Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-05-01 / 6. szám
1984 május 1 NEWYORKI FIGYELŐ Sajtószemle KARINTHY FERENC Mediterrán napló Részlet a kiváló magyar írónak a Magyar Nemzet-ben megjelent úti naplójából. 1984 február 23.-i számunkban lapunk harmadik oldalán közöltük W. Deutsch Várda VERSÍRÁSOM TÖRTÉNETE című versét.Közlésünkben sajnos két sajtóhiba is akadt. A Nyomda Ördögét természetesen bármikor okolhatjuk, de ehelyett inkább sajnálatunkat fejezzük ki. A verset ehelyütt ismét közöljük, s ismételten elnézést kérünk a szerzőtől és az olvasóktól. 10. 18. Korán reggel a Vergina nevű görög hajón, sürgönystílusban. Tudom, hogy teljes abszurdum egy annyira bonyolult országba, mint Izrael, ilyen kutyafuttában bekukkantani, még inkább ernígy címszavakban írni róla, akár csak ebben a naplóban, de mit tegyek, ha csupán ez jutott belőle, és erre futja a vágtató időből. Tehát. Tegnapelőtt bérelt iránytaxin Paphosból át a limassoli kikötőbe. Ütitársaink brit házaspár, a pofa úgy ötvenes, szakállas, víz alatti akusztikus, és a tengerészeti minisztériumban dolgozik. Eleinte kissé tartózkodók, amolyan vörös csodabogaraknak néznek bennünket, később folyton velünk akartak lenni. A sofőr 100—120-szal rohant, közben üvöltette a rádiót, dumált a mikrofonjába, fél kézzel a szájához emelve. cigarettákra gyújtott, beszélt, ordítozott a szomszédjával, folyton arrafelé fordulva, rémes pasas, nem hittem, hogy elevenen odaérünk. Ráadásul az úton felírások: Slippery road, grape juice. Ugyanis tartálykocsikban szállítják a szólőlevet, és kicsuroghat, ez csúszósabb, veszélyesebb a jégnél, frissen fölkent olajnál. A kikötőben behajózás a Verginába, régi, ronda nagy dög. Rimini — Pireus — Kréta — Limassol — Haifa vonalon közlekedik, oda-vissza. Bőséges. ám rossz vacsora, az angolokkal ülünk, s mindenütt a szokásos büdös étolajszag. Kabint fizettünk be, szűk és levegőtlen, tiszta klausztrofóbia, alig 2—3 órát bírtam aludni, Ági valamivel többet. Reggel érkezés Haifába. Izraeli tisztviselők jönnek fel, sorba kell állni az asztalkájuk előtt. Elveszik az útlevelünket, de amúgy nem tesznek rá megjegyzést: nem az első ilyen féllegális magyar látogatók lehetünk. Buszokba osztják szét az érkező, főleg persze nyugateurópai turistákat, elöl táblák jelzik, milyen nyelven lesz a vezetés, a németbe szállunk, Ági miatt is. Igen jó a szervezés. gyorsan és rendben megy az egész. A mi kalauzunk idős, ősz, kissé gúnyoros úr, rutinos, profi, pontosan tudja, mi érdekli a túlnyomórészt persze keresztény, osztrák és német utasait, mi kell nekik. Át Haifán, a Karmel-hegy alatt. Itt hirdette először Éliás próféta az egyistenhitet. Majd ki a tájba. Negyven éve ez még sivatag volt, ma virágzó ligetek, narancs, citrom, banán, ananász, avocado. Itt, ahol alig van víz, öntöznek, folyton, most is, nagy. körbe forgó sugarakban spriccel szét az élet. Vezetőnk szerint vastag, föld alatti csöveken, csatornákon hozzák ide, behálózzák a teljes országot. Gyárak, üzemek, szép, tiszta községek, közösségek, falvak, a tetőkön fura, cellás szerkezetű napelemek, ezekkel nyerik az épületekhez a szükséges energiát. Erős, fiatal állam, így, első blikkre is. Csak mindenütt rengeteg a katona, lányok is, csinos, fekete hajú fruskák, egyenruhában. A tengerparton haladunk, az antik Caesarea, Apollonia romjai, s Netanya hipermodern hoteljai. Tel Avivba nem hajtunk be, csupán elrobogunk mellette: ez Biblia-túra, így reklámozták, mi is arra jelentkeztünk Cipruson. Balra kanyarodunk, Izrael belső szárazföldi rétegeibe. Remek, négysávos autópályák, vetekszenek az amerikaiakkal. Csak az a különbség, a bekötéseknél sok a piros lámpa, le-le kell állnunk. Érdekes, nincs is akkora hőség, el lehet viselni. Közben az ősz úr a busz mikrofonjába szüntelen mesél, de csupán részletekre emlékszem. Az