Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-08-26 / 11. szám
1985 augusztus 26. NEWYORKI FIGYELŐ 11 A napokban, Londonban vendég voltam egy vacsorán. Az ilyesmi már gyakran előfordult velem, hiszen járom a világot és mindenfelé akad jó ismerős, néha barát is. Angliai vendéglátómat budapesti ifjúságom idejéről ismertem, s a véletlen folytán mellette ültem a repülőgépen. Azt ígérte, hogy sehol Angliában nem ehetem olyan jót, mint házában. Felesége édesanyja most vándorolt hozzá Pestről. Addig csorgatta amúgyis köny- . v' nyen csorgadozó száj nedveimet, szombati Sándor míg elfogadtam a meghívást. ígéretéhez híven értem jött a szállodába harmadnap este. Szmokingosan, ami meglepett, dehát ha ..blektáj” legyen „blektáj”, ezen a tájon ez a módi, ,,előkelőén megy tönkre a világ”, tartják, sebtiben átöltöztem. Nem akartam persze, hogy miattam szégyenkezzék a kedves Kázmér, ha már ennyire fáradozik. Azt hiszem sohasem fogom már megtudni, hova vitt abban az irdatlan városban, amelyet joggal hívnak „Londonyországnak”, annyi azonban tagadhatatlan, hogy a ház, amelyben Kázmér lakik, nagy és fényűző módon van berendezve. Könyvet ugyan nem láttam benne — f .dig körülvitt, dicsekedve megmutogatott minden helységet, még azokat is, amelyeket én mellékesen elengedtem volna, s amelyekből több is volt, használatkész, szagosbott állapotban. A borjúpörkölt meg a galuska miatt tettem magam szabaddá aznap este, nem sejtettem, hogy díszes estebédre leszek hivatalos. Lassan kapcsoltam: nem én csöppentem egy örömünnep közepébe, hanem énmiattam történik ez az összejövetel. Világos: hisz cn határoztam meg a napot. A repülőgépben nem azt kérdezte tőlem Kázmér, hogy ráétek-e csütörtök este, hanem art, hogy mikor is volna egy szabad estém számára? Kilencen ültünk az asztal körül, csupa elangolosodott magyar, aki úgy keverte Petőfi nyelvét Byronéval, mint a Pestről érkezett mama a rántást. Csakhogy az utóbbiban több volt az íz, az öröm. Amikor a csokoládéval bőségesen megáldott rakott palacsinta végére értünk, házigazdám nagyot fújt, hátradőlt székében, felém fordult és azt mondta: — Kedves Sándor, most adjon elő valamit... Nem értettem. — Mit adjak elő, kedves Kázmér? Azt hiszi talán, hogy zsebre tettem valamelyik ezüst kanalat? A bohóc és a Nagy hahota volt a hatás. A jelenlévők, kivétel nélkül, hangosan kacagtak. — Jól kezdődik... — jegyezte meg egy talpig kopasz úriember az asztal túlsó végén. — Mi kezdődik jól? — kérdeztem. — Hát az izé... — felelte asztaltársam a dé'.i sarkon. Ez a felvilágosítás nem bizonyult teljesen kielégítőnek, mire az egyik igen íeiékszcrc/ett hölgy megmagyarázta, hogy mit is vár tőlem a London különböző részeiből összegyűlt díszes társaság. Nem kevesebbet, nem többet, mint hogy mulattassam. Mégpedig nem is akárhogy. A helyszínen rögtönzött szellemességeket — amelyekre mindenképpen számítoltak , vr-ami „mngánszámot” is elő kellene adnom. Mivelhogy n hölgyek és ural; azért jöttek rl, hogy viyaUjBot júpörköilöt galuskával otthon is találhatnak, küllőidről jött „szórakoztatót” kevésbe. * A hölgyek és urak ifjúságukban úgy tanulták meg, hogy az író afféle szegénylegény, éhenkórász valaki, aki Orüi, ha vendéglátóinak hála, megtöltheti bendőjét. Utána bolondozik, szellemi bukfenceket hány, nevettet, mulattal. A múlt századok históriájához hasonlatos lény, afféle vándor komédiás, aki Örül, ha valame'yik úti házba befogadják egy tál meleg étel erejéig. S amikor jó étvággyal elfogyasztotta; „produkálja magát”. „Előad.” Szomorú, de való tény az, hogy a huszadik század közepéig a legtöob író, Közép-Európa tájain, nem mindig járt tele gyomorral a város aszfaltján. Nagynevű Írókat ismertem, akik apámhoz jártak „egy kis szubvencióért”, ami persze igen megalázó művelet volt. A toll embereit szemérmetlenül kizsákmányolták, senki sem védte őket, szabad préda voltak, az újságkiadók, könyvkiadók kiszolgáltatottjai. Aki írói pályára lépett, egy életre eljegyezte magát a szegénységgel. Az író, aki jól keresett, saját házában élt és tisztes polgári életet élt, bizony ritkaságszámba ment. Az a szellemileg meglehetősen fejletlen, de megtollasodott társaság, amelybe, Ínyencségem csábításának könnyelműen engedve, belecsöppentem, még nem vette tudomásul, hogy nemcsak az ő gazdasági helyzete változott meg az utóbbi évtizedek alatt, hanem a szellem embereié is. A milliós példányszámban megjelenő nyugati napilap más tiszteletdíjat Íi/.