Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-08-26 / 11. szám
NEWYORKI FIGYELŐ 1985 augusztus 26. „PRÓFÉTAKUTATÁS” MAGYARORSZÁGON Az alábbi, tanulmány számba menő írás a Hazai Tudósítások című, Magyarországon készülő kőnyomatos 1985. XXII. évf. 15. számában jelent meg. Feltűnő érdekességénél fogva a cikk teljes szövegét átvettük és itt közöljük. Jeremiás, az ótestamentumi próféta — emeli ki az újabb magyar Biblia-kutatásnem csupán keseregni tudott. Ellenkezőleg, honosabban küzdött a békéért, mint egyes kortársai a háborúért. Ez a Jeremiás-kép új a magyar kultúrában, amelyben négyszázötven éves hagyománya van annak, hogy valamilyen időszerűség kapcsán az írók párhuzamot vonjanak az ószövetségi zsidó sors és a magyar nép sorsa között. őseink a párhuzamot az elszenvedett vereség helyzetében találták meg. A 16. században meghonosodott siratóénekek, a jeremiádok előbb a protestáns prédikátorok, zsoltáros énekszerzők — Szegedi Gergely, Szkhárosi Horvát András, Sztárai Mihály és Kecskeméti Vég Mihály - tollán a Babilonba hurcolt zsidóság panaszszavával idézik a törökdúlást és rabságot. S csak később, a kuruc kor jeremiád-stilusú verseiben — a Cantio Tokainensisben (1697), a Jajszóban (1700)és a Szencseikódexekben- kap hangot az ellenállás gondolata. A magas költészetben századunk elején Ady Endre újította fel ezt a biblikus hagyományt. Az ő KRÓNIKÁS ÉNEK 1918-BÓL című versét csak öt év választotta el Kodály Psalmus Hungaricusátói,amely Kecskeméti Vég Mihály szövegével adta vissza az első világháborút követő összeomlás megrendülését. Ahogy közeledett a második világháború, a zsidó próféták ismét megszólaltak magyarul. Jónást a Jónás könyvében az öreg, nagybeteg Babits idézte, Radnóti Miklós háborús szorongásaiban Náhum prófétához fordult a Nyolcadik eclogában. Sajátságos módon az utóbbi évtizedekben az Ószövetség kora iránt nem az irodalom, hanem a történettudomány érdeklődik. Negyedszázada, hogy az ókortudomány nemrég elhúnyt hazai klasszikusa, Hahn István akadémikus a prófétákban a társadalmi mozgalmak szószólóit, ideológusait ismerte föl: a déli származású prófétákat, a parasztság vezéreit és az északi típusú prófétákat, akik maguk is előkelő származásúak lévén inkább vallásreformeri, semmint szociális programalkotói törekvésekkel tűntek ki. A magyar történettudomány legújabban egy lépéssel tovább ment, s elkezdte vizsgálni a prófétákat mint politikai értelmiségieket. Erről tartott feltűnést keltő előadást a Magyar Tudományos Akadémia Ókortudományi Társaságának idei közgyűlésén Komoróczy Géza, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem assziriologus professzora. A neves tudós elemzése tárgyául Jeremiás prófétát választotta, de nem a népsiratót, hanem a nagyhatású agitátort. Felfogása szerint Jeremiás a kritikai értelmiségi, az autonóm személyiség archetípusa az ókori Kelet vüágában. Az arisztokrata Jeremiás markáns alakja mintegy harminc éven át, i.e. 610 és 580 között nyomta rá bélyegét a kor megosztott zsidóságának szellemi életére. A gyengülő Asszíria ellen Jósiás király egy átfogó vallási reformmal kívánta feléleszteni a kihamvadt nemzeti öntudatot. A jeruzsálemi templomot újjáépítették. Távozniuk kellett onnan az asszír isteneknek, nap- és csillagkultuszoknak, a jövendőmondásnak és mágikus szertartásoknak. Ebben a megerősödő, úgynevezett jahveista szellemben nevelkedett Jeremiás is. Időközben azonban Babilon lépett Asszíria örökébe. Jehojákim, Júda akkori királya i.e. 603-ban nagybölcsen még meghódolt II. Nabukadnecár előtt, de néhány év múlva mégis szembefordult Babilonnal. A büntetés fiára, II. Jehojákimra sújtott le, aki apja váratlan halála után került gyermekként a trónra. Udvarával és a templom kincseivel együtt