Newyorki Figyelő, 1983 (8. évfolyam, 1-18. szám)

1983-02-04 / 2. szám

1983 február 4. NEWYORKI FIGYELŐ 7 DR. FÁBIÁN SÁNDOR: BAD GASTEIN, Ausztria -— ... Vasárnap reggel úgy határoztunk, hogy átsétálunk a “GRÜNER BAUM” kirán­duló helyre, ötnegyedórás út. A “KAISER WILHELM” promenádon megyünk a fe­nyőerdő szélén. Ideális séta. Nem is lehet szebbet elkép­zelni. Alattunk HOFGASTE­­IN festői képe. Körös-körül a havasokat csodáljuk.A völgy: virágos kert. Aranyos móku­sokkal szórakozunk. Csendes patak csörgedezése, madarak csicsergése édesiti utunkat. Ha a promenádról belépünk az erdőbe: marékszámra szedhetjük a mézédes szamó­cát. ...A “GRÜNEiR BAUM” parkjának közepén lévő uszo­dában leússzuk a napi ada­gunkat. Megebédelünk. Ké­nyelmes nyugágyakban pihe­nünk. Aztán ugyancsak a promenádon keresztül vissza­térünk a városba. “A Themze hullái” a címe a mozi műsoron lévő darab­jának. Edgar Wallace bűn­ügyi műve az ismert recept szerint. Edith kedveli az ilyesfajta, kémkedéssel spé­­kelt horror filmeket. Nekem azonban borzalomból már egész életemre elegem van. Megbeszéljük, hogy Edith a moziba megy a négy órai előadásra, én meg a mozival hatáos Weismayr Hotel ter­­raszán uzsonázom és onnan élvezem a szemben lévő ma­gaslaton játszó szabadtéri koncert muzsikáját. így történt. A hangverseny ugyancsak négy órakor kez­dődik. Előző cikkemben említet­tem, hogy negyedhat körül kitört, az égi háború. A hir­telen zivatar nem szokatlan a hegyek között. Amilyen vá­ratlanul jön, olyan gyorsan távozik. Negyed-, félóránál ritkán tart hosszabb ideig. Úgy kalkulálom, hogy hat órakor, amikor Edith kijön a moziból, már nyoma se lesz a viharnak. Tévedtem. Súlyosan téved­tem. Az égi háború pillanat­­ról-pillanatra erősödik. A koncertet azonnal abbahagy­ták. A szembeniévé magas­latról, ahol a zenekar emel­vénye van: őrült robajjal ömlik a hegyekről hömpölygő viz. Villámlik. Mennydörög. A terraszon nem maradhat­tunk. Be kellett húzódnunk a kávéház belső helységébe, ahonnan a hatalmas ablako­kon át figyeltük: mi törté­nik odakint?- EGY TÚRISTA NAPLÓJÁBÓL Mi történt? A Fő utcát, ahol a kávéház is fekszik, el­lepte az áradat. A terraszra az utcáról felvezető öt lépcsőt egymás után önti el a viz. Jégeső dübörög. Félhat. Percenként, másod­percenként lesem az óra alig cammogó mutatóját. Ta­lán nem is jár. Talán megállt. Pillanatok múlva hat óra. Megmerevedett a percmuta­tó. Rázom az órát. Bíztatom. Rázom. A földhöz vágom. Dögölj meg. Hogyan fog ha­zajönni Edith a moziból? Az egyetlen kijáraton, az alag­sorból az utcára vezető har­minchét lépcsőn. A “Niagara vízesés” félelmetes erővel, fülsiketítő zsivajlyal dübö­rög a mélységbe. Emberfia ezen az úton nem juthat ki. Az áradat vasdarabokat; épü­letállványokat ; deszkákat; villanypóznákat; kitépett fá­kat sodor magával és őrült sebességgel görget, hömpö*­­lyögtet a lépcsőkön át egye­nesen a moziba. Jóságos Istenem! Mi lesz? Ne hagyj el bennünket. Hat óra elmúlt. Az előa­dást már befejezték. A ká­véházi ablakhoz tapasztom a fejemet és kiugró szemekkel lesem: feljön-e valaki a mo­ziból? Senki. Egyetlen élő­lényt se látok. A Fő utca dü­hös, háborgó folyóvá válto­zott. ... Mi a Weismayr Hotel­ben lakunk. Ekként sok az ismerősünk a kávéházban. Tudják, hogy Edith a mozi­ban rekedt. Látják emberfe­letti izgalmamat. Ismerős hölgy lép hozzám és azzal ví­gasztal, hogy az ő férje is a moziban maradt. Nem tudom, hogy igaz-e ez vagy sem és csupán meg akar nyugtatni. Nem érdekel. Önző kutya va­gyok. Egyáltalán nem törő­döm az ő férjével. Edith léte: a főbenjáró kérdés. Mit tegyek? Mit tehetek? Hogyan