Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-05-31 / 6. szám
8 NEWYORKI FIGYELŐ 1985 május 31. FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY 32» EAST 79th STREET NEW YORK, N. Y. ltu:. Tel: 650-9435 Newmark Zoltán elnök Mautner Mimi alelnök Rovatvezető: MAUTNER MIMI AZ ANYÁNAK TETT ÍGÉRET AP0TE0Z1SA A június 5-én Atlantic City-be tenc:t’it autóbusz-kirándulás részvételi helyeit érdeklődő burátaink majdnem teljesen el-194b január 27, szombat délután 3 óia. MiVom lehér köpenyeges orosz előőrs érkezeit H k-nau irányából az auschwitzi láger fökapujá hoz, amelyen nagybetűs tábla díszelgett: ARBE 17 MACHT FREI - felírással. Sok millió ember lépte át eddig ezt a kaput Európa sok országából. Egy sem tudta, hogy mennyi éhség, kín, szenvedés és megalázás van e kapun belül és sátáni ésszel kiagyalt — ezer halál minden percben. A helyzet feszült ésbizonytalan várakozással volt teli. Egyszer valaki elkiáltotta magát: — Itt vannak az oroszok ! — A még visszamaradt ezer és néhányszáz ember a 19., 20. és21. blokkban az elállatiasodott, dermedt egykedvűségből a hang hallatára egyszerre emberré változott. Az arcok kipirultak, a szemekben a remény és bizakodás sugarai fénylettek. Egész életemben végigkísér az akkor hallott nyerítő, üvöltő hangzavar, amit kiváltott belőlünk ez a kiáltás, — belőlünk, emberi csúfságokból, amivé a lágerélet tett bennünket. 1944 június 6-án, a második világháború történetének e jelentőségteljes napján — A második front, a nyugati invázió kezdődött e napon — érkeztem ebbe a lágerbe. Ekkor még teljes üzemben levő halálgyár volt. Magyar, holland, belga, francia, olasz, stb. deportáltak érkeztek és a :en gyei zsidóság maradványaiból, más, keletebbie fekvő lágerekből, amelyeket az oroszok előnyomulása folytán kellett likvidálni. Június 3-án délelőttiekkor is szombat vnli) még sorban álltunk, hogy a bevagonirozáya in dúljunk. Ez volt a bihari zsidóság utolsó transzin- tja. Nagyváradon ez volt az utolsó lehetőség a menekülésre azoknak, akik ezt megkísérelték. De a hazugságokkal táplált, félrevezetett tömeg birka módjára vonult fel a marhavagon ajtajához támasztott deszkákon. Emlékszem erre a felszállásra: sokan rohantak ,,jobb helyet'" kifogni. Kassán nyitották fel a vagon ajtaját. Nem azért, hogy friss levegőt kapjunk, hanem a magyarok ekkor rabolták ki a halálba menőket utóljára, mielőtt a németeknek átadták volna őket. A zsákokba összegyűjtött értékek átvétele után csapódott a nehéz ajtó és felhangzott a német vezényszó: SS banditák vegyék át a lelépő csendőr b igmtiktól az élet és halál feletti hatalmat. Kattogott, rohant a szerelvény tovább utasaival, akik most döbbentek a valóságra: „Kenyérmező {'■ „A magyarok nem adják ki polgáraikat.í - minden hazugság volt. ’ A reggeli virradatban egyszer csak feltűnt a bed ótozott marhavagon kis nyílásán a kitekintőknek sokszoros villanyárammal körülvett, hatalmas, végnélküli lágerképe. Aztán jött a birkenaui rampa, a vagon-nyitás Akik balra mentek, azokat még aznap megölték, akik jobbra, azoknak éhség, gyötrelem, kín és borzalom volt osztályrészük és csak aztán pusztultak el. A véletlen összejátszása, hogy néhány százalék átélte, túlélte ezt a poklot. Nem akarok ismét a gázkamrákról beszélni, amelyekben néhány ezer embert zsúfoltak össze: gyerekeket magukhoz ölelő anyákról,akik a haláltusában összegabalyodtak, egymás hegyénhátán a plafon felé igyekeztek, — ahová