i.e. 597-ben Babilonba szállították. Júdában nagybátyja, Cidqijáhu vette át az uralmat. Vezetésével robbant ki az a fölkelés (i.e. 587), amely Jeruzsálem pusztulásához és a lakosság babiloni áttelepítéséhez vezetett. Jeremiás ezekben az években Babilon iránti engedelmességre intette honfitársait, s a száműzötteket is arra bíztatta, hogy szervezzék meg közösségi életüket az új viszonyok között.Komoróczy Géza előadásásában azt emelte ki, hogy Babilónia uralmi korszakában az értelmiség viszonylag szabadon fogalmazhatta meg véleményét, noha minden tagja továbbra is államilag fizetett alkalmazott volt. A többféle lehetséges szellemi magatartásból Jeremiás a kritikai gondolkodást testesítette meg. Szembefordult az udvarral és a nép többségével, akik a visszaszerzett szabadságtól megittasulva szem elől tévesztették a külpolitikai erőviszonyokat. Jeremiást már első beszéde után kitiltották a templomból. Ö azonban - az üldözött utcai prédikátor - egy könyvet diktált tanítványának: Báruknak, aki azt nevében mégis csak felolvasta a templomban. - Hódoljunk meg, hogy megmaradjunk ! — hirdette Jeremiás. Ezzel az elvével olyan véleményt képviselt a nemzeti és birodalmi politika erőterében, amely nem csupán kortársainak volt szokatlan, hanem teljesen ellentétes azzal a képpel is, amely róla a magyar kultúrában hosszú évszázadok alatt kialakult. TÁRCA JACK HAHN: SZABADSÁG Dávid Moszkvában született. Az óvodában csendes, sem nem víg, sem nem szomorú, majdnem szótlan kisfiú volt. Az óvónéni sohsem tudta, figyel-e a mesére, amit a nagy könyvből felolvasott, vagy másról, messziről álmodozik. Mivel Dávid nem zavart senkit, az óvónéni nem gondolt arra, hogy megismerje Dávid igazi egyéniségét. Ez így tartott a negyedik osztályig, de azután alig lehetett Dávidot rábírni, hogy maradjon rövid időre csendben. Dávid sokat és sok mindenről beszélt. Amikor az volt az érzése, hogy szülei, akik hallgatták, nem értették meg, mit próbál elmagyarázni, ismét csendbe burkolódzott és figyelmesen hallgatta, amit a felnőttek mondanak. Már a gimnázium 4. osztályát látogatta, amikor újra kezdett beszélni - furcsa dolgokról, mint „tiszta gondolat", amit senki, semmi nem képes elpusztítani. Az egyetemen már hangosan kimondta a szót, amire mindenki gondolt, de senki sem merte kimondani. Ez a szó: a SZABADSÁG volt. Észrevette, hogy számos barátja kerülni kezdte társaságát. Dávid nem haragudott és nem sértődött meg, de egy időre ismét elcsendesült. Nem kísérelte meg meg: magyarázni gondolatait, álmait, de erre nem is volt ideje, mert beiratkozott a híres moszkvai Természettudományi Egyetemre. Boldog volt, mert megvalósult álma: tanulhatott és ezáltal gondolkozhatott. Újabb barátokat szerzett, akik figyelmesen hallgatták értékes szavait, amelyek pódiumról isjól hangzottak volna. A szabadságot lehet megbilincselni, megtaposni, de megölni soha. Dávid szerette Oroszországot, mert ott született, tanult és orosz volt az anyanyelve. Sokat foglalkozott Sallyval, aki Angliából jött az egyetemre tanulni - mind kevesebb természettudományt, de annál több olyan dolgot, amiből Dávid megállapíthatta, hogy amit Sally csinál, egy szóban összefoglalva: kémkedés. Dávidot ez nem nagyon érdekelte, de az angol nyelv annál jobban, mert angol nyelvű könyvek, folyóiratok diáktól diákig vándoroltak az egyetemen. Dávid és Sally nem voltak szerelmesek egymásba, de szerelmeskedtek — rövid ideig, ezután azonban órákig beszélgettek angolul ami által Dávid tökéletesen megtanulta az angol nyelvet. Szorgalmasan olvasta a tiltott folyóiratokat és hallgatta a meg nem engedett külföldi rádióállomásokat. 