Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)

1985-01-18 / 1. szám

1985 január 18. NEWYORKI FIGYEI ó 7 SZOMBATI SÁNDOR stockholmi levele: Egy harcos portréja alaposan "ki is toljanak" vele, behívták katonának és elküldték harcolni Algériába. A kormány ámulatára a háborút oly hevesen ellenző zsurnaliszta példaadó hősiességgel harcolt: előlép­tették. Miután leszerelt, könyvet írt észak-afrikai élményeiről "Hadnagy voltam Algírban" címmel. Az élményregény világsiker lett. Egyéni hangjával, tapasztalataival, többet hatott, mint az általa Irt összes vezércikk. Servan Schreiber ugyanis éveken keresztül ilyeneket írt: "Naponta tucatjával esnek el fiataj francia férfiak egy vesztett ügy szolgálatában." Könyvében pedig megrendítettek az efféle mondatok: "Francois hirtelenül a fejéhez kap, meg sem nyikkan, csak elesik. Golyó találta, félméterre tőlem." Nem vár semmi meglepetés: jóelőre tudom, hogy ez az írásom nem tetszik majd Dr. Hámori Lászlónak, akinek szép kertes villájában lakom Lidingőn, Stockholm egyik varázslatosan csöndes szigetén. Nem mintha őjobbat tudna írni, erről persze szó sem lehet, hanem mert más, az enyémével teljesen ellenkező stílus híve. Személytelenül ír, objektiven beszámol, vagy logikusan, érvet érvre sorakoztatva bírál, kommentál. Az ő írásaiban minden bizonyítható, az enyéimben, ezzel szemben számos az olyan elem, amelyről csak papírfavctője tanúskodhat, ő nem lobog. Szenvedélye hideg és megfontolt. Nem véletlen, hogy a Svenska Dagbladet — a svéd Times — Közép- és Dcl- Kelet-Európa kérdéseivel foglalkozó vezércikkírója. A lap tárgyilagos, tartózkodó, a dolgokat bizonyos magasságból megítélő magatartása igen jellemző az ő írásmodorára is. Meg is magyarázza, mi a két zsurnalisztikái módszer között az alapvető különbség. — Te Isztambul utcáin járva megállapítanád, hogy nem jól érzed magad és ezt a szubjektív benyomást meg is írnád. Én, miután ugyanezt konstatáltam, keresném a rosszérzés okait. Rövidesen rájönnek, hogy azért van, mert minden utcasarkon négy, állig felfegyverzett rendőr áll. Ne vitassuk most, hogy milyen okokból, hogy joggal-e vagy jogtalanul, de a látogató az ilyen ostromállapotot sejtető katonai készültség láttán nem érezheti jól magát... És mivelhogy minden cigány a maga lovát dicséri, . hadd állapítsam meg, hogy akár Angliában, akár Franciaország­ban, Németországban, vagy Magyarországon, — tapasz­talatból beszélek, — az olvasót a Human Interest vonzza. Amikor azonosítani tudja magát a cikk­íróval. Élményeit, kaland­jait, viszontagságait a sajátjá­nak tekinti. Egy példa. J. J. Servan Schreiber, amikor még a nagy francia hetilap, a párizsi "Express" főszerkesztője volt, éveken keresztül a logika fegyvereivel harcolt az algíri háború ellen. Aztán, hogy elhallgattassák, s hogy egyúttal M ég nem ismertem személye­sen, csak a cikkeit olvastam és tartottam azokat brilliáns zsurnalisztikái teljesít­ményeknek. Mindemegannyi bátor cselekedetnek. Kevesen harcoltak hozzá hasonló haláltmegvető kurázsival az ellen, hogy Magyarország végképpen orosz gyarmattá váljék. A véletlen úgy hozta, hogy 1948 márciusában Budapesten voltam,. Boldizsár Iván külügyi államtitkár abban a tisztesség­ben részesített, hogy hivatalos autót küldött értem szüleim lakására, a kocsiban egy valóban gentleman-ként viselkedő Dienes nevű ifjú diplomatával; (Mindketten bizonyára olvassák e sorokat, s talán emlékeznek is az esetre.) Nekem