ország történelméről, gazdaságáról, mezőgazdaságáról, háborúiról, meg hogy általános a katonakötelezettség, a fiúknak három, a lányoknak két évre. kivétel nincs, még a miniszterelnök gyerekei is bevonulnak. Aztán a várostervezésről, sehol a közelükben ipartelepet nem engedélyeznek, volt egy szénbányájuk, azt is becsukták. Fő energiaforrásuk a nap. a nap, a nap. Ám csak fél füllel figyelünk, kint a tájat nézzük, a sárga homokon a zöld ültetvényeket, magasba ívelő vízsugarakat, farmokat, melyek a régi oázisokra nőhettek rá, pálmákat, váratlan felszökkenő toronyházakat, templomokat, szentélyeket, zsinagógákat, mecseteket. Jeruzsálem. Imponáló a pompa, csupa világos-fehér terméskővel borított épület, kis Amerika. A zsidó egyetem. A Knesszet oszlopos, könnyeden elegáns kompozíciója. A hatalmas arany Menora, hétágú gyertyatartó, ősi jelkép. A Nemzeti Könyvtár kockatömbje. Mindezeket persze csak az autóbuszból látjuk. Amfiteátrum, stadion, planetárium. Miniszterelnökség, beiügy, pénzügy. Vadonatúj városrészek, meredeken a hegyre föl, völgybe le: sose gondoltam, hogy Jeruzsálem ennyire girbegurba És virág, virág, virág, kertek. parkok, temetők, a vakító napfényben, szín- és illatorgiák. Beljebb a Hilton chicagói stílusú felhőkarcolója, Dávid Király szálló, Jerusalem Plaza Hotel. Bankok, hivalkodó márvány portálokkal, éreztetve az iszonyatos tőkét mögöttük, üzletházak, kormányintézmények. Az orosz katedrális, kupolás etióp templom. Lapos, kerek, merész vonalú épület, melyben a holttengeri tekercseket őrzik. Áttekinthetetlen, megjegyezhetetlen, fölmérhetetlen, összekavarodík a fejünkben. Kórházak, szanatóriumok, színházak, mozik; követségek, vendéglők. A Holocaust múzeum, Iszlám múzeum, s mér elfelejtettem. hány és milyen másféle kiállítás. A Szent Kereszt kolostor, francia Notre Dame központ, Román patriarchátus, Ferences konvent. Yeshiva héber hittudományi főiskola. Nem folytatom, föladom, szétfolyik bennem. Majd át a másik, keleti oldalra. az óváros régi fala mentén. Újszövetségi nevek, tájak: az Olajfák hegye, Getsemáne kert, Cédrusok völgye, Mária sírja, az Utolsó vacsora színhelye. Mintha a modern Európa innét eredt volna, ebből a forró ázsiai városból. Egyáltalán, nyilván a részvevők összetétele miatt, a kirándulás erősen keresztény jellegű. Bár kalauzunk nem győzi ismételten hangoztatni, hogy Jézus zsidó volt. Ez valószínűleg célzás a hitleri propagandára, amely e vitathatatlan tényt — mármint ha csakugyan élt egy Krisztus — sokféleképpen próbálta elmismásolni. De azért mégis zsidó volt, mélyen tisztelt náci vendégeink, erről ne méltóztassanak megfeledkezni. És lehetőleg minél több márkát itt elkölteni. Amire hamarosan alkalom is kínálkozik: pihenő'kiszállás egy bóvli-üzletnél, a nemzetközi idegenforgalom szokásos palifogása. Mütyürkék. Dávidcsillagos vagy mezüzés nyakláncok, tetszés és pénztárca szerint rézből, ezüstből vagy aranyból, bőráruk, népművészeti vacakok, övék, táskák, teveszőr bigyók, térképek, levelezőlapok, képeskönyvek, minden nyelven, gyertyatartók. kulcstartók, nyakkendők, nyakkendőtűk, sálak, emléktárgyak, jelvények, érmék, plakettek, hímzett vagy sima selyem sabeszdeklik, papucsok, mamuszok, kézimunkák, világbóvli. Aztán á Jeruzsaiemmal szinte szomszédos Betlehembe hajtunk. Ott fogyasztjuk el a túrához járó ebédet, szabvány vendéglői koszt, két kis flaska — szerintük ásvány-, szerintem közönséges csapvíz extra 3 dollár Utána megtelt ijithetj ük a templomot, melyet Jézus szülőhelye fölé emeltek. Külföidiek ijesztő tömege a téren, sűrű ’rajokban a léghűtéses városnéző luxusbuszok. Az utcán gyerekek fagylaltot, üdítő italokat árusítanak. Egy sokkal szürkébb helyi autóbuszban fejkendős, komor arabok, ám hogy honnan és hová. nem tudhatjuk. Vissza Jeruzsálemba, most már a fallal kerített óvárosba. Megint