Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-06-24 / 7. szám
1985 június 24. NEWYORKI FIGYELŐ 7 ASKENÁZI ERVIN SAKK ÉS POLITIKA —Zsidó származásúak nem kívánatosak a Szovjetunióban — Galüi-Gemeiner Ervin: A küldetésből vissza nem tért Goldstein Perecre emlékezve A jeruzsálemi Herzl-hegyi katonai temető, ejtőernyős parcellájában jelképes sírja van. Lehajtott fejjel tisztelegtünk, a magyarországi küldetésből vissza nem tért ejtőernyős Goldstein Perec <Ferkó) lakó nélküli sirja előtt. őt elnyelte az a nyilas Magyarország, melyben annakidején a zsidógyilkolás érdem volt. ★ Két hónappal ezelőtt, 1979 november 22-én, életének 86-ik évében tért meg népéhez Aba (Joszéf) Goldstein az újkori zsidó történelem egyik hősének az édesapja. Most, hogy egykoron daliás alakját magunk elé idézzük, elővesszük a Haifán, 1969 márciusában feljegyzett szavait: — Pesten a Kolumbusz-utcai iskolában volt összepontositva a kolozsvári csoport. Még csak nem is álmodtunk arról, hogy fiúnk Ferkó (Perec) akit Palesztinában tudtunk, velünk együtt a táborban van. Csak azt láttuk, hogy hátunk mögött suttognak. Mint utólag kiderült, a probléma az volt, hogyan tudassák velünk fiunk ottlétét, illetőleg egy nagyobb megrázkódtatás elkerülését amit az ilyen találkozás kiválthat. A vezetők úgy találták, hogy a találkozás elkerülhetetlen. A szülőkkel a család régi barátja Danzig Hillél közölte a hirt, mely főleg az anyára volt nagy hatással. Három év telt el amióta utoljára látták fiukat. A találkozás néhány órával a szülők Pestről való elindulása előtt történt. Danzig Hillél a szülőket felvezette a padláson bujkáló fiukhoz. Ezen a helyen utoljára s most már végérvényesen mondtak búcsút egymásnak. Az apa, mint azt nekünk mesélte, — még csak úgy-ahogy, de tartotta magát. Ezzel szemben az anya nem birt uralkodni érzései felett a drámai találkozás alatt. Szerette volna rávenni fiát, hogy csatlakozzon hozzájuk (a lehetőség meglett volna) de az apa tudta, hogy ez lehetetlen. Hiszen Perec katona akinek kötelességét kell teljesíteni — mondta feleségének Ráchelnek. E drámai találkozáson Ferkó-Perec elmondta szüleinek a Pálgi Joéllal való börtönbeni találkozását. — Édes fiam, edig biztonságban tudtunk, ügy tudtuk, hogy jó helyen, Erecben vagy. — Mért vállaltad ezt a nehéz feladatot? — kérdezte az apa. „Apám ha csak egy zsidó lelket mentek meg, annyi mintha egy egész világot mentenék meg” — válaszolta tömör egyszerűséggel, majd hozzátette, hogy „helyettük túszként németek vannak fogva”. Mint azt nekünk Aba Goldstein mesélte, tisztában volt ő azzal, hogy az utóbbi mondat csupán a szülők megnyugtatására szolgált. Beszélgetésük közben jött meg a parancs, hogy a szülőknek indulni kell. Az időhöz s helyhfez viszonyulva vettek érzékeny búcsút egymástól — s azóta sem látták egymást. A magyar-zsidóságra szakadt pusztulás 35-ik évében néhány mondatban emlékezünk meg Goldstein Perec-Ferkó rövidre szabott életútja egy-egy állomásáról, mint azt annakidején édesapja nekünk elmondta. Ferkó-Perec 1923 júlus 14-én született az erdélyi Marosludason. Szülei vallásos légkörben és ugyan akkor zsidó nemzeti szellemben nevelték. (Ez 21 évvel későbben megmutatkozott, amikor is nem akart szülei Bergen-Belsen-i csoportjához csatlakbzni, tudván, hogy ejtőernyős társa Jóéi bajban van). 1937-ben lépett a „Habonimba”, 1941 májusában pedig alijjázott. Az Alijjét Hánoár keretében másfél évet töltött Afikim kibucban, majd később Máágánhoz csatlakozott. 