fogalmam sem volt, hogy milyen "rendkívüli eseményen" kell résztvennem. Qak a Sportcsarnokban derült ki, hogy a sokezer ember a Szociáldemokrata Párt rendkívüli nagygyűlésére jött el egésznapi fárasztó munkája után. A hangulat számomra nyugtalanító volt, nem értettem, mi készül. Amikor a pódiumra nagy taps közepette bevonultak a Pártvezetőség kizárólagos baloldali, tehát a kommunis­tákkal rokonszenvező tagjai, már éreztem, hogy merről fúj a szél. Ekkor minden oldalról mintegy vezényszóra kórusban megindult a kiabálás: — Kéth-lyre köte-let! Hámo­rira kötelet! Kélli-lyre köte-let, Hámorira köte-let! Marosán György, a "főpucs­­csista", aki úgy lépett a pódiumra, mint ökölvívóbaj­nok, aki éppen a ringbe ér, hogy ott ellenfelét véresre bokszolja, rekedten üvöltözött Kéthly és Hámori ellen, akiket "az amerikai imperialisták kémei­nek, a magyar munkásosztály esküdt ellenségeinek" bélyegzett. Ajánlotta, hogy négy "elvtársat" zárjanak ki a Pártból, Hámorit pedig "rúgják ki" a Népszavától. Az utóbbi, még aznap éjjel, két apró lánykával a karján, felesége kíséretében, csodával határos módon cl tudott menekülni Magyarországról. Honnan ez a hajthatatlan antikommunizmus? — fag­gatom. Hogyan magyarázza, hogy 1945 óta megtéveszthetet­­lenül világosan látta a helyzetet? — A háború alatt módom volt látni az orosz nép életét. Saját magam tapasztaltam, mit "alkotott" az akkor negyed­­százados szovjeturalom. Később szerény erőimhez mérten próbáltam megakadályozni, hogy a nyugati elhivatottságú, "vigyázó szemét Párizsra vető” —- ahogy Batsányi János mondta — Magyarország, minekutána "német gyarmat" volt — hogy József Attila szavait használjam — ne váljék afféle Ukrajnává... * Szökése után cgyideig Ausztriában élt, ahol a lapok természetesen nem voltak hajlandók Hámori szovjet­ellenes, tényfeltáró f, cikkeinek nyilvánosságot adni. Még jelen voltak a szovjet seregek. Svájcban a "Weltwoche", a németnyelvű hetilapok legjelen­tősebbje, vezető helyen közölte folytatásokban megjelenő leleplezéseit. Úgy látszott, hogy beérkezeti Helvéciában. Aztán mégis el kellett menmé onnan, mivel hogy a'‘ hatóságok menedékei nyújtottak ugyan neki, de megtiltották, hogy "idegen létére politikával foglal­kozzék." A következő állomás Svédország volt. Ott viszont halvány fogalma sem volt az ország nyelvéről. Előbb nyomdai segédmunkásként, majd városi könyvtárosként kereste kenyerét. Áíagda, a I felesége "hírlapügynökséget" nyitott. Ez afféle one woman show volt, — mindent ő csinált. Külföldről érdekes cikk- és képanyagokat szerzett, házalt velük a lapoknál. Azonkívül persze házát tartotta, két gyereket nevelt, főzött, sütött, mosott férjére, kislányaira. Ez volt, amiről irigykedve "emigráns aranyéletként" beszéltek Pesten egyesek. A sors általában elég lusta jószág, amikor arról van szó, hogy jobbra kelljen fordulnia. Hámoriék esetében, ha lassan is, de pozitív irányba váltott. * A második világháború után sokszáz magyarföldműves szegődött el mezőgazdasági munkára Svédországba. Hogy, hogynem a Gotland-szigeten élő magyarok tudomására jutott, hogy a fővárosban él egy honfi­társuk, iróember, aki érdeke­sekét tud mesélni arról, ami odahaza folyik. Hámori megtartotta előadását, beszá­molt arról, mint kerítik kezűkbe a kommunisták a hatalmat, s hogy miért volt kénytelen elmenekülni. Mindez egy péntek este történt. Másnap Hámori elment a Balti-tenger partját a sétálni. Ez az a pont, ahol