Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)

1984-02-23 / 3. szám

4 NEWYORKI FIGYELŐ 1984 február 23. KAHÁN KÁLMÁN ROVATA MAGYAR-ZSIDÓ HÍRESSÉGEK AMERIKA BOLTOZATÁN A NOBEL -J)f; AS WIGNER JENŐ PORTRÉJA Szükségtelen a merész fantázia annak elképzeléséhez, hogy miként alakult volna az emberiség sorsa, a világ látképe, ha a má­­ndik világkataklizma befejeződése előtt három Budapestről elindult és Amerikában kikötött tudósnak nem sikerül —a tizenket­tedik órában— Albert Einsteinen keresztül meggyőzni Roosevelt elnököt a hadicélokat iS szolgáló nukleáris kutatás és kísérletezés azonnali elrendelésére. Hátborzongás fogja el a szabad világ életmódjához szokott át­lagembert is, ha arra gondol, miként nézett volna ki valamennyi világrész, ha az atom­bomba előállítása érdekében folytatott tu­dományos hajszában Hitler szakemberei ke­rekedtek volna felül - megelőzve Ameri­kát... t} ^ v V jl iXii jT 1 # ■ Wide World Pfiotos EUGENK r. WIGNER HÁLA A PESTRŐL ELINDULT TRIUMVIRÁTUSNAK Hála a gondviselésnek az egész világ leigázásáért folytatott emberirtásban a „Deutschland über alles" jelszavával buzdí­tott náci kutatók maradtak a vesztesek. Nem vitás, hogy a haladó világ győzelmét elősegítő küzdelem tudományos és techni­kai vonatkozásában három olyan zsidó atomfizikusnak jutott oroszlánrész, kik képzettségük alapjait a weimari Németor­szágban szerezték meg. E sikeres „trium­virátus" egyike Eugene Paul Wigner -Wig­­ner Jenő, a New Jersey állambeli, patinás nevű Princeton Egyetem ma már emeritus tanára, aki tudományos érdemei méltó el­ismeréseként oly sok, világviszonylatban is kiemelkedő kitüntetés mellett a fizikai No­bel díj laureatusa. MAGYAR-ZSIDÓ NOBEL-DÍJASOK GALÉRIÁJA Ha az utolsó mintegy fél évszázad Nobel-díjasainak közel egynegyede a zsidó faj szülöttje volt, akkor magyar-zsidó vo­natkozásban sincs okunk a szégyenkezésre. A Duna-Tisza közötti tájakról indult el Amerikába Isaac Isidor Rabi, aki 1906-ban nyerte el a fizikai Nobel díjat. Őt követte 1930-ban Wigner professzor. A kémiai Nobel díjat 1908-ban Georg de Hevesynek ítélték oda Stockholmban. 1914-ben Bárány Róbert nyerte el az or­vostudományit, majd a beregszászi eredetű Milton Friedman professzor 1976-ban ve­hette át a közgazdaságit. Nagyon sok ma­gyar nyelvterületről elszármazott kiválósá­got találtak a világ legtekintélyesebb tudo­mányos díjára való előterjesztésére méltó­nak. A folyó évi béke Nobel díj egyik igen esélyes jelöltje Elie Wiesel, a híres író, elő­adó és nevelő, akit —családjával együtt— 15 éves korában a máramarosszigeti gettó­ból hurcoltak el Auschwitzba. (Eddig is­mert egyik ellenjelöltje az izraeli SALOM ACHSAV — „Békét azonnal" mozgalom.) Meddő feladat volna felsorolni az utolsó év­tizedek magyar-zsidó jelöltjeinek névsorát, de fájó szívvel azt mégis megjegyeznénk, hogy az első világháború-beli békeharcos Schwimmer Rózsika a döntés előtt megtért őseihez. Márpedig a dinamit feltalálója ál­tal alapított díjat csak élő személynek ítél­hetik oda. KORAI EMLÉKEK NÉGY ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL — Az iskola tanulóinak mintegy fele zsidó volt, a tanárok olyan humánus szel­lembe í nevelték az ifjúságot, hogy semmi­féle különbséget nem észleltünk vallási vo­natkozásban. A legjobb példa erre, hogy a matematika tanára, Rácz Zoltán, az ideális pedagógusok mintaképe, teljesen díjtalanul, különórákon foglalkozott az iskola büszke­ségével, Neumann Jánossal, az Amerikában rákban korán elhúnyt lángésszel, akit Tel­ler Ede