Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-04-15 / 6. szám
1983 április IS. NEWYORKI FIGYELŐ 11 JACK HAHN: A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ Nali igazat adott a Talmudistának, mert eszébe jutott egy levél, amelyet Tibi kapott pesti barátjától. Ebben ez állt:- ... a Palesztinába érkező zsidó azonnal karriert csinál: felemelt fejjel járhat... -A tábor lakói halálosan fáradtak és főként éhesek voltak. Ez áltálanos éhségsztrájkot váltott ki. Amikor az ételt visszavitték a konyhára, ott szó nélkül visszafogadták az ételt, de félóra múlva az angol tiszt hivatta a sátorparancsnokokat és szószólót kért. Dr. Kanafás lengyel orvost választották meg, aki remekül beszélt angolul. A tiszt kérdésére feltárta, hogy a táborlakók két hét után szabadok akarnak lenni. Nem írhatnak családjuknak, hiányzik a fogkefe, fehérnemű, törülköző. A tiszt közölte, hogy kiszabadulásuk nem itt, hanem a jeruzsálemi kormányzóságon dől el. Fegyelmet kért, mert különben kénytelen lenne erősítést kérni. Végül türelmet kértjnert rövidesen kiszabadulnak. Az éhségsztrájk megszűnt, egyedül dr. Kanafás böjtölt tovább. Két nap elmúltával a lengyel orvos továbbra is a pokrócon feküdt és böjtölt. A tiszt hivatta, mert az orvosok értesítették, hogy 10-15 órán túl nem fogja elviselni és belehal. Kanafás gyenge, de biztos léptekkel ment a tiszt elé. A táborparancsnok Jeruzsálembe telefonált, amikor meghallotta tőle, hogy életét zsidó testvéreiért kívánja kockáztatni s önmagának tartozik a böjt folytatásával. Végül is ezt mondta a doktornak:- Magát be fogják szállítani a telavivikórházba. -- Köszönöm szépen, de megkell mondanom^iogy enni ott sem fogok,amíg ki nem engedik testvéreimet. -- Tiszti becsületszavamat adom, — válaszolta a tiszt, — hogy három napon belül mindenki szabad lesz. — Dr. Kanafás öt perc múlva langyos teát szürcsölt, mintha mi sem történt volna. A jó dolgokhoz tartozott az a tény, hogy az emberek, ha bezárva is, — palesztinai levegőt szívtak tüdejükbe s a föld nem himbálódzott szüntelenül. Az angol rendőrség vitte partra a csoportot, tehát rövidesen jönni fog az idő, amikor a személyi adatok felvételénél, az állampolgárságot illető kérdésre a csoport minden tagja büszkén és boldogan azt válaszolhatja: Palesztinai. Ez a csoport már hivatalos papirost fog kapni: igazolványt, okmányt, ami nélkül eldőlt bábuk, élőhalottak lennének, akikbe minden ország belerúghat és a határra toloncolhatja. A Talmudista röviden csak ennyit mondott:- Fiúk, mi nemsokára dolgozhatunk, építhetünk, s alkalmunk lesz 200 év után újra visszaütni. — Marcell akart valami cinikusát mondani, de a Talmudista nem engedte és erélyes hangon így folytatta:- A Palesztinába érkező zsidó azonnal karriert csinál: felemelt fejjel járhat... -A tábor hirtelen megélénkült. A fiatalabb lakók újra gyerekekké váltak, felszabadult az öröm. Másnap valóban megérkezett a Jewish Agency kiküldötte, aki formás beszédben üdvözölte a tábor lakóit. A tábor előtt álló autóbuszok gyorsan megteltek utasokkal és hátizsákokkal, majd robogni kezdtek Tel Aviv felé a boldog zsidókkal. A Beth Olim régi iskolaépület volt, 30 szobával és nagy udvarral. A begördülő autóbuszokról leugráltak az emberek s pár perc múlva az udvar tele lett zokogó, egymás karjába omló emberekkel. Nali az udvar sarkába húzódva figyelte a síró, csókolódzó tömeget. Marcellt Tel Avivban élő nővére várta és csókolta. Nali csak egy pillanatig érezte az egyedüllétet, mert örülni akart, hogy Marcell boldog és a többiek is... Nalit senki sem várta, senki sem ölelte, csókolta. Lassú léptekkel elindult, mint aki tudja, hogy ez az élet s kilépett a Beth Olim kapuján.