Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1983-12-01 / 17. szám
1983 december 1. NEWYORKI FIGYELŐ 3 A világ magyar zsidóságának élete Sajtószemle BÚCSÚFOGADÁS HOLLAI IMRE ÉS NEJE TISZTELETÉRE Lélekmelengető ünnepi összejövetel keretében búcsúzott el Hollai Imre magyar helyettes külügyminiszter, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének volt elnöke, a newyorki magyar-zsidó közösségtől, amelynek számos célkitűzését a legmagasabb kormányzati színvonalon ő mozdította elő. így a magyarországi zsidó temetők helyreállítási akciója, a sátoraljaújhelyi temetőnek a zsidó közösség részére való visszabocsájtása, majd a Dohány utcai nagytemplom rendbehozására irányuló mozgalom az ő intézkedése folytán lépett a megvalósulás útjára. A hallatlan népszerűségnek örvendő államférfi eredetileg tervbevett amerikai tartózkodásának időszakát azért hosszabbította meg, mert az Egyesült Nemzetek magyar delegációjának vezetője, sajnálatos megbetegedése folytán ideiglenesen távol volt állomáshelyétől. Most, hogy Rácz Pál nagykövet posztjára visszatért, Hollai Imre, nejével, a közeljövőben hazautazik. A Magyar Zsidók Világszövetsége és a temető-, valamint templom helyreállítási akció vezetősége háláját búcsúfogadás keretében rótta le. A vacsorán Schneier Arthur főrabbi, a Világszövetség lelki vezetője, a zsidó világkongresszus amerikai tagozatának és a Lelkiismeret Hangja alapítványnak elnöke, nemesveretű felszólalásban mutatott rá az ünnepelt érdemeire. Hivatkozott arra, hogy a zsidó vallás törvényei szerint a halottak irányában kifejtett jócselekedet tekintendő a legnagyobb m i c v á - nak, mert élőkkel szemben teljesített jótétemény esetén felmerülhet a viszontszolgálat reménye, míg halottak esetében ez kizárt. Keller László, aki a házigazda szerepét töltötte be, közvetlen szavak kíséretében emléket nyújtott át az ünnepelt házaspárnak, majd Hollai Imre mondott köszönetét a fogadásért. Az embereknek embertársaikkal szemben fennálló kötelezettségei vonatkozásában Arany János szavait idézte: ,A legnehezebb itt a földi létben: Ember lenni minden körülményben... ~ Gáti N. Norman, a Világszövetség elnöke, a szervezet nevében fejezte ki szívből jövő köszönetét a magyar államférfiú emberbaráti magatartásáért, majd szerkesztőnk mondott búcsúszavakat az ünnepelt házaspár felé. A felszólalók szavaiból kiviláglott az az álláspont, hogy a Magyar Zsidók Világszövetsége hűségesen ragaszkodik célkitűzéséhez, amely szerint hidat képez a különböző politikai felfogású államok között és ezzel a nemzetközi megbékélés gondolatát szolgálja. Az a célkitűzése pedig, hogy a magyar kultúra és ennek keretében a magyar-zsidó kultúra megőrzésére és a jövő nemzedékek számára való átmentésére törekszik, a Magyar Népköztársaság kormányánál teljes megértésre és támogatásra talál. A felemelő légkörben lefolyt vacsora résztvevői maradandó élmény birtokában távoztak. Hollai Imre külügyminiszterhelyettes a Magyar Zsidók Világszövetsége vezetőivel. (Jobbról balra:) Newmark Gábor, Schneier Arthur főrabbi, Keller László, Hollai Imre, Lefkovits Zoltán, Gáti N. Norman, Farkas Ervin dr. Elsbeth Weichmann emigrációs emlékiratairól Irta: NASCIHTZ FRIGYES Prof. Dr. Herbert WEICHMANN, Hamburg volt zsidó főpolgármester,* íek brunni evangélikus családból származó 81 éves felesége a napokban elküldte nekem meleg baráti dedikációval, „ZUFLUCHT" („Menedék”) című. kettőjük 13 éves önkéntes száműzetéséről szóló élmény-beszámolóját. A tetszetős kiállítású emlékművet — amelyet a mai német irodalom élvonalbeli bestseller-szerzője, Siegfried LENZ vezetett be — az írónő barátainak, főleg a weimari szociáldemokrata párt vezető személyiségeinek — élükön Otto Braun volt porosz miniszterelnökkel —, ajánlja, akik emigráns sorsukat megosztották velük. „Száműzetés”: — exil — nem újkeletű, nyelvi jelenséget vagy fogalomkört