a XX. század legnagyobb matemati­kusának nevezett. Velem is megkülönböz­tetett szeretettel foglalkozott, engem ér­deklő könyveket bocsájtott a rendelkezé­semre és azt, hogy kutató tudós lettem, nem utolsó sorban neki köszönhetem. A többi tanáraink is hivatásuk magaslatán ál­lottak, nekik köszönhetem, hogy Magyar­­országtól több ezer mérföldnyire szabad időmben Petőfit, Arany Jánost és Adyt ol­vasok. Karrierjét illetően Wigner professzor­nak is hasonló problémája volt édesapjával, mint jóbarátjának és kollégájának, Teller Edének. íme egy jellegzetes visszaemléke­zés. Harmadikos gimnazista korában édes­apja megkérdezte tőle, milyen pályára sze­retne készülni. Amikor azt válaszolta, hogy fizikus akar lenni, az idősebb Wigner újabb kérdést tett fel: — Hány fizikusi állás van Magyarországon? — Ha jól tudom, négy —hangzott a kis Jenő válasza. — És gondolod, hogy e négy állás közül egyet te fogsz megkapni? -kérdezte az apa.- Ha szegény apám még élne,-folytatja ma a'Nobel-díjas tudós— ő nevetne ezen a leg­jobban, hiszen Magyarországon ma szinte kötéllel fogják a fizikusokat. HA A HARMADIK BIRODALOMNAK NEM JÓ . Miután 1920-ban leérettségizett, apja kérésére a budapesti Műegyetemen kezdte meg tanulmányait. Majd Berlinben, a Tech­nische Hochschule-n 1924-ben vegyészmér­nöki diplomát szerzett, egy évvel később pedig a doktorátust nyerte el. Két éven ke­resztül a Mautner bőrgyár mérnökeként dolgozott, majd alma mater-e, a Technische Hochschule tanársegédje, hamarosan ma­gántanára lett. Erre az időre esik Albert Einsteinnel való megismerkedése. Einstein hetenként egyszer előadást tartott, amely­nek szorgalmas hallgatója, a relativitáselmé­let atyjának csodálója lett. A már híres ifjú professzor —Neumann János barátjával együtt— 1930-ban meghívást kapott a princetoni egyetemtől. Princeton havi 500 dollár tiszteletdíjat ajánlott fel a berlini fő­iskola 250 márkás fizetésével szemben. Et­től kezdve az elkövetkező néhány év felét Princetonban töltötte, a másik hat hónap­ban pedig a berlini főiskolán adott elő. 1933-ban aztán uralomra jutott Hitler. Wig­ner professzor Berlinből kétsoros értesítést kapott arról, hogy a „főiskola az összeköt tetést Önnel megszakította..." így került végleg Amerikába. INKÁBB A VONATOK KÉSSENEK... Wigner professzor 1930 és 1937 kö­zött matematikát és fizikát adott elő Princetonban, majd egy éven át a Wisconsin egyetemen tanított. 1938-ban tért vissza Princetonba, ahol visszavonulásáig elméle­ti fizikát adott elő. Budapesten adott interjúja során a fasizmust illetően is nyilatkozott Wigner professzor. Felidézte azt az esetet, amikor a huszas évek közepén barátjával. Szilárd Leóval Olaszországban vakációzott. Szilárd -az Einsteint az atomkutatás sür­gősségére eredményesen rábeszélő magyar­zsidó tudósok harmadik, korán elhúnyt tagja— elragadtatással beszélt Mussoliniról. Dicsérte, hogy sok vonatkozásban rendet teremtett, így a vonatok is hajszál pontosan közlekednek. Wigner ekkor a következő megjegyzést tette: — Inkább késsenek a vo­natok néhány percet, de ne legyen fasiz­mus, mert egész életemben gyűlöltem a diktatúrát, az erőszakot. Wigner nem csak a feketeinges .olasz fasizmust gyűlölte, de a barna, zöld vagy vörös parancsuralmat is. Megemlítette, hogy bár nagyon távol voltak Németország­tól, sok mindenről tudomást szereztek. Az egyetemen társaságot alapítottak, a hitleri rendszer elől elmenekült tudósok megsegí­tésére fizetésük 10 százalékát ajánlották fel. A menekültek többsége természetesen zsidó