- Végre megérkeztem, - gondolta. — Nincs egy fillér sem a zsebemben. Nem várt sem ismerős,sem barát. Nincs tervem a jövőre, de érzem, hogy jó úton vagyok és bizalmat szavazok Erec Jiszraélnek, az embereknek, akik egy kicsit rosszak, egy kicsit önzők, de bizalmat szavazok nekik s az életnek is,amely pedig sokszor zok nekik és az életnek is .amely pedig sokszor becsapott— Nali lassan rótta Tel Aviv utcáit. Minden új volt, színes és hangos. Hogy nagy a munkanélküliség, azt már hallotta a sarafandi táborban. Sok félig felépített házat látott. Hallottajiogy vannak,akik minden fizetés nélkül, csak a puszta ellátásért hajlandók munkát vállalni, mert az idei narancsszüret, Palesztina legnagyobb exportcikke elmaradt: nem volt hajó, amely az árút külföldre szállította vcdna. Október vége volt és a hőmérő árnyékban 30 fokot mutatott. Mindenki másképpen volt öltözve. A sürgő-forgó emberek 90 százaléka fiatal, hadonászó, magyarázó, optimista, a jövőtől nem félő új nemzedékhez tartozott. Néhány nap múlva Nali találkozott Marcellel, aki egész napra vendégül látta, majd estére Arankához, Marcell nővéréhez tértek be, aki jóillatú vacsorával várta őket. Nali megtudta, hogy szakemberekre szükség van, ezeknek van munkalehetőségük, ezért Marcell azt ajánlotta Nalinak, hogy tanuljon ki valamilyen szakmát. Nali megtudta azt is, hogy a munkások a Hisztadrutban csoportosulnak és ez a szervezet viseli gondját a munkások keresetének, életkörülményeinek. Marcell elkísérte Nalit a legközelebbi autóbuszmegállóhoz, néhány fontot nyomott kezébe azzal, hogy ha pénze lesz, majd visszafizeti Arankának. Nali, amikor leszállt az autóbuszról, első dolgának érezte, hogy bemenjen a sarki boltba és m i c - et rendeljen. A jóízű narancslét egyhajtásra kiitta, majd még egy pohárral kért. Elégedetten sietett a Beth Olim kapujához. ÖTVENHATODIK FEJEZET A szegény ember a gazdagságról álmodik, de mindig a szegénységről beszél. Nali másnap reggel csodálkozva látta, hogy egy fiatal fiú aludt a mellette levő matracon. — Jó reggelt, — szólt a fiú magyarul. A gyerek megmondta a nevét: Steinfeld Zoli, 15 éves, Tibériásból érkezett, négy hete van Palesztinában. Elfogta a sírás, amikor elmondta, hogy egy férfi érkezett a Beth Olimba, aki elmesélte, hogy Tibériáson gazdasága van, ellátást, lakást, rendes hálószobát, moszkitóhálóval felszerelt ágyat ajánlott, bizonyos fizetésen felül. Tizen indultunk el Tibériásra. Hajnalban kivittek bennünket a földekre, ahol turjázni kellett. — — Mi az a túrja ? — érdeklődött Nali. — Rövid nyelű kapa, csak guggolva lehet vele dolgozni, súlya pedig 34 kiló. A munka feltörte a kezemet, magas lázat kaptam, mégis folytattam a munkát, három napig, amig előleget nem kaptam, aztán valamennyien megszöktünk. -Nali elvitte a gyereket a sarki boltba, megetette kukoricával, fagylalttal, amikor a túloldalról kiáltás hangzott fel: — Nali, Nali! -Dénes Béla volt, aki Pesten Liliék paplanüzletében dolgozott. Nali gyorsan hazaküldte Zolit és leült egy padra a Rotschild parkban Bélával. — Mi van Lilivel ? — volt természetesen Nali első kérdése. — Lili jól van. Nem hallottál semmit róla, amióta elutaztál ? — — Nem. A háború mindent lezár, ami Európával kapcsolatban van. Szóval beszélj, minden érdekel. — — Amikor elutaztál, Lili rossz állapotban volt. Egész nap sírt és nem ment ki a lakásból, de pár hét