornok. „... A fürdő bejárata előtti térségen mintegy kétezer ember gyűlt össze, zsidók és szerbek. Erős csendőr- és katonakordon zárta őket körül. Borzalmas jelenet volt, amit sohasem lehet elfelejteni. Embertömegek a kikerülhetetlen halál előtt! Mert arról beszéltek, hogy „likvidálás” miatt hoztak ide bennünket. Egyesek imádkoztak, mások kétségbeesett izgalmukban üvöltöztek és a hajukat tépték. A csendőrök és katonák puskatussal gyorsan helyreállították a rendet. Minden öt percben négy halálraítéltet eresztettek a fürdőbe. A kabinokban le kellett vetkőzniök és a vízhez, illetve a víz felett kinyúló ugródeszkához kellett menniök. A Duna be volt fagyva. A deszka alatt a jégbe nagyobb lyukat vágtak. A meztelen áldozatnak a deszkára kellett lépnie, az „államhatalom szerve” a nyakába eresztett egy puskagolyót, a szerencsétlen a vízbe esett, és a Duna hideg átja elvitte. Minden öt percben négy pisztolylövést hallottunk, és mi, a hallgatóság, mindig kevesebben és kevesebben lettünk. Az akció vezetője Zöldi volt, a budapesti katonai akadémia évfolyamán a rangelső. A túlfeszített idegek már nem reagáltak semmire. Engedelmesen járultak a halott-jelöltek a fürdő küszöbére, és minden öt percben szörnyű pontossággal ismétlődtek a lövések. Még tizenöt lépésre lehettünk a végzetes küszöbtől. Hirtelen borzasztó kiáltás verte fel a halálraítélteket a letargiából. Egy karcsú, barnahajú fiatal leánynak kellett volna a kabinba lépni, hogy levetkőzzék és azután meghaljon. A szerencsétlen teremtés halálfélelme váltotta ki itt, a halál küszöbén a drámai jelenetet. Az egészséges, fiatal, ártatlan gyermek elemi jogáért, az életéért küzdött. Mint egy vadállat akarta kitépni magát hóhétja karmaiból, de erőteljes csendőrütések gyorsan a padlóra kényszerítették.- Őrmester úr, kedves őrmester úr, legyen szíves ne öljön meg. Hiszen olyan fiatal vagyok, senkinek nem ártottam ...- Kuss! - üvöltötte az őrmester, és belerúgott, hogy újra elessen. A lármára előjött a fürdőből Zöldi, pisztollyal a kezében odalépett a lányhoz, és felemelte pisztolyát. A szegény lány átkarolta csizmáját, és kétségbeesett rémületében könyörögni kezdett neki: „Százados úr kérem...” Nem tudta a mondatot befejezni. Zöldi, a magyar hadsereg tisztje lőtt, és a fiatal, ártatlan lány, aki annyira szeretett volna élni, halott volt. Zöldi fontosságának tudatában megparancsolta: „Folytatni! Őrmester, gondoskodjék, hogy a rendet többé ne zavarják meg!” Elszörnyedve tekintettünk a leány holttestére, mely vértócsában hevert a fehér hóban. Mindegyikünk arra gondolt, hogy félórán belül mi is halottak leszünk. Ez már megváltoztathatatlan volt, és szinte már azt szerettük volna, hogy mindenen túl legyünk. Megszámoltam az előttem álló párokat. Mi voltunk a kilencedik pár. Tehát még negyed órát élhetünk, és azután már mindennek vége. Semmi félelem, semmi gond, semmi verés - semmi egyéb. Ekkor az öreg Izsák, aki Vinkovci zsinagógájának volt a nyugdíjas kántora, így szólt hozzám: „Kérem vezessen oldalra. Szükségletemet kell elvégeznem, és nem tudok egyedül menni.” Karomra vettem az öreget, feleségem és leányom pedig feleségét, a vak asszonyt vezették ... A továbbiakban dr. Deák András leírja megmenekülésének történetét, mely abból állott, hogy amíg az öreg párral a sor végén állottak, egy katonai autó érkezett, amelyből két magyar tiszt szállt ki. Bementek a fürdőbe, és Zöldinek azt az utasítást hozták, hogy a kivégzéseket állítsák le. Azt hisszük, hogy a fenti borzalmak leírása újabb vádirat a kakastollas barbárságnak, a vészkorszak sötét napjaiban tanúsított embertelen magatartása ellen. A 39 évvel ezelőtti újvidéki tömeggyilkosság: zsidósors Európa szívében a XX. század közepén a „keresztény” Magyarországon ... 000000090000000000 ooooooooooooo * 09