az a kellemetlen, szorongó érzés: micsoda felelőtlenség ide. ebbe a páratlan műemlékekkel, történelmi kegyhelyekkel túlzsúfolt szent körletbe, aminek birtoklásáért az elmúlt egy-kétezer esztendőben annyi harcot vívtak, hin und her, oly sok vér elfolyt, milyen ostoba, gyalázatos, rossz hatásfok néhány röpke órára bedugni az orrunk, hallgatni az ezerszer ledarált magyarázó szövegeket, s hogy áthajszoljanak a „legnevezetesebb” látnivalókon, hadd pipálhassák ki a messziről idezarándokolt turisták, no. ez is megvolt a pénzükért. De mit tegyünk, jelenleg nincs más választásunk, vagy semmi, vagy ennyi, .s ki mondhatná meg. mikor az életben lesz még rá lehetőségünk? A Jaffa kapun megyünk be, buszunk majd a túlsó oldalon vár meg, az Aranykapunál, ha valaki eltévedne vagy lemaradna csoportunktól. Keresztelő Szent János temploma, a kis maronita monostor, a Megváltó tornyos luteránus egyháza. Fel a Golgotára, elég kaptató, csakugyan. S már be is léptünk a Szent Sír fölé emelt hatalmas, kupolás bazilikába. Egyenként engednek a kriptába — nem írom le, sokan, számtalanszor leírták. És újra ki, a Golgota stációi, a Via Dolorosa, fájdalmak útja. Ez már az arab negyeden vezet át, boltívek alatt száz kicsi bazár, árus, sütöde, falatozó között. Fekete ruhás asszonyok csadorral, villogó szemű lányok feszes farmernadrágban. Végül ki a lerombolt régi Templom egyetlen maradványához, a Siratófalhoz — ma is ugyanaz az áhitatos nyüzsgés, ahogy Csontváry megfestette. Haszid talmudisták hosszú, fura kaftánban, bársony kalapban, kipödört tinccsel, amilyeneket gyerekkoromban a Dob és Rumbach utca mélyein lehe-TERJESSZE LAPUNKAT! tett látni, hajlonganak. imádkoznak, mormolnak, jajgatnak, mint ötezer éve. A keresztények alázatosan, • halkan suttogva vagy némán fohászkodnak az Úrhoz, a zsidók kikövetelik. kidavenolják, kiverekszik tőle a kegyelmet. Fedetlen fővel nem Is eresztenek oda, kis papirsapkákat osztogatnak, úgy már igen. Egyik oldalra a férfiakat, másikra a nőket, akik kendőt, sálat kötnek fejükre. Kit sirassak el, mit kívánjak magamnak, a világnak? Rövid az idő, rohanás, néhány pillanat csupán, hirtelenében nem jut eszembe semmi, csak a könnyeim nyelem. Alkonyodik, indulnunk kell, vissza Haifába. Útközben rövid megálló, mosdó, büfé, újabb vásárolgatás. Itt át is vertek, ami nem könnyű dolog, engem, öreg fradistát. Mindenféle pénzt elfogadnak: a szendvics 1 dollár, ez 500 ciprusi mill. Helyette azonban véletlenül 500 drahmát adtam, mert még a hajónkon, mely görög zászló alatt fut, az a fizetőeszköz, beváltottam valamennyit, legyen a zsebemben — csak hát hét-nyolcszor többet ér. Fapofával elrakták, s csupán később, már ismét a robogó buszban jöttem rá. Ilyenkor a kárnál sokkal inkább bosszant, hogy ekkora balek voltam. Még elcipelnek egy gyémántköszörülő üzembe, vezetőnk reggel óta több ízben jelezte, milyen hallatlanul érdekes lesz, s útitársaink is alig várják. Először a műhelybe terelnek, az ajtókat ránk zárják. Kábé másfél perces előadás, úgynevezett szakmai érdekességek. Hogy a gyémánt így-úgy, nagy nyomás alatt kikristályosodott szén. sose gondoltuk volna, s Izraelban a feldolgozását Hollandiából ide vándorolt köszörűsök honosították meg, ahol ez ősi ipar. Ennyi. Utána át a kiállítóterembe, s következik a vásárlás, német sógoraink mohón rávetik magukat a vitrinekben látható drágaságokra, kövek, gyűrűk, nyakláncok, melltűk és hasonlók pompázatos dicsfényben, hamarosan röpködnek az ezresek, de főként csekkek, azt is elfogadják. Mi tíz percig nézegettük, szép, szép a sok csillogó ékszer, ám mivel nem óhajtunk vásárolni, ügyen mibul is, lassanként elunjuk, ődöngünk, mennénk. (Vajon mit szólnának,- ha OTP-csekkel kísérleteznénk?) El azonban nem engednek, a tágas helyiség kijáratai csukva, meg kell vámunk, egy óránál tovább, amíg a