Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-06-24 / 7. szám
1985 június 24. NEWYORKI FIGYELŐ A MAGYARORSZ ÁGI VÉSZKORSZAK EGYES SAJÁTOSSÁGAI 01) A tanulmány első részéhez fűzőn bevezető jegyzetbe nyilvánvaló saajtóhi ba csúszott: A magyar szöveg első ízben, te- mészetesen 1984 és nem 1944 augusztuséban jelent meg folytatólagosan az' h Keletben. Olvasóink elnézését kérjük. Irta: RANDOLPH L. BRAHAM A zsidó vezető réteg fenntartotta hazafias állásfoglalását az ellenforradalmárok zsidó-ellenes rendelkezései láttára is. A háború szerencsétlen kimenetele okozta, ideiglenes eltévelyedéseknek tekintette azokat. Visszautasított minden „külső” beavatkozást ide értve a nemzetközi zsidó szervezeteket is, amelyek sérthették volna Magyarország szuverénitását. Optimizmusuk még inkább megerősödött a 20-as években, amikor Bethlen István gróf, a konzervatív-arisztokrata nagybi” tokosok és pénzmágnások képviselője lett a magyar kormány feje — ugyanazon osztály reprezentánsa, amely a háború előtt uralkodott. Gömbös miniszterelnöki kinevezése 1932 októberében egybeesett a nácipárt látványos választási győzelmével Németországban. A zsidókérdés ismét előtérbe került. Erőteljességben gyakran a revizionizmussal is vetélkedett. A nácik propaganda anyagának mintájára, a zsidókat parazitáknak, természetüknél fogva hazafiatlanoknak, a nemzet erőforrásai kiszipolyozóinak, bolsevistáknak állították be. E propaganda-hadjárat rövidesen azzal a követeléssel párosult, hogy a zsidókérdést radikálisan kell megoldani. A jobboldali radikálisok által időnként javasolt intézkedések a zsidók szakmai és gazdasági tevékenységének megszorításaitól egészen az országon kívülre való szabályos „kitelepítéséig” terjedtek-Bár célszerűségi és átmeneti taktikai meggondolások Gömböst arra késztették, hogy „revideálja” álláspontját a zsidókérdésben, az ő politikája volt mégis az előkészítője annak k katasztrófának, amely később Magyarországot és annak zsidóságát sújtotta, ő volt az, aki Magyarország sorsát szinte visszavonhatatlanul a náci Németországéhoz láncolta. Nemcsak letért árról az eszmei alapról, amelyet Beth len meghonosított» a nyugati demokráciákba és a Népszövetségbe helyezett bizalmával a trianoni „igazságtalanságok” orvoslását illetően, de Magyarország külpolitikáját egyvonalba helyezte a náci Németországéval és lehetőve tette ezáltal, hogy a Reich később behatoljotf és közvetlen befolyást gyakoroljon az ország életébe — minden vonatkozásban. Ezt nagyban elősegítette a félelmetes és valójában együttműködő jobboldali hataimi bázis, amelyet Gömbös alapított kormányzata idején. Nemcsak helyet tesíteni tudta az államgépezet polgári és katonai bürokráciáját saját embereivel, de — s ez talán még lényegesebb — sikerült neki a magasabb katonai kormányzatot, beleértve a vezérkart, fiatalabb, erősen nacionalista, németbarát tisztekkel feltölteni. A Harnfadik Birodalom látványos bel- és külpolitikai isikerei — beleértve az Anschluss-t, ami által Németország a határait Ma gyarországig terjesztette ki — nagymértékben a nyugati demokráciák rövidlátó megbékélési politikájának voltak tulajdoníthatók. Ezek a sikerek a következő magyar kormányokat arra indították, hogy még szorosabban ölelkezzenek n tengelyhatalmakkal. Fokoi<ttosan mind mohóbbak letiek Magyarország érdekelt té tételében Európa „új rend”. jének megalapításában., és mint a tengelyhatalmak aktív tagállama, igyekeztek learatni a náci revizionista - megtorló politika gyümölcseit. Bár ez a politika jelentős kamatokat hajtott és lehetővé tette, hogy Magyarország revizionis ta törekvéseinek egy részét, Cseh Szlovákia, Románia és Jugoszlávia kárára megvalósítsa, végered ményben katasztrófát jelentett az ország számára. Természetesen még katasztrófálisabb volt az ország zsidósága részére. Visszatekintve, a konzervatív, arisztokrata-dzsentri uralom meg lehetősen fellegekben járt. Azáltal, hogy a Harmadik Birodalmat magukhoz ölelték és szembeszálltak a bolsevizmussal és fő védőpajzsával, a Szovjetunióval, támogatták a revíziós törekvéseket, ezáltal ezek a kormányok csakhafhar az otthoni, jnég befolyásosabb jobboldali radikálisok karmai közé kerültek. Bár megvetették és féltek is tőlük, majdnem olyan mértékben, mint a zsidóktól — a magyar nácik nemcsak a zsidókérdés megoldásának szükségessége mellett kar doskodtak, de szociális forradalmat is