a cyclon gáz néhány pillanattal később ért el. Sem azokról ) meggyilkoltak teteméből rakott hatalmas mág lyákról, amelyeket gödrökben égettek el, a krematóriumok túlzsúfoltsága miatt. A szif iliszes és oldalbárdos cigány legények ről sem, akik egy szekerce-suhintással két fejet is ^vágtak a sorban. A tarkólövésről, amely tizedelésnek indult, de minden hetediket kilőttek a sorból Jakabról, a hóhérról, akihez a notre-dame-i toronyőr film-figurája valóságos Adonis-számba foglalták már, ezért mindazokat, akik részlvenni kívánnak, sürgős jelentkezésre kérjük helyük biztosítása érdekében. menne, - az általa végzett akasztásokról és vízbe fullasztásokról, nyakba láncolt, mázsányi vasgo lyóval. Az őrtoronyról — anyák után kutató, leskelődő, munkára hagyott seidültebb gyerekeket célzó bitangokról. Ennek mindegyikéről vaskos köteteket lehetne írni. Már január 8-án megkezdték a tábor kiürítését. 4-6 ezres csoportokban indítottak Breslau iiányába. Gyenge, vékony csíkos ruhákban, kiéhezett, meg nyomor ított Aimbo lygó embet i f igu rák voltak. Fatalpú bakancsokban, amelyekben lépni is alig bírtak, száz kilométereket gyalogollak. Az úton, amerre elvonult a gyászos menet,le lőtt emberek hulláinak tömegei hevertek. Január 18-án fejeződött be a láger kiürítése. A lemaradottak különböző rejtekhelyeken megbújtak és az említett néhány blokkban a betegek sorsa bizonytalan volt. Beszéltek arról ia, hogy felrobbantják és felgyújtják az egész lágert. Január 23-án kihajtották a blokkokból minden kezét-lábát mozgatni tudó embert az udvarra. A sárga vinkliseket külön állították, elpusztításuknak végrehajtását mérlegelték. Néhány SS ácsorgott és fontolgatta a teendőt. Közben légitámadás előjelei mutatkoztak, majd hirtelen kámforrá váltak azzal, hogy adott jelre ebben a formációban sorakozzunk. Az SS élelmiszer-raktárak, pincék, már nupok óla fel voltak törve. A hatalmas raktárakban a még el nem szállított ruhák tömegeiben lurkáltak. A rendel saját magunk szerveztük meg A konyhán a raktárakból előkerült száraz tészrát főzték. Kenyér egyáltalán nem volt. De ezek már lukullusi lakomák voltak. Egyik nap néhány csellengő SS haladt át a lágeren. Ezek sortüzet adtak a konyhában dolgozó Háftlingekre. így telt el a hátralévő néhány nap január 27-ig. Közben visszavonuló Wehrmacht-katonák tévedtek be, akik a raktárakból ruhákat szedtek össze és más dolgok után-kutattak, majd továbbálltak. A halál szaga terjengett, a pirostéglás blokk folyósóján. Kint lassú, tömött pelyhekben hullott a hó. Az ajtó kijárata egy asztallal volt elzárva, amelyen egy árva ébresztőóra ketyegett. Néhány Háftling ődöngött itt. Mindenki a háromemeletes ágyakban feküdt, kivéve azokat, akik az elhagyott őrtornyokban „őrségben"" voltak. Ezeknek egyikétől hangzott el a sorsdöntő kiáltás: — Jönnek az oroszok ! — Január 27-ről vasárnapra, 28-ra virradóéjtszaka jóformán senki sem aludt. Mindenki mozgásban volt és tárgyalták a hazaindulás lehetőségeit. Ki mit fog kezdeni ? Hirtelen, a szabadság nagy lázában remélni hittük, hátha hozzátartozóink is előkerülnek. Január 28-án délelőtt tíz órakor léptem ki a már elvagdosott drótkerítésen. Egy csoporttal indultam el Krakkó irányába. Az elhagyott, nép télén Auschwitz utcáin, kihalt, néptelen falvakon keresztül vezetett utunk a városig. Orosz ütegek felállított vonalán mentünk keresztül. Az egyik jiddisül szólított meg és búcsúzóul megcsókolt. Itt ért