érzékeltető szó. Az antik 1 ellaaban az országból való kiutasítást, a Római Birodalomban büntetés végrehajtása előli menekvést jelöltek meg vele, míg napjainkban, korunk válságtünetét látják benne. Hilde. SPIEL, az okhyomozó tudós, aki maga is bujdosásra kényszerült — egyik sokat idézett szónoklatában szétsiálazta a tömeg-exodus történelmi hátterét, a perzsa verő Themistoklestől Ovidiusig, Dantetől Leonardoig, Calvin, Marx, Troizkij és Lenin kényszer-kitelepítéséig. ők valamenynyien egyénileg vonultak emigrációba. De az ó-kor óta ismerünk egy tömegméretű kiűzetést 'és szétszóratást elszenvedett vándurnépel, a zsidóságot, amelyet Titus, Kr. u. 70-ben megfosztott a Szentföldön való életlehetőségtől. Minden letelepedési igyekezetük ideiglenesnek bizonyult, mert a „bélyeges sereget” — Jeruzsálem-áhitatú imává) az ajkukon —, mindenünnen csoportosan továbbkergették, Spanyolországból, Hollandiából, végül Hitler kontinentális méretű befolyás-övezetéből. A hontalanság hajszoltság-érzete és a bizonytalan alapon álló ideig-óráig meg tűrt létfenntartás és sátorverés izgalma hozzájárult az elcsigázottak makacs törzshűségéhez és törvénytábla-ragaszkodásához, ami megóvta őket a beolvadástól. A Stockholmban élő, ma 99 éves Walter A. Berendsohn. akit az exilirodalom szépapjának tekintenek, az egyes befogadó országokban élő száműzöttek problémáit a nácidiktatúra hatótávolsága szemnontjából vizsgálja. A faji és politikai okokból kitaszítottak helyzetképet felrajzoló tanulmányíró, külön ■ fejezetet szentel a németek és zsidók közti szimbiózis történetének, melyben rámutat arra, hogy a Palesztinába való kivándorlásnak inkább hazat^-ési, mint emigrációs jellege volt. ¥ A WEICHMANN-házaspár is foglalkozott az alijia gondolatával. — félúton a Biblia és óvón hely védetts-gg között Erről a szándékról a hitvestárs következőképp emlékezik'meg" á k8H$rvében: „Az nz elhatározás, hogy az őshaza szikes földjéből puszta kézzel tejjel és mézzel folyó országét varázsoljunk. Herbert részéről nem bírt elegendő vonzerővel. Heroen, aki a cionista mozgalommal fiatal korában szoros kapcsola'ot tartott fenn, és több barátját pozitív állásfoglalásra késztette, több oknál fogva elhárította a lehetőséget, mert valójáoan mély kötelékek fűz:ék Európához. A döntést” — bizonygatta a krónikás —, „nem sürgette ki az a körülmény, hogy nem vagvok zsidó. A magam részéről nem ellenez-, tem volna az izraeli elgondolást., hogy segítsem valóra váltani azt! az eszményt, amelyet egy barátunk így fogilmazott meg: „Ti továbbra is szónokolni fogtok, szabadságról és szociálizmusról, mi majd megvalósítjuk!” Ez n hősi romantika, amely egy népcsoport lega'ávalóbb megkülönböztetésére adott megkapó reakcióját jelentette mélyen meghatott-” * A szabadelvű, akaraterős szellemben nevelkedett házaspár vállalta a bizonytalanba való menekvés kockázatát, amely merészebbnek bizonyult, mint amilyen nek elképzelték. Először is Prága — kaeskaringós szerpentineken való bukdácsolás után —, mint átmeneti védettséget nyújtó „buon retiro”. Utána Párizs, ahol a férj, szocialista elvlársai segítségével újságírásba fog, ami tartózkodási engedélyt és szükséggarast biztosít. A nácihaderő előrenyomulása folytán menekülés délre. Táborokba gyömöszölő“ (Gurs, Pau, stb.) kényszer-összpontosító, idegenpllenörzéssel indokolt vegzatura, házastársak ideiglenes elválasztása, elherdált hónapok üresjárata, tönrengő várakozás az életmentő amerikai vízumra — veszélyes, de sikeres átlopódzás a spanyol és portugál határokon —. mindezt életteli és szuggesztív tálalásban he-1 vp7' F.Ubeth Weichm'»nn „\1*. nedék”-e az olvasó kezébe. Az utolsó állomás New-York Volt, ahol a tevékeny -évek sem tudták a minduntalan felpatakzó nosztalgiát feledtetni. Herbert és Elsbeth Weichmann 1948-ban visszaha józott Hamburgba. Azóta többször jártak Izráelben. ‘ TERJESSZE LAPUNKAT!