í az Írónak, mint annak idején a néhány ezer pé!- jj ■.lányban eladott újság. Az a televíziós állomás, amelynek sok tízmilliós nézóje van, más honoráriumot tud fizetni, mint annak ideién a kis államban. FOGSOROK, KORONÁK ÉS HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSE EGY NAP ALATT!! ! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Mindenfajta fog- és idegkezelés Fogadás előzetes megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR. ROBERT ADLER fogorvos 5824 14th Avenue Brooklyn, N.Y. 11219 Tel.: (718) 436-8400/01 Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját CD csekkben mellékelem CZJ kérem számlázni Név------------------------------------Cím Lapunkban szívesen adunk helyet közérdekű vagy érdekes írásoknak. Nem közölt kéziratokat nem köblünk vissza. Hirdessen lapunkban kisugárzó, szegényes körülmények között működő rádió. Annak idején az író örült, ha „kisszakaszra” tellett neki a pesti villamoson, ma autón jár, mint minden más polgár. * Az a tény, hogy meghívóim bohócnak néztek, mélyen megdöbbentett. Talán azért, mert sohasem tekintettem magamat mulaltatónak, „entertainer”nek, mint számot; írótársam, akinek soha más célja nem volt, mint az emberek szórakoztatása. Ezek úgy tudnak írni és az!, ami éppen eladható áru, amire „harap a közönség”, ami kasszasiker. Nem becsülöm le őket, lehetséges, szorgalmas mesteremberek, becsületes munkával keresik meg a kenyerüket. Telefonhívásra házhoz jönnek, úgy húzzák, ahogy a vevő kéri. Cifrázzák is, szavamra. A szabó egy, vagy kétsorosra szabii a ruhát, ahogy tetszik kérem, vagy amilyen éppen a divat, (Divatnak nevezzük azt, amikor úgy öltözünk, mint mindenki. Mindenfajta egyéniséget kizárva.) * Kezdettől fogva mások okulására írtam. Belátom, nagy öntudatra vall, ha egy pelyhcd/őáJlú fiatalember, akinek ideje sem volt ahhoz, hogy élettapasztalatot szerezzen, másokat akar oktatni. De ifjú ember is felismerhet részleg igazságokat. És „ha Isten kezébe adta a tárogatót”, ha ezekről a részleg igazságokról tehetséggel tanúskodni képes, egész népet taníthat. Középiskolás, vagy magasabb fokon. * r grp.p..., . . n, ( afeijmefc műveit olvastam és akiknek közelébe kerültem, mind tanítók voltak. Egyik sem volt bohóc. Gyeiekembciként, rövidnadrágosan nagy emberek, nagy alkotók szavait szívtam magamba. Köztisztelet vette körül őket. Az utcán ismeretlenek megsüvcgelték őket. Az olvasók hálásak voltak. Ma egytől egyig halhatatlanok. Műveiken ma is épülnek nemzedékek. Hozzájuk akartam hasonlítani, hozzájuk akartam mindig méltó lenni. Nem hiszem, hogy akármelyiket fel merte volna szólítani valamelyik vendéglátója, hogy „adjon elő valamit”. Igaz, hogy nem is ült volna le bárki asztalához. Mentségemre szolgáljon az, hogy Londonban voltunk és nem Budapesten és az is, hogy igen S7eret«*m a hnrjnpörköltet galuskával. MAGYARUL BESZÉLŐ SZEMSPECIALISTA! Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerinti Dr. Thomas Steinmetz Fellow, American College of Optometrie Physicians Általános szemvizsgálatok, legmodernebb kezelési módszerek és legújabb technikai felszerelések. Specialista minden fajta kontakt lencsében és gyermekszemészeti problémák kezelésében I 1 320 - 52nd STREET 1 BROOKLYN, N. Y. 11219 I i >r \ |»jloltll HU Ml' t I H (71») 1 »5-0220 401 Broadway Lawrence NY 11559 (corner ol Washington Ave ) TOR APPOtNTMFNTSCALL (516)374-3320 Irta: SZOMBATI SÁNDOR