15 év múlt el. Sally külföldön működött és csak ritkán írt rövid leveleket, de azok is lassan teljesen elmaradtak. Dávid kitűnő eredménnyel vizsgázott, sőt a következő évben az egyetem tanára lett. Sok mindent kapott az államtól, mert olyan kémiai összetételen dolgozott, amelyre az egész ország természettudósai felfigyeltek. Már közeledett az összetétel sikeres befejezése, amikor rádöbbent, amire eleinte nem akart gondolni: nem tud hazájában élni. A szabad szólás utáni vágy fojtogatta. Belefáradt abba, hogy a józan ész által sugalmazott gondolatait csak titokban adhatja tovább. Nehezen tudta elviselni a gondolatot, hogy több millió ember úgy éli le életét, hogy előírják neki, mikor tapsoljanak, mikor és mit mondjanak. Másnap bejelentette a vezetőségnek, hogy több formulát rosszul kalkulált, - újra kell kezdenie az egész elméletet. A vezetőség sajnálattal vette tudomásul a fiaskót és azonnal engedélyezte az új munkát. Dávid tudta, hogy ha befejezi a formulát, lehetetlen lesz számára elhagyni az országot. Az új munka olyan lassan és rosszul haladt, hogy egy év elteltével a vezetőség udvariasan, de hivatalos szárazsággal tudomására hozta: a laboratóriumot más professzor veszi át, őt pedig gimnáziumi tanárként áthelyezték egy kisvárosba. Ott Dávid újra kezdett beszélni, az emberek pedig örömmel hallgatták. Dávid kiutazásért folyamodott. Két és fél évig tartó szörnyű harc kezdődött, amíg végre megkapta akiutazási engedélyt. A vonat elhagyta a szovjet határt. Dávid nem tudott enni, inni, még olvasni sem. Agya lázasan lüktetett, mint a lokomotív áttüzesedett masinája: SZABADSÁG, SZABADSÁG ! A vonat végre befutott a bécsi pályaudvarra. Két jól öltözött férfi állt meg előtte. Nevét említették. - Az vagyok — felelte halkan. A két férfi bemutatkozott: híres amerikai egyetem kiküldöttei és mindenben rendelkezésére állnak. Dávid két nap múlva az egyetem területén épített házak egyikében, amit az egyetem rendelkezésére bocsájtott, — a TV előtt ült és a híreket hallgatta. — Ez nem lehet igaz - mondotta önmagának. A bemondó szidta az elnököt, kritizálta a kormányt. Dávid úgy érezte magát, mint a koplaló, aki hirtelen túl sokat evett. Átment az egyetemi könyvtárba és tanulmányozni kezdte — nem a formulájához szükséges anyagot, hanem - a SZABADSÁG- szó általa eddig nem ismert értelmét. Az egyetemi vezetőség tudomására hozta, hogy a laboratórium, a könyvtár állandóan rendelkezésére áll. Két-három hónapig tegyen amit akar és aztán, ha kedve lesz, egy előadás után megkezdheti a tanítást. A néhány hét gyorsan elszaladt. Dávid már régen elkészítette beszédét, aminek természetesen a SZABADSÁG lesz a témája. 2500 ember gyűlt össze a nagy előadóteremben. Az egyetem elnöke lassú léptekkel felment a pódiumra és rövid beszédben felkérte Dávidot előadásának megtartására. Dávid mély lélegzetet vett és akaratlanul így szólította meg hallgatóságát: — Tovaris ! -, amit minden szégyenkezés nélkül BARÁTAIM !-ra javított, mert tovaris, barát, haver, friend jelzők szívből, jóindulatúan, érzelemmel telítve jönnek bármilyen nyelven. — SZABADSÁG - mondotta Dávid — függetlenséget, tiszta, érdeknélküli gondolatot jelent és - hirtelen abbahagyta, mert a hallgatóság arckifejezéséből látta, hogy nem értik egy szavát sem. Mi történt ? Az egyetem költséges amplifier-jének egyik lámpája kiégett. A tanári kar egyik tagja, felfogva a hibát, gyors léptekkel felment a pódiumra és hangosan kiabálva elmondta hallgatóságának, miért nem tudják hallani Dávid előadását a SZABADSÁG-ról. Lelkes vihar tört ki. Mindenki felállva tapsolt, mert az igazságnak, szabadságnak, az emberi barátságnak nem kell mikrofon, vagy felerősített hangszóró. Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE |£gy évi előfizetés 20 dollái díjai | j csekkben mellékelem | £^3» kérem szamiázm Név---------------!Cím iS aj tó szemle
