Newyorki Figyelő, 1985 (10. évfolyam, 1-15. szám)
1985-07-25 / 9. szám
1985 július 25. NEWYORKI FIGYELŐ 11 A réztábla és a nemzeti önérzet írta: SZOMBATI SÁNDOR PÁRIZS Jean ötvenkörüli, kissé pocakos, kissé kopasz, de teljesen fogtechnikus ember. Azért mondom, hogy teljesen fogtechnikus, mert ha beszél valakivel, állandQ- an a száját nézi, illetve a fogait. Ha úgy véli, hogy elég intim a viszony j közte és az illető között, tanácsokat ad neki, mint hozza rendbe fogsorát. A tanácsok vége: forduljon az ő fogorvosához, aki a legjobb Párizsban és Szajna megyében. Bizonyíték erre az, hogy 6 is neki dolgozik. Jean minden reggel ott reggelizik az Odeon nevő metróállomás mögötti bisztróban. Állva, „nagy krémet", ami csésze tejeskávét jelent és két vajaskiflit, amit ma a félhold nevével becéznek errefelé. (A kiflikről egyébként úgy tartják, hogy azt a török megszállónak hízelkedni akaró bécsi pékmester találta ki. Cégérként volt boltja előtt, majd, apróbb, jelenleg ismert formájában, a kirakatjában.) Mivelhogy valahányszor Párizsban vagyok, én is ott reggelizem, s ugyanazt, mindig találkozom vele. Egy időben észrevettem, hogy büszkeségéről, egyetlen fiáról nem .beszél többé. Érdeklődtem sora felől, zavart, vagy Ifitérő válaszokat adott. Egyszer aztán kiVökte, hogy azért nem mesél már magzatjáról, mert az bizony sok keserűséget okoz neki. Mivel? Orvostanhallgató, és nem jól tanul. Nem bizony. Minden esztendőben elbukott. — Mondja Jean — kérdeztem tőle egy napon — nem maga erőlteti a dolgot? Nem maga akarja, hogy a fiából orvos, jobban mondva fogorvos legyen? Nem a saját álmait akarja a fián keresztül megvalósítani? Elpirult, nem válaszolt. — Ügye, maga erőlteti a dolgot? Arról ábrándozik, hogy egy napon réztábla hirdeti a kapu alatt: „Doktor Jean Parmentier Fogorvos”. Bevallotta, hogy valahogy így van a dolog. Fia jogot szeretne tanulni, ettől eddig ő, az apa tartotta vissza. Addig beszéltem a szívére, míg megígérte, hogy szabad utat enged fia akaratának. Most megint találkoztam vele a bisztróban, „nagy krém” és vajaskifli mellett. — Hogy van a fia, Jean? — Kitűnően. — A jogtudomány könnyebben férkőzik a fejébe, mint az orvostudomány, ugye? — Hát persze! — mondta barátom diadalmasan. — Mindig mondtam neki, hogy hiába erőlködik, az orvostudomány túl magas neki! Hiába tanácsoltam hogy iratkozzék más fakultásra, sokáig nem akart rám hallgatni. Túl akart tenni az apján. Apja csak a fogtechnikusságig vitte, a fiatalúr fogorvos akart lenni... Képzelje... DÜSSELDORF Az ötvenes évek közepetájt történt — akkor még valóban rámillett „a száguldó riporter” megjelölés — nagyon hideg decemberi napon. Messziről jöttem autón és a kocsimban aznap nem működött a fűtés. Ami azt jelenti, hogy össze voltam fagyva. Alig vártam a meleg vacsorát és a süppedős, fészekszerű ágyat. Még telefonálnom kellett Zürichbe, utána befejeztem a napot. így gondoltam, így terveztem, így reméltem, így hittem. De nem így volt. A zürichi úr azt kérte, hogy a telefonban elmondottakat azonnal vessem papírra és juttassam el neki. Másnap reggel a kezében lehet a várt szöveg, amennyiben az éjfélkor Düsseldorfba érkező és Zürichbe igyekvő vonat postakocsijába bedobom. Nem volt mit tenni, bele kellett törődnöm sorsomba. Aki nem bírja a puskapor szagát, ne vonuljon háborúba, mondta szegény Apám. Ha félek a rendkívüli erőfeszítésektől, hivatalnoknak is elmehetek, akkor nem kell éjfélkor idegen város pályaudvarán gyorsvonatra vámom. Gémberedett ujjakkal, forró rumosteát szürcsölgetve írtam meg a többoldalnyi szöveget és negyedórával éjfél előtt már ott sétáltam a pályaudvar négyes számú peronján. Néhány perccel