kívántak létrehozni, amely majd véget vet a konzervatívarisztokrata elemek örökölt előjogainak. A kormányzati vezetők ezért arra kényszerültek, hogy a németekkel egyező mértékben, őket is lecsillapítsák. Valójában, ezek a vezetők áldásosnak tekintették, hogy a jobboldali radikálisok a zsidókérdéssel voltak elfoglalva, mert ez elősegítette, hogy elvonják a figyelmet a .nemzetet terhelő súlyos társadalmi és agrár problémákról. Ennek folytán készek voltak arra is, hogy egy sorozat zsidóellenes rendelkezést iktassanak törvénybe. Ez utóbbiak még drákóibbak lettek az 1938 és 1941 között bekövetkezett területi nyereségekkel. Azon felül, hogy három nagy zsidóellenes törvényt léptettek életbe — a harmadik a náci Németország nürnbergi törvényének legfontosabb rendelkezéseit fette magáévá — a katonakorban lévő zsidók munkaszolgálatának megkülönböztető rendszerét .iktatták törvénybe, s ezáltal a nácik által Ieigázott Európában egyedülálló intézményt vezettek be. • A különböző kormányok zsidó ellenes rendelkezései, amelyeket a keresztény egyházak vezetői támogattak, azokon az Illúziókon alapultak, amelyek az uralkodó élgárdát vezették a német megszállás bekövetkeztéig. Abban a hitben éltek, hogy e törvények beiktatásával, amelyek a zsidók gazdasági hatalmát és „káros” kulturális befolyását korlátozták, nemcsak megnyugtatni tudják a jobboldali szélsőségeket, amelyek az országot gyötrő társadalmi és gazdasági nyugtalanság talaján virágoztak, de egyben kielégítik a Harmadik Birodalmat és egyidejűleg még maguknak a zsidók [nak életbevágó érdekeit is védelmezik. Ez az elképzelés annak a szélesebb körű ábrándos feltételezésnek képezte részét, hogy Magyarország kielégítheti revizionista törekvéseit azaltal, hogy magáévá teszi a Harmadik Birodalom felfogását anélkül, hogy saját cselekvési szabadságát veszélyeztetné. A magyar zsidóság felső rétegei, beleértve az országos vezetőséget, osztoztak ezekben az ábrándokban; abban a meggyőző désben éltek, hogy a zsidó közösségnek a magyarság szolgálatában leélt hosszú történetét továbbra is elismerik és az ország uralkodó rétege megvédi alapvető érdekeit. Bár vonakodva, de számos zsidóellenes intézkedést tudomásul vettek, mint ante lyek „az idők szellemét” tükrözik és szükséges taktikai lépések ahhoz, hogy a hazai és külföldi szélső-jobboldaliak „antiszemita vitorlájából kifogják a szelet”. Afelé hajlottak, hogy magukévá tegyék a kormányzati vezetők okfejtését, amely szerint a zsidótörvények „a legjobb biztosíték az antiszemitizmus és a türelmetlenség ellen”. Ebből kövtítkezőleg meggyőződésük volt, hogy a zsidók biztonsága és jóléte szorosan kapcsolódik a konzervatív-reakciós uralom fenntartásához. És valóban, amíg az lirisztokrata elit maradt uralmon, a magyar zsidóság életbevágó érdekei viszonylag érintetlenül maradtak. Még akkor is, amikor Magyarország 1941 júniusában belépett a háborúba a Szovjetunió ellen. A kormány nemcsak, hogy menedéket biztosított sokezer lengyel é3 más menekültnek, beleértve kb. 16.000 zsidót is, de á|hatatosan ellene» te az egyre növekvő német nyomást, amely a zsidókérdés vég. leges megoldását akarta elérni. Amig a nácik, uralmuk alá hajtott Európában a zsidókat rendszeres módon pusztították, addig Magyarország továbbra is védelme alatt tartott mintegy 800.000 zsidót mindaddig, amíg független ségét de »facta el nem Vesztette. (Folytatjuk) A NEWYORKI FIGYELŐ az alábbi verset azok figyelmébe ajánlja, akik a közösségi feladatok érdekében való együttműködésnél előbbrevalónak tartják az egymás iránti gyűlölködés táplálásál. EMÖD TAMÁS MIÉRT HARAGUDTOK? Én nem tudom, hogy miért haragudtok, hisz ahova'mi, ti is odajuttok. Alig tíz-húsz év: jön a csend, a béke, megtelik dombbal kint a faluvége. Tövén a dombnak, virágnak, vetésnek, alvás a vége minden ébredésnek. Alig tíz-húsz év: porrá ülepednek odakint, akik itt ma tülekednek. Alig tíz-húsz év: odafent a padkán egy szegen nyű szét a ködmön s a kaftán Elnyűvik a bot, elpuffog a bomba, feldugja fejét a temetőgomba. Elmállik a csont, elporlik a bicska, én egy talicska, te is egy talicska. Eldühhen a düh, elhurrog az átok, sírfelirattá válnak a Plakátok. Jön az új Firma. Ez a rend, az úzus: ez ellen nincsen Numerus Klauzus. Huhogtál? — Hol vagy? Már nem vagy valóság. Meg se zökken az örökkévalóság. Öklöztök? üttök? út árkába rúgtok? Egy út, egy árok. Miért haragudtok?