telhetetlen vevők befejezik, számlázás, csomagolás stb. S este vissza a Verginára. Na, voltam Jeruzsálemban is. Hirdessen lapunkban! W. Deutsch Várda: Versírásom története Iskolás sem voltam, hogy pajtások lettünk, Az elemi vizsgán együtt szerepeltünk, Később megtagadtam, ne zavarja utam, Az élet bántott s a versre haragudtam. Mikor a műhelybe jöttek a rímképek. Olyankor csak jobban hajtottam a gépet. Az álmot, a vágyat, a verset sorjába Belegépeltem mind a rideg sapkába. Nem gondolhatta, ki azt a sapkát hordta, Hogy az mennyi dalnak, álomnak sírboltja Cinikusan, durván elzavartam: - nem kell! Mi tagadás, csúnyán bántam a versekkel. Szörnyű időt hoztak vérgőzös vitézek És hogy semmivé lett a sok drága élet, Ültem porig sújtva magamba roskadva, Sehol nem találva irt a fájdalmamra. Akkor elfeledve megbántást, vétséget, Minta mesebeli jóságos tündérek, Mint a mesében a varázsfuvolára, E szív jégkérgének felolvasztására. összefogtak s mélyen, hol a könnyek élnek, Megnyiták zsilipjét e szív rejtekének, Együttérzőn, fájón, nem ritkán könnyesek. Jöttek elő mind a megtagadott versek. 1946 I "■w" 1 ........1 A NAHARIAI, RAOUL WALLENBERGRŐL ELNEVEZETT MAGYARAJKŰ BNAI BRITH PÁHOLY AVATÁSI ÜNNEPSÉGE I Nahariyat — Izrael Miami Beach-ét — 50 évvel ezelőtt alapították német-zsidó menekültek. Eredetileg ún. közösségi falu nak tervezték, ahol JE KE-professzorok, tudósok és egyéb értelmiségiek, diplomájukat félretéve, túrták a földet, építették és szépítették új otthonukat. Idővel híres lett vendéglátó iparáról, mert a szép, tiszta és rendezett falu a Földközi tenger egyik legszebb pontján fekszik — kb. 35 kilométerre Haifától —, ahol a német kultúrájú és pontosságukról híres, szívélyes „parasztok" tiszta szobákkal, a házkörüli gazdaságban termeit friss és dús koszttal látták el az üdülőket. Később több magyar nyelvű család is csatlakozott a lakossághoz, de csak az államalakulás utáni nagy alijákkal bővült ki 2500 lélekről a jelenlegi 35.000-es létszámra. A csehszlovák, jugoszláv és román zsidók többsége magyarajkú, de a jemeni, marokkói, iráki, gruziai és orosz zsidók is zökkenőmentesen beilleszkedtek az időközben várossá fejlődött Nahariya lüktető életébe, amely megtartotta eredeti kertváros jellegét piros-lila-kékvirágos trópusi növényzetével, bár az eredeti tervtől eltérően eliparosodott. A vendéglátó ipar is tovább fejlődött új szállodák és penziók építése útján. A városka lakossága ugyan átrétegeződött, de Nahariya megtartotta az alapítók „Jeke--szellemét/ Visszakanyarodva az eredeti témához, az új magyarajkú Bnai Brith-páholy a svéd nemeslelkű zsidómentő Raoul Wallenberg nevét örökíti meg. A jelenlegi, egyben alapító elnök Eliezer Züssman és felesége Edit, továbbá Sunshine Pici kb. egy éve indították el 27 taggal. Március 21-én további 20 tag avatási ünnepségét tartottuk meg a Carlton Hotel különtermében. A magyarajkú csoport csatlakozott a már meglévő német-és héberajkú csoportokhoz, amelyek tagjai odaadó munkásságukkal mutattak jó példát az egyre fejlődő és, sajnos, bajokkal is szaporodó városka lakosainak. Az avatási szertartás felemelő, magasztos ünnepély keretében felejthetetlen élmény volt. Az országos B.B.-elnök helyettese, a szintén magyar származású Saroni, Fischer László, a ha if a i körzet elnökének, továbbá az északi körzet héber nyelvű páholyelnökének, Gideon Cohen-nek és nejének, valamint további nyolc páholy elnökének segédletével folyt le. Züssman Edit a Példabeszédekből olvasott fel. Rubin Anci Bialik: Áldás című versét szavalta el mély átérzéssel, Gersch Mimi pedig a Ballag már a vén diák melódiáját adta elő héber és magyar nyelven. A szervezés munkáját Sunshine Pici és Rubin Anci fáradhatatlan erőfeszítéssel végezte. A méltó kereteket Gross Móse, a Carlton Hotel tulajdonosa biztosította. RUBIN GUSZTI (Nahariya)
