Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-04-05 / 4. szám
I 1985 április 5. NEWYORKF FIGYELŐ 7 BÚCSÚ DEL SCHEIBER SÁNDORTÓL Az alábbiakban, a budapesti ÚJ ÉLET nyomán, beszámolunk dr. Scheiber Sándor temetéséről és búcsúztatásáról.. A magyar zsidóságot ért mérhetetlen veszteségről Dán Róbert tollából az alábbi vezércikk jelent meg: Ércnél maradandóbb... A temetésről az Új Élet így számol be: mm. icüiisiü TIMETESE ősi rabbi család sarja, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid, Goldziher Ignác, Lőw Immánuel, Heller Berndt szellemi örököse, a magyar és a nemzetközi zsidó tudomány kiemelkedő egyénisége, a múlt fáradhatatlan kutatója, a jelen gondjainak enyhítője, a jövő formálója volt az iskolateremtő és fenntartó Scheiber Sándor professzor, az IGAZGATÓ ÜR. Férfikora az emberiség történetének legsötétebb korszakára esett. Húsz éves, amikor a barna pestis elöntötte Németországot és még harminc sincs a ragyogó képességű fiatal tudós, amikor hazájában másodrendű állampolgárnak minősítik. Családját, barátait, félve szeretett mestereit gázkamrákba hurcolták. Édesanyját szeme láttára lőtték agyon a nyilas gyilkosok. És mindezek után éppen negyven esztendeje egy romos országban, ahol még kísértettek az értetlenség és a félelem ár-, nyai, már tudományról álmodott. Fiatal-öregen évszázadok terheit hordozza, de vigasztalja a gyászolókat, segíti az elesetteket és szüntelenül tanul, hogy taníthasson. Az ország még alig tért magához, gond a mindennapi kenyér, de íróasztalán már formálódik a jövő magyar-zsidó tudományának programja. A nagy elődök műveit regisztrálja, részt vállal az újra életre hívott, egykori nagy hírű zsidó tudományos folyóirat szerkesztésében. Üjabb felfedezésekkel gazdagítja a magyar irodalomtörténetet, héber ősnyomtatványokról értekezik. elsárgult, százados oklevelekben keresi a régmúlt magyar zsidó történet nyomait és a középkori héber irodalom kéziratos emlékeit fedezi fel. Ekkor ismerik meg a hazai és külföldi tudományos folyóiratok szerkesztői, akikhez később évtizedeken át tartós barátság fűzi. Már ezekben a korai műveiben egyéni hangot ütött meg. A szakértőknek feltűnt biztos forráskezelése és hatalmas anyagismerete. Számára nem csak a választott tárgy volt a fontos, hanem annak teljes szakirodaima is. Nem csak megoldotta a kérdéseket, de tájékoztatta olvasóját a'kollégák véleményéről is. Ez a hagyományokban gyökerező és századunkban újra felfedezett követelmény volt egyik erőssége Érvényesíthette páratlan olva sottságát, megragadhatta a lényeget, hogy közérthető módon előadja azt. Otthonosan mozgott a klasszikusok és a modernek nyelveiben. Társaivá lettek a régi korok emberei, akikről ismerősként mesélt. Az Országos Rabbiképző Intézet tanáraként, majd igazgatójaként a tanterem mellett kedvenc tartózkodási helye a könyvtár volt. Szinte darabról darabra ismerte a gyűjteményt és kínos pontossággal utálta azokat munkáiban. Kutató munkájához apróbetűs, szűkszavú jegyzeteket készített. Elég volt számára egy emlékeztető szó, néhány folyóiratcím, rövidítés és itt-ott lapszám. Lenyűgöző memóriája számítógép pontossággal rendszerezte a különféle adatokat. Eredményeit már akkoriban is egyetemi katedrákról tanították. Eleinte sokan voltak körülötte, majd fogyatkoztak a társak és megszaporodtak a feladatok. A pércemberekkél szembeszállt, az ellenszegülőkkel vitatkozott, a barátokat segítette. Emberi hűsége megbizonyosodott, amikor újra dörögtek a fegyverek. Másutt talán nagyobb elismerés övezte volna, de csak Arany János magyarságával és József Attila hazájában érezte otthon magát A tűzből mentett üszőkből az ember méltóságával, a tudós konokságával intézményre való feladatokat vállalt. Parányi pergament darabkákról elcsent múlttöredékeket tárt a tudományos világ 'elé. Ezernyi eredménye közül is kiemelkedik a XI. századi Johannes-Obadjah, a szerzetesből lett zsidó éléttörténetének rekonstruálása. Életre hívta hazánk és a nemzetközi tudományos forláskiadás egyik legtekintélyesebb sorozatát a XIX. köteténél járó Magyar Zsidó Oklevéltárat. Újjászervezte az egykori IMIT Évkönyvet, megújítva az egykori szerkesztői koncepciót, megnyitotta azt felekezeti, világnézeti különbség nélkül minden értéket megbecsülve. Sorozatot hozott létre a magyar hitközségek történetét tárgyaló munkák számára. Egykor volt héber kódexek maradványaiból kibontotta a középkori magyar zsidó könyvkultúra történetét. Elméje fénysugarában rakta össze összeomlott épületek feliratait, böngészte ki százados sírkövekre írt egykori tragédiákat. Büszke vagyok arra, hogy mellette lehettem néhány budai sírkő előkerülésekor. Türelmetlenül ásta, kaparta az agyagos talajt és betűnként, soronként