utói egy lovasszekér, amelyben a máramarosszigeti törpék kuporogtak. Az iker-gyerekek csoportja jött teherautóval. Azokkal érkeztem Krakkóba. Keresztül a Kárpátokon, több heti utazás után visszaérkeztem kihűlt, kirabolt volt otthonomhoz, amit még üresen is, harccal kellett visszavennem. A temetőkben Európában sok sírfeliratot mos az eső és koptat a szél: 1944-ben a deportálásban meggyilkolt szeretteink hosszú, végtelen névsorát. I promised my mother. Ludvik Wieder. She ingold Publishers, Inc. Ára: 12.50 dollár. A vészkorszakról írt beszámolók, regények, tanulmányok és egyéb írásművek napjainkban tömegével látnak napvilágot. Hogy azonban Ludvik Wieder művének különös fontosságot tulajdonítunk, annak alapos oka van. Előfordult már ugyanis, hogy más becsületes foglalkozást űző ember írni kezd és egyszerre csak nagyhírű íróvá válik. Az azonban, hogy a newyorki ékszernegyed szívében működő, tisztes antik ékszerész rendkívüli művel lép az olvasóközönség elé, legjobb tudomásunk szerint, ezideig nem fordult elő. Egyéb körülmények is azt bizonyítják, hogy a szerző és mondanivalója nem mindennapi. . Az orthodox zsidó Wieder Tornáról származik. Művében leírja élményeit a magyar vészkorszak idején. Minden, amit közöl, még azok agyában is hihetetlennek tűnik, akik maguk átélték a borzalmakat. Ha a szerző regényt írt volna, akkor az olvasók nagy része elnéző mosoly - lyal követte volna az izgalmas, életveszéllyel állandóan tarkított történetet. Mivel azonban mindaz, amit az író közöl, szószerint igaz, munkáját a magyar vészkorszak fontos adalékává avatja. Eli Wiesel adta a következő ajánlást a könyv élére: — Ez a mű egy bátor túlélő emlékezetesjüktető tanúvallomása,amelyet mindenkinek olvasni kell, aki többet akar tudni a vészkorszak sötét időszakáról. -A vészkorszak irodalmában elmélye dő olvasónak szomorú, de vigasztaló, felemelő élménye lesz a könyv olvasása. Megrendelhető a NEWYORKI FIGYELŐ ki adóhivatalában is. W, DEUTSCH VÁRDA VERSEIBŐL EGY DEPOR TÁL T CSALÁDRA EMLÉKEZVE Ma felétek jártam, Jött elém a múlt, Ragyogott a csillag, A rózsa virult. Ámde hívatlan a Jelen ott terem, A Múltat kergetve S rám néz hirtelen. Léptére a csillag És rózsa mind lehullt. Valahonnan egy halk - Jaj - elszabadult, A szivemig futott S ott könnyekbe fúlt. (Nagyvárad, 1948 június 18.) BORENSTEIN A LEGJOBB TÁRSASÁGBAN UTAZIK! A AZ ÖNÉBEN ! Élvezze a legkitűnőbb étkezést legközelebbi repülése alkalmával. Tegye ugyanazt, amit tapasztalt utasok tesznek állandóan ! Kérjen kóser étkezést! BORENSTEIN kóser ellátását. Több, mint 35 éve a Borenstein nevet azonosítják a legfinomabb étkezéssel és az @ kóser ellátás legmagasabb minőségével. BORENSTEIN szállít kezdettől fogva minden EL AL- repölőút számára, amely a JFK-repülőtérről indul! Borenstein-koszt rendelésre is kapható. Szállítunk az ön hotelszobájába, kórházba, kereskedelmi üléstermekbe. A legfontosabb, hogy semmibe sem kerül, ha igényli cégünk reggelijét vagy ebédjét az ön repülőútján. Elegendő, ha utazás ügynökségét vagy repülőtársaságát felhatalmazza a Borenstein-koszt megrende- f)Q^ További tájékoztatásért és ingyen lésére. Ne felejts el a rendelést Bd «v • . iiS telefonáljon: nevünkre feladni, mert enélkül Ci*~ minden egyéb csak egyszerű C4rCM£ft& INC. w# ms (^) ié*é*ezés-DR. KATZ JÓZSEF (Jeruzsálem): ÍGY SZABADULT FEL AUSCHWITZ íA szerzőnek legújabban megjelent: VÉRZIVATAROS IDŐK NYOMÁBAN című művéből) J