múlva kezdett magához térni, mert a papája megígérte, hogy ha alkalom adódik, megengedi majd, hogy hozzád utazzék. Lili újra kezdett színházba, koncertekre járni és természetesen táncolni. Tudod, mennyire szeret ötórai teákra járni. Iván sokat segített neki. — — Iván ? -— Te nem ismerted Ivánt ? Persze, nem, mert te július elején utaztál el és Iván augusztusban kezdett a műhelyben dolgozni. Iván csehszlovák fiú. -Nali nem szólt semmit. Az volt az érzése, hogy Béla nem akar Ivánról beszélni és mégis róla beszél. — Iván nagyon jó Lilihez, — folytatta Béla. - Jó barátok és Lili örömére nagyon jó táncos. De milyen hülye vagyok: te Liliről akarsz hallani és csak Ivánról beszélek. -— Lili szerelmes Ivánba ? - kérdezte Nali nyugodtan. — Szerelmes ? — — Igen, jól hallottad. Béla, kérlek, mondj el mindent. — — Nézd, Nali, Taubék nem akarták, hogy Lilit feleségül vedd, mert azt hitték, hogy hozomány vad ász vagy. Meg aztán Lili hetekig volt egyedül. Iván jóképű fiú, vidám, más országból, más vilá^jól jött, ami mindig érdekes egy fiatal lány számára... — Nali elbúcsúzott Bélától. Megköszönte, hogy őszinte volt hozzá. Megbeszélték, hogy Nali üzenetet hagyhat részére az Allenbyn levő Atara-kávéházban,egy miskolci származású, Piri nevű pincémőnél. Nali megkönnyebbültnek érezte magát, hogy Lilivel kapcsolatban a Béla által közölteket hallotta, de valami bántotta. Tudta, hogy ez be fog következni, de nem gondolt arra, hogy ilyen hamar... Megindult a Beth Olim felé, amikor az Atara kávéház neonfénye ötlött szemébe. Leült a terraszon. Jött a pincémő: — Bevákásá, — mondta héberül. — Piri ? -— Igen, - jött a meglepett válasz. — Dénes Béla mondta, hogy magát Pirinek hívják s ha valamit üzenni akarok, maga lesz kedves továbbítani. Nali feketét rendelt, majd megkérdezte Piritől, mennyi borravalót szoktak adni két fekete után ? — Maga semmit, - felelte Piri mosolyogva, mert furcsának tartotta a kérdést, de tetszett neki Nali nyíltsága. — Merre megy ? — kérdezte Piri válasz helyett. — Semerre. -— Csak nem akar az utcán aludni ? -Nali elmondta, hogy késő van, már nem mehet vissza a Beth Olimba. — Van kedve sétálni ? — kérdezte Piri. — Nem fáradt annyi üzleti szaladgálás után ? — kérdezte vissza Nali. — Ha fáradt leszek, leülünk egy padra. Mióta van Erecben ? - kérdezte Piri. — Pár napja. De beszéljünk inkább magáról. Hány éves ? — — Micsoda fura figura maga. Előbb megkérdi, mennyi borravalót szoktak adni, aztán megkérdi, hány éves vagyok. 24. Miért, nem látszom ennyinek ? — — De igen. -— Ez nem volt udvarias. — — Miért ? Mi baj van egy melegtekintetű, 24 éves lánnyal, akinek nagyon szép lába van ? -— Mit fog most csinálni, hogy nem mehet be a Beth Olimba ? -— Pádon fogok ülni és aludni, amíg reggel lesz. -— Mit csinált Budapesten ? — — Kereskedősegéd voltam. És maga ? — — Orvosi egyetemre jártam. — — Leültek a padra. Az autóbuszok már leálltak. Egy kis motorbicikli húzott el nagy zqjal. — Akar nálam a sezlonon aludni ? -— Természetesen. -— Nincs meglepve ? — — Természetesen nem, mert bizonyos voltam abban, hogy ilyen rendes lány, mint maga, nem fog engedni egy rendes fiút kemény pádon aludni. — Piri a harmadik emeleten lakott egy kis szobában. Aludttejet hozott s azt kanalazták, majd Piri befejezte az ágyazást. — Jó éjszakát, — mondta Piri. — Holnap korán kell felkelnem és kiment a kis konyhába pizsamát váltani. Pár perc múlva visszajött és bebújt az ágyba. — Jó éjszakát,— mondta ismét és magára húzta a könnyű takarót. (Folytatása következte/