volt. A KORSZERŰ FIZIKA ÚJ TÁVLATAI A világhírű fizikus aztán felelevení­tette az 1939 nyarán készült történelmi levél körülményeit. Az Amerikában élő fi­zikusoknak már korábban tudomásuk volt arról, hogy a Hitler zsoldjában álló német tudósok -a csehországi uránbánya készle­teit felhasználva- nyilvánvalóan az atom­bomba előállításának tervével foglalkoznak. Erre több jel is utalt. És hamarosan értesü­lések érkeztek a német kísérletekről is. Ek­kor Wigner, Teller és Szilárd Leó felkeres­te Einsteint nyaralóhelyén egy német nyel­ven megfogalmazott levél tervezetével, amelyben Roosevelt elnök számára kíván­ták vázolni egy német atomfegyver előállí­tásának és felhasználásának katasztrofális következményeit. Wigner Jenő ekkor már nem volt újonc az atombontás, az atomnál kisebb részecskék és az atommag kutatása terén. Már 1933 májusában, a SCIENTIFIC MONTHLY hasábjain egy tudóstársával együtt közzétett cikkben elemezte a kor­szerű fizika problémáit, kihangsúlyozva, hogy már nem maga az egész atom, hanem az atommag struktúrája áll kutatásaik központjában. 1936 szeptemberében a Har­vard Egyetemen megtartott tudományos értekezleten megkülönböztetett feltűnést keltettek megállapításai. HAJSZA AZ ATOMBOMBÁÉRT - MINDKÉT OLDALON Amikor 1939 elején szaktudományos körökben híre kelt, hogy két német tudós felfedezése nyomán a németek az atom­fegyver létrehozásával foglalkoznak, az amerikai és angol kutatók -köztük Fermi, Szilárd és Wigner- a legnagyobb titoktar­tást vezették be saját kutatásaikat illetően. Terveikhez igyekeztek megnyerni az illeté­kes federális hatóságok támogatását, egye­lőre kevés eredménnyel. A láncreakciókat kiváltó nagyhatású robbantásokat kor­mánytámogatás és engedélyezés nélkül le­hetetlen volt megszervezni, nem is beszélve a méregdrága atomkohók építéséről. A tu­dósok, élen a „magyar triumvirátus" tagja­ival rájöttek arra, hogy a már elért eredmé­nyek egy horribilis pusztító hatású fegyver­nem bázisát fogják képezni. A BORZALMAS FEGYVER BÉKÉT IS EREDMÉNYEZHETETT VOLNA Ahhoz a konklúzióhoz is eljutottak, A Roosevelt elnökhöz eljutatott le­hogy a rettenetes hatású fegyvernem b é - véltél, következményeivel, Wigner profesz­­kefegyverkéntis szolgálhat, ha szór további munkásságával és életének ké­­használatát egyik fél sem meri kockáztatni, sőbbi fejezeteivel legközelebbi írásunkban foglalkozunk. A NEVEZETES BŐRGYÁR IGAZGATÓJÁNAK FIA Mielőtt a Roosevelt elnökhöz inté­zett sorsdöntő levél előzményeire, tartal­mára és következményeire térnék rá, hadd ismertessem a 82.-ik évét taposó tudós rö­vid életrajzát. Kezdjük talán azzal, hogy Wigner professzor 39 évi távoliét után, 1976-ban —a Magyar Tudományos Akadé­mia meghívására- látogatást tett szülő­földjén. Nyilatkozott a Magyar Izraeliták Lapja, az Uj Élet munkatársának is, felidéz­ve ifjúkori emlékeit. E korszakra vonatko­zóan ebből a beszélgetésből is idézek. Wigner Jenő, a matematikai fizika professzora Újpestről indult el. 1902 no­vember 17-én született. Családja anyai ág­ról Kismartonról származott, felmenői a Sopron vármegyei híres zsidó kultúrköz­­pontban éltek, mint a nyolc évszázados tör­ténelemre visszatekintő hitközség vezető tagjai. Édesapja, Wigner Antal Kiskunfél­egyházán jött a világra, innen került az új­pesti Mautner bőrgyárhoz, amelynek ké­sőbb igazgatója lett. A fiú a fasori evangé­likus gimnáziumban végezte el a középisko­lát és meglepő szeretettel, nosztalgiával be­szélt egykori tanárairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom