Newyorki Figyelő, 1986 (11. évfolyam, 1-17. szám)
1986-12-23 / 17. szám
4 NEWYORKI FIGYELŐ 1986 december 23. KAHAN KALMAN: MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN HEGYEK VAJÚDTAK ÉS ...EGERET SEM SZÜLTEK... n. BETEKINTŐ RÉST A SZÁZARCÜ ZSIDÓ MÁRAMAROS KÍNAI FALA MÖGÉ Az első világháború végéig földrajzi és történelmi egységet, de etnikai és vallási differenciálódást elárult, örökhó fedte hegyektől övezett orszáqrész a XIII. század végétől minősült megyének (komitatus). A környező világtól évszázadok múltán is nem csak természeti válaszfalak, de százarcú,rejtélyes módon való elzárkózás választotta el még a kis bukolikus helységeket is szomszédaiktól. A vészkorszakig magas százalékarányban élő zsidóság még hatványozottabb mértékben különült el. Trianon teljesen elszakította Magyarországtól ezt a területet, amelyet hajdanában a sókitermelés népesített be. Egyes feltevések szerint őslakói bolgárok lettek volna. Máramarosszigeten ma is több bolgár család él. Az első zsidók a XVI. századtól szerepelnek történeti színpadán. Sorsuk bizonyos mértékben egybefonódott a többségi lakossággal. Trianon a Tisza baloldali felét, a folyó partján levő megyeszékhellyel a Nagy-Romániává előlépett királysághoz csatolta. Másik fele a megalakult cseh köztársaság déli tartományának lett nagyobb része, Kárpátalja elnevezéssel. Utóbbi a második világháború óta Szovjet- Ukrainához tartozik. Még van számottevő zsidó lakossága. Nincs kivándorlás. A trianoni elrendezés több jelentős helységet kettévágott. Előfordult, hogy szülők a község román részében laktak, kiházasított gyermekeik a másikban. A templom az egyik, a temető a másik oldalon. Ha a lakás a falu román oldalán volt, a megművelendő kis föld a cseh résznek jutott. A szétválasztott családtagok a vizen keresztül beszélgettek egymással... Szigetet is megfosztották a külvárosait képezett falvaktól, mint a sókitermelő Szlatina, vagy a három Apsa. A lakosság nyelve is különböző volt. A színmagyar Hosszúmező, Aknasugatag vagy Rónaszék színromán községek közé van ékelve. A New Yorkban működő Federation of Maramaros Jews in America kizárólag karitativ célokat szolgáló, LANDSMANNSCHAFT-okból összetevődő, százéves múltú szervezet izraeli fiókja által kiadott Máramarosi Emlékkönyv a Tisza mindkét partján elterült vármegye egészét lett volna hivatott megörökíteni, de az a fenti sajátosságokat és az egykori zsidó lakosság sorsát is meghatározott körülményeket eml(tétlenül hagyja. Sehol Európában nem oly élesek a város és falu közötti különbségek, mint Máramarosban. Ez külön tanulmányt igényelne az Emlékkönyvben, az okok feltüntetésével. A falusiak talán irigyelték a városiakat — gúnyolták, ravaszkodva lemosol vogták őket. A városi zsidók „leereszkedtek" falusi testvéreikhez, de fennhéjázóan viselkedtek velük szemben. Viszont segítették őket, hol alamizsnával a rászorultakat, vagy hivatalos ügyeik intézésében. A megyeszékhely és falvainak zsidósága közötti szakadékra mi sem jellemzőbb, hogy New Yorkban a mai napig külön szervezete van a máramarosszigetieknek. A Jewish National Club of Maramarossziget, amely pár év óta a Naqyvárad éskörnyékepáhollyal együtt az Amerika-lzrael barátság jegyében működő Bnai Zion keretében tevékeny és ehhez a máramarosi szervezet nem hajlandó csatlakozni. Formailag ugyan a szigetiek egy része szintén tagja a máramarosi federációnak, egyes „falusiak“ is résztvesznek a szigetiek rendezvényein, az elkülönülés azonban továbbra is fennáll. Elválasztja őket a nyelv problémája is. A vidékiek, főleg a régen ittélők már angolul, de főleg jiddisül beszélnek egymással, a magyar nyelvet alig ismerik. A szigetiek viszont, bár elsajátították az angolt, a jiddisről pedig leszoktak, inkább magyarajkúak., bár nem magyarnak, hanem zsidónak vallják magukat. Ha az a cél, hogy a túlélők, valamint a régi kivándoroltak újabb nemzedékei, leszármazol megismerjék származási helyük múltiát, sajátosságait, azok hátterét, mielőbb meg kall valósítani a SZIGETI EMLÉKKÖNYV-et. Mi vagyunk az utolsó mohikánok, — előrehaladt korban. Akik csak vendégeskedtek a kínai falként elzárt