tizenkettő előtt a hangszórón kísérteties hang közölte, hogy a vonat, amelyre vártam, másfél órát fog késni. Hóviharok, stb. Kétségbe voltam esve. Mi a csudát csináljak még másfél órán keresztül? Hogyan tartsam magam ébren amikor szemem máris lecsukódik a kimerültségtől? „Rejtély és gumigolyó”, mondják a franciák. A pályaudvar főnökéhez fordultam. — Biztos, hogy félkettőre itt lesz a vonat? — kérdeztem. — Semmi sem biztos, uram. Egyelőre annyi bizonyos, hogy másfélórás lesz a késés. De lehet, hogy több is lesz. Két óra. Vagy három. Esetleg négy. — Az is megtörténhetik, hogy itt kell töltenem az éjszakát? — rémüldöztem. — Volt már rá példa, uram... Fel-alá járkáltam a peronon, amikor észrevettem egy postást. Ugyancsak sétálgatott. Néha megállt és talpával a földet csapdosta, hogy lábát megmelegítse valahogy. Mentőötletem támadt. FOGSOROK, KORONÁK ÉS HIDAK ÚJSZERŰ KÉSZÍTÉSE EGY NAP ALATT! ! ! Biztosítók tagjainak meghitelezését elfogadjuk Mindenfajta fog- és idegkezelés Fogadás előzetes megállapodás szerint vasárnaptól péntekig Beszélünk magyarul, jiddisül és oroszul DR. ROBERT ADLER fogorvos 5824 14th Avenue Brooklyn, N.Y. 11219 Tel.: (718) 436-8400/01 MMaMNMNMNMMHNHnaWB Előfizetek a NEWYORKI FIGYELŐRE Egy évi előfizetés 20 dollár díját CD csekkben mellékelem I kérem számlázni Név---------------------------------------Cím Lapunkban szívesen adunk helyet közérdekű vagy érdekes írásoknak- Nem közölt kéziratokat nem küldünk vissza. Hirdessen lapunkban — ön is a Zürichbe utazó vonatra vár? — kérdeztem. — Igen, uram. ^ Akkor szeretnék Öntől egy nagy szívességet kérni. — Ha megtehetem, boldogan megteszem. — Egész nap autóztam, fűtés nélküli kocsiban. Tagjaim meggémberedtek... — Igyekeztem a szívére beszélnie szomorú helyzetemet vázolni. — Ennek a levélnek még ma éjszaka el kell mennie Zürichbe... Gondoltam, megérti, miről van szó, de tévedtem. 'Nem értette. Nem találta meg az összefüggést ama kérdésem, hogy vajon megváija-e a zürichi vonatot és kétségbeejtő fizikai állapotom ecsetelése között. Világosabban kell beszélnem, gondoltam és máris így cselekedtem. — Arra szeretném megkérni, hogy mivel mindenképpen megvátja a zürichi vonatot, dobja be a postakocsiba ezt a levelet... A postás arca elkomorodott, sőt szigorú lett. Mintha azt kértem volna tőle, hogy egy pénzes levelet lopjon el számomra. — Azt nem tehetem, uram! Szó sem lehet róla! — Miért nem? — Tiltja a szabályzat. — Milyen indokolással? — Azzal, hogy ha a véletlen folytán elvesznék a levél, Ön engem tehetne felelőssé... Már el is akart indulni, mint akinek már nincs több mondanivalója. Ekkor jobb kezemet felemeltem, annak mutatóujját az égnek szegeztem és patetikus hangon mondtam: — Uram, ha egy német postás azt mondja, hogy bedobja a levelet, akkor be is dobja. Arra mérget lehet venni... Barátunk megtorpant. A szabályzat összeütközésbe került a német nemzeti önérzettel. Végülis az utóbbi győzött. — ön külföldi hírlapíró, ugye? — Igen. Ezt hivatalos irataim is bizonyítják. — Hát akkor rendben van. Bedobom a levelét. Menjen békében aludni, uram... ☆ ☆ ☆ (Folytatás a 12. oldalon) MAGYARUL BESZÉLŐ SZEMSPECIALISTA! Fogadás előzetes telefoni megállapodás szerint Dr. Thomas Steinmetz Fellow, American College of Optometrie Physicians Általános szem vizsgálatok, legmodernebb kezelési módszerek és legújabb technikai felszerelések. Specialista minden fajta kontakt lenedben és gyermekszemészeti problémák kezeléséi* n 1 320 - 52nd STREET BROOKLYN, N. Y. 11219 I .............. •' (Tin) U.V0220 4(11 Broadway lawrence N 4 1!bf>9 (corner oI Washington Avo ) F OP A»' POINT MF NTS C Al l (516)374-3320 Szombati Sándor
