Newyorki Figyelő, 1984 (9. évfolyam, 1-16. szám)
1984-02-02 / 2. szám
1984 február 2. NEWYORKI FIGYEL« 11 ? ' ' " ■" 1 1 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Zoli ezután Haifa megtekintésére hívta Nalit. A Karmelre a Technikumtól indult az autóbusz. Egyenletesen haladt felfelé. A kőből épített házak, amelyeket zsidó kéz épített, a tiszta utcák, majd a Földközi tenger előbukkanó, beláthatatlan kék szépsége hatalmába kerítette Nalit. A kikötőben hat hajó vesztegelt. A hegytetőről úgy festettek, mintha gyermekek helyezték volna ott el őket, játékként. A kikötőtől nem messze, az erős napsütésben a Shell-társaság olajtankjainak fénylemezei csillantak fel hatalmas gurigaként, mint egy modem, új vallás oltárai, amelyek figyelmeztetik a világot: petroleum-korszakban élünk s ha okos vagy, borulj le... Hazaindultak. Zolinak szép, olcsó szobája volt. Nali elcsodálkozott:- Szerericsés voltál, hogy ilyen szobát találtál. —- Nincs ebben semmiféle szerencse, - nevetett Zoli - a penzió tulajdonosnője 50 év körüli özvegy, aki nagyon szereti a fiatal fiúkat. —- Csak nem akarod mondani, hogy viszonyod van vele ? —- Miért nem ? Ki törődik ma egyéb szempontokkal ? A mai világban annak van igaza, aki győz - mondta ki a szentenciát Zoli. Zoli munkába ment és meghagyta Nalinak, legyen a Café Nordau-ban, szemben a Jordán kávéházzal, este, a munka után. Nali belépett este a Nordau-kávéházba. Első pillantása a délelőtt látott kékszemű nőre esett, aki egyedül ülve cigarettázott és állandóan a bejáratot figyelte, mint aki vár valakire. Nali hozzálépett:- Miért cigarettázik oly sokat ? — kérdezte.- Tessék ? - mondta a nő meglepetve.- A sok dohányzás egészségtelen és meggyőződésem, hogy a barátja sem szereti. —- ö még többet dohányzik. — Ezen aztán elbeszélgettek, majd a nő hirtelen megkérdezte:- Mondja csak, ismeijük mi egymást ? —- Maga nem ismer engem, de én ismerem masát —- Honnan ? Görögországból ? -- Nem, de meg kell azt is mondanom, hogy egy előnye van, ha cigarettázik s ez az, hogy láthatóvá válnak szép ujjai. —- Maga magyar ? - kérdezte a nő gúnyosan.- Igen - felelte Nali.- Mondja, miért olyan szemtelenek a magyar férfiak és különösen a zsidók ? —- Jobban kellene megismernie a magyar férfiakat, hogy megállapítsa: téved. Meg kell azonban mondanom, hogy gyönyörű kék szeme van. — Nali elárulta, hogy ezt már délelőtt, a Jordán kávéházban szerette volna megmondani, de akkor nem volt benne meg a szemtelenség, amit a nő a magyar férfiaknak tulajdonít. A délelőtti magas férfi érkezett az asztalhoz.- Hubert, el tudod képzelni, mennyit diskuráltam ezzel a fiatalemberrel anélkül, hogy ismerném ? — Hubert kezet nyújtott Nalinak. Ekkor érkezett meg Zoli a barátaival. Nali visszament az asztalához és figyelt arra, amit Zoli mesélt egy dobvásárlás lehetőségéről. Másnap kiderült, hogy a dobvásár nem sikerült. Másnap Nali búcsút vett Zolitól. Ideges volt, de nem a hőség és nem is a dobvásárlás sikertelensége miatt. Egyszerűen azért, mert a kékszemű nő sem aznap, sem másnap nem ment a Jordán kávéházba. Fél hatkor indult az utolsó autóbusz Tel Avivba. Nah megkérdezte a pincértől, hd lakik az impresszárió. Az megmondta és közölte az útirányt is. Nali gyorsan megtalálta a házat. Magas nő nyitott ajtót, közölte, hogy Edith már a Zion Hotelben van, ahol dolgozik. Nah megkereste a Zion Hotelt, amelynek halijában magyar szót hallott. Nali odalépett és kérte, hívják ki Edithet.