fejtette meg a földből kibukkanó feliratot. Kalapja elgurult, kabátja sáros lett. A szemerkélő esőben szemüvegén végigfolyt a víz. Csak a szeme ragyogott, amikor végre folyamatosan végigolvasta a szöveget. Megtanulhattuk tőle helyesen értelmezni a Biblia szavait, felismerni a keleti és európai népszokások közötti kapcsolatot, megérteni a magyar- és a világirodalom zsidó motívumait. Hozzásegített bennünket az ó- és középkori gondolkodók bölcseletének megismeréséhez. Elénekelte nekünk az első lejegyzett héber dallamot. ,A tudomány tisztelete, az írott szó ereje, a tudás univerzalizmusa — és a becsület vezették. Ezekkel avatta tanítványai hoszszú sorát emberré, rabbivá, tudóssá. Az értelem természetes közegét, a békét vágyta, erre oktatta hallgatóit, ezért sugárzott nyugalmat a szívekbe, hirdetett türelmet az emberek "között. Honnan merítette erejét? Mi vezette töretlenül előre a maga választotta úton? A válasz bonyolultan egyszerű. Egyike volt a kiválasztottaknak, akik számára a tudomány nem holt betű, hanem nagyonis élő valóság, a mindennapok tartozéka, az élet értelme. A megismerés vágya hajtotta az ismeretlen felé, majd a feltárt adatok vezették el újabb feladatokhoz. Ebben az állandó szellemi feszültségben olvasmányai és felismerései nyomán töltődött fel naponként, hogy folytassa, újra kezdje és soha ne fejezze be munkáját. Rendkívüli képességeihez töretlen akaraterő, önpusztító szorgalmához kiapadhatatlan tudásvágy párosult. Gazdag irodalmi munkásságát, a tudomány fejlődésére gyakorolt hatását róla írandó könyvek sora fogja tárgyalni. Ha már most keresni akarjuk legfontosabb mondanivalóját, talán nem tévedünk abban, hogy egyik legnagyobb tudományos érdeme, hogy A ravatalt négy lobogó lánggal égő kandeláber szegélyezte, amelyen dr. Scheiber Sándor professzornak, a Rabbiképző Intézet igazgatójának fekete lepellel borított egyszerű fakoporsója feküdt. Körötte koszorúk erdeje, amelyeket különböző szervezetek, intézmények és magánszemélyek küldtek. Gyászolók sokasága népesítette be a ravatalozó hatalmas épülete előtti nagy teret. A búcsúztatás a középső szertartási terem előtt ment végbe, mert a gyászolók és résztvevők többezres tömege nem fért volna be a zárt épületbe. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy dr. Scheiber Sándor hallatlan népszerűségnek örvendett és tisztelőinek tábora kiterjedt szinte a világ minden részére. Az elhunyt professzor i-.tnii ti «teletnek és megbecsülésnek méltó kifejezése volt, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Miklós Imre államtitkár, és Bai László főosztályvezető, a tudományos világot dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Harmatta János, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese és Szabolcsi Miklós akadémikus képviselték. Az egyházak és felekezetek reprezentánsai is eljöttek, hogy tisz'•degjenek a nagy halott emléke ■1 jtt. A Református Egyházat a judaisztikát bevezette a magyar nemzeti tudományok csarnokába, a magyar kultúrát pedig visszavonhatatlanul az egyetemes zsidó tudomány részévé tette. Életműve ezért is monumendr. Bartha Tibor püspök-elnok. dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, Tamás Bertalan, a Zsinati Iroda külügyi osztályvezetője, a Római Katolikus Egyházat dt Kacziba József püspök, az Evangélikus Egyházat dr. Nagy Gyula püspök, az Unitárius Egyházat Huszti János püspökhelyettes képviselték. A Szabad Egyházak részéről dr. Szakács József, a Magyarországi Szabad Egyházak elnöke, Viczián János, a Szabad Egyházak Tanácsa alelnöke és dr. Szigeti Jenő, az Adventista Egyház elnöke jelentek meg. A gyászoló családot, a vigasztalhatatlan özvegyet, a rajongásig szeretett leányt és férjét, az imádott unokát és a szerető fivért nagy tisztelettel és együttérzéssel vették körül a temetésen megjelent MIOK, BIH és KSZB elnökség, a rabbikar tagjai, a községkerületek és a vidéki hitközségek képviselői, a központi elöljárók, valamint az Ortodox Tagozat elnökségének tagjai. A délután 2 órakor megkezdődött gyászszertartáson az Országos Rabbiképző Goldmark kórusának férfi tagjai, Ádám Emil vezényletével elénekelték a „Ha Te Isten” kezdetű gyászdalt és a Hásém mó ódom-ot, majd Tóth Emil kántor a Siviszi kezdetű zsoltárt intonálta. tűm aere perennius — ercnei maradandóbb alkotás, míg a magyar és a zsidó tudományt művelik e földön. Méltók vagyunk-e megőrzésére, alkalmasak leszünk-e továbbadására? (Az egyes gyászbeszédekból részleteket legközelebb közlünk.) A gyászbeszédek elhangzása után a Jausév bőszészer kezdetű ima hangjai mellett a koporsót kollegái és tanítványai vitték a sírhelyhez, maid a: < hantolást követően a Kádist a/ elhunyt öccse, dr. Scheibei Lipót mondta el. rc T