Svédország tengeri úton csak alig kétszáz kilométernyire van a Szovjetuniótól. Jobban mondva, Litvániától és Lettországtól, amelyet az oroszok, Hitlernek köszönhető­en, a háború alatt bekebeleztek. A derék magyarok elvitték a látogatót a parti védőállások közé. Hámori zavartalanul megnézhette az ágyúkat, belátogathatott a fedezékekbe, az ott állomásozó svéd katonák és tisztek barátságosan elbeszél­gettek vele — a svédül már tudó földművesek *' tolmácsolásának hála. De voit, aki angolul is tudott. Mindenki1 készségesen megadott minden információt, egyetlen kérdés sem maradt válasz nélkül." Hámori szemük láttára mindenl - szorgalmasan feljegyzetté és a következő napokat Stockholmban azzal töltötte, hogy németül cikket Irt elképesztő tapasztalatairól. A cikket elvitte a nágy, konzervatív napilap, a Svenska Dagbladet szerkesztőjének. Másnap egész Svédország arról a cikkről beszélt, amelyet egy menekült magyar újságíró írt és amely eZ alatt a cím ‘‘alatt látott napvilágot: "Svédország a szovjet kémek paradicsoma", Az, akinek Pesten nyakába kötelet követeltek alig egy évvel azelőtt, nem sokáig Örülhetett az akkor neki óriásinak tűnő honoráriumnak, sem annak, hogy azelső siker után nyitva állt már előtte a nagy svéd napilap szerkesztőségének ajtaja. Már a cikk megjelenése napján szigorú idézést kapott. Nem sejtette, hogy hova, de amikor a hivatalos helyen fogadták, tudomásul vette, hogy a svéd honvédelmi minisztérium kémelhárító osztályának vezető­je előtt áll. — Tábornok úr, az az érzésem, hogy itt félreértésről van szó... —- mondta Hámori. — Nem én vagyok a szovjet kém, hanem éppen ellenkezőleg: én hívtam fel az önök figyelmét a veszedelemre.,. A generális nem mosolygott. — Dr. Hámori, mi ezt nagyon jól tudjuk. Csak azért kértem ide, hogy megkérdezzem: ha ilyesmi’á tudomásáré jut, miért nem fordul egyenesen hozzánk? — Tábornok uram, én újságíró vagyok és nem az önök informátora. A jövőben is csak a munkámat kívánom végezni, legjobb lelkiismeretem szerint... Ebben maradtak. De. amikor az állampolgárságot megadták neki, külön kihangsúlyozták érdemeit a svéd nemzetvédelem terén... * Számos könyvet írt — poli­tikait, regényt, ifjúságit, sőt világpolitikai lexikont is szerkesztett. •’ Lapja i megbízá­sából bejárja a világot, riportjait a többi skandináv ország újságjai is átveszik.'Minden jól volna, csak éppen a barátok hiányoznak, a nagy dumák, az észélesítő viták, Ezért keresi fel évente rendszeresen régi barátait Nyugat-Európában, ezért jön el hozzám Brüsszelbe is. Hogyan tartotta valamikor a pesti sláger? Hiába van palotád Budán, Pestre jársz a boldogság után... Szombati Sándor barátunk cikkét dr. Hámori László elhalálozásának első éves évfordulója alkalmával tesszük közzé. Loden of Austria FACTORY SHOWROOM Tfie only place in the U.S.A. specializing in a large variety of styles for ladies and men in quality Loden coats, capes and jackets. Made to order and Loden material by the yard also available. Vj5 West 72nd Street, 5th floor New York, N Y. 10023 (212) 362-7443 1 äISöv appointment only SELA INSURANCE 104-35 Queens Boulevard Forest Hills, N.Y. 11375 (Tel.:(718)896-3333 Első helyen álló biztosítási ügynökség New Yorkban ! Mielőtt megújítja autóbiztosítását, hasonlítsa össze árainkkal! LIABILITY: Brooklyn $ 417.00 Manhattan $ 363.00 Bronx $ 327.00 Queens $ 297.00 Hivatkozzék a NEWYORKI FIGYELŐRE, ingyen ajándékot kap !

Next

/
Oldalképek
Tartalom