- Edithet ? Ja, a ruhatárból. — Edith megjelent és csodálkozva nézett Nalira.- Ne haragudjék, hogy kihivattam, de szerettem volna beszélni Magával, mielőtt hazautazom Bnei Brakba. -— Mi a neve ? — — Nali. — — Salom, Nah, utazzék jól, minden jót, de nekem sajnos, mennem kell. — Nali megfordult, ment a kijárat felé, de érezte, hogy az asszony néz utána a hotel ablakán keresztül. NYOLCVANNEGYEDIK FEJEZET Ha nem kockáztatsz semmit ideáljaidért, akkor az ideál nem is valódi. Nali Zwihez indult, Zivia pedig egyik barátnőjéhez. Együtt mentek el hazulról. Zivia pditikáról kezdett beszélni. Nali jól tudta, a legújabb esemény foglalkoztatja: a revizionisták polgárháborút jelentettek be. A Mapaj és a Hisztadrut megalakította a titkos Haganát, amely zsidó önvédelmi szervezetként kívánt működni. Az angolok szemet húnytak, mert nem ellenük, hanem az arabok támadása ellen alakult. A titkos Hagana fegyverek felett rendelkezett. A revizionisták tudomására jutott egy ilyen titkos raktár holléte és az éj leple alatt kirabolták. A Hagana csendesen 24 órás ultimátumot adott a fegyverek visszaszállítására, amely eredménytelenül telt el. A harzliai kibuci fiatal tagjai megrohanták a revizionista „plugát" és visszaszerezték a fegyvereket. A revizionistáknak egy halottja és számos sebesültje maradt hátra. Az angolok nem avatkoztak az ügybe. — Remélem, Josef bátyám nincs az ügyben — mondta Zivia, mert szegény papámnak elég baja van már miatta. — Nali megérkezett Zwihez, aki láthatóan rosszabb állapotban volt, mint azelőtt. — Jó, hogy jön - mondta Zwi. - Egy barátom keres egy dobost, hdnap nálam találkoznak majd. — Nali újságokat, magazinokat, regényt hozott, mire Zwi megjegyezte: — A magazinokat és az újságokat elolvasom, de a regénybe már nem kezdek bele...Nem lesz elég időm.. -Nali próbált témát cserélni: — Mit szól a revizionistákhoz ? — kérdezte. — Nali, ne politizáljunk, őszinte leszek, mint mindig: Tüdőrákom van, nyugodtan várom a véget és furcsa, hogy most kezdek csak mindent tisztán látni...Ha egyszer találkozik Várdával, tudni foga, mit mondjon neki. Megokolhatja, miért nem akartam látni... -Zwi arcán mosoly jelent meg: . — Egyszer egy okos dolgot tudtam meg egy chaszid snorrertől. Jól ismertem a kis vörösszakállas zsidót, aki minden esküvőn ott volt és izgatottan szaladt egyik vendégtől a másikig, amíg összegyűjtötte az odahjított milleket. Legnagyobb meglepetésemre, egyik alkalommal a rosszul öltözött zsidócska szép vasalt öltönyben, tiszta fehér ingben állt a terem bejárata előtt és várta a vendégeket. -Zwi egy pillanatra megállt a beszédben, lehúnyta szemét, majd folytatta:- A vörösszakállas pár perc múlva bejött az ebédlő terembe, a megszokott izgatottsággal végigfutott avendégeken, amíg a tulajdonos ki nem küldte. Zenélés közben hozzámentem és megkérdeztem, miért öltözött fel hirtelen olyan szépen. Válasza ez volt: Okos kis feleségem van, aki megmagyarázta, hogy rendesen öltözött snorremek nem lehet miileket adni. íme most piasztereket kaptam... — — Lehitraot, Nali — mondta Zwi kimerültén. — Fáradt vagyok. Jöjjön hdnap is, már csak azért is, hogy boldog születésnapot kívánjak. — Mire Nali hazaért, mindenki otthon volt már .Gyuri ezze: xogadta:- Nali, a dobot eladtam. -Nali nem válaszolt, de barátságának utolsó szikrája is kialudt Gyuri iránt.