1942 decemberében aktiv ka tonai szolgálatra akart jelentkezni, chevrája azonban úgy határozott, hogy inkább a biztonsági keretbe lépjen. Mér akkor foglalkozott a gondolattal, hogy az európai küldetésre indulókhoz csatlakozzon. Kairóban kapta ejtőernyős kiképzését. Onnan jött kibucába elbúcsúzni a nagy feladatra váró indulás előtt. 1944 április 5-án Kairóból Olaszországba repült, majd nyolc nappal későbben ejtőernyővel Jugoszláviában ugrott le, ahol a partizánok között két hónapot töltött. Junius 19-én ment át Magyarországra. Röviddel szüleivel való találkozása után, július elején Pesten letartóztatták, majd nagy kínzások után, november 13-án Németországba deportálták. Utóljára 1944 december 8-án látták Oranienburgban s azóta nyoma veszett. Jona Rosen (Rosenfeld Gyula) ejtőernyős, aki annakidején magyar-nyelvű önkénteseket szervezett be az európai zsidóság mentésére, a következőket mondja : PereceJ. születésétől fogva ismertem. Egyideig oktatója voltam a kolozsvári „Hábonim”-ban. Csak természetes, hogy az elsők között volt, akihez fordultam. Gondolkodás nélkül igent mondott. Mindannyiunk közül a legfiatalabb volt, alig 17 éves korában éppencsak befejezte tanulmányait az Alijját Hán'oár keretében. Bátor és erős volt elhatározásában... Perec Goldstein izréeli sírhelye üres. Hősies helytállása például szolgálhat napjaink ideál nélküli ifjúságának... Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját csekkben mellékelem kérem számlázni Név-----------------------------------Cím A világ egyetlen országában sem olyan népszerű a sakk, mint a Szovjetunióban. 1948 óta, csaknem egyfolytában szovjet sakkozók nyerték a világbajnokságot. Csak 1972 és 1974 között volt az amerikai * Bobby Fischer a világbajnok. Így érthető, hogy a szovjet polgárok milliói űzik ezt a szellemi sportot. A sakkrajongók száma, akik a napilapokban és szakfolyóiratokban a különböző versenyek és tornák eredményeit kísérik figyelemmel, még ennél is nagyobb. A lakosságnak csak egy egészen kis hányada olvassa a Pravda és Izvesztija politikai vezércikkeit, vagy az „élmunkások sikereiről" szóló beszámolókat, amit a szovjet sajtó naponta részletesen közöl. Bár a fentemlített két pártlap példányszáma a legnagyobb a világon, de ami az egyhangúságot és unalmat illeti, a szovjet zsurnalisztika minden rekordot megdönt. A legtöbben csak a lapok utolsó oldalait olvassák, amelyen a sakkversenyek és labdarúgó mérkőzések eredményeit közlik. Ez a hatalmas érdeklődés a sakkozás iránt a szabad világ polgárai számára nem egykönnyen érthető. De a szovjet propagandagépezet nagyon jól tudja, hogy milyen fontos pszichológiai szerepet játszanak a labdarúgásról, a kosárlabdáról, műkorcsolyázásról, jégkorongról és más népszerű sporteseményekről szóló részletes beszámolók. Mert a Szovjetunió Kommunista Pártja a sportot egyszerűen politizálta és a szovjet élsportolók és sakkozók kiemelkedő eredményeit a szocialista rendszernek és a párt „atyai gondoskodásának" tudják be. Mind e buzgólkodás ellenére 1976-ig a szovjet propagandának a világhírű orosz sakkozók szempontjából nem volt sikere. 1948-1976 között ugyanis a szovjet sakkvilágbajnokok között egyetlen egy „telivér*' orosz sem akadt. 1948-tól 1957-ig a moszkvai zsidó Mikhail Botwinnik volt a világbajnok. Majd az ötvenes évek végén a félzsidó Szmiszlov nyerte a sakkvilágbajnokságot, míg 1960-tól 1961-ig a rigai zsidó Mikhail Tal hódította el a világbajnoki címet. 1963-tól 1968-ig végre a nem-zsidó — de nem is orosz - örmény nemzetiségű Tigran Petroszjan lett a világbajnok. 