segíthetek, hiszen alig pár lépésnyire állok a mozitól. ...Megkeresem a szálloda soffőrjét. Herkules, erejű at­léta. Magas dollár jutalmat kínálok: — Hozza ki a moziból a feleségemet. — Szívesen .megtenném — válaszolja. De Istenkísértés lenne acélsisak nélkül az ut­cára lépni, hiszen a jégeső agyonverne. A moziba még lehetetlen bejutni, mert már az első lépcsőről lesodorna a gyilkos árvíz és halálra zúz­nám magam. Aber... es Wird schon gehen. Meg kell őrülni... “Es wird schon gehen.” Fog az menni. Fog az menni ... Ho­gyan? Mikor? Az áradat nem csökken. Sőt. Megnyíltak az ég összes csatornái. Minden víz, jég a földre hullik. ... A telefonhoz hívnak. Edith drága hangja a mély­ségből : — Csak azért telefonálok, hogy megnyugtassalak. A né­zők és a személyzet mind együtt van. Kinyitották a né­zőtér ajtajait és a viz most a nézőtér hatalmas helyiségé­be tódul. Valamennyien fel­húzódtunk a balkonra. Odáig még nem emelkedett a víz. A pénztárosnő telefonált a tűzoltóknak és közölte a vál­ságos helyzetet Azt válaszol­ták, hogy előbb még két-há­­rom veszélyes helyre kell menniök, aztán jönnek a mo­zihoz. Magamba szívtam Edith szavait és csak ezt feleltem: — Az Isten legyen velünk. ... A villám percről-percre becsap valahova. A tűzoltók­nak se híre, se hamva. Most érkezik egy óriási autó. Mi ez? Kinyújtja az elején a hó­­lapátolót és a vizet elnyomja maga elől. Persze a viz nem engedelmeskedik. Azonnal visszatódul. Ez az egyetlen mentési művelet?! Meg kell őrülni. Újból telefonhoz hívnak. Edith beszél: — Csak azért telefonálok újból, mert a viz már elérte a balkont is, áz irodát is. De­rékig ér a jéghideg vúz. Fel­kapaszkodtunk a gépházba, ahonnan a filmeket vetítik. Többet már nem tudok tele­fonálni. Most utoljára tele­fonáltak a tűzoltókért. ígér­ték, hogy azonnal indulnak. ... Kialudt a villany. Ir­galmatlan sötétség. Már a neonfény betűi se cikkáznak. Vak sötétségben maradtak a moziban is. Közben mérhe­tetlen mennyiségben nyomul be a lépcsőkön a gleccserek­ről áramló kegyetlen víz. ... Az ambulancia autója éktelenül süvít: Jaj! Megáll­nak a mozi előtt. Lenéznek a lépcsőkön a mélységbe. Sen­ki se száll ki. Várnak. Mit várnak? Mire várnak? ők tudják. Óriási vörös autó érkezik a mozi elé. Megjöttek a tűz­oltók! Istenem! Istenem! A legutolsó szalmaszál. Nyolc ember ugrik ki az autóból, Fejükön acélsisak. Tetőtől-talpig bőröltözetben vannak, mint a búvárok. Lenéznek a lépcsőkön. Az­tán oldalt eltűnnek. Mind a nyolcán. Mi történik? Mit lá­tok? Két tűzoltó karján Edith lépeget. Csupa lucsok, csupa iszap. Mezítláb van. Cipői be­leragadtak a moszatba. ... A lift nem működik. Gyertyapislákolás mellett fel­­botorkálunk a negyedik eme­leti szobánkba. Edith beszél: — A viz már a gépházba is behatolt. A mozi vészkijárata használhatatlan. Nem adó­dott menekülési lehetőség. Az utolsó pillanatban érkezett a s&ídtség. A tűzoltók a mozi oldalán lévő szellőztető nyí­lást csákánnyal kiszélesítet­ték. Egymás vállára állva kettő becsúszott a gépházba, másik kettő a nyílás alatt a térdig érő vízben állt és meg­várta, mig egyenként kézről­­kézre adva kiemelnek minket a nyíláson. így szabadultam. MAGYAR FOGORVOS Dr. Gerő Judith 240 Central Park South 2 G. cím alatt rendel hétköznap este 5.30—9-lg szombaton egész nap. Áraim közismert biztosítási árak, minőségi munkáért Hívjon appolntmentért (212) PL 7-2882 T *+•*****************#* ***.-♦*»« ************* ****** RESTAURANT 43f Eta 7Jtfc Street N«w Yertt City (2121 7I4-4WJ (Yort és First Avenue MeötO TERJESSZE LAPUNKAT! EDITH A HALÁL TORKÁBAN M««UU(llT)(eér tM»

Next

/
Oldalképek
Tartalom