Máramarosban, aligha ismerhették azt meg. Elie Wiesel gyermekkorában csak a chéderek, Béth Hamidrások és szűkebb környezete EGY ELTŰNT VILÁG ZSIDÓI EGYMÁSSAL SZEMBEN A magyarosítási államhatalmi törekvés már a múlt század második felében Máramarosszigeten jogakadémiát létesített, katholikus és református főgimnáziumot és más középfokú iskolát, valamint magyar kultúrintézményeket. A város zsidó ifjúsága, az ultraorthodoxok kivételével — egyre fokozódó mértékben igénybevette ezeket - s ez egyre mélyítette a szakadékot a városi és falusi zsidóság között. Utóbbiak feltörekvő ifjai közül jónéhányan közelebbi és távolabbi városokba — legtöbben Csernovitzba vagy Nagyváradra jutottak el „szakmát'' tanulni, de inkább művelődni, magasabb szintre jutni. Ez sokaknak sikerült is. A mamák leányaikat „erkölcsféltés" okából homályban tartották. A vészkorszakig — a férfiakkal ellentétben — úgyszólván egyetlen nő sem emelkedett ki intellektuális síkon. A máramarosi falusi zsidó lakosság már másfél századdal ezelőtt, jelentős számban Amerika felé tartott. Egyrészük csak „pár dollárt" kívánt csinálni, maid otthon földet vásárolni. Mások meggazdagodtak a korlátlan lehetőségek hazájában. Leszármazottaik között sokan értelmiségi karriert futottak be. A városiak közül inkább csak a vészkorszak túlélőinek egy része jutott Amerikába. A legtöbben felszabadulás után Izraelbe kerültek. III. LEHET-E MÉG ELKAPNI A LEKÉSETT VONATOT ? viláqát ismerhette meg. Az Emlékkönyv anyagának összeállítását egyik kedves, tehetséges tanítványa doktori disszertációnak szánja. A rokonszenves ifjú azonban jóval a vészkorszak után jött a világra — Amerikában. A tervbe vett látogatás a pár zsidó lélekre zsugorodott Szigetre költséges, de kevésbbé hasznos vállalkozás lenne. Még az ősi temető sírfeliratait is alig volna képes kisillabizálni. Egyébként kedves barátom, a Tel Avivban élő Bruckstein Lajos, kitűnő tollú író rendelkezik a szigeti sírkövek fényképeivel, s bár szintén csak a vészkorszak küszöbén, serdülő korban került Szigetre Bustyaházáról, - az anyag és a sajátos szigeti szellem jó ismerője. Ugyanígy a nemrégen szintén Izraelbe jutott Wolf Tambur jiddis író. Befejezésül megemlékezni kívánok az egykori zsidó Máramaros múltjából nem mellőzhető színfoltról: Jacob Frank (1726- 1791) hírhedt álmessiás epizódjáról. A Máramarosszigeten akkortájt még elég gyérszámú és tudatlan zsidó közösség teljesen a nyilván nem épelméjű „megváltó" belyása alá került, aki a szomszédos Lengyelország területén „hódított." Frank Sabbatai Cvi (1626-1676), az egy évszázaddal korábban Európa jelentős részében nagy felfordulást okozott álmessiás reinkarnációjaként hirdette önmagát. A frankista hullám alatt az akkori szigeti zsidók is — kaftános. pajeszes, ideiglenes „hithű" katholikusokká vdlettek át. A tömeges áttérésnek messzemenő következményei is voltak, de hiányoznak a hiteles adatok. Amennyiben az emlékkönyv-bizottság phönix-madárként feltámadna poraiból, sürgősen kell, hogy nekilásson a gyakorlati munkának, egyéni, családi érzelmeket, irányzatokat félretéve. Az elmúlt két-három évszázad máramarosi múltjának, kultúrtörténeti sajátosságainak feltárása az egyetemes magyar zsidóság érdekeit is szolgálja. A környék leszármazottainak jóval szélesebb, művelt olvasótábor érdeklődésével lehet számolni. Ennek egyik legfőbb biztosítéka az Elie Wieselt körülvevő nimbusz lehetne. Azonosítom magam drága barátom, Schön Dezső aggályával: — Félek, hogy lekéstük a vonatot...— Itt, a floridai félsziget-állam, a napsugár-övezet eme kies helységébe visszavonulva, magyar vagy jiddis ajkaktól elszigetelve, — sajgóbban érzem a lelki fájdalmat... Vájjon utólérhetjük-e még a lekésett vonatot valamiképpen ? PÜSKICORVIN Hungarian Books and Records 251 E. 82nd St., Hew York, N. Y. 1002S HSA (82. és 83. Street kötött) Telefon:(212) 879-8893 (212) 734-3848 A világ legnagyobb választékú magyar könyvesboltja. Sok ezer magyar könyv, újság, hanglemez, hangszalag, Ikka-befizetés — Utazás — Képkiállítás — Filmvetítés. Látogassa meg boltunkat a New York-i magyar negyedbenI Postán is szállítunk. — Kérjen katalógust!