1969-ben a félzsidó Boris Spassky nyerte a világbajnokságot. Spassky azóta disszidált, Párizsban él, ahol felvette a francia állampolgárságot. Három évig tartott a dicsőség, aztán Spassky kénytelen volt címéről az amerikai Bobby Fischer javára lemondani. 1976-ban végre sikerült a szovjet propagandának elérni a régesrég áhított célját. Akkor ugyanis — hála Bobby Fischer - enyhén szób a - különc és szeszélyes magatartásának, Anatolij Karpov, valódi, tőzsgyökeres oiosz, a Komszomol (a szovjet kommunista ifjúsági mozgalom) központi bizottságának tagja lett a világbajnok. Fi scher ugyanis olyan lehetetlen feltételeket szabott, amelyeknek a FIDE (Nemzetközi ‘ IMIIM 4 4 4 • 4 Sakkszövetség) nem volt hajlandó eleget tenni. Ennek folytán Fischer nem volt hajlandó a világbajnokságot eldöntő páros mérkőzésre kiállni. Karpov küzdelem nél kúl lett világbajnok. Ezt a címet m.némáig tartja. Ez év márciusában feltűnő köz lemény jelent meg a világsajtóban: Flórán co Campomanes, a FIDE elnöke az azerbejdzsáni származású félzsidó Gari Kasparov (eredeti neve: Weinstein) és Anatolij Karpov között folyó világbajnoki döntő mérkőzés sorozatot azonnali hatállyal felfüggesztette és az eddigi eredményt megsemmisítette. Megjegyzendő, hogy a Nemzetközi Sakkszövetségben a szpvjet-blokk országai szavazattöbbséggel bírnak. A Karpov és Kasparov közötti világbajnoki küzdelem a múlt év szeptember 16-án kezdődött. Hosszú ideig Karpov vezetett 5:0-ra és mindössze egyetlen győzelemre volt szüksége világbajnoki címének megvédéséhez. Azonban éppen ezt az egypontnyi lehetőséget nem volt hajlandó Kasparov teljesíteni. Ezután ugyanis nem kevesebb, mint negyven mérkőzés végződött döntetlenül — ami a maga nemében az eddigi döntőmérkőzések szempontjából világcsúcsnak számít... Végül is a múlt év decemberében Kasparov megszerezte első győzelmét. Ezév január 30 és február 9 között újabb két Kasparov-győzelem következett, ami által 5:3-ra alakult az eredmény. A mérkőzés-sorozat felfüggesztése után a Moszkvában megtartott sajtóértekezleten — a tudósítók jelentése alapján — a 33 éves Karpov összetört, agyonfáradt, kimerült embernek látszott, aki arra hivatkozott, hogy ilyen „maratoni" mérkőzéssorozat eredménye nem lehet reális, ezért kérte a FIDE-től az eddigi eredmény megsemmisítését és a párosmérkőzésnek ezév szeptemberében való újbóli megrendezését. A 21 éves Kasparov szenvedélyesen tiltakozott Campomanes önkényes haiározata ellen és bejelentette, hogy megfellebbezi ezt a sportszerűtlen döntést. A továbbiakban felháborodottan számolt be, hogy hetekig állandó nyomást gyakoroltak rá a szovjet illetékesek, hogy adja fel a további játszmákat, ami által Karpov automatikusan megtarthatta volna világbajnoki címét. Röviddel, mielőtt Campomanes döntését nyilvánosságra hozták, a szovjet hírügynökség TASS már közölte, hogy a sakkvilágbajnokságért folyó küzdelem eredményét a FIDE megsemmisítette. Azt hiszem, ehhez mindennemű kommentár felesleges... Karpov esetéből világosan láthatjuk, hogy itt nem csak sakkról van szó. Hiszen a szovjet pártvezetők nyíltan tudatták a világgal, hogy Moszkvában nem a marxista nemzetköziségen van a hangsúly, hanem ott manapság orosz nacionalizmus dívik - -jókora antiszemita beütéssel. ................................................. m % é lfrntH*-$Ück C*/t. REAL ESTATE BROKERAGE MAMAOEMCNT • MOftTOAOCS JOHN H. MAUTNER IMI THIRD AVKMUC IHT. 7« - 77 •»*.» NEW YORK. N V. 100*1