- Mennyiért adtad el ? -kérdezte Feri. — Két fontot kaptam érte - felelte Gyuri közömbösen. — Te, akinek 150 fontod van, képes vagy arra, hogy két fontért eladjad a dobot ? — — Ne haragudjál Lipi, ehhez semmi közöd - válaszolta Gyuri és kiment a szobából. Nali írt Pepsának, ha lehet küldjön egy dobot vagy egy accordeont. Nem érzett haragot, még csak félelmet sem, bár tudta, hogy megint mindent másnap élőiről kell kezdenie. Elalvás előtt még ezt mondta: — Fiúk, holnap megyek veletek a Liskába, talán adódik valami munka. — — Nagyon jó — válaszolta Lipi. — Talán vághatsz fát velem Pardesz Katz-ban s ha nem dolgozol, te is kapsz majd heti 28 piaszter segélyt. Ha pedig megnősülsz, 35 piasztert fogsz kapni — fűzte hozzá Feri. Gyuri érkezett vissza a szobába: — Feri, mennyi a heti segély ? — — Heti 28 piaszter, te is akarsz segélyt felvenni ? — — Miért ne ? Hát dolgozom? Egyébként is az amerikai zsidóktól kapja a Hisztadrut a pénzt s abból még marad is a Hisztadrutnak is egy kevés. — NYOLCVANÖTÖDIK FEJEZET Tanulj meg sok dolgot, amit nem tudsz, de ne felejtsd el, hogy nem minden jó, amit tudsz. Nali Gyuri aljassága felett gondolkozva, a jó és rossza kapcsolatáról elmélkedett. Eszébe jutott Sanyi unokabátyja, akit felelősségre vont, miért csal a kártyában, dominóban vagy a gombjátékban ? Sanyi büszkén válaszolta: válaszolta, hogy nem számít, az a fontos, hogy a végén győzött. Nali nem haragudott Gyurira, mert bizonyos volt abban, hogy egyszer az életben még visszafizeti neki. Nagyon hálás volt Zabrovskyéknak a cukor nélküli teáért s Pirinek a pár szép, emberi estéért, Lipi, Feri őszinte ragaszkodásáért és Zwinek baráti segítségéért. Zwihez indult, a megbeszélt találkozásra. A szomszédasszony világosította fel, hogy Zwit két órával előbb beszállították a telavivi Hadassza-kórházba. Nali felhívta a Hadasszát az utcai telefonról, Zwi Posner iránt érdeklődött. — Nagyon sajnáljuk, Zwi Posner meghalt... — Nali nem tudta, mit tegyen. - Csak nem fogok sírni ? — kérdezte magától. — Nem volt tökéletes barát, nem tartotta meg ígéretét, hogy gratulál születésnapomon... — Nali megtörülte a szeméből hulló sós könnyeket... NYOLCVANHATODIK FEJEZET Testvéredet úgy ismerheted meg jó oldaláról, ha segítőkész, szükséged van rá és mielőtt megkéred. Nali este megkapta a favágási munkát vasárnap reggeli kezdettel. A Zwi miatt ejtett könnyek jobban használtak, mint ha orvos írt volna elő gyógyszert. Pár órai alvás után kiegyensúlyzottan ébredt. A postán Chava levelezőlap várta: — Nalikám ! Látni akarlak ! Gyere ! — Millió csók, Chava. — Nali délután ötkor becsengetett Chava villájába. Fatma, az arab cselédlány bevezette Nalit az ebédlőbe, ahol az egyik fotelben szőke hajú férfi ült, kezében pohárral. — Bob Kenwood - mutatkozott be. Nali megállapította, hogy nagyon szép férfi, de komikusán hatott, hogy amit viselt, fél számmal volt kisebb méreténél. Chava vidám hangulatban játszotta a háziasszony szerepét és pezsgőt ivott. Bocsánatot kért Bobtól, hogy néhány szót magyarul vált Nalival. — Nalikám, adj gyors és rövid válaszokat. Ez a pali magasrangú angol rendőrtiszt. Akarsz egy dobfelszerelést? Akarsz angol, illetve palesztinai állampolgárságot ? — Igen — mondta Nali gyorsan. — Most menj a konyhába és maradj ott, amíg nem hívlak, de ne fogdosd Fatmát, mert különben a fivére késsel fog rád várni az utcasarkon. -{Folytatása köveikette/
